Hamvazószerdával kezdődik a keresztényeknél a húsvétig tartó negyvennapos böjt időszak. Alapvetően a 18–60 év közöttiek számára határozzák meg ebben az időszakban az állati eredetű zsiradékok és a hús elhagyását, amit a 14–18 év közöttieknek csak péntekenként kell betartaniuk, ugyanakkor a halfogyasztás megengedett ezen a napon, és vasárnaponként nem kell böjtöt tartaniuk az egyházi előírásokat követő keresztényeknek. A középkorban tojást, tejtermékeket sem fogyasztottak a böjt során, a 11. században pedig késő délutánig semmit sem ettek, a legszigorúbb formája a negyvenelés volt, mikor naponta csak egyszer étkeztek ebben az időszakban. Ma már jóval megengedőbbek az erre vonatkozó szabályok, naponta háromszor étkezhetnek a 14–60 közötti hívek, de csak egyszer lakhatnak jól.
Az ókori egyiptomiaknál terápiás céllal, az ókori görögöknél a szellemi megtisztulás eszközeként alkalmazták. Püthagorasz például tanait csak 40 napos böjt után osztotta meg híveivel. Ugyanezt a módszert használták Platón, Arisztotelész, Szókratész és tanítványaik a magasabb teljesítmény ösztönzésének elérése érdekében. Keleten is ebből a célból koplaltak, meditációval egybekötve, Uszui Mikao japán szerzetes így fejlesztette ki a reikit, a kínai buddhizmus alapítója, Boddhidharma pedig a saolin kungfut. Minden vallásban van hagyománya, Buddha, Konfuciusz, Maháríva, Mohamed, Zaratustra szintén böjtölt. A keresztények 40 napos böjtje után a második leghosszabb, a 30 napos iszlám ramadan hónap, ami alatt napkeltétől napnyugtáig kell egyebek mellett az evéstől és ivástól tartózkodni. A zsidó vallásban a huszonöt órás jom kippurtkor szintén folyadék- és táplálékmegvonást írnak elő.
Tulajdonképpen hamvazószerda és húsvét között 46 nap telik el, de Magyarországon kicsit megengedőbb a keresztény egyház, ugyanis vasárnap nem kell böjtölniük a híveknek. Az ortodoxoknak szombaton sem kell ezt tartani, azért, hogy meglegyen a 40 napos böjt, náluk 6 nappal korábban veszi kezdetét. A Bibliában a 40 misztikus szám: 40 napig tartott a vízözön, Mózes ennyi ideig böjtölt a Sínai-hegyen, mielőtt megkapta a Tízparancsolatot, a pusztában Jézus is, mielőtt megkezdte a nyilvános tevékenységét, a zsidó nép 40 évig vándorolt. Alexandria püspöke volt az első, aki a keresztények számára húsvétig az addigi egy hét helyett 40 napos böjtöt írt elő, i. sz. 339-ben Rómából üzent erről otthon maradt híveinek, ez tekinthető a hagyomány első írásos emlékének.
Maga a böjt a mértékletességen túl az elcsendesedésről és a számvetésről is szól, hasonlóan az adventi időszakhoz. Az egész évben az advent és a nagyböjti időszak azok, amelyek segíthetnek elcsendesedni, és önmagunkra figyelni, hiszen mindkét időszak üzenete az, hogy találjuk meg önmagunk életnek igazi értelmét, tapasztaljuk meg mi a fontos igazán az életünkben, és ha keressük, megtaláljuk Istent, ezáltal pedig rájövünk, mi Isten személyes célja velünk.
A Magyar Katolikus Lexikon meghatározása szerint a böjt tágabb értelemben minden erkölcsi meggondolásból fakadó önmegtagadás, főként az érzéki élvezetektől való tartózkodás; szoros értelemben az önfenntartási ösztön megfékezése az evésben és ivásban.
Ez az, amit manapság különösen nehéz betartani, hiszen a társadalom zsinórmértéke és az ember saját magával szemben támasztott mércéje is más lett az idők során. A böjt más értelmet nyer, ha a mai fogyasztói társadalom keretei között értelmezzük. Évszázadokkal ezelőtt mások voltak nemcsak a társadalmi-szociális, hanem a közösségi kapcsolódások is ember és ember között. Sokkal egyszerűbb volt megtartani a böjtöt, mert a közösség ereje, amely lehet maga a család, vagy a baráti kör, segítettek abban, hogy az egyéni érdekek helyett a közösség érdekeit tartsa szem előtt az adott illető.
Minél erősebb volt a kötelék, annál könnyebb volt kapcsolódni, és megtanulni a saját határainkat is. A közösség támogatása pedig egyfajta védőhálóként segített abban, hogy ne csak az egyéni érdekekre, így az egyéni szükségletekre fókuszáljunk, hanem vegyük észre azt, ami valódi elégedettség-érzést és boldogságot ad nekünk. A legtöbb esetben pedig nem szükséges a mértéktelen fogyasztás ahhoz, hogy ezt elérjük.
A társas kapcsolatok révén a közösségben kevésbé érezte magát egyedül valaki, és sokkal erősebb volt a másokhoz való kapcsolódás képessége, elenyésző a magány megtapasztalása. A hit megtartó ereje segítettek leküzdeni az egyéni igények csábítása okozta kísértéseket. Mára ezek a tartópillérek megrogytak, és a már említett védőháló is lyukas lett helyenként. A nyugati világ szépen lassan elveszik, hiszen hiányzik a valódi csend. A zajmentesség pedig nem a csend hiányát jelenti, sokkal inkább a csend megélését, amely inspirál, cselekvésre sarkall és megnyugvást hoz.
A csend azért is fontos, mert értékes, mégsem vesszük észre. Nem foglalkozunk vele a mindennapok során, csak akkor, ha már nagyon, úgy igazán elkezd hiányozni. A valódi dolgok csendben születnek meg, az ember pedig hajlamos elfelejteni, milyen is csendben lenni. Csendben lenni lelki és intellektuális értelemben. Befelé figyelni. Advent időszaka a várakozásról szól és arról, hogy elcsendesedik a világ, elcsendesedik egy picit a lelkünk. Megállunk egy picit.
A számvetésnek, a lelki egyensúly megtalálásának és a belső kérdések valódi megválaszolásának időszaka az advent. És ezen a ponton vonható párhuzam a negyven napos böjti időszak és az advent között: az igazi böjthöz is szükség van egyfajta csendre. A böjt sikerének láthatatlan fűszere a csend. Az igazi dolgok, amelyek képesek elindítani valamilyen változást a lélekben, csendben, láthatatlanul történnek meg. A csend táplálék lehet a lélek számára.
Tehát elcsendesedni, számot vetni és megállni. Megbánni bűneinket. Rátalálni arra, mit is üzen számunkra Jézus. Ez a böjti időszak egyik fő üzenete. Egy titok van csupán: a csend és a hit, amelyek minden láthatatlan dolog sikerének fűszerei. Ha egyszer rátalál erre a lélek, megerősödik.
Felelősségünkre, az elmúlásra, életünk törékenységére és a bűnök megbocsátására is felhívhatjuk a figyelmet a böjti időszakkal. Mindenki döntse el maga, mit jelent számára ez az időszak, és mit vállal önmaga felé. A böjt csakis pozitív hozadékkal járhat, hiszen az egyéni megerősödés és számvetés képes erősíteni a közösséget és az egyes ember által vállalt próbatételen keresztül a társadalmat is. Az, hogy ki és milyen fogadalmat tesz nagyböjt idejére, hit és egyéni döntés kérdése.
A mai világ problémáinak súlya alatt a böjt megtanít meg- vagy tovább erősödni, bizakodni, és hálát találni abban az életben, ami Istentől kapott igazi ajándék. Vannak ugyanis, akiket túl korán veszítünk el, így nekik kevés jut ebből az ajándékból.