1939-ben, a második világháború előestéjén a világon élő zsidók száma 16,6 millió volt. Ebből mindössze 449 000 élt Izraelben, ami 3%-ot tesz ki. 1948-ban, az államalapítás előestéjén a zsidók száma a világon 11,5 millió volt. Ebből mindössze 650 000 élt Izraelben, ami a világ akkori zsidóságának 6%-a volt.
A legfrissebb adatai szerint 15,2 millió zsidó él a világon, ebből 6,9 millió Izraelben.A következő legnagyobb zsidó lakosságú ország az Egyesült Államok, ahol a KSH szerint 6 millió zsidó él, ezt követi Franciaország 445 000-rel, Kanada 393 000-rel, az Egyesült Királyság 292 000-rel, Argentína 175 000-rel és Oroszország 150 000-rel, míg Németországban és Ausztráliába egyenként 118 000 zsidó él.
Nézzük meg a magyarországi zsidók történetét:
A magyar államalapítás idejéből már írásos dokumentumok jelzik a zsidók jelenlétét, zsidóközösségeklétezését.Szent István (1000-1038), Szent László (1077-1095) és Könyves Kálmán (1095-1116) idején Magyarország befogadta a cseh és német területekről menekülő zsidókat. Szent László azonban megtiltotta nekik a vegyes házasságot és keresztény szolgák tartását. Lakhelyüket nem választhatták meg szabadon; csak kijelölt településeken lakhattak.
A tatárjárás után alakul ki Budán a zsidónegyed, a későbbi Szent György tér nyugati oldalán. Az ország újjáépítéséhez szükség volt a hitelügyletekkel is foglalkozó zsidókra. Szolgálataikért II. Endre fia és utóda,IV. Béla 1251-ben visszavonta apja zsidókkal szemben tett intézkedéseit. Ugyanebben az évben kiadta híres zsidó kiváltságlevelét, amelyet a középkori magyar királyság fennállása alatt az egymást követő uralkodók megerősítettek. Ennek lényege, hogy a zsidók a király kamaraszolgái, a kincstárnak adóznak, az pedig biztosítja jogvédelmüket. A kiváltságlevél gyakorlatilag királyi védelem alá helyezte a zsidóságot.
A 15. századbana megerősödő városokba egyre több zsidó költözött, kialakultak a történelmi hitközségek (Buda, Esztergom, Sopron, Tata, Óbuda). A század második felébenHunyadi Mátyás létrehozta a zsidó prefektus (elöljáró) országos hatáskörű hivatalát.
A mohácsi csata utánI. Szulejmán szultán seregével továbbvonult észak, vagyis Buda felé. Buda zsidó lakossága nem menekült el a törökök elől. Nekik nem volt félnivalójuk a töröktől, hiszen tudták: a muszlimok toleránsabbak a zsidókkal szemben, mint a keresztények. Ráadásul ismerték a nyugat-magyarországi helyzetet, ahonnan a kiűzetések elől inkább Budára próbáltak a zsidók beköltözni.
1526-ban Szulejmán szultána budai és esztergomi zsidókat hajóra rakatta és Törökországba szállíttatta. Közülük többen Buda török kézre kerüléseután, 1541-ben tértek vissza.
A 17. századközepén a török kori Buda zsidóságát az egyik legjelentősebb európai zsidó közösségként tartották számon. Neves tudósok, rabbik és kabbalisták, héber és jiddis nyelvű írók és költők éltek és tevékenykedtek.
1650-ben a magyarországi Nagyidán nagy sátrak alatt, európai szintű nagy zsidó zsinatot tartottak a Talmudról. Ezrével érkeztek a résztvevők egész Európából, köztük 300 rabbi. A téma az volt, hogy eljött-e már a Messiás, vagy sem.
II. Józsefcsászár 1781-ben kiadotttürelmi rendeletelehetővé tette, hogy a zsidók a szabad királyi városokba is beköltözhessenek. Engedélyezte a zsidók számára az addig általában tiltott tevékenységeket: a földvásárlást, földművelést és iparűzést. Továbbá előírta nekik gyermekeik világi oktatását, a német nyelvhasználatát és a német családnevek felvételét.
A 18. század ifelvilágosodás eszméi a zsidó közösségekben fellazították az addig zárt hagyományokat, és utat nyitottak a 19. századi egyenjogúsítási, beilleszkedési és a sszimilációs folyamatnak. A Magyarország nyugati részein élő zsidók, keleti társaikkal ellentétben sokkal nyitottabbak voltak a modernizációra. II. József halála után az 1790–91-es országgyűlés meghagyta a zsidókat ugyanazon jogaikban, mint amelyekben a kalapos király részesítette őket.
A kiegyezés után Eötvös József vallásügyi miniszter liberális reformjai között az egyik legelső a zsidók teljes egyenjogúsításáról szóló 1867-es törvény volt. Az izraeliták egyenjogúsításáról polgári és politikai jogok tekintetében a törvény beiktatásával a zsidó nemzetiségű lakosok a keresztény lakosokkal minden polgári és politikai jog gyakorlásában egyenlőek lettek.
A kelet-európai zsidóság tömeges érkezése a 19. század második felében Magyarország újabb kori történetének legnagyobb arányú bevándorlása volt. Az új jövevények igen szegény, nagyrészt falusi életmódú és földműveléssel is foglalkozó, jiddis nyelven beszélő askenázi zsidók voltak, akik a Monarchia fennhatósága alá kerülő Galíciából és az Orosz Birodalom területéről érkeztek. A bevándorlókat a reformkor és szabadságharc örökségét folytató liberális politikai-társadalmi légkör, a hatalmas gazdasági fejlődés, a kínálkozó jobb megélhetés vonzotta Magyarországra.
Az 1867-es emancipációs törvény hatására tovább fokozódott a zsidó bevándorlás a környező, hasonló törvény nélküli országokból. 1850 és 1900 között a zsidóság száma megháromszorozódott, miközben a magyarországi népesség egésze csak 50%-kal nőtt. A századfordulón a zsidóság lélekszáma már csaknem egymillió főre rúgott, ami a Magyar Királyság lakosságának több mint 5%-át tette ki
Amíg 1918-ban a Károlyi- és a Berinkey-kormányban a zsidó származású politikusoknak csak jelentős szerepük volt, addig a szociáldemokraták és a kommunisták megegyezése folytán létrejött úgynevezett proletárdiktatúrában, s annak testületében, a Forradalmi Kormányzótanácsban már a zsidó származásúak játszották a meghatározó szerepet. A Magyarországi Tanácsköztársaság felső vezetésnek körülbelül 95%-a zsidó származású volt, köztük a Tanácsköztársaságot gyakorlatilag irányító Kun Béla, Böhm Vilmos szocializálási, később hadügyi, Landler Jenő belügyi, Lukács György közoktatásügyi, Hamburger Jenő földművelésügyi ,Rákosi Mátyá sszociális termelési, Pogány József hadügyi népbiztos. Avörösterror három vezető alakja közül kettő: (Korvin Ottó és Szamuely Tibor) szintén zsidó származású volt. Ez a kilencvenöt százalékos arány még az iskolázottabb és műveltebb társadalmi rétegekben is elfogadhatóvá tette a gondolatot, hogy a magyarságnak védekeznie kell a zsidó veszély ellen.
A Tanácsköztársaság ideje alatt három területen történt eseményeknek volt kitüntetett jelentőségük: az első azintézményesített terror alkalmazása volt. Szamuelyt 1919. március 22-én a munkássághoz és a Vörös Hadsereghez nem tartozó osztályok ellenőrzésével bízták meg, Korvin pedig a politikai rendőrséget vezette. Az a tény, hogy a proletárállam erőszakszervezetének vezetői zsidók voltak, a közvélemény szemében felekezeti jelleget is adott az elnyomásnak és a terrornak.
A másik terület, amely később végzetesnek bizonyult a magyarországi zsidóság sorsára nézve, a közigazgatás, az állami bürokrácia átszervezése volt: számos állami hivatali posztot zsidók töltöttek be.
A harmadik terület, amely jelentős hatást gyakorolt a Tanácsköztársaság politikájára a sajtó világa volt. Az őszirózsás forradalom jelentős számú zsidó származású vezetője a nyomtatott sajtó világából érkezett a politikába, mivel az 1910-es évekbena magyar újságíró-társadalom több mint negyven százaléka zsidó származású volt.
A magyar zsidóság helyzetének romlása Hitler németországi hatalomra jutása után vált rosszabbá.. Magyarországon a parlament 1938-tól kezdve több antiszemita jogszabályt, úgynevezett zsidótörvényeket hozott. Bár a zsidóellenes politika már 1944előtt is érezhető volt – a német megszállásig a magyar zsidók – Európa más országaiban lakó társaikkal ellentétben – biztonságban tudhatták magukat.
Az átállást tervezgető Magyarországot 1944.március 19-én német csapatok szállták meg. (Előtte Horthyt tárgyalni hívták Klessheimbe, ahol elzárták a külvilágtól, megelőzendő, hogy esetleg ellenállásra utasítson). Kállay Miklós miniszterelnök március 19-én, a már megszállt országba visszatért kormányzót arra kérte, hogy ne mondjon le. Ez egyes vélemények szerint a németeket kiszolgáló nyilasok azonnali hatalomátvételével fenyegetett volna, a zsidóság és az ország katasztrófáját még tovább gyorsította volna. Ugyanakkor a megszállást követően a németek nem Szálasit, hanem Imrédyt akarták miniszterelnöknek. A nyomásnak ellenállva nevezte ki Horthy Sztójayt. Az eredményes katonai ellenállásra reális esély nem nyílt, a szakértők szerint hősies, de tragikus esemény lett volna. Erre az eshetőségre a németek, saját egységeik mellett készenlétbe állítottak román, szlovák és kisebb horvát csapatokat is. Ez a haderő nemcsak számszerűleg, hanem a felszerelés minőségében is felülmúlta a magyar csapatokat. Kállayt leváltották, utóda Sztójay Dömelett, aki hűségesen kiszolgálta a megszállókat. Ellenkezése dacára Horthy megmaradt kormányzónak, de az irányítás az ország élére kinevezett Edmund Veesenmayer birodalmi biztos kezében volt.
A felszabadulásután a haláltáborokat túlélők első csoportjai már 1945 márciusában ugyancsak visszatértek Magyarországra. A visszatérőket számos zsidó és nem zsidó karitatív szervezet és kormányhivatal fogadta (Zsidó Világkongresszus, a cionista Ezra, Pesti Izraelita Hitközség, Ortodox Hitközség, Borchow-kör, Nemzeti Segély, Nemzetközi Vöröskereszt). 1945 májusától a DEGOB (Magyarországi-Zsidó Deportáltakat Gondozó Országos Bizottság) tartotta nyilván az elhurcoltakat, ugyanakkor számos jegyzőkönyvet vett fel a visszatérők elbeszélései alapján. Feljegyzéseik szerint 1945 májusában és júniusában 47500-an érkeztek vissza. Júliusban 14800, augusztusban 9757, szeptemberben pedig 4600 személyt regisztráltak, azaz összesen 74657-et.
1946-ban a visszatértek nyilvántartását a Népjóléti Minisztérium Menekültek, Deportáltak és Hadifoglyok Szociális Gondozási Osztálya vette át. A Népjóléti Minisztérium feljegyzései szerint 1946-ban további 5000 elhurcolt tért vissza. Összesítve a DEGOB és a Népjóléti Minisztérium feljegyzéseit, az ország jelenlegi területére visszatérők száma 86910 volt.
A szovjet fogságba esett zsidók számát 30000 becsülik. Több magyar és zsidó szervezet közbenjárásának köszönhetően 1946-ban az addig szovjet fogságban levő zsidók is elkezdtek visszaérkezni Magyarországra. A Debreceni Hadifogoly Átvevő Bizottság jegyzőkönyvei 1948 júliusától, ugyanazon év őszéig körülbelül 2000 visszatért adatait rögzítette.
A háborút túlélők közül sokan döntöttek úgy, hogy más országban folytatják az életüket. A Zsidó Világkongresszus Magyarországi Képviseletének Információs Osztálya 51230 fő kivándorló személyt jegyzett fel 1946októberében. Az elvándorlók nagy része először a németországi DP (hontalan) táborokba került, ahonnan a legtöbben 30000-ren Izraelbe vándoroltak ki. Sokan telepedtek le az Amerikai Egyesült Államokban, Kanadában és Dél-Amerikában. Pontos adat csak a Kanadába kivándoroltakról van, ez 1836 főt jelent.
A rendszerváltás után az általános vallási és társadalmi fellendülés hatására a hozzávetőleg 80000 fős magyarországi zsidóság reneszánszáról beszélhetünk. Megerősödtek a cionista szervezetek, a civil és ifjúsági egyesülések, a kulturális, az oktatási és a sportélet, zsidó oktatási és szervezeti hálózat jött létre, a nemzetközi kapcsolatok is erősödtek.
Az Európai Zsidó Szövetség (EJA) 2022-ben közzétett átfogó tanulmánya szerint Magyarországon élhetnek a legjobban a zsidó közösség tagjai – az itt élő zsidók biztonságban érezhetik magukat. Kovács András történész, a Közép-európai Egyetem (Central European University) professzora kifejtette, hogy a magyarországi zsidók helyzete különleges, hiszen egyfajta kettős identitással rendelkeznek. Elmondta, hogy a közösség meglehetősen nagy számban él hazánkban, ugyanakkor egyre kisebb részük vallja magát zsidónak, illetve gyakorolja a vallását. A közösség számát több szempont alapján lehet megbecsülni, de körülbelül 50000-ren élhetnek Magyarországon. – A zsidók sokkal inkább zsidóknak érezhetik magukat itt, mint évtizedekkel korábban.
A zsidók jóléte a legfontosabb Magyarországon – Minden zsidó intézményt a magyar állam finanszíroz