A fröccs vagy bor és szódavíz keveréséből alkotott ital. 2013-ban felvették a Magyar Értéktárba. A bor és szódavíz mennyisége alapján különféle nevű fröccsök léteznek. A fröccs elnevezést alkalmazzák más szeszes, sőt nem szeszes italkeverékekre is, sőt bizonyos italok egymás utáni fogyasztására, azaz nem a pohárban, hanem a szájban vagy gyomorban való keverésére is.
1842. október 5-én Fáy András a fóti pincéjébe hívta szüretre Vörösmartyt és néhány barátját. A barátok között ott volt Jedlik Ányos is, aki nemcsak az elektromosság nagy tudósa volt, hanem a szódavíz nagyipari alkalmazásának magyar feltalálója is. Ahhoz, hogy a bor erősségét kellemesen enyhíteni lehessen, nemcsak a szódavíz előállítását kellett felfedeznie, hanem természetesen fel kellett találni egy olyan üveget is, amelyből a szódavizet ki lehessen fröccsenteni. Jedlik magával vitte a világ legelső szódásüvegét, majd a házigazda és a vendégek elképedésére elkészítette a Fáy-birtokon a legelső fröccsöt, amit németesen spriccernek nevezett el. Vörösmartynak azonban nem tetszett ez a szó, így helyette találta ki a fröccs szót. A költő később a Fóti dal című költeményében említi meg a szódával hígított bort: „fölfelé megy a borban a gyöngy”.
- Kisfröccs: 1 dl bor + 1 dl szódavíz
- Nagyfröccs: 2 dl bor + 1 dl szódavíz
- Hosszúlépés: 1 dl bor + 2 dl szódavíz
- Szárszói fröccs (horgászfröccs vagy totemfröccs) 1 dl bor + 3 dl szódavíz
- Házmester: 3 dl bor + 2 dl szódavíz
- Viceházmester: 2 dl bor + 3 dl szódavíz
- Háziúr (nagyházmester): 4 dl bor + 1 dl szódavíz
- Tömbházmester: vannak akik a háziúrral azonosítják, vannak akik a lakófröccsel, de vannak olyanok is, akik 3 darab házmestert értenek alatta
- Sport fröccs (lakó fröccs / kisházmester): 1 dl bor + 4 dl szódavíz
- Krúdy fröccs: 9 dl bor + 1 dl szódavíz
- Sóher fröccs: 1 dl bor + 9 dl szódavíz
- Góré fröccs (ijesztett fröccs): kispohár (1 vagy 2 dl) borhoz csak annyi szóda, amennyi még a pohárban elfér, v. 1 pohár borhoz pont egy spriccentésnyi szóda
- Polgármester: 6 dl bor + 4 dl szódavíz
- Mafla vagy Maflás: 0,5 liter bor + 0,5 liter szódavíz
- Csatos: 1 liter bor + 0,5 liter szódavíz
- Lámpás: 1,5 liter bor + 0,5 liter szódavíz
- Kislámpás: 7,5 dl bor + 2,5 dl szódavíz
- Magyar–angol: 6 dl bor + 3 dl szódavíz
- Brazil: 7 dl bor + 1 dl szódavíz
- Barcelona: 8 dl bor + 2 dl szódavíz
- Bakteranyós: 2,5 dl bor + 2,5 dl szóda
- Maci fröccs (Borsszem Jankó): 2,5 dl bor + 2,5 dl szódás málnaszörp
- Deák bólé: sok szóda cseppnyi bor
- Borcsi fröccs: 2 dl bor + 2 dl szóda
- Csongi fröccs (Pécsett ismert), két dl rozé + egy dl szóda
- Szakmári fröccs: 80-90% bor + a teteje felöntve szódával
- Próbás fröccs: 2 dl fehérbor + 1 kupaknyi szóda
A fröccskultusz lényege nem a bor minősége, még csak nem is a jéghideg, frissen fröccsentett szikvíz szén-dioxid-tartalma, sokkal inkább a bor és a szóda keverési aránya. „Nemzedékek és évszázadok fortélya kellett hozzá, míg a magyar megtanulta és feltalálta a fröc?csöt, ami a hosszú élet titka – írja Márai. – A magyar, mikor feltalálta ezt a csodálatos bölcs és óvatos vegyüléket, mely elég tömény ahhoz, hogy sarkallja a borozgató férfi képzelőerejét, s ugyanakkor eléggé szelídített, hogy ne ártson a nemesebb szerveknek, mély élettapasztalatról tett tanúbizonyságot.” Mert a lélek egészen más bugyraiban jár, aki hosszúlépést rendel, és aki maflást. Más kedélyállapotot fejez ki a kisfröccs, pontosabban rövidlépés, macskaugrás vagy tréfa, amit József Attila füttynek is nevezett (hiszen „egy füttyre” le lehet küldeni), mint a háziúr, amit nagyházmesternek is gúnyolnak. Aki nagyfröccsöt kér, amit húzósnak vagy hajtásnak is neveznek (Móra Ferenc szerint ugyanis „egy hajtással lehet a gallér mögé küldeni”), óvatosabb duhaj, mint aki bivalycsókkal indít. Ez az okos, óvatos keverési arány, a fröccsnevek mögött megbúvó önirónia: ez a magyar titok. A hungarikum. Mert hogyan lehetne az ámuló angol utazónak le-festeni annak a fröccsivónak a lelkiállapotát, aki a Kiskoszos nevű kocsmába lépve köszönés helyett fordítottat rendel a csapostól, aki rezzenéstelen arccal, fél kézzel tölti ugyanabba a pohárba a kellő mennyiségű bort és szikvizet, azaz a nagyfröccs tükörképét? Amit Krúdy Gyula (nagy ivászatok után) csak így kért: „Gyógyítóvíz rendel!”
S mennyi történelmi ismeret kellene annak elmagyarázásához, hogy az ötvenes években miért nevezték tömbházmesternek a háziúr nevű fröccsöt? Vagy Kőbányán beöntésnek a lámpás nevű (igen durva) keverést, ami nevét Babay József egyik elbeszélése után kapta, ahol ez áll: „aki ilyet iszik, lámpással keresheti a józanságot”? S mely kocsmai bölcsesség szülötte a sóherfröccs (másik neve távolugrás), ami olyan gyenge, hogy inkább a vesét vizsgáztatja, mintsem az elmét?
Nem is szólva az úri fröccsökről, melyek egy-egy hírességtől származtatják pedigréjüket. A Krúdy-fröccsben (kilenc rész bor, egy rész szóda) az író szerint „a víz megnevetteti a bort”. A Deák-bólé (kevés bor, „hőbörgő vízzel” megcsapatva) a józanság itala, de hát mit is várhatnánk a haza bölcsétől? Az Újházy-fröccs már-már macskajajos gyógykezelésnek tűnik, hiszen a híres színész szikvíz helyett jégbe hűtött kovászos uborka levét öntötte a borba, mondván: „így többet lehet a borból meginni”. A harmatos (vagy rezzentett) fröccs, ami Tömörkény Istvántól kapta a nevét, annyit tesz, hogy a „kutyaijesztő üvegből” (így nevezte az író a szifont) a rizling fölött elspriccelünk egy adag szódát. Ami a borban landol, az a „harmat”. Ha egy deci bor fölött „rezegtetünk”, akkor kispermet, ha fél liter fölött, akkor nagypermet. Így kérte Latinovits Zoltán is.