2012. ÁPRILIS 6. – KEDDI INSPIRÁCIÓ

Szerző: | ápr 5, 2021 | Vírusnapló, Archívum, Irodalom, Képzőművészet, Történelem

Kedves Olvasóim! Meg kell, hogy valljam, engem soha nem inspirált az újságírás annyira, mint a szerkesztés. Számomra az igazi élmény az újságcsínállas volt. Másokat beszervezni, témákat adni, ösztönözni, kihozni valamit az alkotóból, az újságíróból, a fotósból, az illusztrálatlanból – ez volt az igazi kihívás. 1970-1984 között, 15 évig folyamatosan szerkesztettem lapot. Mindenki tudta, ha nem vagyok, akkor az újság sem jelenik meg – és mindig megjelent, néha a semmiből, a szedőgépbe diktálva, de mindig elkészült. Számomra ez volt a siker és öröm, hogy másokat inspirálni tudtam. Ez volt az én “művészetem”. A szerkesztés volt a nagy “szerelmem”. A szerelmek és az inspirációk pedig mindig összefonódnak. Ennek kapcsán készítettem a mai bejegyzésemet is, a magyar művészet egyik legismertebb inspiráló alakjáról, Csinszkáról:

CSINSZKA, A NAGY INSPIRÁTOR

cs99
Boncza Berta

Ady Endre (1877. november 22. – 1919. január 27.) Lédával (Brüll Adél, asszonynevén Diósy Ödönné (1872. szeptember 1. –1934. január 18.) tartó hosszú szerelme után, 1912 áprilisában szakít. Ady és Léda kapcsolta 8 évig tartott (1903-1912). Egy patetikusan átkozódó, kegyetlen leszámoló verssel, az „Elbocsátó, szép üzenet”-tel búcsúzik szerelmétől. A hirtelen szabad emberré vált költő körül rajonganak a nők.

1913-ban Ady már nyíltan magyar nemzet ellenes, szocialista eszméket vall, s közben úgy érzi, ideje lenne már megállapodni. Több meghiúsult házassági terv után, Ady 1914 áprilisában meglátogatja Csucsán a kastély fiatal, romantikus kisasszonyát, Boncza Bertát (1894. június 7. – 1934. október 24.), akivel 1911 óta leveleznek. A költő új nevet adományoz neki: Csacsinszkynak, Csacsinszkának nevezi s ez utóbbiból lesz a Csinszka.

1914. június 26-án Ady – miközben kétségek gyötrik: harminchét évével, rongyolt egészségével, szabad-e a húszéves Csinszkát magához kötnie? – megkéri a lány kezét, apjától. Ady ekkor már súlyos beteg, előrehaladott szifilisze van, alkoholista és a dohányzás károsította tüdejét. Kezelőorvosa szerint: szívbaja, májbaja és asztmája van. Ady, a szifiliszt Mihályi Rozáliától kapta el 1907-ben, aki hamarosan bele is a betegségébe. Ady Lédát (1910-ben kezelték) és Csinszkát is megfertőzte a szifilisszel. A szifilisz jelei, köztük az elbutulás pedig tetten érhető volt a költőnél,

Az egyre aggasztóbb politikai helyzet, a háború sokasodó előjelei növelik házasulási vágyát. Boncza Miklós (országgyűlési képviselő, földbirtokos, ügyvéd) megtagadja apai beleegyezését és ezért Ady, már dacból is a nősülés mellett dönt. Hosszas utánjárással megkapják az árvaszéki engedélyt és 1915. márciusában megtartják az esküvőt.

A csucsai kastély menedékében szenvedi át a háborút. Ady már súlyosan beteg ember, de többször katonai sorozással zaklatják, sőt egy alkalommal be is kell vonulnia, csak a laktanyában kapja meg fölmentését.

Iszonyú megpróbáltatást jelent Ady számára az Erdély elleni román támadás 1916 augusztusában. 1917 elején Boncza Miklós meghal és Adyék szeptemberben Budapestre költöznek. Boncza Miklós halálával megörökölték a Veres Pálné utca 4. sz. alatti lakást, ahová 1917 őszén költöztek be.

(Ma az egykori lakás helyén működik a Petőfi Irodalmi Múzeum Ady-emlékszobája. Az Ady-múzeum megnyitóján, 1977-ben én is ott voltam, feleségemmel, Erzsikével.)

1917-től a költő korábbi elszigeteltsége oldódik. Az elhúzódó háború terhei, a Monarchia tehetetlen hadvezetése és a növekvő német befolyás veszélye, szinte az egész értelmiséget kiábrándítja. Adynak 1914 óta nem jelent meg verseskönyve, most a baloldali Hatvany Lajos (1880. október 28. – 1961. január 12.) biztatására és az ő támogatásával újabb verseinek válogatott gyűjteményét készíti elő. “A halottak élén” című kötete 1918 augusztusában jelenik meg.

Ady 1918 őszén elkapja a spanyolnáthát, ami súlyos tüdőgyulladáshoz vezet, majd több agyvérzés is éri. 1919. január 27-én reggel meghal.

AZ ALÁBBI FOTÓK CSINSZKA ÉS ADY SZERELMÉT ILLUSZTRÁLJÁK:

( A fényképeket Székely Aladár (1870. március 5. – 1940. szeptember 27.), híres budapesti fotográfus készítette.)

ady és csinszka 1
ady és csinszka 2
Ady édesanyjával és Csinszkával
ady és csinszka 4
ady és csinszka 3
ady és csinszka 5

Csinszka öt évet élt Adyval.

Ady Endre halála után,1919 kora tavaszától Babits Mihállyal (1883. november 26. – 1941. augusztus 4.) tartott fenn egy évig szerelmi kapcsolatot.

1920 augusztusában házasságot kötött Márffy Ödön (1878. november 30.–1959. december 3.) festőművésszel.

Negyvenévesen, 1934. október 24-én hunyt el agyvérzés következtében.

Csinszka is számos művészeti ágban kipróbálta magát: komolyan foglalkozott képzőművészettel, verseket, novellákat, szecessziós hangulatú, irodalmi leveleket írt, elsajátította a fotográfia bonyolult technikáját. Ám nem volt elég szorgalom benne, hogy valamilyen művészeti ágban valóban jelentőset alkosson. Versei először 1931-ben, önéletrajzi írásai csak jóval halála után, 1990-ben jelentek meg nyomtatásban. Néhány rajza, fényképe köz- és magángyűjteményekben megtalálható.

Csinszka valódi tehetsége abban rejlett, hogy személyisége másokat ösztönzött alkotásra.

Ady Csinszka-versei a költő kései szerelmi lírájának legjelentősebb ciklusa. Babits maga is írt verseket Csinszkához, kapcsolatuk idején is. Márffy portrék, aktok, jelenetek sorát alkotta róla, a festmények és grafikák száma meghaladja a százat, ezért Márffy ezen alkotó periódusát Csinszka-korszakként szokták nevezni. Megkapó pasztellportrén örökítette meg Csinszkát Rippl-Rónai József is, Móricz Zsigmond pedig a Tündérkert című regényének kis boszorkányát mintázta róla

MCS
Márffy Ödön és Csinszka

MÁRFFY ÖDÖN FESTMÉNYEI CSINSZKÁRÓL:

unnamedpp
fe 730 0 rippl csinszka 1915 wikipedia
5002026555 61
Márffy ödön Álló női akt
unnamedll
images
origin 5e296dcce3423z
07 57.334.1
unnamedtt
df9e4523b4273a30cf90e04af9d900b2 louise brooks bob
dfc71febf9a322ef5808a15414ebc03a
h csinszka1
images 1

CSINSZKA ÉLETÉNEK UTOLSÓ FOTÓI:

ady és csinszka 7
csu2
csu

CSINSZKA HARCA AZ ADY CSALÁDDAL:

Boncza Berta és az Ady-család későbbi rossz viszonyát már Ady Endre halála és a temetés körüli kavarodás is megalapozta: az Érmindszenten tartózkodó szülők és testvére ugyanis késve kapták kézhez a halálhírról szóló értesítést, így már nem tudtak részt venni a január 29-én a Nemzeti Múzeumban rendezett búcsúztatáson, majd a temetésen. Ady Lajos Csinszkának írt levelében ki is mondja, hogy emögött szándékosságot sejtettek, hogy még holtában is kisajátítsa a költőt és ő egyedül állhasson a sír mellett.

Ady Lajos felháborodott hangú levélben kérte a bárót, hogy ne Csinszkának, hanem Ady édesanyjának, a költő által Édesnek becézett Ady Lőrincnének juttassa a jogokat. Az özvegy erkölcstelenségével érvelt: célozgatott rá, hogy több férfival is viszonyt folytatott, illetve a Márffy Ödönnel kötött házasságát is beárulta Hatvanynak.

Ady azonban tényleges végrendelet nélkül hunyt el, így a hagyatéki tárgyalást követően 1921-ben jogerősen ki is mondják, hogy egyedüli örököse az özvegye. Hatvany Lajos is egyedül Boncza Bertának ajándékozta a jogokat – a későbbi vádakkal ellentétben minden egyéb kikötés nélkül. Csinszka megkísérelt kiegyezni a családdal: a kötetek eladása után járó 10 százalékos jogdíj felét életjáradék formájában felajánlotta Ady édesanyjának azzal, hogy halála után irodalmi célra kell felhasználni az összeget. Ady Lajosék sértetten utasították vissza az ajánlatot, kiérezve abból a nő szándékát, hogy megakadályozza, hogy az Édesnek követelt javak végül Ady Lajosnál kössenek ki.

Az ügy minden érintettje: Hatvany Lajos, Csinszka és Ady Lajos – sőt, az időközben beszálló közvetítők is – keresztbe-kasul leveleznek ezt követően, váltogatva a sértett, a fenyegető és a békülékeny, az érzelmekre apelláló hangnemet. Elsősorban Hatvany fülét rágják pro és kontra érvelve, aki egy idő után megelégeli az egészet: “Csinszka dolgáról azt hallom, hogy igen nélkülöz ő is. Márpedig Ady anyja csak szülte Adyt, nem értette, nem áldozott érte. Ez a Csinszka a vagyonát, fiatal életét adta Adyért. Nélküle Ady (és ha száz szüléje lett volna is) garniban hal meg. Ez a kis szerencsétlen, hóbortos a legnagyobbat tudatosan tette, Mit tettek Lőrinc, Lőrincné, Lajos? Jobb lett volna, ha a szülőknek jut valami. De ha nem jutott – nagy igazságtalanság nem történt. Ellenben nagy igazság, ami Csinszkának kárpótlásul jár.” – írta 1925-ben Hatvany Lajos.

Az eredmény egy a nyilvánosság elé is kiszivárgó vita lett, melyet Adyék perre is vittek.Mivel a jog az özvegy oldalán állt és tényszerűen nem volt a kezükben semmi, így Ady Lajos és a mellette fellépő Földessy Gyula előhozakodtak egy kísérőlevéllel, melyet állításuk szerint a báró az ajándékozási szerződés mellé küldött. Utóbbiban pedig kikötötte, hogy az özvegynek az Ady családot kárpótolnia kell. Földessy állította, hogy látta is az írást, amelyet ezt követően Csinszka, vagy a leveleket kézbesítő Fenyő Miksa tüntethette el szerintük. Hatvanyt pedig mindkét férfi levélben győzködte, hogy tulajdonképpen írt egy kísérőlevelet is, amire már nem emlékszik. A báró 1959-es könyvében már maga is emlékszik a levélre, ebben a nyilatkozatban azonban több olyan állítás is szerepel, amely ellentmond a korabeli leveleinek vagy a per anyagának.

A bíróság 1926-ban (hét évvel Ady Endre halála után) első fokon az Ady-családnak adott igazat, miután a levél létezését tagadó Fenyő Miksa ellenében Földessy esküvel bizonygatta, hogy látta a dokumentumot. A számukra így megítélt összeg nem volt több, mint amit Csinszka magától is felajánlott, de az erkölcsi elégtételt magukénak érezték. A másodfok azonban Csinszka fellebbezésére neki adott igazat, végül a Kúria az Ady család javára döntött. Kisebb mértékben, mint az első fokon, de megítélt nekik egy hányadot a költő művei után befolyó összegből.

1928-ban aztán egyezség született a felek között: elismerik, hogy a kiadói és szerzői jogok Csinszka tulajdonában vannak, és örököseire szállnak, egyhatoduk azonban Ady szüleit, haláluk után az ő örököseiket (vagyis Lajos is biztosította a saját jussát) illeti meg.

A megállapodás ellenére sem zárult le végleg a vita. Csinszka 1934-es halála után Márffy Ödön vívta tovább a harcot, az akkor ismét követelésekkel jelentkező Adyékkal, akikkel ő is igyekezett megegyezni, feleségéhez hasonlóan sikertelenül. Időközben 1929-ben elhunyt Ady Lőrinc, 1937-ben az Édes, 1940-ben pedig Ady Lajos is, így Márffy és Ady Lajos özvegye maradtak csak. A festő 1937-ben egy nyílt levélben reagált Ady Lajosék sajtórágalmaira röviden összefoglalva a korábbi jogi lépéseket és beszámolva az egyezkedési szándékairól.

A költő halála után barátja, Móricz Zsigmond fogott hozzá a fennmaradt kéziratok rendszerezésének azzal a szándékkal, hogy monográfiát állítson össze. Ady leveleinek legnagyobb részét ekkor Fenyő Miksa őrizte, aki a Nyugat szerkesztőjeként levelezett vele. Az ő lakására látogatott el Móricz, hogy rendszerezze és áttekintse az anyagot. A munka azonban hosszúra nyúlt, így Fenyő odaadta neki a ládát, hogy otthon is tanulmányozhassa. Ady soha nem dátumozta leveleit, így Móricz datálta azokat utólag tartalmuk vagy a postai bélyegző alapján. Az író ennek kiegészítéseként egy életrajzi kronológiát is összeállított.

1944 júniusában, a zsidó műkincsek lefoglalásáról rendelkező törvény alapján Csánky Dénes, a Szépművészeti Múzeum akkori igazgatója többekkel együtt felment a külföldön tartózkodó Fenyő Miksa lakására és lefoglalta az ott található Ady-kéziratokat. Fenyő 1945 tavaszán tért vissza Budapestre és fedezte fel a hiányt. Csánky személye volt az egyetlen nyom, amelyen elindulhatott az eltűnt kéziratok felkutatására. Az egykori igazgató ekkor éppen Németországban élt, az ötvenes években innen Sao Paoloba költözött. Fenyő Csánkynak írt tehát, hogy érdeklődjön az Ady-gyűjtemény sorsáról, ő pedig elmondta, hogy dr. Klauzer Mihálynak adta át a dokumentumokat. Az időközben Párizsba költöző Fenyő Miksa levélben őt is megkereste. Klauzer vállalta is, hogy postán utána küldje a ládát, ami azonban az úton elveszett. Fenyő legalábbis így hitte, sőt el is terjedt a hír. Néhány nappal később azonban a párizsi hotel pincéjében az elveszett poggyászok között végül rábukkantak a csomagra. Ennek ellenére Fenyő úgy döntött, hogy az eltűnés mítoszát fenntartják, hogy ne zaklassák őket a levelek miatt. 1970-ben pedig a PIM-nek adományozták a kéziratokat.

2018-ban is kerültek Ady-kéziratok a múzeumba, a költő Mikes Lajosnak írt, korában szintén megsemmisültnek hitt levelei. Mikes kölcsön adta őket Móricznak a készülő monográfiához, majd hiba kérte őket vissza. Móricz továbbadta a lapokat, amelyek így átvészelték a háborút és mostanában kerültek a PIM-be.

Ady kézírását több forrás – például Móricz Virág, Ady Lajos vagy Dénes Zsófia – állítása szerint többen is hűen tudták utánozni, emiatt pedig felmerül a gyanú, hogy a fennmaradt, a költőnek tulajdonított kézírásos dokumentumok közül nem mind tekinthető hitelesnek. Három személy keveredett az évek során ilyen sajátos hamisítás gyanújába: a költő testvére, Ady Lajos, felesége, Boncza Berta, vagyis Csinszka és Steinfeld Nándor, aki Ady önkéntes titkára volt. A Lédával történt szakítás után Adyt elárasztották a rajongói levelek és a költő a testvére, illetve a titkár segítségét vette igénybe, hogy megbirkózzon a nők rohamával. Esetenként a válaszok vagy az autogramok tőlük származtak. Ady Lajos még arról is beszámolt később, hogy segített a testvérének szortírozni az ígéretesebb asszonyokat. Az egyik kötegen meg is jelent egy “Jobb nők – válasz” felirat.

unnamedéé

RSS Hírstart hírei