2020. DECEMBER 14. – HÉTFŐ

Szerző: | dec 14, 2020 | Vírusnapló, Archívum, Politika, Történelem

Orbán Viktor válasza Soros György írására

7TMBkVAgiUufOGCss 678x381 1

Soros György krokodilkönnyeket hullat. Ez ugyan nem adja vissza a spekuláns által kifosztott emberek, családok, vállalkozások millióinak pénzét, de szerény elégtételnek jó. A világ legkorruptabb emberének és hálózatának jó oka van a csalódottságra. Európa nem hódolt be, Soros grandiózus tervét az Európai Tanács ülésén megakasztottuk. A reflektorfény a költségvetési pénzekre, a helyreállítási alapra, a ki, mihez és hogyan férhet hozzá kérdésére irányul. Hiába, anyagias világban élünk. Ám az unió költségvetésének pénzeit eddig is minden tagállamban szigorú és többszörös európai felügyelet alatt tartották. A kutya máshol van elhantolva.

Ki fogja irányítani Európát a jövőben? Ez volt a valódi tét a múlt heti ülésen. A tagállamok polgárai által megválasztott kormányok és a belőlük álló tanács irányítja-e majd Európát vagy Sorosnak sikerül felépítenie egy új hatalmi struktúrát? Egy hálózatot, amely a liberális, posztnemzeti és posztkeresztény ideákat terjesztő NGO-kból, az eszméiket szállító és felerősítő nemzetközi fodrászatú bal- és jobboldali médiából, az európai parlamenti képviselők jelentős csoportjából, a Bizottságba bejuttatott Soros-megbízottakból és az ezeket összekapcsoló, jogállamiságinak nevezett mechanizmusból áll.

A terv olyan egyszerű, mint amilyen grandiózus. Egy pénzügyi központ, Soros György központja NGO-k, kutatóintézetek, elemző műhelyek és aktivisták ezreit finanszírozza, akik befolyásolják a mainstream média irányvonalát. Összevásárolja és hálózatba szervezi parlamenti képviselők kritikus mennyiségét, a Bizottság kulcspozícióiba juttatja a neki dolgozó embereket, mint Timmermans és Jourová. Végül elfogadtat egy jogszabályt, amely politikai előfeltételeket – gender, migráció, nyitott társadalom, liberális demokrácia – szab ahhoz, hogy a tagállamok hozzáférjenek az uniós forrásokhoz.

A nemzeti szuverenitásukhoz, keresztény gyökereikhez és a hagyományos családmodellhez ragaszkodó országokat, mint Lengyelország és Magyarország erre a jól megfont kötélre kell felakasztani. A vonakodókat pedig, mint a jobb sorsra érdemes közép-európai országok és a renitenskedő skandinávok, ki kell rendelni a nyilvános autodaféra, hogy megérthessék a liberális érvelés lényegét.

Az utolsó pillanatban Európa kormányai felébredtek. Elolvasták azokat a jogállamsági országjelentéseket, melyeket Soros György és Frans Timmermans íratott Jourová asszonnyal. Hirtelen mindenki megértette, hogy az ítélet már a bírósági tárgyalás előtt elkészült, és Magyarország és Lengyelország után mások is sorra kerülnek majd.

Az Európai Tanács múlt heti döntése nyílt ellenszegülés Soros György hatalomátvételi kísérletével szemben. Politikai kérdéseket nem lehet összekötni pénzügyi kérdésekkel, szubjektív kritériumok nem lehetnek pénzügyi döntések alapjai, és az unió alapszerződésében rögzített jogi eljárásrend nem cselezhető ki Soros-módra. Az Európai Unió megőrizte egységét és győzött.

Soros György vesztett. Itt lenne az ideje, hogy az európaiak végre hazaküldjék Amerikába. Nincs magyarázat arra, hogy mi, európaiak miért tűrjük, hogy egy amerikai spekuláns amerikai pénzzel uniós befolyásolási rendszert építsen és vásároljon. Amíg az európai vezetők ezt az utolsó lépést nem teszik meg, újra és újra hatalomátvételi kísérletekkel kell szembenéznünk a jövőben is. Máris itt van az asztalon Soros György műhelyéből a migrációs és a gender akcióterv. Ideje lenne pontot tenni Soros György európai ámokfutásának végére.

MINISZTEREK1

A KENYÉRPIAC

Pár évvel ezelőtt, Holló Laczi elvitt a messze földön híres TOPOLYAI VÁSÁRBA, ekkor határoztam el, hogy utánanézek a vásárok és piacok történetének és több érdekességet fedeztem fel, többek között a kenyérpiacok történetét is:

A hétköznapokon megszoktuk, hogy a piac a napi-heti bevásárlás színtere, ahol minden szükséges dolgot meg kell találnunk. Országszerte voltak azonban olyan piacok, ahol a speciális kínálat mindenhonnan vonzotta a kereskedőket, mert azon a vidéken a legjobb minőségű terményeket lehetett vásárolni. Ráadásul a kínálat is egyedülálló volt, hiszen a környék minden termelője megjelent a saját remekeivel. A budapesti kereskedők a két világháború között innen válogatták és hozták el a minőségi zöldség- és gyümölcsféléket az igényes fővárosi népség számára.

Messze földön híres piac volt a legendás debreceni, szegedi és szabadkai kenyérpiac. Ha a régi fényképeket nézegetjük, a frissen sült kenyerek illatát is érezhetjük az orrunkban.

A piacok elmaradhatatlan kelléke volt a pálinkás sátor és persze az éhes gyomrok legfőbb vigasztalása, a lacikonyha.

A lacikonyha szabad ég vagy sátor alatt működő alkalmi piaci kifőző- és sütőhely volt. Szélesebb értelemben szegényes, olcsó, alsóbb rendű vendéglő. Nevének eredete a 15. századi történelmünkre nyúlik vissza bár sokkal valószínűbb, hogy régebben a vidéki háztartásokban László-naptól (június 27.) kezdve kihelyezték a konyhát a házból a szabad ég alá – ez volt a nyári konyha.

A krónikások szerint a magyarok főleg sült húst, a szlovákok kását, krumplilevest, a németek sült hurkát-kolbászt, a cigányok pedig pacalt fogyasztottak leginkább.

A korabeli kofáknak, vásári árusoknak és szállítóknak feltehetően nem a gasztronómiai élmény volt az elsődleges, mikor felkeresték a piac legfontosabb helyét. A mai ínyenceknek azonban egészen biztosan különleges élményt jelentenének az egyszerű körülmények között főzött-sütött, de mégis igen finom falatok.

A kínálatban volt 1-2 féle leves, és gulyás, burgonya a pörkölthöz, a sültekhez és mártásokhoz, hidegebb napokon töltött káposzta. Mindehhez egyszerű kadarka vörösbor, vagy siller, ami a ma divatos „rozé” akkori magyar elődje volt.

A lacikonyhák világa gyakran jelenik meg a szépirodalomban és a képzőművészetben is. Az egyik legismertebb Arany János verse A Lacikonyha:


Mindjárt elől víg tűz szikrája pattog,
Táncos betyárok érc tenyere csattog;
Sistereg a zsír, kolbász, pecsenye,
Éhes gyomornak bűbájos zene.

Sátorban úgy, mint sátoron kívül,
Füstöt vet a bor, a velő hevül,
Az arc kigyullad, van dallás, kacaj,
Szitok, visongás, mindenféle zaj.

Ott Júdit asszony, abárló kezében,
Hurkát kanyargat a zsír-tóba épen;
Kínnal görnyed le forró lábasáig,
Tokája mellig ér, s melle hasáig.
KENYÉRPIAC 1
A Laczi Konyhája
KENYÉRPIAC 2
A debreceni kenyérpiac
KENYÉRPIAC3
A szegedi kenyérpiac
KENYÉRPIAC4
A szabadkai kenyérpiac

RSS Hírstart hírei