TALÁLKOZÁSAIM A FEKETE KANDÚRRAL
1965-ben Szabadkának négy mozija volt: a Lifka, a Radnički, a Zvezda és a Jadran. A Jadran mozi volt a legnagyobb, a korzó végén trónolt. 17 lépcső vezetett fel a bejárathoz, mint egy musicalben, előtte kiszáradt, modern szökőkút. A moziépület homlokzatán Török Pista által festett, széles vászonpannó hirdette az új filmeket. Minden vasárnap kora délután beálltam a jegypénztár előtt kígyózó sorba, hogy 100 dináros jegyet váltsak a hatórási vetítésre, ahol a külföldi filmeket szerb nyelvű feliratozással vetítettek.
1967-ben néztem meg Dušan Makavejev A postáskisasszony szerelme című botrányfilmet. A főszereplő, akit a gimnáziumból már ismertem, a szabadkai magyar-zsidó lány, Ras Éva (lánykori nevén Balás Éva) volt. A film iránti nagy érdeklődés miatt, már csak a jegyüzértől vehettem jegyet, mert Éva a filmben mezítelenül feküdt, alabástrom popóján egy szénfekete kandúrral. Ő volt az első, aki a hatvanas évek közepén teljesen levetkőzött a kamerák előtt, csak két évvel később követte őt Ladik Kati.
Pár év múlva volt alkalmam, hogy személyesen is megismerhessem Éva fekete macskáját. Most ezt a történetet próbálom visszaidézni az 50 éves naplójegyzeteimből:
A Dunav Film 1971-ben Szabadkán felvételezte Aleksandar Petrović filmjét, a Mester és Margaritát. A jugoszlávok úgy tudták filmjüket Európában és Amerikában forgalmazni, hogy társproducerként bevették az olasz Euro International Films-et. Az eredeti film szerb nyelvű volt, de készült, angol, olasz, orosz és magyar szinkron is. Az olaszok még olyan nyomatékkal is szerepeltek a produkcióban, hogy a film zenéjét Ennio Morricone szerezte.
A stáb már 1970-ben terepszemlét tartott Szabadkán. A Városháza félemeleti büféjében ismerkedtem meg velük, vagyis konyakozás közben Dušan Ristić, a film igazgatója megbízott, hogy majd én szervezzem be a szükséges több száz, szabadkai kosztümös statisztát és minden este fizessem is ki napidíjukat.
Aztán 1971-ben megérkezett a teljes olasz-jugoszláv filmstáb, én pedig egy hónapra részese lettem a filmgyártásnak. Ristićnek köszönhetve háromszor is együtt vacsorázhattam Aleksandar Petrović-tyal, Bata Živojinović-tyal, Ljuba Tadić-tyal, Ugo Tognazzival és Mimsy Farmerrel. A filmben szerepelt Medve Sanyi szabadkai barátom, valamint Ras Éva fővárosi színésznő.
A főbb szerepeket Ugo Tognazzi (Mester), Mimsy Farmer (Margarita), Alain Cuny (Woland), Bata Živojinović (Korovyev), Pavle Vuisić (Azazello), Fabijan Šovagović (Berlioz), Ljuba Tadić (Pontius Pilatus), Taško Načić (Rimsky), Danilo Stojković (Bobov), Fahro Konjhodžić (Lavrovich), Zlatko Madunić (Oskar Danilovich), Radomir Reljić (Jesus Christus), Janez Vrhovec (Latunsky) játszották.
A film belső jeleneteit a Városházán és a Népszínházban, a külső jeleneteket a Városháza előtti parkban, a Népszínház előtt és a palicsi parkban forgattuk. A várost teleragasztgatták óriási orosz plakáttokkal az utcákra és parkokba pedig műhó került. A belső jelenetek felvételeire Városházán került sor – első emeleten lévő adóosztály tíz irodájának közfalait kiszedték a kamera pedig a folyosón kocsizott.
A film orosz betétdala a fekete macskáról szólt – a macska szerepét pedig ugyanaz a fekete macska játszotta, amely öt évvel előtte, Éva meztelen fenekén trónolt a Postáskisasszony filmben. Így nekem is volt szerencsém személyesen megismerni a filmszínész macskát, aki mellesleg nagyobb fizetést kapott mint én.
Éva, a villamosvezető szerepét játszotta a filmben. A Városháza előtti parkban, a Ruža parfüméria előtt vezette a villamost és „elgázolt” egy elébe futó férfi szereplőt.
A legnagyobb attrakció a szabadkai Népszínházban felvett varázslós jelenet volt: a varázsló levarázsolja a ruhát a színházi közönségről, a száz, általam összeszedett fiatal nő pedig örömmel vállalta, hogy meztelenül futkos a színház főbejáratának lépcsőjén. Ezt a jelenetet egy éjszaka vette fel a stáb – szerintem a rendező ok nélkül, vagy harmincszor futtatta a meztelen statisztákat fel-le, nem is tudtam igazán eldönteni, hogy miért. Mindenesetre az, hogy közreműködője lehettem ennek a jelenetnek, számomra többet jelentett, mint pár hónap múlva, a készre vágott film megtekintése.
Még egy aprócska emlék: Ugo Tognazzi a próbákon, a forgatáson de még a szabadidejében is, vállra-vetetten viselte télikabátját. Nekem ez annyira vagánynak tűnt, hogy utána évekig vállra-vetett kabátban jártam Szabadkán.
UTÓIRAT:
Eva Ras színésznő, írónő és festőnő: A jugoszláv filmművészet olyan nagyjainak filmjeiben játszott, mint Dušan Makavejev, Aleksandar Petrović, Živko Nikolić, Vicsek Károly, de magyarországi rendezők – Böszörményi Géza, Gyarmathy Lívia, Kardos Ferenc, Rózsa János – filmjeiben is kapott szerepet. 1971-ben kezdett komolyan írással foglalkozni. Olyan regények szerzője, mint a Siva žena (Szürke asszony), Petla na panj (Kakast a tuskóra), Kuća na prodaju (Ház eladó), Sa Evom u Raj (Évával a mennyek országa felé), Divlji jaganjci (Vad bárányok) stb. Angol nyelven megjelent, Halva születettek című novelláskötetéért 2005-ben az olvasók szavazatai alapján megkapta a nagyon rangos Man Booker nemzetközi díjat. Könyveit maga illusztrálja.1972-ben mint az Év Színésznője megkapta a magyar kritikusok díját. A magyarországi Arany Pillangó-díj (1996) birtokosa is. Vad bárányok könyve magyarul is kapható.