2020. DECEMBER 24. – Magányos szívek rádiója

írta | dec 24, 2020 | Vírusnapló, Archívum, Dr. Rock Rádiója, Zene

Történe penig vala, vagyis elhangza vala egy távolbabeszélgető s  zenélgető, hetentei  hangászati  élemedmény, Szeged és Magyarkanizsa galambröptényi adásvételi distriktumában, hogy amint eljöve az karátson, szólítám az magános szűveket, közös enyhületre s idvezületre

Azért kezdtem ilyen régies szavakkal,  megboldogult rádióműsorom felidézését, mert bizony mondom, úgy megélemedett velünk a velünkvaló idő, hogy immár, a három év előtti megszólalásom is egy rég letűnt kor emlékének hathat. 2016 októberétől kezdődően, összesen 105 keddi napon („Nyaranta s telente – keddestelente”) este 8 órakor jelentkezett a Dr. Rock szakrendel című rádióműsorozatom, amit a magyarkanizsai Panda Rádió szegedi stúdióiban vettünk fel, illetve adtunk élőben.  Ez egy retrospektív örömrádiózás volt, amire régi rádiós arcostársam és elmebarátom, nevezett Kocsis Vilmos agykorú, képszerű nevén Körte kért fel, a Rózsafélék családjából. Aki ismeri őt, tudja, miért transzmutálódnak vele kapcsolatban bizonyos szavak… Aki nem ismeri, most még, kímélő üzemmódban ismerheti meg…

Folytatva a privát krónikát, ezekkel a bőlére eresztett zenés kitárulkozásaimmal, gyakorlatilag parttalan szellemi munkálkodásaimról (melynek egyik partja, másfél évtizednyi rádiózás volt) készítettem el a  hangzó emlékirataimat. Látványrádiózás, vagy, ahogyan Mórocz Sanyi (rá majd mindjárt visszatérünk) alkotós társunk, azt a definíciót találta rólunk remekbe szabni, hogy „kézműves” rádiózás, ami mi művelünk. A délvidéki éterbeli megszólalásokon túl, a Civil Rádió internetes vételi lehetőségével is kibővült a hallhatóságunk köre. Ámde, hogy végképp bebiztosítsuk magunkat a halhatatlanság felhői között, kész műsorainkat, podcast jelleggel feltöltögettük a soundcloud-ra…

Stílusgyakorlatok ezek, de a kreatív zenei játék és műfaji kísérletezés sem volt idegen tőlünk. Szórakoztatva művelés és mélyebb meggondolkodtatás volt a szándékunk. Sok közös emlék felmerülése és személyes emlékekben való elmerülés is engedélyezve volt. Nekem különösen jutalomjáték volt mindez, mert  – végre – én határozhattam meg, hogy mennyit beszélhetek a zenék között, még, ha olykor ezt egypercesre, félpercesre, vagy nullára kalibráltam is… 😊

A sokszor szertelen és élő rögtönzésekkel teli műsorokat utólag, a „hangműtőasztalon”, szépen sorban megzabolázom. Ez tart immár több, mint egy éve. A Sors különös játékaként, éppen ezekben a napokban készültem el a 61. műsorommal, ami eredetileg 2017. karácsonyán hangzott el élő adásban. Minden műsor, az utógondozásban kap egy agyament munkacímet. Ennek a, majd 3 órás zenés vigíliának a „MÁSKARÁCSONY” címet adtam.

Vírusnaplónk történetében először, most nem képes kiegészítőkkel szolgálunk, hanem egy hangsáv jelenik meg. Kifejezése ez annak, hogy a képek kényszerű, illetve sokszor kényszeres uralma alól, olykor ki kell szabadulnunk. A hangjáték, s rádiójáték, sajnos nagyon hiányzik az életünkből, csakúgy, mint az olvasás. Az átszellemülést szolgálja, hogy a PLAY  kisnyilával elindítod a lejátszást, elhelyezkedsz a legnyugtatóbb testhelyzetben, behunyod a szemed és hagyod, hogy Dr. Rock  – CSAK NEKED – meséljen és zenéljen… Garantáltan nem leszel egyedül! Szép zenei röpködést kívánunk, az angyalkákkal…

A műsorhoz mellékelt előzetes és számismertető soundcloud-ról:

Eredeti elhangzás: 2017. 12. 26.

Néhány  töredék a forgatókönyvből:

Három adag feketekávé (Black Coffee) rendel… MINDENKI A (SZERETET)VENDÉGEM, különösen a magányosok! Tematic loneliness: „tematizálom” a MAGÁNYT… A poén nincs betiltva, csak redukálva, modulálva, moderálva… Emelkedett, áhitattal átitatott  = ”áhitatott”… Mi is magányosok vagyunk… Magányos hallgatóvá teszünk, mintegy 2.5-3 órára, ha velünk tartasz… Iratkozz fel a magánylistánkra !!! LONELISTA

Ima Juliért!…

JUBILATE! Jertek és örvendezzetek velünk… „csupafülelők” Ibizától Haifáig… Nippontól Albinonig… Kanizsától Szöged-Alsóvárosig…

Miért jár az embernek fia kocsmába? – jó szóért és gyakran egy kedves nézésért – az igazán tehetséges vendéglátók ezzel tudnak élni és színvonalas együttléteket képesek szervezni (a nem ivók is bejárnak!!!)

Nem a saját halálunktól félünk, (mi, akik úgy érezzük, hogy tudunk szeretni) – hanem attól, hogy utána már nem tudjuk szeretni azokat, akiket nagyon szeretünk …

Ez egyben bizonyság is arra nézve, hogy NEM SZERETÜNK ELÉGGÉ AZ ÉLETÜNKBEN…

A MAGÁNY SZÉPSÉGE – értéke: A TERMÉKENY MAGÁNY / ÉS A REMÉNY SZABADSÁGA… V.I.P. barátomnak a respekt (dokumentumfilm). Magánylista…

Az elhangzó zeneszámok listája:

01 Ray Charles And The Voices Of Jubilaton – Oh Happy Day
02 Juli Fábián – Péter Sárik Duo – Black coffee03 Humble Pie – Black coffee 73
04 Beth Hart – Joe Bonamassa – Black Coffee  
05 Beth Hart – Am I The One –  Live Rockpalast 1999
06 Kinks – Victoria – Arthur (Or the Decline and Fall of the British Empire) 69
07 Paul Whiteman – My Blue Heaven (1927)  
08 Mississippi Mass Choir – When I Rose This Morning 96
09 Beatles –  Sgt. Peppers Lonely Hearts Club Band  67
10 Bobby Vinton – Mr. Lonely 64
11 Akon – Lonely 05
12 Chuck Berry – Run Rudolph Run
13 Lynyrd Skynyrd –  Run Run Rudolph  
14 Jingle Bells – Barking Dogs & Meowing Cats (Mike Spalla)
15 Kevin Mahogany / Tony Lakatos – I wanna talk about you
16 Four Brothers – All Blues
17 Johnny Hallyday Le pénitencier
18 Chuck Berry – Bio 84
19 Incredible Blues Pianist Luca Sestaks Slow Blues Improvisation

pleskonics andras korte 01
pleskonics andras korte 02

A rádióműsoraim „lerakata” itt érhető el:

pleskonics andras kolomp

Magán magány-nyomozóként, azt is meg kell, hogy állapítsam, hogy a mi – a holnapi számban is érintett – jeles, alkotós, baráti körünk közös nevezője/többszöröse éppen a Nagy Magányosság, ami végül is szimbolikus és minden esetben azt jelenti, hogy a hagyományos értelemben szentnek tartott párkapcsolatok hiányában, de pazar közösségi/baráti létezésben feloldódva próbálunk pozitív, jó gyakorlatot megélni és talán példázni is… Hihetetlen, hogy mennyi vigaszt, megerősítést és termő késztetést jelent a Barátság mindhármunknak, név szerint Kollár Ferencnek, Mórocz Sándornak és nekem!  Előbbiek egymásra ismerésének, talán magam is gerjesztője lehettem; utóbbival, viszont szegedi évtizedeim, visszatérően összehoztak, ha nem is mindig a Marika, az All Music, a Rock Klub, vagy az F. Jimmy nevű elmélkedőhelyeken, de mindig valami kreálós, kitalálós, lehetőleg, rádiós, vagy webes létrehozásban gabalyodtunk össze – mérhetetlen tisztelettel és rajongással, egymás dolgai iránt…! Most, ez a nemakármilyen napló, a mondott első, mindentudó szellem jóvoltából, újra összehozott bennünket!

Úgyhogy, a karácsonyi hallé mellé: egy nagy HALLELUJA!!!

Mindezt azért kamingautoltam ide, ehelyt, hogy látva láttassék: a rádióműsoraim webszakértőjeként, háttérbábájaként, figyelő reflextükreként végig ott volt velem Sanyi Öcsém/Barátom. Velem volt tehát életem egyik legtartalmasabb tanulmányában és annak leképeződéseiben. Ilyenformán, most úgy érzem, hogy különösen jó dolgok vannak születőben, ha mi, a szélesspektrumú Kollár-elmealkímia para-celsusaiként, újra együtt hathatunk

Morocz.S RockKlub


A szerkesztői tripód harmadikjaként, ide kértük be, hát az ő karácsonyi üzenetét:

Esni csak lefelé lehet, felfelé soha.
– Jókai Mór

A Jupiter és a Szaturnusz szinte egyetlen fényes csillagként ragyogott napjainkban a délnyugati horizont közelében. A látványt akár szabad szemmel, akár távcsövön keresztül szemlélni – a felhők elmozdulását várva – gyermeki várakozást megidéző pillanatokat ajándékozott nekünk, halandóknak.

Sebastian Voltmer
Fotó: Sebastian Voltmer

Noha a mi idősíkunkban egyszerinek mondható együttállás a csillagászok szerint nagy valószínűséggel nem az a jelenség volt amelyet keleten tündöklő csillagként a bibliából ismerünk, amelyet a bibliai három királyok követtek, mégis ez a jelenség megmutatta számunkra, hogy jelen van még az a kultúra amely akár a jelenlegi technokráciában bujkálva is, de jelentőséget tulajdonít egy égi jelnek.

Adventus Domini

Karácsonyt Advent előzi meg már a 4. század óta. Az Advent vagy Úrjövet a várakozásról szólt és szól. Évente ismétlődően tanít minket várakozásra, valaminek az eljövetelére. Várakozásunk eszményi pillanatait – amelyet múltunk tapasztalatai, gondolatmintái festenek elevenné – saját elme-vásznunkra mázoljuk, amelyeket platóni barlangunkban csupán a rücskös falakra vetülő árnyképek homályos körvonalaként látunk. Talán egy felnagyított vírusláb képe vetül éppen elénk, vagy talán egy „krák” csápja? Bárhogy is lészen, nem mi választjuk Krisztust, hanem Ő választ minket.

Hát eljött, de nem most, hanem saját maga után már vagy 2020 éve 🙂

Áldott Ünnepet kívánok a VirusNaplo.hu szerkesztősége nevében minden Kedves Olvasónkak e kis animációval:

Kategóriák