2020, DECEMBER 25. – KARÁCSONY

Szerző: | dec 24, 2020 | Vírusnapló, Archívum, Portré

Kollár Ferenc:

KARÁCSONYI AJÁNDÉK

Karácsony napján a nyomtatott sajtó sem jelenik meg – Jézus Krisztus születését ünnepeljük, de olvasóim telefonhívásokkal és levelekkel kérték a VÍRUSNAPLÓ mai bejegyzését is, ezért kerestem egy karácsonyi témát. Az ünnepi téma magától adódott, a téma az ember.

Baráti körünkben, ahol lelki kríziseim leküzdésére sokszor kapok lelki támogatást – rájöttem, hogy a igazi barátságoknak milyen fontos szerepük is van.

Ismerjük a hazaszeretet fogalmát – ami hazához, földjéhez, nyelvéhez ragaszkodás, mely hasonlít a szülők iránt érzett szeretethez. A haza iránt való kötelességek teljesítésében, szükség esetében saját érdekeinknek félre tesszük és önzetlenségben, odaadásban, önfeláldozásban példamutató tetteket hajtunk végre.

Ha tovább megyünk, létezik a bajtársiasság fogalma, ami barátság, testvériesség, szövetség, összetartás általában egy krízises szituációban – itt is önfeláldozásról van szó, mint a család mint a haza esetében is.

A bajtársiasságból alakulhatott ki, a talán lazább kapcsolat, a barátság. A baráti kör – csoport tagjai közt lassan kifejlődő közös érzés és gondolkodásmód, közös erkölcsi normák alkotnak egy olyan közösséget, mely végtére erősíti az egyén erejét.

A mi társaságunk is ilyen. Ha valaki bajba kerül, problémáját egyedül nem tudja megoldani, vagy esetleg igazságtalan külső támadás éri, a baráti kör összezár. Együttes erővel igyekszünk a barátunk elé tornyosuló akadályt elhárítani. Legtöbb esetben ez a manőver sikerrel is jár – ilyenkor a segítőket jó érzés járja át – a megsegítettben pedig fokozódik a kötödés érzése a csoporthoz.

A haza iránt hozott áldozat, a bajtársi segítségnyújtás és a baráti szolidaritás érzései talán hasonlítanak a karácsonyi érzésekhez. Az igaz barátság ápolása is ajándék – nem csak karácsonykor adjuk, hanem folyamatosan, mert csak akkor van értelme.

A VÍRUSNAPLÓ mai bejegyzése egy barátról szól, aki már többször is bizonyította áldozatkészségét a társaságunkban.

A barátság téma után, talán a legszebb karácsonyi ajándék az Istenadta zene és költészet lehet. Marton Árpád kiváló költőnk zenés-verses hangoskönyvét adjuk közre és reméljük, hogy mindannyiuknak igazi lelki táplálékot fog nyújtani.

Pleskonics András:

EMBERT AJÁNLOK

A ravennai mozaikképek mintájára szeretnék itt összerakni egy képtöredéket a Barátomról, akiről most, a szeretet ünnepén szeretnék eltanulható példázatot adni. Gyakran halljuk, olvassuk és mondogatjuk az „Isten, Haza, Család” hármas jelszavát. Ehhez én csendesen hozzátenném a Barátság, nemes értelmű fogalmát is. Nyilván ezzel is, mint a fenti szent hármas bármelyikével visszaélni is lehet, de maradjunk a jóerkölcs hitelesítésénél. A barátság olykor beírhatja magát életünkben a legelső princípiumok közé és hitelesíthet…

Közéleti robogó

Él itt közöttünk egy ember – mondom, él!!! Ez nagyon fontos a történetünk szempontjából… Írhatnám, hogy fiatalember, mert aki ismeri, egy állandóan aktív, mindig derűs, fiatalos közéleti robogóként ismeri, bár az ő imázsa inkább a kerékpárral társul… Egyszer történt meg velem életemben, hogy politikusról írtam ajánló sorokat, annak is az volt a címe: Embert ajánlok. Szegedieknek egy időben elég volt annyi, hogy a „kerékpáros képviselő” és máris tudni lehetett, hogy Kohári Nándiról van szó.

3 5

Tudok-e segíteni valamit?

Huszonöt éve is lehet már annak, hogy egy szegedi közéleti kávéházi estem után, kezdtem volna bemutatkozni neki, mire ő csak annyit mondott, hogy nem szükséges, mert évek óta követi a munkáimat és mindjárt fel is ajánlotta, hogy tudna-e valamiben segíteni?! Pár hét múlva, az akkori, ”szellemi alkalmi munkás”-nak öndefineált állapotom hánykódásai közepette felhívtam, hogy rogyadoz’ a szekér, most kéne segíteni! A barátságunk azóta erről szól, nem volt olyan kérésem felé, amire ne indult volna rá azonnal a legmesszebb menő jószándékkal. Ajánlott, ismeretségeket szerzett, egyesületet segített szervezni, egyetemi rocktörténet kurzusom másfél évtizedének leglelkesebb pártfogója volt és nyugdíjazásom előtti éveim legfontosabb munkájához az ő ajánlására jutottam. Az alábbiakban idézendő nagy rendezvényeink közös véghezvitele is még csak egy dolog, de mindezek megkoronázásaképpen ő terjesztett fel – magánemberként – arra a, nagyon megtisztelő, magas kitüntetésre is, amit nemrégiben kaptam. Ha lehet még tetézni barátom érdemeit, akkor éppen neki köszönhetem azt a páratlanul értékes és érdekes baráti kört, ami mostani életszakaszomban erősen inspirál és emel – például oda is, hogy e sorokat itt róhatom billentyűkbe… Hosszú vírusnaplókat töltene meg, ha ki akarnám fejezni köszönetemet Nándi barátomnak, de itt s most legyen elég ez a mai…

kn

Embert ajánlok

Soha nem kért tőlem viszonzást, közéleti megnyilvánulást, ámde egy alkalommal, olyan tíz éve történt meg egyszer, hogy önkéntesen írtam egy „magánkortes” ajánlót róla, a szegedi önkormányzati választások kapcsán, ami meg is jelent valahol. Hadd idézzek most abból néhány passzust:

„Egy embert ajánlok egy igen-re, mert ismerem őt… Több, mint 20 év van köztünk és nagyon emlékeztet arra a fiatalemberre, aki akkor voltam, amikor Szegedre kerültem, tele életrajongással és kultúr-gerjedelmekkel… Amiben ő már most sokkal előbbre jutott nálam, az, hogy ő a közéletet választotta, a politikusi életformát, annak minden áldozatával, terhével, örömével, de akár vesszőfutásaival is…

Látom őt, mint képviselőt gyalogosan és kerékpáron (!) lótni-futni napi 10-14 órában… Látom őt, állandóan a nyakába szorított mobiljával, régi aktatáskájában papírokat keresgélve Szeged utcáin… és látom őt, félév házasság után elveszített fiatal felesége utáni néma gyászát munkába temetni…”

Kohari Nandor

Ahol a vizek összetartanak…

„Végre megtalált társával álmodták meg és kezdték el a Nándorfehérvári Emléknapok szervezését, ami immár fél évtizede nemcsak Alsóváros, de Szeged és az ország egyik legszebb magyar közösségi, történelmi tanúságtétele és egy, több ezer vendég által látogatott színes, korhű népünnepéllyé nőtte ki magát…

Ebben és egy másik főművében is munkatársa lehettem, amelyeket én magam is életem legszebb közösségi élményei közé sorolok. Éppen öt éve született meg a Szent István Napi Népünnepély gondolata. Büszkén gondolok vissza rá, hogy ennek kicsit névadó-szülője is lehettem Nándi által… Szintén az ő Évikéjével kezdtük el Tápé-Petőfitelepnek, majd a városra és vendégeire is kiterjesztve megvalósítani ezt a példázatos közösségi rendezvényt, ami az évek során száz-egynéhányasból több ezres résztvevő számmal büszkélkedhet. A hagyományos halászléfőző verseny a kezdeti 17-től az idei 110 bográcsig „terebélyesedett” a Maros torkolatnál, – „ahol a vizek összetartanak, tartsunk össze mi is” jelmondat jegyében…”

Azóta a rendezvények megérték a másfél évtizedüket is, a bográcsok száma pedig a duplájára is nőtt az évek során…

kohári nándor

Műveltség, hagyományos mértékkel…

… valahogy, így tudnám jellemezni azt a ritka humánműveltséget, amivel Nándi, fiatal középkorúként rendelkezik. Érdemes vele, random bármelyik történelmi korról, vagy földrajzi vidékről elkezdeni beszélgetni, azonnal naprakész, illetőleg kellően mély és alapos elemzésbe fog bocsátkozni.

Egyik ilyen alkalommal valami, a vesztfáliai békéig is visszamenő okfejtésbe feledkezett bele, amikor észrevette, hogy a nálánál jóval tisztesebbnek mondható korú baráti kör minden egyes fője a nemkissé csinos felszolgálólány minisortjától vezérelve tekereg jobbra s balra…

– Nincs ott semmi látnivaló! – emlékeztetett bennünket, kedvesen emelten hangon tanári mivoltára és folytatta tovább a fejtegetést…Patinás, vagy éppen újsütetű szófordulatai révén a társalgás vele, egy külön műfaj. Ritkán visz vezérszólamot, de a szekundálásban a legkiválóbb!

DSC 3747 1

Emelt szintű barátság

Visszatérve a bevezetőben felvetett Barátság értékmércére, ebben is van megfigyelnivaló, jelenvaló emberünkön bőven. Kezdjük ott, hogy a baráti vizitek nála minden esetben egy könyv, folyóirat, aktuális kulturális ismertető átadásával kezdődnek. Ő az az ember, akinél a könyv többet ér, mint a mobiltelefon…Övé is lehetne Gárdonyi mondása: A könyv eldobott pénz, akár a vetőmag…

Sokféleképpen neveztük már 60+-os átlagkorú, rendkívül vidám társaságunkat, derűmentő baráti körünket, lelki takarékszövetkezetünket. A legkedveltebb nevünk adományozójától nincs felhatalmazásom, hogy publikáljam, ezért nevezzük csak ”rejtőzködő természeti értékek” körének az asztaltársaságot, ami asztal nélkül is, bárhol hozza a formáját….

Szűkebb értelemben öt, összetartó kiválóságról van szó, de a kör a duplájára is duzzadhat alkalom szerint. Nem titkos a társaság, de most szándékosan nem fedjük fel a személyeket. Nándi barátunknak csak annyi a szerepe, hogy jó húszassal fiatalabbként, ő hozta össze azokat a barátokat, akiknek nagyon ismerniük kellett már egymást és az ö személye is jelenti egyszersmind a kötést, a baráti összetartozás agendáját is ő tartja kézben. Az egyik, általában összefőzi a barátságot, alkalmakat találva mindig. A másik főfíloszként ágál és krónikál, ha teheti… A harmadik fűzfapoé(n)ta és zenés viccmacher. A negyedik pedig azonnali megmondásaival és kázusaival orvosolja mindenkinek a lelki testi-lelki baját. Az ötödik, maga hősünk, aki jóságos benjáminként, mindezt elnézi nekünk és ritka bémondásaival tetézi mindazt, amire a nagyokosnak tudott vének jutottak… Ezeknek a szellem-idézéseknek érdekes külsődleges attribútuma, az érkezés első perceitől az utolsóig tartó, folyamatos, ordítva röhögés és furcsamód az ökonómikus egymás szavába vágás. Akusztikailag ketrecharc edzésnek is elmenne a dolog… Jó szomszédok kellenek hozzá, de nem szokott baj lenni, mert nincsenek kirekesztve legalább a jobbnál jobb sztorikból és poénokból… Nem kell persze azt gondolni, hogy gondtalan, léha öregurak cseszik így az idejüket, mert éppen hogy mindenkinek megvan a maga keresztje, így együtt, ez a szeretet és humor alapú csoportterápia vált be hosszabb távon… Ide várjuk vissza drága Nándi barátunkat, a régi gyógymódok finomított főzeteivel…

Ha valakit nem hallottál soha panaszkodni…

…igen, akkor ő az!

Akkor is,

… ha néhány év házasság után fiatal feleségét, a kegyetlen végzet elvette tőle! Azóta sem nősült meg. Elveszített társának családjával a mai napig hűséggel tartja a kapcsolatot, minden jelesebb családi eseményükön részt vesz…

… ha több évtizednyi megfeszített, szegedért lihegő közéleti munka után körzete, városa elfordult tőle és mehetett, ahová tud,

… ha barátban csalódott nagyot, mégse keres semmi bosszulást érte,

… ha szeretett Édesanyját, vagy közeli barátait veszítette el,

… ha fáradt volt, ha betegen nyomta a pedált ésígytovább, és így tovább…

… és most, a múlt héten, amikor orvosbarátjával megbeszélt mindent, a társaságot illető dolgokról, csak úgy mellékesen jegyezte meg a végén, hogy a jobblába zsibbad és bizony fáj is… – na ezt nagyon jól tette!!!

DSC 4611a
Polgári Kisgazdák országgyűlési képviselője, Turi-Kovács Béla Kohári Nándorral

A Sors kegyelme…

Jellemzően, egy ideje lábon hordott el egy trombózist, amiből egy tüdőembólia is összejött…Tudjuk sajnos, hogy, ember legyen a talpán (vagyis éppen ne a talpán!) az, aki egy ilyen érrendszeri katasztrófát túlél. Ő nem halhatott bele, mert nagyon sok dolga van még itt köztünk, és azért sem, mert Pördi doktor úr nagyon figyelmes életmentője lett.

Igen, szinte sorsszerűek voltak a baráti megérzések, az időben odafigyelés (még, ha utolsó percben jött is), hogy nagy a baj…

Köszönet orvos barátunk kétszeri, határozott, életmentő intervenciójának, a szegedi klinikai szolgálat helytállásának és mindenek előtt, a Jóistennek, hogy mindez, amit leírtam, nem egy elmondhatatlan gyászbeszéd, hanem egy, már régóta esedékes baráti méltatás!!! De ki tudja, hány barátja lenne, akik az én történeteimnél is bővebben mondhatnák tollba az övéiket, róla…

kohárik
A két Kohári

Ima és sansz

Nem beszéltem még arról sem, hogy milyen példás, szerető és tisztelő testvére ő bátyjának, Gyurinak, aki, mint rózsanemesítő szaktekintély és nagyszerű tanár. Vele, annó együtt járták Erdélyt, és a Kárpát-medence magyarlakta vidékeit. Nemrég közéleti beszélgetésben láthatta együtt a két jótestvért a szegedi közönség. Az ő családját sajátjaként szeretve, példásan összetartottak eddig is. Milyen megható, hogy most most tőlük kap gondos oltalmat, teljes felépüléséig!

Különös gonddal bábáskodik családi és baráti kör gyermekeinek hittel és hitre nevelésén, ahogyan egy jó kereszténydemokratához illik is.

Tápén egy egész utca imádkozott érte a történtek hallatán…

Majdnem elveszítettük, de visszakaptuk. Mondjunk el még egy karácsonyi imát!

Él itt egy ember, múzeumi feladatokra, levéltárosként is kiváló… A közéletben is bizonyított eleget, városatyaként, lelkes sportmentorként, most éppen a Rákóczi Szövetség jelességei között… és így tovább…

Nos, tehát, én most újfent Embert ajánlok. Lehet, hogy pusztába kiáltok, de lehet, hogy abban a pusztában egyszercsak nőnek olyan falak, amelyek jól visszhangzanak…

Hogy jónak lenni jó-e?! Kérdezzétek meg Kohári Nándit! Vagyis, ne kérdezzétek, nézzétek meg, amit csinálni fog, ha visszatér a közéletbe… Reméljük Szeged is észreveszi, hogy visszatért és lehetne már viszonozni felé is, amit a városért eddigi életében tett… Szeged sansza, hogy kíván-e élni ezzel a továbbiakban… ?!

Engedtessék meg végezetül, hogy az elfojtott és ugyanakkor szárba soha szökkenni nem akaró lírai énem, egy zsenge megnyilatkozását előhúzzam a poros vinyó-fiókból és hadd osszam meg ama fentebb rajzolt társasági élet egyik szép emlékszirmát olvasóinkkal, amikor is ekként zengtem dalt, az akkor 40. évébe lépő barátom fölött…


PROFÁN DICSHIMNUSZ

Nándi Barátom fennállásának 40. évfordulóján
Jó profán dolog a közeli barátnak dicshimnuszt írni,
de vannak napok, amikor az ember képtelen a múzsájával bírni;
pláne, ha a mondott barátnak histórikus napja vagyon,
el nem múlhatik az, ane’kül, hogy Őt meg ne énekelnők, nagyon!
A megengedő Úrnak ezerkilencszáz meg hetvenötödik évében…
(midőn az poétánk – aki vagyok – elsőt lapozta az ő munkakönyvében)
jövel e dicső legény közénk, hogy legyendjen majd ő:
anyának-apának nyájas, jó gyermeke,
testvérnek rajongó testvére,
begyűjtött tudások hűséges őrzője,
s jeles barátok serény beszerzője…
Eljöve e szerény legény:
Tápé – Szeged (határos) népének javára tenni dolgát,
még, ha nem is kapott érte szülinapi tortát.
Tolta a szekeret, hirdetve az igét
s elnyűtte a közért néhány biciglijét…
Mosollyal viselte az első 40 minden baját-nyűgjét,
a jók erkölcsével oszlatta kísértések kénkő-füstjét!
Nándi! Nandi!... mától: Nándor!
Evilági útjaidon örök vándor!
Emberéleted útjának fele felé,
örvendj mindannak, aki és ami Te Vagy,
mit magadból adtál másoknak, eddigelé,
mit nyomdokod, itt maga után hagy… !
Nyomkodd tovább a megfelelő gombokat
és orvosold a reádbízott gondokat!
Hálásak Neked a Védőhálósok,
UTC-s, s a baktói sportosok;
„el s feltétlen” őrzik örök időkre neved
a Nándorfehérvári és a Szentistván Napok,
miket oly szívvel ápolsz, mint jobb helyeken a papok…
Negyvenesek, negyvenesek, kik a négy X-en már túlestetek!
Bölcsen ifjak még csak mostantól lesztek…
Miképpen a vízbe mártott testek (!),
mostmár jó, ha rendesen belelestek – és utána mindjárt beleestek…
Mi pedig itt, tisztelő, süvegelő barátid az Úrban,
pendülünk egy húron, vagyis, hogy rímeljen: húrban…
Azt kívánjuk neked, hogy ami nem fért bele ebbe a 40-be,
férjen bele és gyümölcsözzék a jövő másfél negyvenbe’ !!!
Mindent bele Nándi! Mindent bele.

RSS Hírstart hírei