A MAGYAR KOMMUNISTA DIKTATÚRA 70 ÉVES JELLEGZETES PLAKÁTJAI
(… ÉS AZ ELLENSÉG ZENEI AKNAMUNKÁJA)
Ámde elvtársak! Nagyon fontos az éberség!!! Amíg mi a műveltségünket pallérozzuk, az imperializmus mételye megvetheti lábát közöttünk! Ha nem figyelünk eléggé, sérülékeny demokráciánkat, mérges zenéjük lábbal tiporhatja…
Ha nem figyelünk eléggé, lehet, hogy már itt kopogtatnak az ajtónkon a gyanús elemek, tetszetős álarcban kínálva ártó portékáikat…
Íme a fényes bizonyság, hogy ezek a zenei fertelmek miként rontják meg a későbbiekben az ifjú nemzedékeket…
A bódító nihilizmus szálláscsinálói, nemcsak azok, akik terjesztik, hanem azok is akik csoportosan hódolnak a nyugati mákonynak…
Az ellenség nem ismer határokat és nem válogat az eszközeiben, hogy a rossz oldalon mozgósítson…
A zenegépek léha, ötcentes kis dalocskáival nem lehet a békéért hatékonyan harcolni, legfeljebb a kokakóla mámorban fetrengő nyugati ifjúság uszályában lubickolni…
Ezzel a dekadens életszemlélettel is leszámol a kommunizmus világméretű győzelmébe vetett hit…
Soha nem lesz szabad, aki ezeknek a zenéknek béklyós rabságát választja…
A 70 éves „ellenséges” zenéket válogatta (a 3 év híján annyi): Pleskonics András
(Amennyiben bárkinek úgy tűnne, hogy ezen tevékenységével rést ütött a kor ideológiai bástyáján, ezennel nyilvános önkritikát szeretne gyakorolni…!)