2020. DECEMBER 4. – PÉNTEK

Szerző: | dec 4, 2020 | Vírusnapló, Archívum, Politika, Történelem

SZEGED BOMBÁZÁSA – AZ AMERIKAIAK GAZTETTEI

76 éve, hogy az amerikaiak még a szürke marha csordát is lőtték. Egy 1980-as évekbeli levéltári anyagban bukkantam rá az alábbi anyagra:

Az első légiriadótól, 1944. április 2-tól szeptember 19.-ig, az utolsó nagyobb bombázókötelékek átrepüléséig, Szeged súlyos légitámadásokat élt át, és a békés polgári lakosság is megismerte a modern háború borzalmait. Szeged lakossága 72 légiriadót szenvedett el, és június 2-tól a várost hat stratégiai bombatámadás érte: június 2-án, július 3-án, augusztus 20-án, 24-én, 29-én és szeptember 3-án.

Az amerikai Consolidated B-24 „Liberator”, stratégiai bombázógépek június 2-án reggel 9 órakor közelítették meg Szegedet. A légiveszély jelzést gyors légiriadó követte, de a repülőgépek csak átrepültek Szeged felett. Már lefújták a légiriadót, amikor 38 gépből álló bombázókötelek visszafordult. Az újabb légiriadót gyorsan követte a bombázás 10 óra 20 perckor. A repülőgépek bombáikat szinte egyszerre oldották ki, becsapódásuk után sűrű porfelhő szállt fel a város déli részéből. A rendező pályaudvart célozták, de a bombaszőnyeg pár száz méterre északra csúszott és az Alsóváros utcasorait érte. Két gócpontban szinte teljes volt a pusztítás: a Röszkei út – Világos út – Szentmihálytelek sor és a Ballagitó sor által határolt hét utcában és a Csonka utca – Kisfaludy utca Nyíl utca – Hattyas sor által határolt hét utcában. A ledobott nagyszámú 218 romboló bombától szinte megsemmisült a Hattyas sor, a Füzes, Daru, Csonka, Kisfaludy, Harmat, Világos, Távol, Röszke, Boszorkányszigeti és Paprika utca, ahol 58 ház telitalálatot kapott, 212 ház súlyosan megrongálódott. Károsodás érte a rendező pályaudvart, utászlaktanyát, az alsóvárosi szennyvíz-szivattyú telepet, a tiszai védtöltést, de még a rendező pályaudvar mögötti gyümölcsöskertekben leesett bombák is 15 ezer pengős kárt okoztak. (Az egész kár elérte a 4,5 millió pengő értéket.)

A bombázás szinte sokkszerűen hatott a városra. Meghalt 30 polgári személy és 12 katona. A Füzes és Pálfy utca sarkán levő ház romjai alól három nőt és egy kisgyereket húztak ki holtan a műszaki mentők. A többi 26 polgári halottat részben a tömeg és a katonák ásták ki a romok alól, részben pedig a kórházakban haltak meg sérüléseik következtében.

Az első stratégiai bombatámadás után majd egy hónapos szünet volt, de két-három naponként is légiriadó volt a városban a zavaró repülések és az átvonuló bombázókötelékek miatt.

A július 3-i légitámadás a vasúti híd ellen irányult, de egyenlőre sikertelenül. Délelőtt 10 óra tájban jelentek meg a félelmetes búgású Liberátorok a város felett. Már eltávoztak, amikor négy gép kivált a kötelékből és 11 óra 30 perckor négy hullámban 34 nagy méretű rombolóbombát dobott le a Petőfi Sándor sugárút – Tisza Lajos körút, Bécsi körút – vasúti híd – Újszegedi Kendergyár körvonalába. A nagy romboló erejű bombák súlyos károkat okoztak, a sűrűn beépített Szentháromság utca házai között: így a 7-8. és 37. sz. ház telitalálatot kapott, összesen 7 ház romba dőlt, 161 ház megrongálódott, köztük egyetemi épületek. A Horthy (ma Irinyi) kollégium, a püspöki palota, az OTI (SZTK) székház, a Fogadalmi Templom stb. Egy-egy bombatalálatot kapott a Piarista Gimnázium, a Bőrgyógyászati Klinika, a Közraktár Rt egyik raktárépülete. A vasúti híd mellett három bomba a Tiszába hullott, egy bomba közvetlenül a vasúti híd újszegedi hídfője mellett a töltésbe fúródott, de nem robbant fel. Két bomba az Alsókikötő sor – Csanádi utca kereszteződésében a Tisza töltésére esett, de a második bomba itt sem robbant fel. Négy bomba az újszegedi Kendergyár területén robbant, a gép- és kazánház teljesen elpusztult, így az energiahiány miatt a gyár további termelését megbénította. Egy bomba a közúti híd vízmércéje mellett a Tiszában robbant, megrongált a híd pillérét, de a detonáció súlyos károkat okozott a Múzeum épületében, a Tisza Úszó Egyesület úszóházában és három halászbárkán is.

Hosszabb szünet után augusztus 20-án érte a várost újabb támadás. Hat bombázógép 10 óra 20 perctől több hullámban 50 rombolóbombát dobott le. A cél ismét a rendező pályaudvar és az utászlaktanya volt, de az alsóvárosi Dobó-Pálfy-Nyíl és Földműves utca által határolt nyolc utcába, a Mátyás térhez közel hullottak a bombák. A Szabadsajtó, Kisfaludy és Pálfy utcákban 60 ház romba dőlt, 100 ház megsérült és 185 ház cseréprongálódást szenvedett. A romok alatt meghalt 15, és megsebesült 9 fő. A Szabadsajtó utca 26. sz. alatti ház pincéjében 15 ember szorongott a körzeti légópincében, de a házat is találat érte: közülük 5-öt sikerült élve kimenteni, míg 10 embert csak holtan ástak ki.

A negyedik támadás augusztus 24-én a vasúti híd elpusztítását célozta. Ekkor 9 óra 45 perckor 49 gép intézett támadást a város ellen és 190 romboló és gyújtóbombát szórtak le. Az 58 bombabecsapódás szinte körbepásztázta a vasúti hidat, de az még használható maradt. Az újszegedi Kendergyárat 22 találat érte, és másodszor szenvedett súlyos károkat. A Mezőgazdasági Köztárak és a Futura épületeiben nagy mennyiségű gabona és olajos mag semmisült meg, még egy hónap múlva is parázslott a sok elégett olajos mag. Romba dőlt 38 épület, közöttük 6 emeletes ház, a Tisza-pályaudvari vámház, súlyosan rongálódott újból a Piarista Gimnázium, a Gyálai úti vámház, a szennyvíz-szivattyútelep, a vízműtelep stb. A személyi áldozatok száma: 5 halott és 5 sebesült.

SZEGED BOMBÁZÁSA
A nürnbergi perből ezt a gaztettet kihagyták

Az ötödik támadás augusztus 29-én 10 óra 25 perckor érte Szegedet, 42 gép mintegy 400 bombát dobott le akkor. A Szeged-pályaudvar, a Tisza-pályaudvar, a Hangya-raktárak, Közraktárak Rt., a magyar Petróleum Rt. Szőregi telepe volt a bombázási cél, de tovább bombázták a vasúti hidat is. A hatodik amerikai légitámadás szeptember 3-án 10 óra 45 perckor volt, ekkor 42 gép 130 rombolóbombát dobott le. Hatását és következményét tekintve ez volt a legpusztítóbb bombázás, főként a bombatalálatok pontossága miatt. Három centruma volt: Alsóvároson kisebb károk voltak, itt a Paprika utcában három ház kapott találatot. A vasúti híd ekkor pusztult el: a hidat 8 bomba-telitalálat érte, a 2-3. pillér közötti részen a Tiszába omlott. A szegedi oldal töltésrendszerét 8, az újszegedi árteret 27, az újszegedi töltésrendszert 3 találat érte, mind a híd közvetlen közelében. Elpusztult a Gyermekklinika, amelyből előző napokban költöztették ki a gyermekeket az épület 7 találatot kapott. A Gyermekklinika mellett levő vízműtelep 5 találatot kapott, amely teljesen romba döntötte. A bombázás harmadik centruma a Csillag tér környéke volt. Összesen 64 ház dőlt össze és 258 sérült meg, 50 halottat és 50 sebesültet számoltak meg. Ezt a körzetet már másodszor bombázták, amelynek oka, hogy egy Csillag téri kis házban volt a németek 727-es számú katonai rádióállomása. Ez az adóállomás a balkáni német hadsereg és Bécs között a kapcsolatot tartotta, és ezt keresték az amerikai bombázók.

SZEGED BOMBÁZÁSA2
Bombatámadás után a szegedi vasúti híd – most az amerikaiaknak kellene ujjá építeni

Az amerikai bombatámadások összesítése: halottak száma 146, sebesültek száma 122, lakhatatlan középület 29, lakhatatlan magánépület 181, kibombázott családok száma 660, ledobott romboló és gyújtó bombás száma 982. A bombázások polgári áldozatainak száma összesen 146 fő. A bombázások által okozott kár is igen magas: 125 millió 751 ezer 832 pengő, amely 1944 szeptemberében megfelelt Szeged város 1944-re tervezett egész évi bevétele tízszeresének.

1941-1945-ös Magyarországot több mint ezer légitámadás érte, ami összesen 16 ezer ember halálát okozta, amihez hozzászámolva a bombázásban meghalt katonákat és a sebesülésekben elhunytakat, húszezer köré tehetjük az áldozatok számát.

Nehéz a költő sorsa

1956-ban írtam az első kis bugyuta versemet: „Teve van egy púpú, két púpú, sőt több púpú, a púpon ül egy arab, kinek a kutyája nem mindig harap…” A versike első soraira még ma is emlékszem, mert addig szavalgattam a rokonoknak, míg azok megunták és kaptam egy nyaklevest. Hát nehéz egy költő sorsa. 1960-ban, magyar tanáromnak köszönhetve, iskola napra színdarabocskát írtam, amit az önképzőkör adott elő. 1966-ban 29 versből álló füzetecskét jelentettem meg Lángoló lélek címmel – a szabadkai Munkásegyetemen matricára gépeltem át verseimet és sokszorosítón 50 példányt készítettem el belőle. Még aznap este, végigjárva a kávéházakat és az éttermeket mind eladtam. Ismeretlen emberek fizettek a verses-brosúráért, én pedig a bevételből másnap megvettem életem első borotvakészletét. Hát nehéz egy költő sorsa. Ezt támasztja alá egy 1964-es versem is és a mellékelt fotó a csontsovány költőről:

15 éves kollár ferenc éneke
mondjátok el nekem
csonka-sarkú cipőm már rég tönkrement
elnyűtt fekete nadrágom kifényesedett
egyetlen ingen mosástól szétfeslett
közben csak írom
borzadályból született
álomból felnyögő
verseim
és továbbra is csonka-sarkú cipőm marad
vékony lábszáraimat kopott fekete nadrágba bújtatom
foltos-hátú ingembe izzadok
miért van ez így
mondjátok el nekem
szabadka 1964

kollar ferenc 1964

És álljon itt egy 1956-os kishegyesi dal – apai nagyanyám Gubik Franciska unokahúga, Gubik Mira énekelte a Volt egyszer egy szép bohó legényt – lehet, hogy ez is egy összeérő történet?

RSS Hírstart hírei