2020. DECEMBER 9. – SZERDA

Szerző: | dec 9, 2020 | Vírusnapló, Archívum, Képzőművészet

A KÖLTŐ:

Versválogatás Kollár Ferenc, 1966-ban megjelent, LÁNGOLÓ LÉLEK című, első verseskötetéből.

A FESTŐ:

Viktor Alekszandrovics Ljapkalo 1956. szeptember 18-án született Ukhta-ban, a Szovjetúnió beli Komi Köztársaságban. 1978-ban érettségizett a Szaratovi Művészeti Iskolában. 1979 és 1987 között a Szentpétervári Művészeti Akadémián tanult, tanárai Vladimir Gorb és Viktor Reichet. Lyapkalo Viktor portrékat, női aktokat, város- és tájképeket fest. Önálló kiállításai voltak Marburgban (1992, 1993), Münchenben (1994) és Szentpéterváron (1996-2020 között minden évben).

ÜLÖK ÉS CSEND VAN


kint
késő délután gyűlölködő szürkület
bent
sárga halotti arc a neonfényben
és csend van


kint
az akaratlanság avarába maszlag vegyül
bent
mozdulatlanságba merevedik a reális élet
és csend van


kint
az elszabadult fájdalom lomposan mászik tova
bent
késik az éjszaka kényszeredetten nevetsz
és csend van


kint
az élet árulást a szenvedély falánkságot teremt
bent
békére gondolsz s révületeden át rozsdás kardok hullnak a porba
és csend van


kint és bent
leszállt az éj és a vágyak ösvényén borzongás fut végig
és még mindig csönd van
9
AKÁCVIRÁGGAL A KEZEMBEN ÜDVÖZLÖM A TENGERT

kezeim meredtem motoznak
kebleid keresem
mosolyogsz
ruhádat ledobod
pőrén fekszel
mutatod az asszonyi állat
csillagszerű üregét
kéred feküdjünk meztelen
s adjam nyálam ízét ajkaidnak
te helyébe szüzességed adod
6
KIFOSZTOM AZ ÉG SZÉPSÉGEIT

szököm a sírásóm elől
kit az örök éhség üldöz
maradék lélegzetével fut utánam
s én szököm a pusztaságba
4
ÁLMODOZÁS

parancsolom az árnyékomnak hogy menjen odébb
utána behunyom a szemem
bensőmbe lesem s figyelem
a meghaló félelem kifeszített sikolyát
1
ELMÉLKEDÉS CIMBALOMRA

a sötétben gyengéden
hanyatt feküdtél
egy zsilett pengén
a vásznon
vérnyomokat hagyva
emlékszem
gyermekkorodban
leleményesen kikötöttek
köldökzsinórodnál fogva
az asztal lábához
azóta sem tudsz
magadra találni
de már nem is segíthet senki
hisz elfelejtetted
hogyan szeretkeznek
a mezei virágok
3
NYOMORBÓL IDÉZETT SZERELEM

mint az ima
hullottak rám
vonásaid
azóta álmodom
hogy hitvallóként
hódolunk

lassan rájöttem
nem jön fel a nap
egy ember kedvéért
szomorúak kik
éjjel halnak meg
a lélekgöngyölgetők is
elnyúlnak egyszer

együtt megyünk
kényelmes tájakon
hol tiszta az ég
s drámát diadalt
hord a szél

az éjjel mezei virágok
illatát érzetem
félni kezdtem
a jövőbe mutató újszülöttől

büntetsz
hogy kerüljem
a napos oldalt
őszinteségemért
éjjel küldesz
gombát szedni
de a farkasok
engem már
nem bántanak
7
OKTÓBERI KÉSŐ DÉLUTÁN A FAL TÖVÉBEN 

szívem tájékát
illatod horzsolta fel
pillantásaim gyilkosan
reád kúsznak
legázolnak minden tornyot
ki nem mondott kérdéseimre
hallgatagon felelsz

mint katapult
melled lövöd belém
csordulásig megtölt
mélységesen kiürít
kérem
lődd utánam
a másikat is
hogy ismét szimmetrikus légy

hirtelen foszló fény
néma árnyat vetít
hátam mögött
vakon lüktet
a salétromos fal
örvénylő bársonyban
öntelt formájú
gyönyörű
bolhátlan női test

hátba szúrtan a sötétséget
nem vette észre senki
költészetem
rohadt betűit
hetilapok leközlik
s én a viszontlátás örömén
okádok!
mint szárazföldi vigéc
először tengeren
5
ÁHÍTAT

vándorutaim során
felsértettem a talpán
egyik csillogó
üveghegy csúcsán
de diadalom jeléül
majd integetek a csúcsról

RSS Hírstart hírei