Mai adatok: majdnem 5000 új fertőzött és több mint 100 halott. Szerintem, ha nem javulnak a fertőzési mutatók, vagy akár még romlanak is, akkor 10 napon belül beszüntetik az iskolákban és az óvodákban az oktatást, valamint bezárják a bevásárlóközpontokat.
Szlávik János kifejtette, van olyan vakcina, amelyik apró genetikai információt ad át az embernek a koronavírussal szembeni ellenanyagok képzése érdekében, míg egy másik valamilyen vírusvektort használ, amely más típusú élő, vagy inaktivált vírus segítségével serkenti az ellenanyagok kiválasztását.
Egy harmadik módszer – az influenza elleni védőoltáshoz hasonlóan – inaktivált, szaporodásképtelen vírust juttat az emberi szervezetbe, amely elkezd ellenanyagot termelni. A legegyszerűbb vakcinák pedig protein alapúak, amelyek különböző fehérjék bejuttatásával próbálják megvédeni az embereket – tette hozzá. Elmondta, az Oroszországból bevizsgálásra érkező oltóanyag egy úgynevezett adenovírus vakcina, amely egy emberi, jóindulatú vírusra épül úgy, hogy annak inaktivált változatát módosítják azért, hogy az emberi szervezet koronavírusként ismerje fel és ellenanyagokat képezzen.
Igen, a tervek arról szólnak, hogy legalább 4 millió magyar felvegye a vakcinát. Mivel a vakcina felvétele önkéntes, én úgy számítom, hogy 2-2,5 millió magyar veheti fel. Ez a szám pedig nem elegendő a nyájimmunitás kialakulásához – így olyan intézkedések bevezetése is számba jöhet, hogy nem utazhat tömegközlekedésen, nem járhat közép- vagy főiskolára, esetleg bizonyos munkahelyeken nem dolgozhat az, aki nem vette fel a vakcinát.
Olvasom Kovács Attila írását:
Az amerikai választások apropóján, a megszokott felosztásra gondolva előszeretettel emlegetünk még most is jobb- és baloldalt, ám valójában már régen másról van szó. Megfigyelhető, hogy a pártok is egyre inkább kerülik a jobb- vagy baloldali identitás hangsúlyozását, helyettük új önmeghatározások kerültek előtérbe.
Az egykori baloldal idehaza ma már többnyire demokratának nevezi magát, miközben autokrácia, sőt, diktatúra építésével vádolja a regnáló kormányt. Milyen érdekes, hogy amikor – nemzetellenes tevékenységük okán – olykor idegenszívűséggel illetjük őket, mindig kikérik maguknak, hogy kirekesszék őket a nemzetből. Ők azonban szemrebbenés nélkül önmagukra illesztik a demokrata jelzőt, nem zavartatva magukat abban, hogy ezzel alapból antidemokratikusnak neveznek mindenkit, aki nem tud velük azonosulni.
Az életpártiak közé azokat sorolhatjuk, akik védeni igyekeznek mindazokat az értékeket, amelyek meghatározták az európai civilizáció, mögöttünk hagyott kétezer évét. Beleértve ebbe elsősorban és mindenekelőtt a kereszténységet, valamint a családok védelmét, és a nemzetállamok fontosságának hangsúlyozását.
Az életellenesnek nevezettek táborába – pedig azok tartoznak, akik minden rezdülésükkel az előbb felsoroltak ellen igyekeznek tenni. Semmibe veszik a keresztény kultúrkört és értékrendet, és valamiféle homályos, teljesen megfoghatatlan és tisztázatlan fundamentumokon nyugvó új világról beszélnek. Európai Egyesült Államokról, a multikulti mindenekfelettiségéről hozsannáznak és a befogadás általánosságát hangsúlyozzák, miközben nem képesek elfogadni senkit és semmit, aki és ami nem az ő mantrájukat fújja.
Mindez növeli annak a veszélyét, hogy az egymással egyre inkább szembeállított csoportok között kibékíthetetlen ellentétek alakulnak ki, amelyek nyílt összecsapásokba, ne adj’ Isten polgárháborúba torkollnak.
A különböző megmozdulások, tiltakozások, szinte teljesen azonos forgatókönyve alapján minden alapunk megvan arra, hogy azonos „agytrösztöt”, egységes háttérerőket, azt a bizonyos „deep state” jelenlétét tételezzük fel a különböző országok nemzeti erői és nemzeti érdekeket képviselni igyekvők ellen szőtt támadások mögött. A dolog célja is egyre egyértelműbben kitapintható: minden országban az összes, rendelkezésre álló erő mozgósításával meg kell akadályozni a nemzeti, konzervatív erők hatalomra kerülését vagy hatalmon maradását, mert útjában állnak az életellenesek által ránk szabadítani igyekezett világrendnek.
Igen, Trump kudarca a mi kudarcunk is – teszem hozzá én is. Ha megjelenik az új amerikai hatalom – akkor biztosra vehetjük, hogy át akarják szabni a mi sapkánkat is. Amerikában ugyanaz a politikai megosztottsági helyzet mint Magyarországon: az iparosodottabb nyugati és keleti partok és a nagy tavak környéke demokrata, vagyis balliberális, míg az ország középső része, azaz a vidék, az republikánus vagyis illiberális. Gyurcsány Ferenc, Biden győzelmének örömére most új táncot jár – az örömtáncot, hogy kitáncolhassa magának a hatalmat. Sok a táncos, jó lenne ha mi is beiratkoznánk a tánciskolába. Vagy megkérem a Nagy Sámánt, hogy táncával hívja segítségül ősi szellemeinket, mert úgy néz ki, hogy két év múlva minden segítségre szükség lehet.
Emlékezzünk vissza:
104 évvel ezelőtt, különböző kommunista-liberális erők a marxi ideológiákat próbálták megvalósítani: kirobbantották az első világháborút, majd 1917 októberében az orosz proletárokat lázították, abban a reményben, hogy megszerzik és irányíthatják az orosz birodalmat, de homokszem szorult a gépezetbe, mert Sztálinnal nem számítottak. Azután következett 1918 márciusa, a Magyar Tanácsköztársaság, ahol egy csoport liberálisnak mondott értelmiségi proletárdiktatúrát vezetett be. Itt a haszonszerzés félig sikerrel járt, mert a magyar nemzet aranyát ellopva, Bécsbe menekültek.
Mértékadó történészek szerint az első világháború nem fejeződött be, ezért a második csak folytatás volt. A liberálisok a második világháború után újra próbálkoztak: az egyetemistákat felhasználva 1968. március 22-én forradalmat robbantottak ki. Annak ellenére, hogy 1969. április 28-án sikerült megbuktatni de Gaulle-t, nem értek el teljes sikert.
Az elmaradt hatalomátvétel miatt következett a bosszú: 1970-ben Németországban megalapították a Vörös Hadsereg Frakciót (Andreas Baader, Gudrun Ensslin, Horst Mahler, Irmgard Möller, Ulrike Meinhof), míg Olaszországban a Vörös Brigádokat (Renato Curcio, Margherita Cagol, Alberto Franceschini). A vörös gyilkos csoportok tagjai radikális baloldaliak voltak. Céljuk az állam meggyengítése és a proletár forradalom kirobbantása volt – ezt gyújtogatások, robbantások, emberrablások, gyilkosságok útján akarták elérni.
Ha több, mint ötven év után feltesszük a kérdést, hogy hová kerültek azok a szereplők, akik a ’68-as mozgalom élén álltak, akkor elmondhatjuk, hogy Daniel Cohn-Bendit az Európai Parlament képviselője lett, a Zöldek–Európai Szabad Szövetség pártjának társelnöke, illetve az ugyanilyen nevű frakció környezetvédelmi szakértője. André Glucksmann sokáig a Sorbonne-on tanított, ma dúsgazdag ember és könyveket ír. Alain Geismart egy ideig olyan gyanú övezte, miszerint kettős ügynök lett volna, de ezt ma már senki nem tudná bizonyítani. A nagypolitika oldalán az egykori német külügyminiszter Joschka Fischert köztudottan szoros szálak fűzték a Baader–Meinhof-csoporthoz, ennek ellenére a Schröder-kormány meghatározó embere lett. Az olasz exminiszterelnök, Romano Prodi pedig egy időben a Vörös Brigádokkal tartotta a kapcsolatot.
Elmondható, hogy a jelenlegi Európai Unió politikusainak jelentős hányada a ’68-as generációból került ki, és politikájuk mind a mai napig híven tükrözi azt a szellemiséget. Úgy tettek, mintha a lehetőség adott volna az értékek közötti választásra és nem kívántak egy kötelező irányt meghatározni. Negyven év után, 2008-ban azonban láthattuk, hogy mindez csak álca volt – a liberalista csak saját eszméjét isteníti – a másként gondolkodót pedig megsemmisíti.
De a liberális hegemónia, fél évszázados uralmának a vége felé közeledik. Orbán Viktor 2018. július 28-án, a tusnádfördői beszédébem mondta: Vegyünk tehát magunkon erőt, vállaljuk ezt a szellemi vitát és az európai parlamenti választásokra így vértezzük fel magunkat! Nagy pillanat előtt állunk, meglátjuk, bekövetkezik-e, az esély itt van, de nem egyszerűen a liberális demokrácia, az arra fölépült liberális nem demokratikus politikai rendszereknek mondhatunk búcsút a következő év májusában, hanem a ’68-as elitnek is, úgy, ahogy van. Ha a ’68-as elit megy, akkor már csak egyetlen kérdésre kell válaszolnunk, hogy ki jön? Erre most azt a szerény választ kell adnunk, hogy mi jövünk: higgadtan, nyugodtan, visszafogottan azt kell mondanunk, hogy jönnek a ’90-esek – a ’68-asok helyett, jönnek a ’90-esek, az antikommunista, keresztény elkötelezettségű, nemzeti érzelmű nemzedék következik most az európai politikában.
Summa
Az ember szembesült a halandósággal, aztán megoldásként jött az örökkévalóságba vetett hit – ez volt az emberi történelem legfontosabb mozzanata. Az ember nem képes elviselni a halandóságot, a halhatatlanság reménye nélkül. A halhatatlanság reménye pedig a szentség átéléséből ered.
A világtörténelem az emberiség halhatatlanság-keresésének története.
Emberi lényként tisztában vagyunk azzal, hogy egyszer eljön a vég. De azzal is, hogy családunkon, törzsünkön, nemzetünkön keresztül, bizonyos értelemben mégis tovább tudunk élni. Az állam, a nemzetállam az, ami garantálni tudja, hogy ez a tovább élés megvalósuljon – a kultúrán keresztül.
Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke, meghirdette, hogy térjünk vissza nemzeti kultúránk gyökereihez – a kereszténységhez. Ehhez jó ezer évet kell visszamennünk az időben, a Szent István-i Magyarország keletkezéséig, a szentség fogalmáig. A nemzet az, ami halhatatlanságunkat hordozni képes. Ez áll annak hátterében, hogy fiatalemberek otthagyják családjukat és képesek feláldozni magukat a harcmezőn, nemzetük védelmében.
A kereszténységhez való visszatérés szolgálhat azoknak a nemzeteknek, amelyek identitásuk megőrzéséért küzdenek a demográfiai apályban, a globalizáció nyomásával szemben. Ez az új orbáni irány jelenti a reményt Magyarország számára is – ezért kellene, hogy a Szent István-i keresztes zászló egész éven át lobogjon a parlament épületén.
Dr. Rock zenereceptje
Hatvannyolccal kapcsolatban egy hozzáfűznivalóm lenne a nagyszerű Kollár-i meglátásokhoz. Ami pozitív, manipulálhatatlan és túlmutató volt azon a zajos/bajos szezonon, vagyis, a hippieszmék legtisztább, gyermeki vágyait is kifejezi – az mégiscsak a rockzene és az ahhoz kötődő művészetek (pl. a Hair). Ez az eseményeket, egy jó nagy auftakttal megelőző, 1966-es dal, mintha egy szorongó előérzet lenne… egyben a lázadásokat szító egyik első szárnypróbálás (a hollywoodi Sunset Strip-béli éjjeli feszülések) kultikus megéneklése…
A Billboard, nagytekintélyű popmagazin korabeli, évi összesítő 100-as listájáról az 5. és a 78. számot találtam csak politikai indíttatásúnak, illetve érdekeket feszítőnek… Aki teheti, olvasson utána, mi ihlette születésüket…
A „kékszömű” soulzene egyik elődjének tekinthető formáció 68-ban a leghosszabb listavezető sikerét vitte el, ezzel a szabadságharcos számával, ami 4 milliós lemezeladási mérlegével jól is fizetett az olasz származású megalkotóinak.
(A Beatles ’68-as listavezetője, a Hey Jude, állítólag Lennon elhanyagolt fiát vigasztaló nótácskának indult, McCartney részéről… A „forradalmi” dalukat viszont én előszeretettel deklarálom a keményvonalas rockzene egyik prototípusának…)
Ami viszont – listás helyezéstől (31.) függetlenül – az 1968-as év legnagyobb „zsugája”, korszakokon átívelő zenei truvája, bármelyik nemzedék rock-himnusza lett, (el a mi „ízirájderöcsém” szellemi csökevénység-szimbólumunkig…), az nyilván nem más, mint a Steppenwolf együttes Born To Be Wild-ja… A 66-os hangoskodók szimpatizánsai, Peter Fonda és Jack Nicholson, az Easy Rider című filmben már húzónevek, de ha jól megnézzük, az meg valójában a heroincsempészek szabadságeszményeiről szól… Na ezért is van az, hogy nálam a legjobb számok szövege sokkal később jön meg és többnyire sokkal kevésbé fontos, mint ami a számból a lelkem legmélyéig megérint és hat.
Nagyon jó ide John Lennon gondolata, hogy Isten azért adta nekünk a zenét, hogy szavak nélkül is tudjunk imádkozni…
Az meg, hogy én már régen nem vagyok igazi „hatvannyócas” – legyen az én problémám! Ráadásul én ötvenhármas vagyok…68-ban eszerint 15 éves voltam. Tudtam is én, érdekelt is, hogy miről szóltak ezek a számok…?!
Nagyjából ez a helyzet ma is… (pl. Beethoven Missa solemnis-a annál inkább…)