Kínában legyőzték a vírust. Amerikában és Európában tombol a vírus. Akkor megállapíthatjuk, hogy a kínaiak jobb szervezők mint a nyugatiak – ezt már évtizedek óta bizonyítják, ezért is váltak világhatalommá. Amíg a nyugatiak a PC-it, a genderizmus és a meleg-transzekszek dedelgetését forszírozzák, addig a kínaiak átveszik a világ irányítását. Lehet, hogy ez lesz a mentőövünk?
Magyar kultúra:
15 éve működik a Magyar Kultúra Emlékívek Kiadó. A kiadó új programuját nemrégiben fogalmaztuk meg:
Egyetlen nemzet élete sem lehet teljes a múltja nélkül. Szellemi, kulturális örökségünk életben tartása minden nemzedék kötelessége.
E munka egyik leglátványosabb, legkézzelfoghatóbb területe a könyvkiadás, mely elfogultság nélkül állítható – az alap. A tudományos kutatásnak a kiadás (megörökítés) felé kell tartania, míg a napi (nemzet)tudatformáló munka (oktatás, politika) innen (a nyomtatott művektől) indul el.
Aligha kell bizonyítani, hogy egy nemzet a nyelvében él mindenekelőtt, a szülőföldtől elszakadva is az anyanyelv biztosítja leginkább magyarságunk megmaradását. Anyanyelvünket pedig irodalmi alkotásaink (beleértve a népköltészetet is) éltetik, őrzik leginkább.
Nemzeti irodalmunknak, nemzeti klasszikusainknak (remekíróinknak) állandóan kéznyújtásnyira kellene lenniük könyvespolcainkon (vagy akár számítógépeinken). Ám jelenleg szinte egyetlen olyan kiemelkedő írónk nincs, akinek teljes életműve (vagy akárcsak válogatott művei) megvásárolható lenne (még antikváriumban sem könnyen). A probléma önálló tanulmányok tárgya is lehetne.
A magyar könyvkiadás történetében eddig egy kiadó sem tudta tevékenységét kizárólag a nemzeti klasszikusaink kiadásának szentelni. Ebből következően a lehető legesetlegesebb, hogy mely klasszikusunknak van életműkiadása vagy kritikai kiadása (igen sokuknak el sem indult, szinte egyiküknek sem fejeződött be).
Az elmúlt bő száz évben többször indult el a Magyar Remekírók (pl. a 20. század elején 55 kötetben illusztrált) kiadása, sosem vált igazán teljessé. (Függetlenül attól, hogy mindig kérdéses volt – és az is marad! –, kit számítsunk közéjük és kit ne. Minden jelentős értéket meg kellene becsülnünk!) A rendszerváltás környékén megszűnt a Szépirodalmi Kiadó, melynek Magyar Remekírók sorozatát a Kortárs Kiadó viszi tovább, de évente átlagosan legfeljebb egy kötetet tud megjelentetni.
Nemrégiben az Osiris Kiadó Klasszikusok sorozata is, más kiadó még szórványosabban adja csak ki egy-egy klasszikus alkotónk életművének egy-egy szeletét (pl. összes versek a Magvetőnél).
Itt lenne az ideje, hogy megpróbáljuk (és megvalósítsuk!) irodalmunk java termésének új, használható szövegű köteteit kiadni – és állandóan piacon tartani. E munka hosszú, egy emberöltő alatt szinte megvalósíthatatlan, így nemzedékeken átívelő tartós feladatot jelentene.
Kiadónk föladata a klasszikusaink teljes életművének gondozása és az ún. kismesterek kiemelkedő (élet)műveinek újrafelfedezése, piacon tartása, valamint kevésbé ismert korszakokból tematikus antológiák létrehozása.
Távlatilag akár nemzeti kiadóvá válhatnánk, melynek kizárólagos feladata lenne a már lezárult jelentős magyar írói életművek gondozása, kiadása, állandó hozzáférhetővé tétele.
Terveink szerint egyedi kötetekkel is indulnunk (pl. JUHÁSZ Gyula összes verseskötete), melyek előlegezik a majdani életműsorozatokat. De kisebb terjedelmű életműkiadások (újra) kiadására is vállalkoznánk, pl. KATONA József, MADÁCH Imre műveiből az utóbbi bő fél évszázadban csak válogatások jelentek meg. De pl. GOZSDU Elek összes életében megjelent műve is elférne egy kötetben.
Elérendő cél, hogy a kis és közepes terjedelmű életművek egyszerre legyenek hozzáférhetők, megvásárolhatók (Balassi, Csokonai, Petőfi, Ady, Arany stb.), de pl. Jókai összes műveit is legalább elektronikus formában hozzáférhetővé kellene tenni. (Egyetlen kritikai életműkiadás férhető hozzá elektronikusan: Arany Jánosé!)
Külön kiadói programunk lenne egyes életműveknek a szerző életében kiadott összes kötetének gyűjteményes kiadása (pl. TÖMÖRKÉNY István, HERCZEG Ferenc, MÓRA Ferenc, SURÁNYI Miklós, GULÁCSY Irén) – ennek jelentősége kettős lenne, egyrészt a szerző akarata szerinti csoportosításban, másrészt abban a formában ismerhetnénk meg az adott szerzőt, ahogyan a kortársai, ez a gyűjteményes (néha ömlesztettnek tűnő) kiadások mellett üde szín lenne a kiadási gyakorlatban. (Valószínűleg közelebb is hozná a mai olvasókhoz az adott életműveket.)
Az ÖSSZES MŰVEK, azaz a kritikai kiadások (X. Y. ÖSSZES MŰVEI, jegyzetekkel) majdani gondozása, számos sorozatot újra kellene kezdeni, ill. a meglévőket újra hozzáférhetővé kellene tenni (pl. BALASSI Bálint, RIMAY János, VÖRÖSMARTY Mihály stb. stb.)
Majd háromnegyed évszázados mulasztást pótolnánk neves íróink politikai tárgyú írásainak kiadásával (pl. SURÁNYI Miklós Bethlen-könyve vagy HERCZEG Ferenc kétkötetes Tanulmányokja).
Szeretnénk a remekíró sorába beilleszteni – többek között – az erdélyi emlék- és történetírókat is, kiknek a kiadásai szintén antikváriumi ritkaságok, és bizonyosan lenne rájuk piaci kereslet is.
Vagy a Magyar Remekírók sorozatban tervezett 16-17. századi hitvitázó irodalom antológiája is beleférne a kiadó profiljába, ahogyan Bornemisza Péter számos művének (vagy műrészletének) újabb kiadása, ahogyan a kritikai kiadás tapasztalatait fölhasználva Pázmány Péter műveinek (népszerű) sorozata.
Külön kiadói program lenne a magyar irodalom kiemelkedő (korszakos) műveinek hasonmás (reprint/facsimile) kiadása is. E program alapja lehetne egy módszeres digitalizálási folyamat, mely jelentős (vagy akár kisebb jelentőségű) íróink teljes életművét archiválná, majd közzé is tenné (digitális adathordozókon, ill. a neten). Ez lenne részben az alapja a nyomtatott kiadásoknak is (különösen ott, ahol nem maradt fönn kézirat). Az eddigi digitalizálási kísérletek nem hozták meg a várt eredményt, ugyanis a legjelentősebb magyar irodalmi folyóiratok és életművek még alig hozzáférhetők elektronikusan.
Beszéljünk a szerelemről:
Talán a magyar könnyűzene eddigi legszebb száma – az igazi szerelem – zenében, szövegben és dalban kifejezve: a legjobb zeneszerző és a leglíraibb dalszöveg, valamint a legjobb hangú énekesnő.