2020. november 21. – Szombat

Szerző: | nov 21, 2020 | Vírusnapló, Archívum, Zene

Dr. Rock – azaz Pleskonics András szombati írása:

„A mü időnkbe, nem ilyen vírusok vótak”…! Az a különbség, hogy mi már előzetesen egy nagy-nagy karanténban voltunk és mi akartunk megfertőződni, már gyerekként avval a vírussal… Angolok fejlesztették ki, de nem tudósok, hanem külvárosi proligyerekek prüszkölték szét a világba… A Sors egészen frappáns szeszéllyel sorsolta össze ezeket a fiúkat, hogy együtt kitenyésszenek egy igen virulens „kórokozót”, ami – bár hosszan, de biztosan – a legnagyobb világjárványt okozta… legalábbis a könnyűzene történetében…

Az a vírusjárás abban különbözik a mai, vak végezetosztogató véglényektől,  hogy jóindulatú,  sőt gyógyító hatású… az embereket szoros testi érintkezések örömszerzésére ösztönzi, azóta is… Van viszont egy közös vonásuk: mindkettő ittmarad közöttünk – ez, a mondott zenésvírus (!), reméljük örökre… A vírus neve: beatzene; a kórkép: beatlemánia…

Mindezek  aktuális meggondolására az a megtisztelő felkérés indított, ami egy Beatles-történeti évforduló kapcsán, a Duna TV részéről ért, utóbb pedig az ide való felkérés… A tegnapi napon, november 20-án volt 25 éve, hogy elhangzott a rádióban az az, akkor feltámasztott John Lennon dallam, ami „Free As A Bird” címmel repült bele az örökkévalóságba. Nem biztos, hogy a Család-barát magazinműsor délelőtti nézői tudnak a legjobban elmerengeni a témán, a zsenília-horgolás és egy  indiai főzőcske között… Annál inkább respekt, a téma felvetéséért és a megkérdezésért Horváth Levente szerkesztő úrnak! Azzal is kezdtem, hogy a végén meg ne köszönjék az interjút, mert én szeretném, már előre megköszönni, hogy ebben a sávban is életben tartják a nemzedékeken átívelő értékeinket. Íme a tegnap délelőtti bejátszás: 

25 éve csendült fel először egy Beatles dal
25 éve csendült fel először egy Beatles dal

Lássuk tehát a Beatles-story idevágó kalendáriumát! Önfeledten játszanak az évfordulós évszámok, csak meg kell őket piszkálni. 1977 márciusában Lennon felzongorázott néhány dallamot egy szalagra és 25 éve ebből lett a halhatatlan, posztumusz remix, amiben a 15 éve halott John zongorázik, a többiek pedig a stúdióban, immár perfektebb technikával „rákeverednek”, a kiérdemesült póttaggal Jeff Lynn-nel (aki George Harrisonékkal a Travelling Wilburys szupergruppjába is beválogattatott). És most jön a Dr. Rock–matek (azért nem Plesi-matek, mert az utóbbi nevű suttyó, matekból olyan kutyaütő volt világéletében, hogy még egy iskolaválogatottba se kerülhetett volna be soha…😊 ) Most van most, vagyis 2020, ugye… eddig megvagyunk!? Ez a szám 25 éve hangzott el először, 1995-ben… amely évtől visszaszámlálva egy mások negyedszázadot, megkapjuk az 1970-es évet, ami a Beatles felbomlásának bajos évadja volt. A rock történetével az átlagembernél többet fogalkozók, legtöbben egyetértünk abban, hogy a Beatles felbomlása után 10 évvel, vagyis „1980-ra megtörtént minden a rockzenében” – legalábbis mindennek a stiláris, műfaji, irányzati stb. kezdetei, előzményei megszülettek. A Beatles zenéje, önmagában is egy sugárzó naprendszer (nem véletlen, a róluk szóló kultfilm címválasztása sem: Across The Universe…). A felbomlásról pedig igen sok rockfílosz gondolkodik úgy, hogy a legjobbkor mentek szét, viszonylag kevés válságtünettel kifelé – így az életmű kompakt maradt és a halhatatlanság örökre ki van bérelve…

Na de vissza az évekhez s számokhoz! Aszongyuk, 10 év, ami megváltoztatta a popzenélési formákat, szokásokat, szellemet és külsőségeket… művészetté avatták a pop-rock zenét, sokkal jobbá, élvezhetőbbé tették a világot, mint előtte volt… Azóta strapálja lefele a hitványabbja, tömegcikké téve, nagy pézekér’ a szerelemzenéket és a java pedig emeli fölfele, kicsipézér’, ámde olykor nagy halhatatlanságot megszerezve. Ha 10 év, akkor tekinthetjük a Big Story első évének az 1960-as évet. Az pedig éppen 60 éve volt! Hé emberek, nincsen nagyon földobva ez a labda?! Ezek a drága, tiszteltre méltó figyelmű dunatévés fiatalok ráébresztettek arra, hogy mi a dolgunk a következő tíz évben… (karanténban s azon túl…) – nemcsak nekem a zenekurkásznak, hanem újságnak, rádiónak, tévének, mosógépnek, porszívónak, centrifugának stb. … vagyis minden magára adó médiumnak: tessék életben tartani a nemzedékeket és kultúrákat összetartó Beatles örökséget!!!

Ezennel meghirdetem, mától 10 évre (illetve utána is, visszavonásig) a BEATLES 60+ mozgalmat, melynek résztvevői kötelesek a Beatles-krónika minden jelentősebb momentumáról megemlékezni, de legalábbis a legemlékezetesebb, korszakos számok 60. születésnapját megméltatni. Állítom, nem lesz gyönyörök nélküli foglalatoskodás. OK?! Mehetünk?! A Vírusnapló tág terében elférünk, de reméljük a vírus utáni naplókban is marad helyünk…! Akkor én indítanék, ide kapcsolódva – krónikától függetlenül – egy Birthday-jel… Csak, mint egy példa, a hard-rock irányzatok felé mutató iskoladarabbal:

A tegnapi krónikát a tévésekkel abszolváltuk, a mai penzumot pedig immár magam elvégezvén, megkerestem, hogy mi a franc történhetett  éppen a mai napon, 60 esztendeje a még nem is gombafejű, de már Beatles nevű együttes hajnalkorában? Ehhez megtaláltam a minden eddiginél precízebben felrakott és kiválóan feltöltött website-ot, amit mindenkinek ajánlok jó szívvel, aki szeretne velem tartani ebben a térnélküli, időbeli röpködésben. Innen készítettem el én is a magamnak kirótt házi feladatot. 

Milyen ismerős a toposz elnevezése… Igen, a mi Beatles Bibliánk, micsoda oázis volt zsenge fiatalkorunkban Ungvári Tamás monográfiájának első kiadása, minden kis és nagy cikijével együtt is… Azóta szépen korrigálva a dolog és dícsértessék is érte! No de ne mondja már senki, hogy a könnyűzene szakirodalmát a megbízhatóságáért és pontosságáért szeretjük… 😉 !

Beatles 60 + … 1960. november 21.

Pontosan 60 éve, ezen a napon nagyon kegyetlen dolog történt a liverpooli zenevendégmunkásokkal, vagyis, jellemző módon a legkisebbel… Tán nem is volt  másik ilyen mese, amiben a legkisebb szívta volna meg…  Jó kis inverz népmesei motívum! 😊 A helybeli hatóságok, miután előző nap megtudták, hogy George Harrison még nem érte el a nagykorúság 18 éves határát, úgy ahogy volt, kiutasították Németországból… Előző éjszaka nem is aludt, mert John Lennont tanította a gitáron (!). A szerencsétlen, kialvatlan  srác, kezében a kis erőlködőjével és mindenféle, nem kevés motyójával indulhatott haza vonattal, Hollandiától hajóval, majd újra vonattal… A londoni Liverpool Stationtól, az Euston Stationig  már nagyon számolni kellett a kis pénzét a taxira a drága léleknek, akinek fingja se volt arról, hogy pár év múlva milyen jól fog állni „anyagilag”… Visszaemlékezése szerint, az utolsó penny-je is ráment, a 24   órát kitevő hazaútra…

Eközben a többiek küzdöttek tovább a hamburgi éjszakával a bennemaradásért… 49. bulijukat  jegyezték az 56-ból, amit a császárpincében, vagyis a  Große Freiheit 36. szám alatti, egyébként igen szívmelengető klubban, a Kaiserkeller-ben jegyezhettek. Nem sokáig, mert a hónap végére – egyéb, itt nem tárgyalt okok miatt, Paul Mc Cartney és a dobos Pete Best ifiurakat is kitessékelték a germánhazából. A közeli Top Ten-ben közben már ki is nézett valami jobb ajánlat. Sose tudjuk meg, hogyan alakul a rocktörténet, ha ott folytatják…?!  De így se vót rossz… 😀 !

Csak azt ne higgye a Vírusnaplónk – remélhetőleg vírusmentes – olvasója, hogy ennyivel kielégül egy Dr. Rock, ha a nagyra tött barátja eme úri kegyben részesíti, hogy hétvégi, szabadidős számában – kissé kis képzavarral élve – szemeközé dobja a gyeplőt… ráadásul sorkorlátozás nélkül?!  Szabadnak máris jól érezhetően érezte magát alanyi poptárcaírónk, aki én vagyok ráadásul, merthogy meg van erőssen tisztelve, másrészt, mert szabadsága is van adva neki, vagyis nekem, a szárnyalásra… Így hát elmesélem még, hogy mi volt az, ami nyilván nem férhetett be a, fegyelmi terhe mellett kirótt 4 percbe! 

Mondom a stábnak, menjünk le a Tisza-partra forgatni, ha már a „Szabad madár” című számról értekezünk, hátha majd arra kódorog egypár madár és jól levágóképezzük őket… Nyilván nem kelletett volna riportalanyként rendeznem, mert a szerkesztői elv már fejben volt, miszerint a  videoklipp szeletkéi fogják tagolni rabindranath-tirádáimat… Mindettől függetlenül, madár – egy hang se, az egész Tisza hosszában…! (Najóvan, gondoltam, de a Mazdámat leszarni, arra vaneszetek…!!!)… Aztán belemelegedtem a saját szavaimba és a hevület tetőpontján, épp, mikor a Grammy-díjas madárlátta videóról áradoztam, megszólal felettem egy csapatnyi szarka, vagymiaizém… meg is álltam és felhívtam a figyelmet a, szellemi idézésre megjelent madarakra, mintegy sejthetőleges párhuzamot vonván Assisi Szent Ferenc munkássága és jelen jelenetünk között… 

Azt mondja az önnön blogoldalának teljhatalmú editorja, az Én, Nagyként Tisztelt és Rajongott Barátom, hogy ha most nem bírtam volna mindazt kiírni magamból, ami a zseniális Joe Pytke féle Free As A Bird videoklip kapcsán kikívánkozna, akkor későbben kapok én egy másik különszámot, amikor több hétvégi kulturális néznivalóval is szolgálhatok majd (ha nem hétvége, úgyis jó!). Úgy legyen!

Annyit tennék még hozzám, véges-végezetemül, hogy miért ez egzaltáltságom a tárgyban?! Abba az irgalmatlan zenetengerbe, amit eddigi életemben bejártam sose kerültem volna olyan messzire, ha nem a Beatles áramütős zenéje sodor tovább nagyobb áramlatok felé.  Majd minden zenéhez, a Beatles vezetett tovább s el – az Univerzum mindenféle irányába… és ebben a tíz évnyi mikrokozmoszban, ma is találhatok felfedezni való, máig ott keringő kis csoda égi testeket! Hogyne űr-hajóznék tovább, visszafelé is az időben!  BEATLES FOREVER…

Köszönöm a lehetőséget a Minden Beatles és Minden Rajongója nevében!

RSS Hírstart hírei