Rossz hír:
A vakcináról beszél az ellenzék a parlamentben – kétszer is megnéztem a vitát és mint választópolgár és úgy is mint tudományos kutató, két kérdés merült fel bennem:
a./ Az ellenzéki képviselők minimális információkkal sem rendelkeznek a Covid-19-cel kapcsolatosan. Ez szégyen, mert fizetésükért nem dolgoznak meg, hiszen kötelességük lenne a helyes információk áttekintése bizonyos szabályok meghozatala előtt. Ez nagy probléma, kérem Szlávik János doktort, hogy sürgősen tartson az ellenzéki képviselőknek egy alapfokú eligazítást a Covid-19 vírus genetikájáról és a ellene kifejlesztett vakcinák hatásmechanizmusáról.
b./ Minden ellenzéki képviselő alapjában megfelelően tájékozott vírus és vakcina témában, csak játsszák a hülyét. Ez szégyen, hiszen egy vírusháborús helyzetben belső ellenségként viselkednek. Ez egyenértékű egy hazaárulással. Ha nem is szabható ki büntetés rájuk, de egy kis adag koronavírus jobb belátásra téríthetné őket. Lehet, hogy a bajban ők is úgy járnának mint Kádár János, aki halálakor papot hívatott. (Németh Miklós volt miniszterelnök elárult egy nagy titkot: Mariska néni – Kádár János felesége – felhívta, és azt mondta, hogy „a férjem papot akar” – fogalmazott a volt kormányfő. Ki is ment egy pap, és Kádár gyónt neki, ám hogy mit, azt nyilván csak a pap tudja – jegyezte meg.)
Jó hír:
Jó hírnek számít, hogy a kezdeti eredmények alapján bizonyos Covid-19 ellenes vakcinák több mint 90 százalékos hatékonyságúak. Ez esetben ugyanis elég a lakosság 60 százalékát beoltani ahhoz, hogy ne alakuljon ki nagyobb járvány Magyarországon.
A Moderna amerikai gyógyszergyártó a múlt héten közölte, hogy az ő vakcinájuk 94,5 százalékos védettséget biztosít a koronavírus ellen. Korábban a szintén amerikai Pfizer tett hasonló bejelentést, állításuk szerint az ő oltóanyaguk 95 százalékos hatékonyságú. Az oroszok saját fejlesztésű, Szputnyik-V elnevezésű vakcinájuk hatékonyságát 95 százalékosra tették. Az angol Oxfordi Egyetem és a szintén angol AstraZeneca arról számoltak be, hogy koronavírus-oltásuk összességében 70 százalékos védettséget nyújt a kórokozóval szemben.
Magyarország minden fenti gyógyszergyártótól rendelt is vakcinát, kivéve az orosz gyártót.
Trianon – századszor:
Az utóbbi évtizedekben a zsidók, szlovákok, szlovének, horvátok, és koszovóiak is szereztek maguknak új országot, mi pedig az ezeréves határainkat sem tudtuk megtartani. Azután beléptünk az Unióba, de hiába volt a remény, hogy a határok megszűnésével újból egyesülhet a nemzet.
Tegyük fel a kérdést máshonnan megközelítve: miért utálnak bennünket az EU-ban ennyire? Ázsiai nép lévén máig nem fogadtak be bennünket? elnyomóként tartanak számon bennünket? a máig élő tanács-köztársasági eszmevilág eredménye ez? vagy csak képtelenek vagyunk önmagunkról egy pozitív kép kialakítására és hiányzik a jó marketing?
Tudjuk, hogy a kormány mozgástere nagyon korlátozott – ezt próbálja tágítani már tíz éve, nem is tetszik Sorosnak és barátainak, hogy határozott víziónk van. Ez lelket adhat a frontokat tartó végváriaknak, akik összeszedik maradék seregeiket és több magyar gyermekkel, magyar iskolákkal, magyar templomokkal sikerülhet a fennmaradás csodája.
De mit nekünk a száz év súlya – ha arra gondolunk, hogy egyes népek kétezer évet küzdöttek, hogy visszaszerezzék elveszett országukat.
A tarisznyás költő:
CSÉPE IMRE Kishegyes, 1914. szeptember 23. – Szabadka, 1972. május 18. író, költő.
Csépe Imre a háború előtt kubikos, gyári munkás, iskolaszolga, később könyvügynök, színész, majd újságíró. 1936-ban írja első verseit, amelyek a jugoszláviai magyar lapokban, a Kalangyában és a Hídban jelennek meg, majd a Népszava, a Csillag, a Kanadai Magyar Újság, a Látóhatár, a Tiszatáj, a Délmagyarország s a szerb-horvát folyóiratok és lapok közlik. Munkái könyv alakban csak a háború után jelentek meg (Üzen a föld, versek, 1949; Májusi mezőkön, versek, 1952; Tarisznyás emberek, novellák, 1957; Fehér csönd, novellák, 1959; Termő porban, versek, 1961; Alkonyatban, novellák, 1962; Fordul a szél, regény, 1965). Az antológiák (Téglák, barázdák, Kalászok, Vajdasági ég alatt) szintén közlik költeményeit. Csépe autodidakta költő, „őstehetség”, s ez többé-kevésbé magyarázatot ad fejlődésének zegzugos útjára és vargabetűire is. A harmincas évek végének fáradt polgári-entellektüel költészetébe rendkívül üde, friss hangot hoz, s az ösztönlíra áradásával lepi meg az irodalmi világot. Kiforratlanok és verstanilag „hibásak” ezek a versek, de a népdalköltő 93természetes lélegzetvétele élteti őket, az a spontán alkotóösztön és képalkotó erő, ami később az „urbanizált” Csépe lírájában mindjobban kifakul s mind erőtlenebb hullámokat vet. Korai versei a „fenéken maradók” önkéntelen panaszát szólaltatják meg, annak az embernek a baját, „ki kukoricát hetedén kapál, tarisznyáját nem mássza hangya, mert pipacsot vacsorál”. A felszabadulás utáni évek irodalmi dresszúrájában ez a közvetlen, őszinte társadalmiság kötelező tendenciává és kijelölt irodalmi programmá merevedett, s ezen az úton el is tűnt Csépe költészetéből: a Termő porban című kötetben már alig van nyoma népballadás eredetiségének, s az egyéni hangot az epigonizmus, az „iskolázott” költő utánérzései váltják fel.
Novelláiban is hasonló utat tesz meg: a falusi élet mélységének megragadó képe, a friss, népies szemlélet, az ízes, autentikus elbeszélő stílus, ami a Tarisznyás emberek legfőbb értéke volt, a Fehér csöndben, még inkább a Termő porban című kötetében keresett, göregáboros népiességgé laposodik. Novelláinak egy másik csoportjában a modern ember filozófiai problémái, az atomkor egzisztenciális kérdései foglalkoztatják, s itt még messzebb kerül törzsökös, hiteles stílusától.
Az ősi faluélményhez kanyarodik vissza a hegyesi és Topolya környéki béresek, napszámosok életét rajzoló regényében (Fordul a szél), amelyben először tesz próbát arra, hogy egy önéletrajzi-szerelmi regény keretében mondja el a két háború közti bácskai szegényparaszt sorsát a sváb nagygazdák világában. Noha a regényt gyakori lírai intermezzók szabdalják fel, s kompozícióban inkább formátlan novellafüzérre emlékeztet, az élmény ereje és az elbeszélés lírai heve, még inkább pedig a népies fordulatokban és szóláshasonlatokban bővelkedő nyelve érdekes olvasmánnyá teszi.
Alább egy, a szabadkai Népkör borozójában írt versét adom közre:
Ha szólít a mező Ha egyszer újból szólít a mező, És beüzennek értem a hajnalok, A nyári sugarak aranyhuzalán Fülembe súgják, hogy ki vagyok, Akkor te is felkelsz majd velem Miként párjukkal a csillagok. Aratni megyünk majd délcegen, Dalolunk, s villan a kaszám, A dombokról szétcsillan éle, Mint szurony a sziklás vár fokán, Mikor az őr fordulva szétles, S a fény megtörik homlokán. Előttünk harmatos táj tündököl, Mögöttünk szürke köd gomolyog, A kanyargó dűlőket láng veri, A völgy telt kotlaként párolog, Míg a nyárfák hegyéről az ég Tükörként szelíden ránk ragyog. Csintalan szellő szalad elénk, Hajunkba túr, zümmög, hízeleg, Nyakadba dobja babos ruhádat, S előttünk a porban hempereg, Míg nyomában az ijedt virág, Elejtve a harmatát, megremeg. Telt kalászok csókolnak arcon, A mezők virága minket ünnepel, A kék magasságok enyhe fátylán Csordul a szív, pacsirta énekel. Zengő dala édesen ránk csorog, Míg mellettem a porban lépkedel
A két leghíresebb kishegyesi: Lajkó Felix ls Rózsa Magdi
Lajkó Félix, Liszt Ferenc-díjas kishegyesi magyar világzenei hegedűművész és zeneszerző. Virtuóz módon kezeli a hegedűt, emellett kiválóan játszik zongorán és citerán is.
Rúzsa Magdi, Máté Péter-díjas kishegyesi magyar énekesnő, dalszövegíró. 50 dal szövegírója-zeneszerzője.
Érdekes módon 2006. augusztus 20-án, a Kossuth téren, a 125 éves Országház főbejárata előtt, 100 négyzetméteres színpadon. két órás örömkoncertet adott a magyar főváros népének, a két kishegyesi fiatal. Kizárólag saját szerzeményeiket játszották: