FÖLDI VILÁGBÓL A KOZMIKUS VILÁG FELÉ
Torok Sándor képein nincsenek emberek, inkább a technika, a gépek érdekelték. Térbehálózó elektromágneses hullámokat, felületi hullámzást ábrázolt; alkotásainak fontos elemeivé váltak a fények, a ritmus, a frekvencia. A gépek tárgyias világát színekkel oldotta fel.
Én nem is tagadom, hogy többet támaszkodom az emotív dolgokra, mint a tudatos módszerre, a flexibilitás a fontos, hogy mikor, mennyi érzelemre és értelemre van szükség, itt csak a merev magatartással lehet a probléma – mondta Torok.
Duránci Béla művészettörténész mondta nekem 1969-ben: Sanyi valódi tanult festő, többek között ez is kiemeli a sok amatőr közül és már most ő a legjobb. Meglátod Feca, ő lesz a magyar festészet egyik legkiemelkedőbb alakja – opusa átértelmezi majd a festészet koncepcióját.
1969-1972 között együtt dolgoztunk Sanyival a szabadkai Honi Galériában. Duránci, a galéria igazgatója ránk bízta a katalógusok szerkesztését és a kiállítások felállítását, valamint én voltam a közönség szervező is, ekkortájt találtam ki a múzeumok éjszakáját. Hármasban csináltuk Gyelmis Lukács, Pechán József, Húsvét Lajos és a vajdasági művészek nagy közös tárlatait, valamint az erdélyi képzőművészek vendégkiállítását.
Meg kell jegyeznem, Sándor nagyon vonzó egyéniség volt a nők szemében, én azt hiszem, hogy egy kicsit élvezte is ezt a fajta népszerűséget. 1970-ben, a Jelen folyóirat szerkesztőjeként, 34. születésnapja alkalmából egy interjút készítettem vele:
A mai napló bejegyzésemben nincs szándékomban Torok művészetét analizálni, mert 2013-ban ezt már tökéletesen megtette Láng Eszter, aki Torok tanítványa volt. A napokban kézirataim közt keresgélve rábukkantam egy ötven évvel ezelőtt, 1970-ben készült fotósorozatra, amit eddig még sohasem publikáltam. A sorozat egy részletét jelentetem most meg, melyek a művész előkészületét, az alkotás részleteit és a jóleső örömet ábrázolják.
Megjegyzem Torok műterme a szabadkai Városháza harmadik emeletén volt, mellette volt az én fotó-stúdiós műtermem – átjártunk egymáshoz Rubin-vinyákot inni és olívabogyót kóstolgatni.
Most, Sándor halálának 16. évfordulóján szeretném bemutatni ezeket a fotókat, melyeket egyben szerzői jogvédelem alá helyezek.
Mai koncert:
Verseim 1971-ben díjat nyertek egy szarajevói pályázaton és a szarajevói Zadrugar könyvkiadó 1972-ben kiadta a verseskötetet szerb-magyar változatban. Az akkori szarajevói tartózkodásom ideje alatt ismertem meg Goránt, aki egy kocsmai zenekarban gitározott. Később, 1974-ben én szerveztem a szabadkai sportcsarnokban Gorán – Bjelo Dugme koncertjét. A koncert előtt Gorán elmondta szerbül egyik versemet, melyet a belgrádi tv felvételről közvetített.
Gorán amerikai, olasz, német horvát, szerb és orosz állampolgár. Mostani zenekara: Goran Bregovic & his Wedding & Funeral Band, vagyis Gorán lakodalmi és temetési bandája. A mai videó Gorán egyik zseniális szimfóniáját mutatja be.