2020. november 7. – szombat

Szerző: | nov 7, 2020 | Vírusnapló, Archívum, Egészségügy, Orvoslás, Zene

110000 azonosított koronavírusos megbetegedést regisztráltak az idén Magyarországon. Az én számításaim szerint eddig közel 1000000 ember fertőződött meg az országban. Most már napi 5000 új fertőzöttet azonosítanak és ez a tendencia még emelkedőfélben van. Jelenleg 6000 fertőzöttet ápolnak a kórházakban.  2500 főleg idős, beteg ember meghalt a fertőzésben. Több mint 400 beteg van lélegeztetőgépen, és a mutatók szerint ennek 50% meghal. 

Ma meghalt Nagy Mihály barátom, ismert magyar filatelista. Tíz hónappal volt fiatalabb nálam. Egy kiváló embert, egy nagyon jó barátot veszítettünk el. 

Amikor a halál közelemben arat, akkor újból és újból végiggondolom a párhuzamos világok létét. Reménykedem, hogy a lélek számára nem szűnik meg a létezés. A hitem tanított, hogy létezik egy mennyország. Aztán tudásommal próbálom bizonygatni, hogy egyik párhuzamos világ valójában a mennyország, az átjáró a fekete lyuk, a visszaút pedig a fehér lyuk.

Az elfogadott általános definíció szerint a fekete lyuk a téridő olyan tartománya, ahonnan az extrém gravitáció miatt semmi, még a fény sem tud eltávozni, vagyis az objektum elméleti felszínén a szökési sebesség eléri, vagy elméletben meghaladja a fénysebesség értékét.

Valójában a fekete lyuk a szó hagyományos értelmében egy nem létező égitest, mert az eseményhorizont mögött a fekete lyuk nem rendelkezik szerkezettel, kifelé pedig csak a tömege, a töltése illetve a spinje (perdülete) nyilvánul meg.

Fekete lyuk akkor keletkezhet, ha egy véges tömegű test (nagytömegű csillag) összeomlása, a gravitációs kollapszus során egy kritikus értéknél kisebb térfogattá zsugorodik össze.

Ilyen esetben az összehúzódást okozó gravitációs erő minden más erőnél nagyobb lesz, és az elpusztult csillag anyaga egyetlen ponttá zsugorodik össze.

Ebben a pontban bizonyos mennyiségek, mint például a sűrűség vagy a téridő görbület végtelenné válnak (gravitációs szingularitás). A szingularitást körülölelő térrészben a gravitáció olyan erős, hogy a fény sem tud kiszabadulni innen. (Ezért is hívják ezeket az objektumokat fekete lyukaknak.)

A szingularitást körbevevő térrész határfelülete az úgynevezett eseményhorizont. Az eseményhorizonton belülre kerülő anyagot vagy sugárzást pedig elnyeli a szingularitás.

kollár ferenc
törlődik minden emlék
hirtelen fájdalom
utána erős félelem
300 vérnyomás 200 pulzus
egyre rosszabbul vagy
mi lesz ha meghalsz

már nem kommunikálsz
de hallod az aggódókat
az elméd lefuttat egy filmet
látni véled a zöld mezőt
kapaszkodnál a fájdalomba
mert az még bizonyíték az ittlétre
még érzékeled hogy kapkodnak körülötted
de van aki már lemond rólad
távolinak tűnik az ekg műszer sipító hangja
a benned lévő lélek sem tudja mi a teendő
várja hogy esetleg újraéledjen a test
vakon keresi Őrangyalát
de a még élő sejtekben felsejlik
a búcsú nélküli távozás fájdalma

psziché elhagyja a testet
felemelkedve körülnéz
aztán elindul keresni az átjárót
amely a múlt által determinált
jövő egyirányúságával jellemezhető univerzumból
átvezet olyan párhuzamos valóságba
ahol nincs efféle meghatározás

hadész érkezik egy interdimenzionális mentőcsónakkal
és nyolc milliárd fényévet evez az új dimenzióig
itt más tér-szerkezet uralkodik
nem földi az érzékelés
emlékezés képzelet gondolkodás értelem akarat
ahogy átlépted a tér-határt
törlődik minden emléked
nem sejlik többé édesanyád arca
az ég kéksége a szerelem szépsége
az áldozás öröme a düh keserűsége a félelem reszketése
itt vár rád az örök élet

 Dr. Rock zenereceptje

Az az első feladat, hogy indítsuk el az itt következő zenét… Hallgassuk elmélyülten a zenét 4 perc 30-ig, majd kezdjük el nagyon lassan olvasni a mára elrendelt, fenti  naplóbejegyzést…  a bekezdéseknél tartsunk szünetet, hogy a zene még jobban átjárjon bennünket… Bloggazdánk biztosan nem gondolta, hogy ő a King Crimson együttes korszakos, Starless And Bible Black zenéjére írt, illetve, hogy az 1974-es progresszív rockzenei album címadó száma várakozik arra, hogy valaki írjon már valamit, amire jó lesz majd képzelős filmzenének… (Ehhez vagyok én itt egy zenei kollaboráns, vagyis a továbbgondoló…) 

A zenében lesznek nagy (halmaz)állapotváltozások, ezeket érdemes megvárni az olvasással és egyszer csak rájössz, hogy a zene kitárulkozott és befogadta az írott prózai és verses tartalmakat… Vagyis mit csináltunk? Egy filmet rendeztünk magunknak, legbelül… Forgatókönyvíró: Kollár Ferenc…

Másodjára biztosan megtalálják egymást a szöveg és a zene és a te lelked…

„Csillagtalan és bibliai sötét”… ez így elsőre kicsit homályosnak tűnik, de ha kicsit utánajárunk (jelentem, megtettem!), egy egész művelődéstörténet óra is adódna belőle… Nyugi, nem tartom meg, de annyit azért felfejtünk, hogy ez a mitikus cím Dylan Thomas walesi költőtől van, mint még oly sok minden… (például, egy Robert Zimmermann nevű, kultikus amerikai rockpoéta a művésznevét is tőle lízingelte, örök időkre…). Az „Under Milk Wood” egy, eredetileg 1954-es hangjáték volt, amiből később animált film és 1997-ben játékfilm is készült, A mi erdőnk alján” címmel. Richard Burton, Thomas barátja, állítólag egész életében várta ennek a filmnek a főszerepét, amíg meg nem kapta. A Magyar Rádió is készített belőle hangjátékot, Latinovits, Páger Téni bácsi és más kiválóságok közreműködésével… Ennyit egyelőre…

Most pedig jöjjön a második feladat, egy teljesen másfajta zeneátéléssel! Kollár Ferenc költő mai versét mégegyszer elolvasva, add át magad ennek a rendkívül szuggesztív és eseménydús zenének… Behunyt szemmel teremts teljes, bibliaelőtti csendet és sötétséget és  próbáld egy másik lét állapotait meglátni, szemlélni, átélni a zene impulzusainak segítségével…  A King Crimson igazi látomásos zenéje egészen távoli dimenziókba vihet el… ahonnan a végén azért jó lesz visszatérni… még, ha olyan bajos is ez a mai konkrét valóság.

Köszöntelek Földlakó! Visszatértél… remélem élményszerűen megéltél egy másik világot, amiben a zene befogadása, átélése teljesen más, mint amit a mai rutinok kényszerei diktálnak és uralnak. A progresszív rockzene nagy korszakában a Soft Machine, a Camel, a Gong és sok más nagyszerű formációk mellett az egyedüli és utánozhatatlan Crimson-ék tanították erre a  mély zeneérzésre a világot… Vagyunk még néhányan, akik emlékszünk erre és tovább is adjuk, lehetőségeink szerint…

Aki pedig ezek után közelebbről, személyesen is szeretné megismerni ezeket a „hétpróbás” művészeket, íme egy jó minőségű koncertfelvétel, 2015-ből. (Sajnos a nagyszerű énekes, basszusgitáros John Wetton is már a csillagtalan dimenziókban zenél…)

RSS Hírstart hírei