2020. november 9. – hétfő

Szerző: | nov 9, 2020 | Vírusnapló, Archívum, Egészségügy, Gazdaság, Orvoslás, Zene

A világon már több mint 50000000 covid fertőzött van – 1300000 belehaltak. Magyarországon akár 10000 áldozata is lehet.

A miniszterelnök több napja folyamatosan kommunikálja, hogy a vírus elleni harc kulcsa, a vakcina már karnyújtásnyira van. Vagyis egyes bizakodó vélemények szerint 2021 január második felében megkezdődhet a lakosság oltása. Ez még mindig több, mint 50 nap. Ha elkezdődik az oltás, akkor is sok időt igénybe vesz, hogy 3-4 millió embert beoltsunk. Az eredmények valójában február végén lesznek kézzelfoghatóak. Azaz, rám még több mint 90 nap karantén vár. Nehéz a bezártságot elviselni. Nagyon nehéz – de a halálfélelem mindent felülír. 

Ma újból írok a vakcináról:

Vannak a vírust tartalmazó vakcinák (Sinovac-Biotech -Pejing), aztán vírusvektoron alapuló vakcinák (CanSino Biologics-Sanghaj, Oxfordi Egyetem Jenner Intézet – Anglia) valamint nukleinsav-alapú vakcinák (Inovio Pharmaceuticals-USA, Moderna-USA, BioNTech-német valamint Fosun Pharma – Kína és a Pfizer-USA konzorcium) 

A problémák:

Ian Frazer, a Queenslandi Egyetem immunológusa az ausztrál ABC-nek elmondta, a koronavírusok mindig is feladták a leckét a vakcinafejlesztő kutatóknak, mivel ezek a vírusok a felső légutakat fertőzik, és ezt a területet nehezebben védi az emberi immunrendszer. Frazer korábban részt vett a humán papillomavírus (HPV) elleni védőoltás fejlesztésében, amely egy négy éven át tartó folyamat volt.

Ráadásul egy új vakcina fejlesztése nem úgy működik, hogy fognak egy már létező védőoltást, és kicserélik az abban felhasznált vírust egy másikra. Minden kórokozóra külön oltóanyagot kell fejleszteni, mert a kiváltott immunválasz minden esetben különböző. Az, hogy például a poliovírusra már van egy jól működő vakcinánk, nem jelenti azt, hogy ugyanaz a módszer átültethető a koronavírusra is, mert teljesen különbözőek.

Frazer szerint a felső légutakat egy külön immunrendszerként kell kezelni, mert ugyan az emberi testen belül találhatók, immunizáció szempontjából külső területnek számítanak. A felső légutak jelölik az utolsó határvonalat, amit a vírusoknak át kell lépniük, hogy bejussanak a szervezetbe, így egy koronavírus elleni vakcinának gyakorlatilag a szervezeten kívül kellene kiiktatnia a vírust. Ez azért különösen nehéz, mert a felső légutakban csak a külső, vagyis a hámsejtek fertőződnek meg (szemben a belső szervek súlyos fertőződésével), így sokkal gyengébb immunválaszt indítanak el, ezért a vakcinának is sokkal nehezebb célba venni a fertőzött sejteket.

Frazer elmondta, a koronavírus elleni vakcinákkal korábban is volt egy olyan probléma, hogy amennyiben a mesterséges immunizáció (vagyis az oltás) során kiváltott immunválasz elkerüli a fertőzött sejteket, a vakcinázás károsabb lehet, mintha be sem oltották volt az alanyt, mivel felerősíti a fertőzést. „Tehát az állatkísérletekben látott, a SARS-koronavírus elleni vakcinák által okozott tüdőgyulladás be sem következne, ha nem oltották volna be az állatokat” – mondta.

Az immunológus szerint a fehérjealapú vakcinák fejlesztése tűnik a legígéretesebbnek: Ezt a típust már sikeresen alkalmazták állatokra korábbi koronavírusoknál, ezért természetesen erre a területre áramlik most a legtöbb pénz. Emellett potenciális kvázi-vakcinaként említi a fertőzésen már átesett személyektől vett antitestek átültetését, például vérplazmán keresztül.

Ha lesz olyan vakcina, amely az állatokon végzett tesztek során ígéretes eredményeket mutat, a humán vizsgálatokra való biztonsági felkészülésnek nagyon alaposnak kell lenni, mielőtt egyáltalán elgondolkodnánk olyan emberek tömeges beoltásán, akik még nem fertőződtek meg a vírussal. Lehet, hogy minél előbb szeretnének védettséget szerezni, de valószínűleg nem kockáztatnák meg a komoly mellékhatások lehetőségét, ha aztán végül megfertőződnek.

Bár vannak olyan optimista vakcinológusok, akik abban bíznak, hogy akár már decemberre elkészülhet a koronavírus elleni védőoltás, a tapasztalatok alapján a legtöbb szakember ennél sokkal távolabbi dátumokban gondolkodik. 

Belefáradtam a virológiába – irány a konyha:

Elkészítem az én csokoládémat, mely 100%-ban egészséges és natúr.

Hozzávalók:

• 1 csésze tiszta kakaóvaj

• 1csésze holland kakaópor

• ½ csésze méz

• 1 teáskanál valódi vaníliaesszencia (vagy egy vaníliarúd kikapart belseje).

Forralj vizet egy kis edényben, és gőz fölött olvaszd fel a kakaóvajat. Amikor teljesen felolvadt, vedd le a tűzről, és add hozzá a kakaóport, a mézet és a vaníliát. Az összetevőket keverd teljesen simára. Ennél a pontnál nagyon figyelj, hogy ne kerüljön semmilyen nedvesség a keverékbe, mert lisztes lesz az állaga, és nem tudsz szép sima bonbont készíteni. Légy nagyon óvatos, nehogy a kezedről belecsöppenjen egy kis víz, mert elvész az egész munkád.

Öntsd csoki formába (ezt készen vehetsz gasztroboltokban), és hagyd egy kicsit szobahőmérsékleten. Ha kihűlt, akkor tedd a hűtőbe és hagyd teljesen megszilárdulni.

Díszítésre használhatsz tört pirított mandulát, kandírozott gyömbért. Ha szeretnéd még jobban megbolondítani a csokidat, akkor tegyél bele aszalt vörös áfonyát.  Ha nincs otthon szilikon formád, nyugodtan használj rozsdamentes tálcát, vagy akár egy jégkockatartót.

Dr. Rock zenereceptje

Ha már erről szólnak a napi hírek, közvetlen körünkben napról-napra növekvő számadatokkal nyomasztva bennünket, szinte társaságként kell elfogadnunk a halált, talán akkor szoktassuk lelkünket valami módon, a vele való együttlakáshoz…! Ne mindig csak a rettegő, szorongva pánikoló oldalról tekintsünk az elmúlásra… Mindenki elképzelte már, hogy hogyan repül a lélek, amikor felszabadul, földhöz tapodt, testbe zárt mivoltából, amit életnek nevezünk. Könnyebbedik fájdalmunk, ha arra gondolunk, így az elmúlás havában, hogy az elveszített szeretteink már valahol onnan föntről integetnek nekünk, remény szerint azzal a sugallattal, hogy nekik már ott  fenn minden rendben…

Előtaláltam most egy olyan zenét, ami az egyik – kiemelten kedves – együttesem igazi ultra ritkasága, mutatja a léten túli repkedést is és benne van a „corona”… Oldjuk viccel az oldhatatlant, visszafelé haladva. Az 1986-os felvétel címe: „Coronach”, aminek természetesen köze sincs a koronához, csak úgy kell ejteni… Annál több köze a halálhoz, amennyiben ez egy ír-skót gyászének címe. Az „odavalósi” rockfenomén és egyben géniusz, Ian Anderson, a Jethro Tull együttes fuvolás vezérfaunja megtalálta ezt a megbűvölően szép gyászdalt. Egyáltalán nem borongós, vagy lehangoló, mint mifelénk kötelező… Az ének és fafúvósok simogató dallama, ahogy felelgetnek, derűs üzenetet közvetítenek, a fuvola hangjelei mintha csak integetnének. A ködös Albinonban szerencsével újraébredőknek szól az üdvözlet, akiknek lábai először lépnek a régi királyok nyomába  az erődítményeik kövein, amelyek a háborúkat őrködik, de az új szentföldet is építhetik… Tekintsük meg ezt a videoanzikszot, egy drónmadár szemével, a fenséges, félelmetesen szemkápráztató skót felföldi tájak látványával és az ismétlődő snittekkel szülessünk újra még néhányszor…

 Most pedig szülessen újra a gyönyörű modern bárdének, egy másik képi háttérrel. Általában három hallgatás alatt dől el, hogy lesz-e a zenéhez  több közünk és bensőnkké fog-e válni. Ian bátyó, maga is a vidék lakójaként nyilvánvalóan megtalálta az együttes névadójának, Jethro Tull bácsinak a temetkezési helyét. Ő volt a 18. században az angol mezőgazdaság nagy megújítója (a lóvontatású kapagép, a vetőgép feltalálója, a modern, tudományos agrikultúra elindítója; milliók jótevője, aki aztán majd nyomorban és elhagyatottan hal meg 66 évesen…). Anderson, maga is tisztes gazdálkodó életet élt vidéki birtokán, ha tehette, nem véletlen hát, hogy megkereste a nagy névadó sírját és St. Bartholomew kápolnát. Az erről készült fotók adnak egy másik életet a halhatatlan dallamoknak…

RSS Hírstart hírei