2021. ÁPRILIS 13.- KEDDI JEGYZET

írta | ápr 13, 2021 | Vírusnapló, Archívum, Irodalom, Szabadka, Történelem

HÍRES SZABADKAI MŰVÉSZEK A MORFIUM FOGSÁGÁBAN

A VÍRUSNAPLÓ 2021. március 22-i számában már írtam egy szabadkai kábítószer-függő festőművészről, Farkas Béláról. Ma, kortársáról, Csáth Géza íróról szól a jegyzet.

27565681 c31b473eac5182597b1c1f608bc2afb3 wm
Csáth Géza

Az 1960-as évek első felében a 7NAP hetilap legfiatalabb újságírója voltam. Dévavári (Dér) (Datler) Zoltán volt a lektorom, aki akkoriban valami nagyon jutányos áron szerezte meg, Csáth Géza még élő leszármazottaitól a Csáth-dokumentumokat.

A minap előkerült egy korabeli jegyzetfüzetem, amibe anyagot gyűjtöttem, hogy egy Csáth-írást készítsek a hetilapnak. Az írás soha nem készült el, a jegyzetek elég kuszák, tele kérdőjellel, befejezetlen következtetésekkel, de most, 56 év után úgy gondolom, hogy kissé kiegészítve mégis közreadom:

Csáth Géza szülei: Brenner József és Décsy Etelka

Dr. Brenner József, szabadkai ügyvéd (Kosztolányi Dezső édesanyja, Brenner Eulália testvére) és Décsy Etelka gyermekeként 1887-ben Szabadkán megszületett ifjú Brenner József (Csáth Géza) (1887-1919) ismert magyar festő, zenész író és elmeorvos.

Csáthnak volt egy öccse Brenner (Jász) Dezső (1890-1968).

Csáth 1904-től, a szabadkai érettségi után a Budapesti Orvosi Egyetemen tanult.

1906-tól a Budapesti Naplóban jelentek meg írásai, a Nyugatnak 1908-as alapításától munkatársa volt. Ekkor vette fel a Csáth Géza írói álnevet (Gárdonyi Géza: Láthatatlan ember – Attila fővezére Csáth).

Csáthnál 1909-ban tévesen TBC-ét diagnosztizáltak és ő hálál-félelmében elkezdett kábítószert használni. Ugyanebben az évben jelent meg első novelláskötete, A varázsló kertje.

1909-ben szerezte meg orvosi diplomáját, majd Budapesten, a Moravcsik-féle Elme- és Idegkórtani Klinikán kezdett dolgozni gyakornokként.

Ebben az időben bizonyos Gyulai Katótól született egy fiú gyermeke, Gyulai Boldizsár, akit aztán nem ismert el gyermekeként.

1910-ben Ótátrafüreden fürdőorvosként dolgozott, itt ismerte meg Jónás Olgát (Seggecske), akit 1913-ban feleségül is vett.

27566607 9ac06434a30e94c137b37d368a26c277 wm 1
Csáth Géza felesége: Jónás Olga

Csáth ebben az időben sikeres orvos-író volt és rajongtak érte a nők. Ez az időszak Csáth művészi, orvosi tevékenységének csúcspontja: bemutatták a Janika és a Hamvazószerda című színdarabjait – ez utóbbit saját zenéjével -, megjelent a Délutáni álom novelláskötete, a zenéhez köthető írásaiból válogató Zeneszerzőportrék, majd a hagyományos pszichiátria és pszichoanalízis szempontjait elegyítő elmeorvosi szakkönyve, Az elmebetegségek pszichikus mechanizmusa, amelyet később Egy elmebeteg nő naplója címmel adtak ki.

Az I. világháború kitörésekor bevonult, de kábítószer-függősége miatt szabadságolták. Sikertelen gyógykezelés után Földesen vállalt orvosi állást, 1917-ben végleg leszerelték.

1918-ban megszületett lányuk, Brenner Olga (Piliszke) (1918-2014).

Csáth Regőcén lett körorvos, de fizikai és mentális állapota gyorsan romlott, 1919 tavaszán végleg összeroppant. A bajai kórház elmeosztályáról megszökött, hazagyalogolt Regőcére, lelőtte a feleségét, majd öngyilkosságot kísérelt meg. Ezután ismét Bajára, majd rokonai kérésére Szabadkára vitték. 1919. szeptember 11-én innen is megszökött, Budapestre akart menni, de a szerb demarkációs vonalnál a katonák feltartóztatták. Dulakodás közben egy fiola gyorsan ölő mérget vett be és azonnal meghalt.

Az 1960-as években többször volt alkalmam beszélgetni Csáth Géza öccsével, Brenner (Jász) Dezsővel, valamint Kosztolányi Dezső húgával, Kosztolányi Máriával (1888-1967), akik sokat meséltek Csáth különleges tehetségéről: festő, zeneszerző, író, pszichiáter és zenekritikus. Párhuzamot vontak a családi történesek közt: Csáth Géza író és morfinista, Kosztolányi Dezső költő és kokainista volt.

Mesélték, hogy Kosztolányit 1919-ben értesítették arról, hogy Csáth Géza Regőcén, ahol orvosként dolgozott, megölte feleségét: „Úgy történt, hogy feleségét július 22-én délután a rendelőszobában három revolverlövéssel agyonlőtte. A szerencsétlen asszonyt kislánya mellett érte az első lövés, még volt annyi ereje, hogy a szomszédsághoz meneküljön, hol egy óra múlva meghalt. Utána Csáth Géza fölvágta karján az ereit és nagy adag morfiumot is vett be, de egy szerb katonaorvos rögtön gyomormosást végzett, bekötözte őt s megmentette az életnek. Regőcéről a szabadkai kórházba szállították. Elméje már megbomlott. Szeptember 11-én megszökött a kórházból és gyalogosan, kórházi ruhában, elindult a magyar határ felé. A Halasi úton betért nagybátyja gyógyszertárába, hogy morfiumot szerezzen, de csak pénzt kapott. A feltételezések szerint itt lophatott egy kis fiolába csomagolt gyorsan ölő mérget. Kelebiánál, a szerb demarkációs vonalon a katonák feltartóztatták és vissza akarták toloncolni. A feljegyezések szerint Csáth Géza könyörgött, hogy inkább lőjjék agyon, csak ne vigyék vissza. Ekkor ott helyben bevette a gyorsan ölő mérget és meghalt.”

A Csáth rokonok úgy emlékeztek, hogy: 1919. szeptember 11-én a szabadkai Nemzeti Kaszinó (a Városi Könyvtár mai épülete) elé a délutáni órákban begördült egy szénásszekér. A széna között egy holttesttel. A kocsis bement a kávéházba segítséget kérni, hogy kiderüljön, kit kellett behozni a városba a katonák parancsára. Csáth Géza apja is a kávéházban volt, ott kártyázott, ő azonosította a 32 éves fiát.

Brenner (Jász) Dezsőtól tudjuk azt is, hogy Csáth Géza még életében megbízta, hogy halála esetén juttassa fel szívét, agyát és máját Budapestre, a Moravcsik Klinikára, hogy ott megvizsgálják. Azt szerette volna, ha a morfium hatásának kutatása előbbre viszi a tudományt. Hipochondriája miatt kezdett el drogozni még 1909-ben. Azt hitte, kordában tudja majd tartani morfiumfüggőségét, de a kábítószerek egy idő után átvették tőle az irányítást. Öccse teljesítette kérését és agyát formalinba helyezve eljuttatta Budapestre, ám mire a szerv megérkezett, már vizsgálhatatlan állapotban volt. Ezért a Moravcsik Klinika kertjében eltemették. Oda, ahol korábban orvosként dolgozott.

A Brenner (Csáth) Olga a szülei halála után árvaházba került Szabadkán, majd nagybátyja Brenner (Jász) Dezső, palicsi patikus vette gondozásba.

Csáth Géza földi maradványait a szabadkai Bajai úti temetőben, a családi sírboltban helyezték örök nyugalomra. Csáth Géza sírja a 49º 5´ 35.9″ É, 19º 38´ 44,7″ K koordináták alatt van.

Csáth Géza szabadkai a szülőháza a Fasizmus áldozatainak tere 16. alatt van. Erre 1969-ben emléktáblát helyeztünk el.

Brenner (Csáth) Olga zongorista lett és később Budapesten férjhez ment Székely Endre budapesti zeneszerzőhöz. 1959-ben lányuk született, akiknek férje Czér Péter (1955-) szobrászművész és lányuk Czér Fanni (1987-) ismert budapesti grafikus.

Csáth Géza:

A KÚT

Július első péntekén kora reggel kezdte ásni a kutat Meyer Lőrinc Huber Ádáméknál. Ásott, ásott szorgalmasan, és szombat reggel a gödör már kétszer olyan mély volt, mint Meyer Lőrinc egy hosszúságában. Nincs mit csodálkozni ezen: ő volt a legjobb kútásó Piliscsávolyon. Szombaton délben, harangozáskor kijött Meyer Lőrinc a kútból. Jóízűen megebédelt. Háromszor is kért a túrós csuszából ─ Huberné főzte ─, azután szundikált a ház árnyékában. Két óra tájban felkelt, folytatta az ásást.
Körös-körül aludt a falu, ernyedt meleg délután volt. Három vagy négy óra lehetett, amikor Huberék legkisebb fia kijött a házból, és úgy találta a kútásót, hogy övig be volt temetve földdel. Nyögött és kiabált szegény Meyer, de a hangja alig hallatszott a mély gödörből. A kisgyerek mindjárt átszaladt a szomszédba, mert otthon nem volt férfi, és hamarosan segítséget hitt. Meyer jajgatott kicsit, de különben nem volt baja. Hangosan azt kiabálta, hogy senki a kútnyíláshoz közel ne jöjjön, azután Panesz Jakabnak mondta, hogy a létrát kösse meg kötéllel, és eressze le neki, majd megpróbál rajta kimászni.
De csakhamar visszahúzatta, azt mondta, hogy a létra ott nem fog rajta segíteni, hanem lassan jöjjenek közel egy hosszú vasvillarúddal, és próbálják kihúzni, majd ő belekapaszkodik. A Panesz Jakab és a Lehr Jóska húzták. Meyer még biztatta is őket:
─ Húzzátok, fiaim, ti vagytok a legderekabb legények a faluban.
Húzták, de egyszer csak fölordított a Meyer Lőrinc. A rúd felvérezte a kezét, el kellett engedni. A két fiú elesett, és ebben a pillanatban még egyet omlott a kút. Keveset omlott, de könyökig betemette a Meyer Lőrinc kezeit. Ekkor látták már, hogy a kútásó egészséges, piros arca halványsárgává változott az ijedelemtől.
─ Tízlépésnyire menjen mindenki a kúttól ─ üvöltötte Meyer Lőrinc ─, és menjetek el a Jausz Konrádért, a sógoromért, mert ide dobot kell ácsolni, másképp ki nem vesz engem az atyaisten sem! ─ A Lehr Jóska ment el szaladva. Jausz Konrád otthon ült, pipázott, azt mondta, hogy a halálos ellenségének nem megy segíteni. Tudnivaló, hogy Jausz licitáltatta el a sógorának a földjét. Innen eredt az ellenségeskedés. Lehr Jóska kérte egy ideig, azután elment. Útközben találkozott a Meyer Lőrinc húgával, a Soblocherné térdre borulva könyörgött Jausz Konrádnak:
─ Felejtsd el a haragot, ami köztetek volt. Az Isten nem felejti el, ami jót teszel, de ne félj, Meyer Lőrinc se fogja elfelejteni.
Jausz Konrád egy ideig csak nézett maga elé, azután azt mondta, hogy jól van, elmegy. Fogta szerszámait, és elment velök, de a pipát ki nem vette szájából. Attól félt, hogy megszólják, amiért annyira siet ellenségét megmenteni. Jó öt óra elmúlt már, mire Jausz Konrád odaért. Nem szólt egy szót se, levetette a kabátját, deszkát szedett össze, és ácsolni kezdte a kút köré a dobot.
Odalenn Meyer Lőrinc meg azon igyekezett, hogy a kezét kiszabadítsa. De nem tudta. Még könyökig se volt egészen betemetve, és mégis úgy fogta a föld, mintha a legerősebb kötelekkel kötözték volna le.
Eközben elszaladt valaki Meyer Lőrinc feleségéért is, aki a falu túlsó végén dolgozott. Amióta Meyerék elszegényedtek, az asszony napszámba járt.
Jausz Konrád ezalatt lassan, de biztosan végezte a dolgát. A többiek meg némán nézték. Meyer Lőrinc se szólt egy szót se, csak néha tekingetett fölfelé, azután hosszú vártatva mondta:
─ Siess, Konrád, mert úgy látom, újra omlani fog a kút, és ha beomlik, akkor benyomja a mellemet, úgyhogy kiszalad belőle a szusz. (Nevetett utána, de erőltetve.)
Jausz Konrád nem szólt egy szót se, csinálta tovább a dolgát, kalapálta, szögezte a deszkákat. Hátul a kerti kisajtó egymás után nyikorgott, gyerekek sompolyogtak be rajta. A két Láng gyerek fölmászott az eperfára, és ráültek arra az ágra, amelyik a beomlott kút fölé hajolt. Azután lejöttek a Soblocherék gyerekei, és megérkezett Huber Franci is a kocsival a tanyáról. Szénát hozott, kinyitotta a kaput, és be akart hajtani. Hát akkor látta, hogy tele van az udvaruk emberekkel.
Huber Franci eleinte káromkodott, de azután, mikor meglátta, hogy miről van szó, elcsendesedett. A tárva-nyitva hagyott kapun keresztül hamarosan szorongásig megtelt az udvar emberekkel. Jausz Konrád alig tudott mozogni. Azt mondta, hogy öt lépésre mindenki menjen távolra, mert másképp nem dolgozik tovább. Schickepenz Tónit meg is lökte, mire ez azt mondta neki:
─ Ne hencegj!
Jausz Konrád arca szinte elkékült a méregtől, de nem szólt egy szót se.
Az udvarban ezalatt folyton többen és többen jöttek. Hárman vagy négyen a hátsó kapun fejőszékeket hoztak, és arra álltak. Huber Franci erre megdühösödött. Azt mondta, hogy ha mindenki ki nem megy az udvarból, elhíja a csendőröket. Senki se mozdult. Franci elment a csendőrökért.
─ A csendőrlaktanyáig negyedóra járás ─ számítgatta mindenki ─, addig maradni lehet.
Érdemes is volt, mert megérkezett Meyer Lőrinc felesége. Sírt szegény asszony, lihegett a szaladástól, halálra volt ijedve. Kérte Jausz Konrádot, ezt mondta:
─ Siessen, az Isten áldja meg, úgyis maga az oka, hogy ide jutott az uram!
Erre Jausz Konrád arca újra sötétkék színt váltott. Fölegyenesedett, és csak ennyit mondott:
─ Én vagyok az oka, no jó!
Azzal legyűrte az ingét, fölvette a kabátját, és elment. Halálos csend volt az udvarban.
Meyer Lőrinc fehér volt, mint a fal, torkaszakadtából kiabált a feleségére: ─ Te barom, hogy tudsz ilyet mondani! ─ és borzasztóan káromkodott.
Azután Jausz után kiabált:
─ Hallod-e, Jausz Konrád, nem igaz, amit a feleségem mondott, nem te vagy az oka. Magam vagyok az oka, mert rosszul ástam a kutat, és nem vigyáztam. Ha ki nem húzol, megdöglök. Hallod-e?
─ Beszélhetsz neki ─ mondta Schickepenz Tóni ─, már elment.
─ Hát menjetek utána! ─ ordított a Meyer rémült kétségbeesett hangon ─ menjetek utána, mert a föld újra omlani fog!
─ Nem hozza azt vissza még az atyaisten se ─ vélekedett Thomas Péter ─, nem olyan ember Jausz Konrád.
─ Itt a föld újra repedt! ─ kiáltotta újra Meyer Lőrinc. ─ Itt az előbb nem volt repedés. Ha vissza nem hozzátok Jausz Konrádot, ti lesztek az okai, ha megdöglök.
Meyerné már ekkor régen Jausz nyomában volt. Kísérte, amerre ment, és sírva könyörgött neki, hogy jöjjön vissza, ha Istent ismer. De Jausz Konrád hátra se nézett, csak ment egyenesen előre, hazafelé, kezében a szerszámokkal, és mindig csak ennyit válaszolt:
─ Jó, hát ha én vagyok az oka!
Mikor látta Meyer Lőrinc, hogy itt nincsen segítség, akkor teljes erejével elkezdett mozogni, hogy kihúzza a kezét. De alig tudott mozdulni valami keveset, és kihúzni egyik kezét se bírta. Csupa veríték volt a sápadt arca, és a kidülledt szemei könnyeztek. Azután fáradtan lihegve, megnyugodott. Ekkor, a kút széle lassan mozogni kezdett. Két lépésre a széltől kifelé, körülbelül négyujjnyi hasadékot láttak. A hasadék nőtt, és egyszerre zajtalanul újra lecsúszott a mélységbe egy nagy csomó föld.
Meyer Lőrinc eltűnt. Nem látszott belőle semmi.
Éppen akkor érkezett meg Huber Franci a zsandárokkal. Mindenki csendesen kitakarodott az udvarból.
A zsandárok hamarosan lerakták a fegyvereiket, ásókat szereztek. Beugrottak a gödörbe, és gyorsan ásni kezdtek. Eltartott öt percig, míg ráakadtak Meyer Lőrinc fejére. Az egyik zsandár bele is vágott egy kicsit az ásóval, de az nem lett volna nagy baj. A baj az volt, hogy Meyer Lőrinc már halott volt.

pimk 3

Kategóriák