2021. ÁPRILIS 14.- SZERDA JEGYZET

Szerző: | ápr 14, 2021 | Vírusnapló, Archívum, Gazdaság, Politika, Szabadka, Szeged, Történelem

200 000 VAJDASÁGI MAGYART VESZÍTETTÜNK EL ÖRÖKRE

1960-tól fogva a vajdasági magyarok migrációjának több iránya volt megfigyelhető. Az egyik, a belső migráció, a gimnazisták, egyetemisták, illetve a szakemberek elvándorlása a nagyobb városokba, Újvidékre illetve Szabadkára, de emellett megindult a vendégmunkások serege is Németország felé.

A hatvanas években bármely jugoszláv állampolgár munkát vállalhatott Németországban. A vendégmunkásokra speciális vámszabályokat léptettek érvénybe: bármit – például egy tévét, szerszámokat, „fehér” technikát évente – behozhattak vámmentesen. A kultúrák és tárgyak határon át történő vándorlásában ők játszottak igazán döntő szerepet. A vendégmunkás életmódja is a nyugatit másolta – abban a pár hétben, amelyet a szabadsága alatt otthon töltött. Nem pusztán tévéje volt, hanem márkás színes tévéje távirányítóval, ő honosította meg a duplakazettás magnót és a képmagnót, a videókamerát, majd a számítógépek (ZX Spectrum, Commodore) is általuk kerültek be leginkább az országba. Ha barátait vacsorára hívja már whiskyt kínál, a vacsora után német sör kerülhet az asztalra. A feleség sűrített tejet önt kávéjába, mely nem törökösen, hanem presszó-módra készül el. Már nem a mennyiségen, hanem a minőségen a hangsúly. Ezek igazi státuszjelenségek, melyekkel kifejezi, hogy ideiglenesen távozott, ám hangsúlyozza, vissza fog térni – ezért kezd rögtön házépítésbe otthon, míg kinn albérletben lakik.

45836593 401
1965 – Az induló vendégmunkások

A vendégmunkásoknál minden felborul: egyfelől gazdagok lesznek, másfelől mégis szenvednek. Szenvednek, mert sokat kell dolgozniuk, és ebben tönkremennek. Hiába gazdagok de honvágyuk van, mert egyfajta páriasorsban élnek, idegenként, számkivetetten, s kinn mindig is jövevények maradnak, ugyanakkor otthon meg elvesztik korábbi gyökereiket. Az egyszerű élet utáni vágyat Nyugaton a kemény munka váltotta fel – a jobb élettel, ám érzelmi problémákkal.

A vajdasági magyar vendégmunkás anyagilag jobban járt Németországban mintha otthon maradt volna, de olykor mégis inkább sajnálni való, szerencsétlen, bukdácsoló, szenvedő figura, aki kofferjában él (Surda is ki akart vándorolni). S bár az otthon maradtak, a szülők úgyszintén szenvednek, mégis kettős életet élnek: az emigráló jól él, de szenved, a maradó meg rosszul, de legalább otthon van, és nem vetik meg, nem idegen. A vendégmunkás kinn nem tud integrálódni, és ezt csak részben kompenzálja a fogyasztói társadalom – hiszen spórolnia kell, hogy otthon mutassa meg, mire tett szert, ám otthon kinézik, mert felvág, hivalkodik, nagyzol, és végül hazajáróként is félig idegen.

A hetvenes-nyolcvanas években Németországban például kiírták a kávéházak és vendéglők ajtajára, hogy „Kutyák és vendégmunkások számára tilos bejönni”. Ez a nem is oly régi időket idézte, feljelentések is történtek, ám a német alkotmánybíróság úgy döntött, hogy ez nem sérti a törvényt. Mert bár etnikai és vallási alapon tilos a megkülönböztetés, a gasztarbajter nem ilyen kategória.

Organizovan dolazak
1967 – Vajdasági gasztarbajter

Az érkezők első impressziója gyakran a megaláztatás volt, például Bécsben már a vasútállomáson: mivel ide érkeztek az újak vagy a szabadságról visszaérkezők, hétvégéken itt gyülekeztek a vendégmunkások, levelet, csomagot, híreket várva, itt találkozhattak sors- és nemzettársaikkal. Tény, hogy az első hullámban az iskolázatlanabb rétegek érkeztek, a nyelvet sem beszélték, s világos, hogy nem moziba vagy könyvtárba jártak. A barakkvárosokban igyekeztek őket ott tartani hétvégén is, a városközpontokban nem látták szívesen őket, bizonyos szinten szegregálták az őslakosoktól. Albérletbe pedig azért sem tudtak költözni, ha pénzük akadt is, mert a helyiek nem adták ki nekik a szobákat. A hatóságok busszal szállították ki hétvégenként a prostituáltakat a táborok környékére. A befogadók tehát korántsem voltak oly toleránsak, nem az integrálás volt az elsődleges cél az első generációknál, hanem munkaerejük, jó esetben szaktudások kihasználása.

A hatvanas évektől tömegessé váló kivándorlás Vajdaságból ami kezdetben ideiglenesnek tűnt. Maguk a vendégmunkások többnyire rövid ideig, pár évig akartak kinn dolgozni, sőt csak szezonálisan, s majd ha otthon házat építettek, földet vettek, vállalkozást indítottak, hazatérnek. Ám a kint tartózkodási idő egyre hosszabbodott, a kilencvenes évek délszláv háborúi, a gazdasági embargó, a nyomor pedig nem hogy a visszatérésre ösztökélte volna őket, hanem folytatódott a már véglegesnek szánt exodus. A bálkáni háború alatt, 1995-től boszniai, horvátországi, koszovói szerbek, illetve romák jelentek meg, majd telepedtek le a vajdasági magyar falvakban is – a kivándorolt magyarok házait vették meg apró pénzért.

Az újabb kivándorlási hullám 2010 után indult el, miután a vajdasági magyarok könnyített eljárásban kaphatják meg a magyar állampolgárságot, útlevelet, és így az egyszerű lehetőséget a nyugati munkavállalásra – ettől kezdve vajdasági magyarok száma még drasztikusan csökkent.

Számításaim szerint ma szinte annyi vajdasági magyar él külföldön, mint otthon – a maximum kétszázezernyi mellett Nyugaton is élnek ennyien. A német statisztikai intézet kimutatása szerint 2017-ben több mint 200 000 magyar élt Németországban: 1965 körül 30 000, 1975 körül újabb 30 000, 2012 körül újabb 100 000 vajdasági magyar vendégmunkás telepedett le Németországba. Ehhez a számhoz adódik még a 30 000 erdélyi magyarok száma is.

A vendégmunkasók utódai is Németországban születtek, német iskolákba jártak, a magyart csak törik, értik, néha hazajárnak a nagyszülőkhöz vagy a temetőkbe. Ők a hetvenes évek közepétől született generáció, ők már családot alapítottak, általában egy másik vendégmunkás családból házasodtak és mostanra a tizenéves gyermekeik már csak a németet beszélik és semmi, de semmi nem köti őket a szülőföldhöz. Az első kivándorlók ma már nyugdíjasok, némelyikük hazatér, mert a német nyugdíjból Szerbiában vagy Magyarországon jobban lehet élni, de többségük marad az unokák nevelésében segíteni.

Jelen pillanatban nyugaton, a magyarországi baloldali pártok facebookos bejegyzésekkel és újságcikkekben terjesztik, hogy: Magyarországon diktatúra van, az utcán megverik az embereket ha más a véleményük, a munkahelyen felmondanak nekik ha nem vagy Orbán-hívők, a határon kerítés van és kutyákkal tépetik szét a kerítésen átmászókat, senki ne jöjjön haza és mindenki rájuk szavazzon. Ezt a propagandát nagyon sok nyugaton dolgozó vajdasági magyar elhiszi. A nekem telefonálók majdnem mindegyike úgy mesélte nekem ezt, mint egy valós tényt. Ezek után ne csodálkozzunk, hogy ha hazaköltözést tervező maradék vajdasági magyart is elveszítjük.

hagi 3
1969 – A szegedi Hági Étterem

Az én baráti körömnek csak ritkán jutott eszébe a kivándorlás, a vajdasági magyar értelmiség (tanárok, újságírók, orvosok) körében a hetvenes–nyolcvanas években szokványos hétvégi kirándulásnak volt tekinthető a Szegedre vagy Pestre történ „át- és felugrás”. Az ok kevésbé kereskedelmi, sokkal inkább kulturális és szórakozási célú: városnézés – „egy kis jó magyar levegő beszippantása”, a szegedi csárdában magyaros halászlé, tokaji, majd este színházi előadás, koncert. Amíg ezekben az években a magyarországi magyaroknak Jugoszlávia volt a kis édenkert, addig nekünk, a vajdasági magyarság egy része számára mégiscsak Budapest és Szeged jelentette a szabadabb légkört, vagy legalábbis azt a helyet, ahol az internacionalista jugoszláv kultúrát felválthattuk arra, amire jobban vágytunk: a magyar kultúrára, még ha népiesebb-szórakoztatóbb formáira is. Itt tehát a kulturális turizmus egyik speciális válfajáról beszélhetünk, ahol a nyelvi és nemzeti azonosulás is fontos. Eközben a magyar sztárszínészek és énekesek a jóval nagyobb, illetve értékesebb honorárium miatt előszeretettel hakniztak a Vajdaságban. Ki kell emelni, hogy a hetvenes évektől kezdve testvér-települési kapcsolatok kezdtek el kiépülni, így azokkal a falvakkal, ahonnan eredetileg telepítették a bácskai-bánsági településeket, illetve a sport terén is intenzívebbé váltak a kapcsolatok. Ezen kapcsolatok folytatása jelentős hatással lehet a mai nemzetegyesítésre is, a politikai ideológiák, pártszimpátiák (a kettős állam-polgárság, illetve a szavazati jog megadása óta különösen) átvitelére, mondhatni, exportálására.

A vajdasági magyar vendégmunkások kedvenc dala:

RSS Hírstart hírei