A most ismert budai várat IV. Béla kezdte el építtetni a tatárjárás után. Erről a korai várról kevés régészeti lelet maradt fenn, de az bizonyos, hogy 1243 és 1260 között a falai és kapui már megépültek. A vár a tatárjárás alatt elpusztult óbudai királyi vár (galéria) helyett épült fel a Várhegyen. Az építkezésről egy 1255-ben kelt királyi oklevél ezt írja: “A haza védelmére alkalmas több váron kívül a pesti Újhegyen is építettem erős bástyákkal körülvett várat, melynek számos lakója van”. Az egykori védőfal az egész Várhegyet körülvette. (Ennek a várfalnak egy kis darabja máig megmaradt, a Hadtörténeti Múzeum udvarán látható egy torony és a hozzátartozó fal maradványa – galéria).
A budai Várhegyen lévő település két részre különült, az északi, magasabb részén lévő polgárvárosra, és a déli, alacsonyabb, keskenyebb részen épült királyi központra. Arra, hogy a fellegvár miért a déli részre épült, talán az a magyarázata, hogy a pesti révhez vezető út a Gellért-hegy és a Várhegy között vezetett. A polgárvárosi részen alapította IV. Béla a Nagyboldogasszony-templomot (Mátyás templom), és a Szent Miklós domonkos kolostort. Az építkezések később is folytak IV. László 1276-ban kelt oklevele szerint: további falakat, tornyokat, kapukat emeltek. Buda jelentőségét bizonyítja, hogy 1279-ben IV. (Kun) László ellen országos zsinatot akartak ide összehívni, amit a király megakadályozott, sőt 1286-ban kunjai élén vonult be a várba. A vár az előnytelen fekvése ellenére nem lehetett könnyen bevehető, ezt bizonyítja, hogy 1286-ban a királynő innen nézte a Pestet feldúló tatárokat (2. tatárjárás). A XIII. században már két plébániatemloma is volt Budának, az előbb említett Nagyboldogasszony templom és a Mária Magdaléna (későbbi Helyőrségi) templom.
Az ásatások soránt előkerült maradványok elemzése során a korai várfalak igen gyenge, hevenyészett építkezésekre utalnak, formai kiképzésük is régies. Ez betudható a tatárok visszatérésétől való félelemnek. Gerő László szerint az István-torony is a XIII. században épülhetett és IV. Béla István nevű fiáról kapta nevét. A körülötte kialakuló vár volt az u.n. István-vár.
Az Árpád-ház kihalása után a budai polgárok előbb Vencelt, majd Ottót támogatták Károly Róberttel szemben. Vencel itt is rendezte be az udvartartását. 1302-ben Károly Róbert hadai sikertelenül ostromolták Budát, seregei bosszúból tönkretették a polgárok szőlőit. Ekkor történt 1304-ben, hogy Buda kiátkozta a pápát és Károlyt (Petermann budai bíró, Tóth Márton esküdt és Lajos szakadár pap)! Végül 1307-ben Károly Róbert hívei elfoglalták a várat, Károlyt 1309-ben a Nagyboldogasszony templomban koronázták meg másodszor.
1311-ben Csák Máté seregei ostromolták sikertelenül. A trencsényi nagyúr halála után Károly inkább Visegrárda költöztette az udvart, csak az 1340-es évek végén Nagy Lajos öccse István kezdett építkezésekbe. Az István-toronnyal egybeépült a tárnokház és a tornyot is abból lehetett megközelíteni. Egy szerényebb méretű palota is épült trónteremmel, királyi lakosztályokkal. 1347-1355-ig Nagy Lajos Budára tette át a székhelyét. A palotához épített kápolnát 1366-ban szentelték fel, ez kétszintes volt ugyanúgy mint a diósgyőri várban épült királyi kápolna. A várat a várostól vastag fal választotta el előtte egy száraz árokkal, amin fahíd vezetett keresztül. Ezt egy patkó alakú torony védte.
1365. novemberében IV. Károly német-római császár és kísérete érkezett Budára, hogy fia, Vencel számára feleségül kérje István herceg leánya, Erzsébet hercegnő kezét. Az eljegyzést 1366 januárjában meg is tartották. Még ebben az évben a bizánci császárt, V. Palaiologoszt fogadta Nagy Lajos. A bizánci császár közel fél évig folytatott tárgyalásokat Budán Lajossal. III. Kázmér lengyel király 1368 februárjában kötött Budán kereskedelmi egyezményt Lajossal. Mindezen események jól mutatják Buda jelentőségének növekedését.
Lajos halála után az országnagyok leányát, Máriát választották királynőnek. A gyermek Mária helyett anyja Erzsébet királyné, és annak bizalmasa Garai nádor kormányozott. Mária folytatta édesapja építkezéseit. Az elégedetlen főurak egy csoportja 1385-ben meghívta a magyar trónra Durazzói Károly nápolyi királyt, Nagy Lajos egyetlen férfi csalártagját, aki Lajos korában Szlavón herceg is volt. 1385. december 31-én megkoronázták II. (Kis) Károly néven, azonban Erzsébet anyakirályné hívei a budai palotában 1386. február 7-én halálosan megsebesítették.
Az Anjou-kori palota nem vetekedhetett a későbbi Zsigmond által épített palotával, Paolo Armanini mantuai követ 1395. évi jelentésében azt írta, hogy a szegényes budai királyi udvar (curia) nem méltó az udvar elnevezésre
Luxemburgi Zsigmond 1379-ben 11 éves korában került Nagy Lajos udvarába. Nagy Lajos leányával Máriával kötött házassága révén jutott a magyar trónra, de csak Mária 1387-ben bekövetkezett halála után veszi át a hatalmat. Zsigmond uralkodásának idején Buda volt a királyi székhely. Zsigmond a magyar trón mellett német-római, cseh, lombard király is volt, majd megszerezte a német-római császári rangot is. Buda így gyakran jelentős nemzetközi politikai események helyszíne volt, ehhez megfelelő reprezentációs palota kellett. Az Anjou-kori palotát kibővítette, új udvarokat alakíttatott ki, az István tornyot körül építtette, amely elveszítette védelmi jellegét. A déli palotaszárnyat lebontatta és itt lett kialakítva a két hajós gótikus lovagterem és az alatta lévő dongaboltozatos pince. Ez a palotarész legalább egy emelettel magasabb volt. Az építkezések 1411-körül kezdődhettek, adatok vanna arra, hogy kőfaragókat, ácsokat fogadott fel. 1416-ban Rozgonyi István levelében arról lehet olvasni, hogy Zsigmond több mestert, aranyművest küldött Budára. Szintén 1416-ban Zsigmond mint mint nénet király 1000 aranyat ad Nürnberg város adójából Hartmann mesternek, hogy budán a hegyre felvezette a vizet.
Zsigmond egyik legjelentősebb építkezése a Friss-palota volt. Ennek a funkciója egy méltó királyi központ volt, amely nagy fogadásokra, diplomáciai események megrendezésére is alkalmas. Ez a palota a királyi vár legészakabbi részén, a száraz ároknál épült. Az nem egyértelmű, hogy egy palota vagy esetlegesen több épület együttese volt e. A Friss-palota foglalta magába a kéthajós dísztermet, melynek Seybold(1476-82) leírása szerint 100 lépés hosszú, 25 lépés széles volt, és 8 kőoszlop tartotta a boltozatát. A Friss-palotához tartozhatott a Címer-torony is.
1419-ben Camalduliai Ambrus német utazó ezt írta Zsigmondnak: “Fogadja Felséged határtalan hálám kifejezését, hogy midőn Pannóniából távoztam, a legszebb és legnagyszerűbb látvány részese lehettem. A legnagyobb bámulattal és álmélkodással szemléltük az általad épített palotát. Annyi a csodálni való részlet, hogy azt sem tudjuk, melyiken kezdjük. Az épület oly tömör és nagyszerű, hogy úgy véljük: a földön ennél nagyszerűbb nem található.” Arra viszont írásos adatok vannak 1432-ből, hogy a Friss-palota még nem volt befejezve.
Az építkezések a vár védelmi rendszerére is kiterjedtek. A déli palota védelmében felépült a Buzogány-torony és a hozzá tartozó falrendszer kapuval és falszorosokkal. Az észak-nyugati részt a Csonka-torony és falszorosok védték.
A várpalota egy része és a védelmi rendszer is befejezetlen maradt, a nyugati palotaszárny emeleteinek építése 1502-ben fejeződött be.
Luxemburgi Zsigmond és Hunyadi Mátyás közötti időszakban a rövid ideig uralkodó királyok alatt semmi érdemleges bővítés nem történhetett, sőt inkább a meglévő épületek is romlásnak indultak.
Habsburg Albert halála után felesége az ellopott koronával III. Frigyeshez menekült, míg az országnagyok egy része a lengyel Ulászlót választotta meg királlyá. Rozgonyi Simon egri püspök bevonult Budára, biztosítva azt Ulászló számára. A várnai csatavesztés után 1446-ban Hunyadi János lett a kormányzó, amíg a gyermek V. László fel nem nő. Hunyadi Budát tette meg székhelyéül. 1447-ben a várat is átvette az elhunyt Hédervári Lőrinc nádor fiától Imrétől, ugyanis az Zsigmond király óta a mindenkori nádor irányítása alatt állt. Hunyadi 1453-as lemondása után Buda még 1455 nyaráig Hunyadi János fennhatósága alatt állt, aki ekkor adta azt át a király kérésére Pálóczi László országbírónak. V. László 1457-es oklevele szerint 3500 forintot fordított a palota javítására. A király Garai nádornak adta át a vár irányítását. V. László és az őt támogató Garai-Cillei liga Cillei Ulrik nándorfehérvári megölése után az ígéretek ellenére 1457. március 14-én Budán letartoztatta Hunyadi Lászlót, Mátyást és a Hunyadi párt több tagját, köztük Vitéz János váradi püspököt. Hunyadi Lászlót 1457. márc. 16-án fejezték le a Szent György téren, V.László a Friss-palotából nézte végig a kivégzést. A király ezután fogolyként magával hurcolva Mátyást, Prágába menekült, ahol rövidesen meghalt. A Hunyadi-párt ekkor kiegyezett a nádorral, és Mátyást választották meg királynak. Garai átadta a várat Szilágyi Mihálynak, Mátyás nagybátyjának. Mátyás 1458. február 14-én ünnepélyesen bevonult Budára, ahol fogadta a polgárok szokásos hódolatát.
A vár területe – főleg Zsigmond építkezései következtében – már nagyrészt be volt építve. Kialakult már a három udvaros elrendezés. az első udvar nagyjából a mai Szt. György térnek felelt meg. Itt végezték ki Hunyadi Lászlót, amit V. László a Friss-palotából nézett végig. Mátyás bátyja emlékére egy Herkulses-szobrot helyezett el, állítólag a bátyja arcvonásaival. Ezt az udvart 25m széles, 9 m mély száraz árok választotta el a csaknem 4m vastag északi várfaltól, amin kettős kaputornyon keresztül lehetett a várba jutni, a második, un. Zsigmond udvarba.
A Friss-palota Duna felőli részét Mátyás részben elbontatta, hogy helyére új palotát építsen. Ez kb. 1487-90 között épülhetett és nem lett befejezve. Ehhez épült olasz mintára egy széles, külső márvány lépcső. Az ezt díszítő bronz kandeláberek közül kettő a Hagia Sophiában található (Gerő). Meg kell jegyezni, hogy a Friss-palota 1578-ban és 1686. július 22-én felrobbant, mivel a törökök itt tárolták a puskaport. A palota és környezete gyakorlatilag teljesen megsemmisült.
A Zsigmond udvar egészen a Csonka toronyig (a mai Oroszlános kapu helyén volt) terjedt. Ebből az udvarból lehetett bejutni a trapéz alakú Mátyás-udvarba. Az itt található részben anjou-kori épületeket alakítatta át Mátyás reneszánsz díszudvarrá. A Duna felőli oldalán voltak a királyi lakosztályok, a trónterem és a Corvin-könyvtár (“novum palatinum”). Az udvar közepén márvány medencés díszkút állt Pallas Athéné szobrával (Nagylucsei Orbán, Bonfini).
A Mátyás-udvartól délre volt a keskeny, u.n. Beatrix-udvar, ahová egy díszkapun keresztül lehetett bejutni. Ezen a kapun volt a három Hunyadi szobra, amiről számos szemtanú írt.
Mátyás palotájának részei voltak a palotakertek, melyeket Chimenti Camicia épített a király számára. Bonfini és Heltai leírásai alapján ezekhez antikizáló reneszánsz épület is tartozott. A kertben egzotikus madarak, 1469-től 2 db oroszlán is helyet kapott. A vár nyugati oldalán telepített kerten kívül egy u.n. titkos függőkert is volt a palotában.
A mohácsi csatavesztés után mári királyné elmenekült Pozsonyba, amit tudott magával vive. Szulejmán csapataival 1526. szept. 11-én vonult be az őrizetlenül hagyott várba. Evlia Cselebi török utazó ezt írta Szulejmán budai tartózkodásáról: “..Szulejmán khán Lajos királynak kincseit hétezer bőrládába rakatta és sok hadikészletet, ritka szép tárgyakat, drágaköves ablakredőnyöket és ajtókat, bronzból készült, s bearanyozott fényes angyal-alakokat, a régi királyoknak bronzból készült szobrait és jelenleg Isztambulban és Aja-Szofia dzsámi mihrábjának jobb és bal oldalán lévő fényes gyertyatartókat, s több ezekhez hasonló tárgyat elvitetvén Isztambulba küldötte.” A törökök ekkor még kivonultak a kirabolt várból.
Ferdinánd csapatai 1527-ben elfoglalták Budát, Szapolyai Lengyelországba menekült. Laski Jeromost követként Szulejmánhoz küldte, akinek a segítség fejében elismete, hogy vazallusa a szultánnak. Ferdinánd 1529 elején visszartéer Ausztriába és a zsoldosait is magával vitte, mert bátyjának, V. Károlynak volt szüksége rájuk. Mindösszesen csak 900 katona maradt a várban Nádasdy Tamás parancsnoksága alatt. 1529-ben Szulejmán megindította 3. hadjáratát Magyarország ellen, Szapolyainak kezet kellett csókolnia neki Mohács mezején. A török seregek a Duna bal partján nyomultak Pest felé. Budára az utolsó pillanatra 1000 főnyi segítség érkezett. Nádasdy feleskette az őrséget a végsőkig való ellenállásra. Szept. 3-án Szulejmán megérkezett Budára, Pestet Szaolyai csekély serege fogta körbe. Szept. 5-én a Gellérthegyi ütegek ledöntötték az István-tornyot, de a rohamokat a védők visszaverték. Szept. 8-án a zsoldosok vezérei, Pesserer és Taubinger szabad elvonulás mellett feladták a várat. Nádasdyt elfogták és bezárták. A törökök szokás szerint megszegték a szavukat, és embervásárt tartottak a Duna partján, a zsoldosokat is leölték 40 gazdag buadi polgárral együtt. Nádasdyt Ibrahim pasa a vízbe akarta folytatni, de az a janicsárok kezei közül kiugorva átevezett Szapolyai táborába, és ott hűséget fogadott neki. Szulejmát szept. 14-én adta át Budát János királynak, de Ludovico Grittit és Khoszrev béget egős sereggel mellette hagyta. Szulejmán tovább indult Bécs ostromára (ami sikertelen volt). Szapolyié maradt Buda egészen 1540-ben bekövetkezett haláláig.
János király az 1529-es ostrom tanulságai miatt elhatározta Buda megerősítését. 1531-től már biztosan komoly erődítés munkálatok folytak Budán. A déli nagy rondella felé ágyúállás épült. A város északkeleti sarkának védelmére építtette továbbá János király az ún. Erdélyi-bástyát. Hosszú keskeny nyakának köszönhetően a kötőfalak elé jól kiugró, viszonylag alacsony, ütegek befogadására alkalmas védművet a források újként említik 1541-ben. Az Óbuda felőli, egykori Szombat kapu védelmére két, a kortárs Antonio Mazza által olasz típusúnak mondott (“all’ Italiana”), földdel töltött bástyát emeltetett János király. Az északnyugati sarok védelmét egy rondellával biztosította, amelynek maradványai a mai Esztergomi rondella belsejében találhatók.
Szapolyai halálakor a váradi szerződés értelmében I. Ferdinándra szállt a korona. A Szapolyai-párti főurak a csecsemő János-Zsigmond részére próbálták az országot átjátszani. Ezt megelőzendő 1540 őszén Leonhard Freiherr von Vels főhadparancsnok vezetésével csapatokat indíttatott Buda elfoglalására. A csapatok Buda erődítéseit látva nem kockáztatták meg az ostromot. Martinuzzi Fráter György tovább erősítette a védelmet. A kortársak beszámolója szerint a barát Domenico nevű, bolognai építésze egy futóárkot ásatott a nyugati fal előtt, amelynek külső oldalát megmagasítva a fal alját kellőképpen védhetővé tette, a vár nyugati oldalán elterülő királyi kertekben és másutt is hasonló sáncokkal erősíttette a várfalakat.
1541-ben Antonio Mazza így írta le a várat: “A vár déli felén emelkedő kastély úgyszolván egészében sziklára van építve, hatalmas és jó karban lévő falakkal erősítve. Azonfelül homlokzata előtt egy barbakán is van, mellvédekkel és lőrésekkel ellátva, s ez a síkságot a Gellérthegyig uralja amely innét kb. 800 lépésnyi távolságra emelkedik.”
1573-ban Stephan Gerlach Budán átutazva szomorú képet festett a várról és városról: “Nagyon fájt látni, hogy ez a szép város disznóóllá és kutyaóllá vált, mert a pompás épületeknek már csak külső falai léteznek, a belső ronda és dísztelen, a gyönyörű erkélyek és ablakok vagy lerombolva, vagy sárral betapasztva. Dicső város lehetett! A törökök itt is, akárcsak Pesten és Esztergomban semmit sem építenek, semmit sem hoznak helyre, ha valami romosodásnak indul…”
1599. ápr. 16-án a gróf Pálffy Miklós és Adolf Schwarzenberg tábornok által vezetett 10000 főnyi keresztény sereg sikertelen támadást hajtott végre Buda ellen – a győri rajtaütést szerették volna megismételni. A török helyőrség éber volt, így a támadóknak vissza kellett vonulniuk, de közben még bevették Zsámbékot és a török őrséget felkoncolták.
1602. október 2.-november 15. között Ruswurm Hermann Kristóf császári tábornok sikertelen ostroma.
1684. július 10 : megkezdõdik Károly lotharingiai herceg és Miksa Emánuel bajor választófejedelem ostroma a török ellen. Az ostromot 109 nap küzdelem után abbahagyták.
1686 június 24.: megkezdődik a vár visszafoglalási ostroma.
1686. szeptember 2.: ezen a napon foglalták vissza Budát a szövetséges hadak a törököktõl. A visszafoglalás után a falak helyreállítása azonnal megkezdõdött.
1849. május 4.-tõl május 21.-ig tartó ostrom után Görgey Artúr tábornok honvédseregei elfoglalják a várat a császári seregektõl. A szabadságharc leverése után a császáriak megkezdték a romos vár kijavítását. Ennek során 1875 és 1882 között felépült a Várkert-bazár, lebontották a Vízi-rondellát és a hozzá csatlakozó falak Duna-parti szakaszát.
1944-45-ben, a II. világháború alatt a Budai várnak még egy súlyos ostromot kellett kiállnia.
1946 : megkezdõdik a vár és a polgárváros régészeti feltárása és helyreállítása.
2010. Orbán Viktor megkezdi a vár végleges helyreállítását.