A 1910-ben vezették be, először a Mozgókép Otthonban a számozott ülőhelyeket és a késő esti előadásokat. Az itthoni játékfilmgyártás műfajai közül leginkább a melodráma volt népszerű. Nagyon népszerű volt az irodalmi alkotások filmre adaptálása is, rengeteg mindenki által ismert regényt filmesítettek meg, ezek közül is kiemelkedő jelentőségű az első magyar “szuperprodukció”-ként is emlegetett János Vitéz 1916-ban, vagy Kertész Mihály 1914-ben még itthon forgatott Bánk bán-ja.
A világon egyedülállónak számított az 1913-ban alapított Pedagógiai Filmgyár. Oktató célzatú filmjeit kísérőműsorokként és iskolákban vetítették.
Volt a mozinak egy különleges ’feladata’ is: népszerűségét nagyban köszönhette a félhomálynak, ahol a randevúzó párok elbújhattak a kíváncsi szemek elől. Sok mozitulajdonos a terem eldugottabb, sötétebb részeire direkt páros üléseket alakított ki. Akadtak úgynevezett csöngetős mozik, ahol a vetítés vége felé a gépész felhívta a figyelmet arra, hogy „a teremben nemsokára világosság lesz”.
Olvashatunk különös történeteket is a korabeli leírásokban mozis botrányokról, melyeket például a 10-es évek elején divatban lévő nagy női kalapok okoztak. Olyan esetről is tudunk, ahol a látásban akadályozott diákok heccből felgyújtották egy előttük ülő hölgy kalapfátylát.