A RENESZÁNSZ MŰVÉSZET
A VÍRUSNAPLÓ olvasói érdeklődtek a téma iránt és kértek egy ezzel kapcsolatos bejegyzést. Íme egy rövid ismertető és két híres művész valamint a reneszánsz építészet bemutatása. Legvégül pedig egy film a reneszánsz szerelemről. Jó szórakozást.
A reneszánsz tudományos forradalmat, művészeti átalakulást, megújulást hozó, meghatározó kulturális mozgalom Európa újkori történelmének hajnalán.
A reneszánsz időszakai:
- 14. század (Trecento, vagyis ‘300-as évek) – proto-reneszánsz (előreneszánsz): csak az irodalomban jelenik meg. A többi művészeti ágban még a gótika uralkodik.
- 15. század (Quattrocento, ‘400-as évek) – kora reneszánsz: törekvés a tökéletesnek tartott antik művészet színvonalának elérésére, minden művészeti ágban. 1480-tól érett reneszánsz.
- 16. század (Cinquecento, ‘500-as évek) – eléri, sőt meghaladja az antikvitás színvonalát.
A képzőművészetek közül először a szobrászat mutatott reneszánsz vonásokat. Donatello, az egyik legismertebb korai reneszánsz szobrász Dávid című szobrával a meztelen emberi testről alkotott maradandó tanulmányt. Körülbelül egy évszázaddal később Michelangelo megfigyelte, hogy az építészeti struktúráktól teljesen eltérő alakzatok veszik körül az embereket, és fel is használta ezeket. Az ő Dávid-szobra szintén a meztelen testet ábrázoló tanulmány, amely attól kezdve széles körben ünnepelt mű még naturalisztikusabb vonásokkal. Érdekesség, hogy mindkét szobor kontraposztban áll, ami a reneszánsz szobrok tipikus jellemzője volt.
A reneszánsz festészet a realizmus perspektívájáról vált ismertté, valamint eltávolodásáról a vallási témáktól, ami a középkori művészet velejárója volt. Ehelyett az emberi test és a tájképek kerültek a figyelem középpontjába. A figurák a gótikus festészet laposságához képest forradalmi újítást hoztak térhatású megformálásukkal. A legismertebb festők ebben a korban Donatello, Raffaello, Leonardo, Dürer és Michelangelo voltak, képeik a legszélesebb körben ismert műalkotásokká váltak szerte a világon. Az Utolsó vacsora, az Athéni iskola és a Szent Család mind perspektivikus, élő és természetes bemutatásai embereknek és tájaknak. A reneszánsz festészet hatására alakult ki a 16. század környékén a manierizmus, amely főként tájakat és portrékat ábrázolt vallási témákkal, a figurák elnyúltabbá váltak, mozgásuk mesterkélt jelleget öltött.
A reneszánsz építészetet is a klasszikusok inspirálták. A legkorábbi épületek, amelyek reneszánsz jellegzetességet mutatnak, Firenzében találhatók, pl. a Filippo Brunelleschi által tervezett San Lorenzo és a Pazzi-kápolna. A Santo Spirito előcsarnoka a fényesség és a tágasság megjelenítésében új felfogást nyitott, ami jellemző volt a korai itáliai reneszánszra, 1420-tól 1500-ig. Az építészet a humanista filozófiát tükrözi, a világosság és a tiszta elme szemben álltak a középkor sötétségével és boszorkányságaival. A klasszikus antikvitás újjáélesztését a legjobban a Palazzo Rucellai, a Rucellai-palota tükrözi. Az oszlopok itt a klasszikus sorrendet követik, a földszinten dór, az első emeleten ión, a másodikon pedig korinthoszi stílusúak.
A reneszánsz stílus teljességében 1500 körül, Rómában bontakozott ki, ahol felépült a Szent Péter-bazilika, a kor leghíresebb építménye. Eredetileg Donato Bramante tervezte, aki az egyik legkeresettebb építész volt abban az időben, de az épületen végül majdnem minden ismert reneszánsz művész is dolgozott, köztük Michelangelo (kupola) is.
A késő reneszánsz kezdetét 1550-ben a Kolosszeum-motívum megjelenése jelentette, ahol az épület homlokzatát két vagy több emelet magasan díszítették az oszlopok.