A Kollár Család és a Bede Család között több mint harminc éves kapcsolat van – ez a kapcsolat a távolság miatt néha sérül, de mindig igazi baráti szeretet fűzi össze a két család tagjait. Ma kaptuk a hírt, hogy a Bede Család új taggal bővült. Gratulálunk jó egészséget
Néhány sündisznó roppant fázik egy téli éjszakán. Összebújnak hát, hogy egymást melegítve védekezzenek a hideg ellen. De mennél jobban összebújnak, annál jobban érzik egymás tüskéit, annál jobban szúrnak. Próbálnak hát távolodni. Csakhogy akkor ismét dideregnek. Valahogy így van ez az emberrel is. Ha eltávolodik társaitól, minden kihűl körülötte, rideg lesz az élete. Ha közelít hozzájuk, némely szúrást, esetleg akaratlan tüskét el kell viselnie. De még mindig jobb szeretteink tüskés kedvét eltűrni, mint belefagyni az egyedüllétbe. Elvégre nekünk is vannak tüskéink, amelyeket a hozzánk ragaszkodók kénytelenek eltűrni. S ha él bennünk megértés, szeretet, e tüskepárbaj sosem okoz veszélyes sérüléseket.
Az első legszűkebb kör a család. Alapvető értékeink, kötődésmintáink, azonosságtudatunk innen származik. Ez nem választható, ebbe beleszületünk. A második, a baráti, lakóhelyi, munkahelyi közösség köre már többnyire választható. Az ország, a nyelv, a nép, a rassz szintén olyan identitás, amibe beleszületünk előnyeivel, hátrányaival, értékrendjével. Történetével végigkísér életünkön. A gyermek a családban ismerkedik meg először a többiekhez való tartozásának és saját egyéni különbözőségének a jelentésével. A vérrokonságnak a kultúrába mélyen beágyazott a jelentősége, ami ugyan legtöbbször nem fogalmazódik meg, de nagy érzelmi súllyal rendelkezik. A gyermekeknek a származás sok esetben a kultúrához való tartozást, a hagyományokba való beilleszkedést, a lét folyamatosságának fenntartását, azaz identitásának biztos alapját jelenti. Identitásunk tehát származásunk ismeretének folyamatosságát igényli. Ahhoz, hogy ne érezzük magunkat kirekesztettnek, szükségünk van egy elképzelhető, szimbolizált történetre származásunkat illetően