A nagy emberi civilizációk által ősidők óta érvényesnek tekintett szellemi-erkölcsi normák repedeznek szét a szemünk láttára. A legalapvetőbb, természetes eredetű erkölcsi értékek és emberi, közösségi együttélési formák (pl. házasság, család, nemzet) széttörése, az elidegenedés, az elmagányosodás, a szorongás hihetetlen mértéke, az interperszonális kapcsolatok széthullása, a hűség megfogyatkozása mind-mind ennek a jelei. Az értékek szétesése rettenetes mélységű megrendülést okoz, a jelenük, a jövőjük pedig kiszámíthatatlan. Ez a megrendülés viszont az igazakból kicsépeli majd az igazságukat: nem lesz más választásuk, mint teljesen igazzá válni; ezzel szemben a nem igazaknak nem marad más választásuk, mint teljesen nem igazzá válni – mély hasadás következik be tehát a krízis során.
Az újszövetségi adatokból arra lehet következtetni, hogy Jézus i. e. 7-ben született, azaz időszámításunk kezdetekor 8 éves volt. Mivel Jézus egy népszámlálás idején született, Augustus császár idején pedig olyan népszámlálás, amikor még Heródes is élt, csak i. e. 8-ban történt és erre tehető a születés dátuma. Azért fontos ez, mert a 2000 éves korszakhatárok bibliai szempontból jelentősek. Ha Jézus i.e. 8-ban született, akkor annak a 2000. évfordulója 1992-ben volt. Továbbá Jézus halála i. sz. 32-ben következett be, ezek szerint a megváltás évfordulója 2032-ben lesz.
Mind a zsidó, mind a keresztény tradícióban jelen van, valamint az Ó- és Újszövetségben is utalások vannak rá, hogy időszámítás szerint a világ hatezer évig fog tartani, hasonlóan a hét hat munkanapjához, mert a Biblia szerint Istennél egy nap ezer év, és ezer év egy nap.
A hatezer éves világtörténelemből az első 2000 év a zűrzavar, a törvénytelenség időszaka, amelyet lezár az első korszakhatár, amelyet a Biblia Ábrahám idejére tesz.
A második kétezer éves korszak a törvény ideje, amely a megváltásig tart.
A harmadik kétezer év pedig a Messiás napjai, azaz hatezer év leteltével következik a végidő.
Eddig tartott a kísérlet, hogy az emberi fajból humánus, gondolkodó, szerető ember fejlődjön ki,
Vagyis 2032 után csak Isten döntésén múlik, hogy ad-e még további kegyelmi, türelmi időt az emberiségnek.
A mai apokaliptikus félelmek csak erősödnek, ezt a bibliai hittel nem rendelkező, világi tudósok, filozófusok is észlelik, és ők is azt mondják, hogy a 2030-as évektől kezdődően az emberiség egyik legmélyebb válságán fogunk átmenni, mint ahogy már most is a történelem leggyorsabban lezajló és legnagyobb civilizációs váltásában élünk, az információs és technikai forradalomban. Mind politikai, mind gazdasági, mind energiaforrásbeli, de túlnépesedési, környezetvédelmi, szellemi-erkölcsi és mindenféle szempontból a tendenciák ebbe az irányba mutatnak és ezekből jelekből úgy tűnik, hogy nagy összeomlás felé tartunk.
Pál apostol írja „még egyszer megrázom, de nemcsak a Földet, hanem az eget is – mondja az Úr”. Pál szerint az égi dolgok megrendítése azért történik, hogy csak az örök értékek, állandó dolgok maradjanak fönn. Jézus is az apokaliptikus idők jeleként említi, hogy „az egekben lévő erők megrendülnek”, ami nemcsak aszteroida-becsapódásokra, csillagászati eseményekre vonatkozik, hanem a szellemvilágra is: ez a megrendülés spirituális-erkölcsi jellegű is.
Elgondolkodtató összefüggés, hogy az Antikrisztusról szóló bibliai utalások azt mutatják, hogy ő eleinte a krisztusiakhoz tartozott: János apostol úgy definiálja őt és társait, hogy „közülünk váltak ki, de nem voltak közülünk valók, mert ha közülünk valók lettek volna, velünk maradtak volna” – tehát az igaz egyházból kiváló valakiként írja le. Vagyis az igaz és a hamis közötti törésvonalak nem az egyházi és világi szervezetek határai mentén alakulnak majd ki, hanem úgy, hogy kettéreped minden jelenlegi civilizációs intézményünk.
A Messiás második megjelenése nagy megrendüléssel fog járni az egész világ számára, és arra kell készülni, hogy mindannyiunkat érnek majd nagy meglepetések, mert a Biblia nem mindent árul el előre. A valóság eljövetele még Jézusnak is megdöbbentő volt, hiszen a kereszten így kiáltott fel: „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el?”. Egy dolog előre tudni elméletben, hogy a kereszthalálon fog átmenni, és egy egészen más tudást jelent azon tényleg keresztül menni.
Ámós mondja: „Jaj azoknak, akik kívánják az Úrnak napját! Hát mire jó nektek az Úrnak napja? Hiszen az sötétség lesz, nem világosság! Még hajnalfénye sem lesz. Mintha valaki oroszlán elől futna, s medve bukkanna rá; s mikor ezek elől futva hazaér, a falnak támaszkodik, és megmarja a kígyó.” Malakiás mondja: „De kicsoda bírja ki az Ő eljövetelét? Hiszen olyan Ő, mint a ruhamosók lúgja, mint az ötvös tüze.” (A fenti bejegyzést Ruff Tibor teológus gondolatai inspirálták)
kollár ferenc az angyalok lázadása a kimondhatatlan Isten egyszülött fiának kezdettől fogva és a századok előtt anyát választott és rendelt hogy a Fiú testet öltve az idők boldog teljességében tőle megszülessék és őt az összes teremtményekhez képest annyira megajándékozta szeretetével hogy egyedül benne lelte a saját akaratához legközelebb álló tetszését jobban szerette Fiát mint az összes Angyali Szellemet csodálatosan elhalmozta őt mindenféle égi kegyelmi ajándék bőségével Fia a bűn minden szennyétől mindig teljesen mentesen teljes valójában szépen és tökéletesen az ártatlanság és a szentség teljességének olyan példáját nyújtotta amelynél nagyobb az Isten alatti világban elképzelhetetlen és amelyet Istenen kívül senki gondolataiban felfogni nem tud ez időtől minden síkon állandó harc folyik az első sík a mennyben az angyalok és angyalok között a második sík a földön az emberek és az angyalok között a harmadik ismét az égi szférában a démonok és az angyalok között a negyedik pedig a földön az emberek és a démonok, a gonosz közt Lucifer és seregei azért küzdenek hogy megdöntsék Isten hatalmát és új világot teremtsenek káoszból és szenvedésből küzdenek azért hogy minket embereket pontosabban a lelkünket megkaparinthassák a jó angyalok harcának fő oka az irigység mert Isten jobban szereti az embereket mint első és tökéletes teremtményeit az angyalokat mondják hogy kezdetben csak mi voltunk és ő aztán megteremtette az embert a mi életünket szolgálásra szánta imádásra hajlongásra hátvakarásra az ő csodálatára többet adott az embereknek mint nekünk valaha az embereknek adta a választás szabadságát az egyik elfogadja az Istent ha akarja a másik meg tagadja panaszolják az angyalok hogy amióta itt lenn vannak egyfolytában érezik a mindenható hiányát ha nekünk is lett volna szabad akaratunk legyőzzük a fájdalmat mint az emberek de nem mi szolgák vagyunk az ember pedig bemocskolt mindent amivel ő megáldotta megkapta a paradicsomot nem kellett neki megkapta ezt a bolygót tönkretette öt kedveli minden teremtménye közül a legjobban és valaki még csak el se hiszi hogy ő létezik és mindezek ellenére ő mégis végtelenül türelmes az emberhez