HASAD A HAJNAL
Szeretkezni, imádkozni és aludni meztelenül érdemes. Kiváltképp, ha az ember túl sokáig hordott alsónadrágot. Hadd lógjon, aminek lógnia kell! Majd használ nedves törlőkendőt is. Lebomlót, az fontos. És mezítláb is sokat kell lenni. Városban is. Majd a lába elé néz. Otthon egy nedves ronggyal meg lehet törölni az ember lábát. Sőt, úgy is kell lefeküdni. Nem szabad mindig teljesen tisztán ágyba bújni, mert akkor az ember egy idő után összekeveri a koszt a földdel és a porral. Lehet gyakorolni: el kell menni egy templomkertbe vagy bármilyen füves térre, egy fa alá az árnyékban elheverni, és úgy, ahogy van, elaludni (itt a ruha megengedhető). Azután fölkelni izzadtan és füvesen, kócos hajjal, elmenni, meginni egy sört és hazamenni. A művelet megkoronázható egy kis pohár meggybor és egy kutya társaságában.
Aki a szellemet akarja megtestesíteni, az bolond, alattomos, gyilkos és sötét. Olyan emberhez hasonlít, aki Istent kódexbe zárja majd kénye-kedve szerint cenzúrázza. Dogmákká, szabályzatokká és renddé alacsonyítja Őt. Az Ember a testét átszellemíti. Ezért torokénekel imádság közben, ezért táncol ott, ahol „nem kellene”, ezért imádkozik tovább keresztvetés után. Mert tudja, az ima csak akkor kezdődik igazán. Mert utána kakálni fog, fogat mosni, esetleg le is zuhanyzik (azért lehet, hogy egy kicsit piszkos lesz a lába, amikor a zokniját fölveszi, nehogy a „túl-tisztaság” illúziójába kerüljön), és mindezt Isten színe előtt teszi. Tudja, hogy a kakija büdös, ezért biztos lehet benne, hogy minden rendben van.
A földön alvás megtanítja az Embert arra, hogy az aszkézis hülyeség. Mert az aszkézis a test meggyilkolása és a szellem lehazudása (kódex, cenzúra). Az Ember azért alszik a földön, hogy gyakorolja a mélyen levést, hogy hajnalban értelme legyen annak, hogy felemelkedik. És emlékezteti magát arra, hogy anyagból van, és ezt szellemíti át, nem pedig fordítva. Ezért teheti meg, hogy a torkával is és a szívével is imádkozik. De 160-nal is, mert él.
A földön alvó férfi tudja, hogy nem a Jaguár a kényelmes (na jó, az is), hanem a fingás. És Istennel néha versenyt-finganak. És röhögnek. Nagyon.
A szabad férfi ki tudja dobálni a házából a székeket a francba, de nem teszi, inkább ő nem ül rájuk (csak, ha akar). Nem teszi, mert tudja, ha vendégeket fogad, lehet, hogy ők le szeretnének majd ülni a székekre, és nagyon jól van ez így. Azért az értekezleten inkább a földre ül, főleg, ha van szőnyeg, mert a kő az hideg és fáj azon az ember bokája, ráadásul fel is fázhat, mert ugye nincs alsónadrágja neki. Mert hát az Ember nem hülye, hanem szabad.
A szabad férfi mutogatós barkóbát játszik a kocsmában a barátaival, ami azt jelenti, hogy addig tartja az unikumot a szájában, amíg ki nem találják a többiek, hogy pina vagy lájkolás. És senki nem sértődik meg, mert az ő barátai olyanok. És ezt nem csinálják túl gyakran. Csak a nem-megsértődést. Azt nagyon gyakran csinálják.
* * *
Nem én alszom. A testem alszik. De akkor ki vagyok én? Olyan vagyok, mint Isten. …az Ő képére és hasonlatosságára… Hárman vagyok. Test, lélek, szellem. Atya, Fiú, Szentlélek. Ki a test? Ki alszik? Ki hal meg és ki álmodik?
Semmit nem kell tennem. Az ima ez: „Uram, ti is hárman vagytok, én is hárman vagyok.” De ki vagyok én? És akkor ki vagy Te?
Ki alszik? És mi az álom? Tiszteld az álmokat! Az álomban találkozunk? Hozzám szólsz? Nem akarom megfejteni, hadd legyenek neked titkaid. Nekem is vannak. „Az Atya és én egyek vagyunk. Aki engem lát, látja az Atyát is.” Ki alszik? Ki vagyok én?
Kommunikáció. „Az Atya szereti a Fiút, a Fiú viszontszereti az Atyát, és kettejük szeretetéből létrejön a Szentlélek.” A Szentlélek létrejött? Vagy maga a szeretet? Deus caritas est. Isten a szeretet. Az idő pedig emberi fogalom.
Akkor én is beszélgetek magammal, az Te képedre és hasonlatosságodra. Akkor majd a testem megpihen. Én majd vigyázok rá. De ki az az én? Akkor Te vigyázz rám! Veled vagyok, amikor alszom, mert élek, és Te velem vagy, amikor alszom, mert élsz. Ki alszik?
„Én és az Atya egy vagyunk.” Akkor én is egy vagyok. Akkor a testem egy veled, a szellemem egy veled, akkor a lelkem egy veled. Akkor a természet test, az én testem is, akkor a te tested is, akkor egy vagyok, ahogy te is egy vagy, a madárcsicsergéssel, a pillangószelep hanggal, a szomszéd lány mosolyával egy vagyunk.
Egy vagyunk. Létparadoxon. Női nevetés. Hen panta einai?
* * *
Sötét van. Kevés fény. Dereng. Házam van. Feleségem. Kémény füstje. Udvarom van. Fekete föld. Középen kút.
dobb-dobb dobb-dobb dobb-dobb dobb- dobb Tüzet teszek. Szert teszek. Hajnal hasad. Tüzet teszek. Szert teszek. Hajnal hasad. Tüzet teszek. Körkeresztben ég az élet. dobb-dobb dobb-dobb dobb-dobb dobb-dobb Az asszonyom kenyeret süssön. Az élet megfoganjon. dobb-dobb dobb-dobb dobb-dobb dobb-dobb Körkereszt előttem. Körkereszt mögöttem. Körkereszt a mellemen. dobb-dobb dobb-dobb dobb-dobb dobb-dobb Szent palást vállamon. Ház vagyok, templom vagyok. Földbe égett szellő vagyok. Szent palást vállamon. dobb-dobb dobb-dobb dobb-dobb dobb-dobb Fent az égen fényesség legyen. Lent a földön békesség legyen. dobb-dobb dobb-dobb dobb-dobb dobb-dobb Jobb kezemmel kérni tudjak. Bal kezemmel adni tudjak. dobb-dobb dobb-dobb dobb-dobb dobb-dobb Nőjön fényesség. Nőjön fényesség. Változzak fénnyé. Változzak fénnyé. dobb-dobb dobb-dobb dobb-dobb dobb-dobb A fényesség kint legyen! A fényesség bent legyen! A fényesség fent legyen! A fényesség lent legyen! dobb-dobb dobb-dobb dobb-dobb dobb-dobb Hasadj, hajnal! Hasadj, hajnal! Változzak tűzzé!