FILM-SZÍN-JÁTÉK rovatavató
Visszatekercselő, közös naplótévénéző rovatot indítunk. Eddig is föl-földobtunk néhány kincset, ami rendre igen jó visszhangra talált olvasó-nézőink körében. Ezt a ritka jószokásunkat továbbiakban tovább bokrosítjuk. Munkatársaink alkalmilag is lehetnek „beszállítói”, személyes kedvenceikkel ennek a rovatnak, de találtunk egy „friss erőt”… Egészen pontosan, magam ajánlottam be új kolleginát, Kispál Sára személyében, aki fiatal kora ellenére, a 60-80-as évek magyar filmes, tv-játék és színházi ritkaságainak kincses házában forgolódik a legotthonosabban. Zene szakos egyetemi hallgató, ami szintén nem egy utolsó szempont, de nyilvánvaló, hogy van egy családi háttér-kultúr-környezete is, ahonnan elég volt jó indíttatásokat kapni, aztán a többi már adta magát. A mai internetes kozmoszban, aki (jó helyen) keres – az talál is…
Sári már nem, de a régiek még tudják, lehetnek emlékeik, mit jelentett régen, „A” tévével, mint házioltárral, nekiülni és megnézni egy filmet, vagy egy tv-játékot, mitöbb, színházi közvetítést. Én még visszarévedhetek olyan estékre, amikor a kisfalunkban a szomszédok esténként hozták a sámlikat és a hokedliket, hogy a „igazgatóéknál” nézzenek egy kis tévét… A Nagy Attrakció az volt, amikor az igenkisképernyős Tavasz tévénk elé kaptunk a Keravillban egy olyan fóliát, amin három fix szín úszott át egymásba: az ég kékje, a cselekmény sárgája és alul, a rét és a tenger zöldje…
Kispál Sárinak a kezdőrugást a saját labdájával adom fel, mert oly sok más „archív” csemege mellett, nemrégiben ő örvendeztetett meg azzal a 4 részesre darabolt „cseszlovák” Svejk filmmel, amit eddig sohasem láttam, kedvenc cseh színészemmel a címszerepben… Érdemes Odafigyelni a fiatalokra, ez, amúgy is az életelvem. Osztozzunk ebben is és figyeljük együtt, miként „veszi a labdát” legfiatalabb kollégánk és mit gurít elsőnek, ezen a zöld gyepen, sárga mezőben, kék éggel…!
SVEJK – 100
Švejk, a derék katona, a háború előtt – ezzel a címmel még valamikor 1912-ben a humoros regény amely az Osztrák-Magyar Monarchia hadseregét figurázza ki cseh nyelven (Osudy dobrého vojáka Švejka za světové války). Az író, Jaroslav Hašek maga is részt vett az első világháborúban. Regényében felhasználta gazdag élményanyagát, hiszen a mellékalakokat katonabajtársairól és fölötteseiről mintázta.
A Švejk, egy derék katona kalandjai a világháborúban – ezzel címmel fogott hozzá derék Hašek-ünk, az eredeti, tíz év előtti humoreszkek folytatásához, éppen 100 évvel ezelőtt (!): 1921. márciusában.
Hőse kalandjait a végleges változatban már nem elbeszélésekben akarta megírni az író, hanem önálló regényként. Részvénytársaságot alapított a Švejk forgalmazására, kiadótársaival a mű első részét füzetenként árusították kávéházakban, vendéglőkben, mivel az író bigámiapere miatt nem akadt olyan kereskedő, aki vállalni merte volna a mű megjelentetését. Az első rész közönségsikert aratott, így a második rész kiadására már jelentkezett vállalkozó. Hašek ekkor már súlyos beteg volt, szervezete nem bírta tovább a bohém élet terheit.
1921 őszén Hašek egy kelet-csehországi falvacskába költözött, hogy minden energiáját a Švejk írására, illetve később már csak diktálására fordítsa. A halál is munka közben érte, tüdőtágulás és szívbénulás folytán, 1923. január 3-án, negyvenéves korában. Utolsó szavai a következők voltak: „Sohasem hittem, hogy ilyen nehéz meghalni.” A fő mű tehát befejezetlenül maradt, a hiányzó harmadik rész Hašek újságíró barátja, Karel Vanek munkája. Ettől függetlenül még Bertolt Brecht is írt egy folytatást/befejezést, a maga tetszése szerint, egy színdarab erejéig.
A szeretnivaló és bájosan Hašek-hű filmváltozat 1957-ben készült, Karel Steklý rendezéséven. A címszereplő, a nagyszerű Jiří Menzel filmekből megismert Rudolf Hrusínský, akinek magyar szinkronhangja, Márkus László, igazi „hozzáadott érték”…! (A tavaly szeptemberben elhunyt kiváló cseh rendező, Jiří Menzel pár napja, 23-án töltötte volna be a 83. születésnapját – alig várom, hogy ő is sorra kerüljön valamelyik alapművével).
202 perc világháborús derű:
Svejk, a derék katona (csehszlovák vígjáték, 1957)
Ha az ember hivatalosan is bolond, azt mond, amit akar. Švejket (Rudolf Hrusínský) az orvosi bizottság végérvényesen együgyűnek nyilvánítja, megkaphatja hát az obsitot. Így aztán azt beszélhet kocsmának kinéző törzsvendéglőjében, amit csak akar. Most, hogy Ferdinánd trónörököst meggyilkolták, gyorsan barátai közé siet, hogy jó habos söröcske mellett hangosan elmélkedhessen a nagy fontosságú eseményen.