A HÍMNEMŰ FELNŐTT EMBER ELNEVEZÉSE FÉRFI – A NŐNEMŰ FELNŐTT EMBER ELNEVEZÉSÉ NŐ
A legfontosabb üzenet a családunk köréből nem az, amit szavakkal mondtak el, hanem amit beszéd nélkül is megérezhettünk: az, ahogyan az élethez viszonyulnak. (Pál Feri atya)
A család az emberi élet legelemibb kapcsolati rendszere. Túl a biológiai kötődésen, a család a helye a legfontosabb emberi értékek és alapviszonyulások átadásának: itt tanulunk szeretni, megbízni, itt növünk bele az emberi életbe, elsajátítjuk az anyanyelvet, magunkévá tesszük kultúránk, nemzetiségünk, vallásunk magatartásmintáit. A testi nemzés és születés után itt születünk igazán emberré. A család magja két embernek a kivételes, máshoz nem hasonlítható férfi-nő kapcsolata.
A Biblia megkapó képekkel írja le ezt a közösséget. Az evangélium úgy mutatja be Józsefet, mint aki az apa helyén áll a Megváltó életében. Lukács többször nevezi őt Jézus atyjának. Az Úr József mellett dolgozott, megtanulta tőle az ácsmesterséget. Nem csak az anya, de az apa hivatása is életadás. A példa, a tanítás révén a gyermek apjától is életet kap. Ez kettős szinten valósul meg: Jézus Józseftől tanulja a szakmát, maga is ács lesz, így ismerik majd őt a názáretiek.
Német vagy osztrák szentkép, készült a XIX. sz. vége XX. sz. eleje táján
Apjától sajátítja el az írás és olvasás alapjait is. Úgy a testi, mint a szellemi életbe apja vezeti be ôt. Ennek a tanításnak egyszersmind vallási vetülete is van, hisz egy zsidó gyermek azáltal válik felnőtté, a közösség érett férfi tagjává, hogy alkalmassá válik a Tóra, a Törvény felolvasására a zsinagógában. A Szent Család tehát az a hely, ahol Jézus emberré érik, s tagja lesz vallási közösségének.
József, a Boldogságos Szűz jegyese, a Megváltó nevelőapja foglalkozását tekintve ács volt –egyszerű, kétkezi munkás. Ezért tekintünk rá úgy mint a munkások védőszentjére. Emellett az ácsok, a favágók, az asztalosok, a kézművesek, a keresztény házasságok és családok, az üldözöttek és a jó halál, valamint a katolikus egyház patrónusa.