Az önkéntes napi naplóíró barátomat termőre fogtuk már egyszer… Időszakos ibizai mozaikos kaleidoszkópunk, az IBIZAISZKÓP úgy készül, hogy Dragomago (Papp Zoltán, ibizai művész barátunk) permanens szó-permetét kondenzálom és párlatait a naplónkba csepegtetem…
Január végétől, naponta „jelentett” szellemi szikravetései, páratlanul játékos, szertelen szókapcsolatai egy file-ba gyülekeznek nálam, a képanyagokat mappákba tematizálom. Úgy szoktam mondani, elteszem befőttnek… Tudománytalanul és kronológiai, vagy egyéb tematika mellőzésével válogatok a verbális üzenetekből s mint ő maga teszi, bukolikus környezetének tárgyaival, szeszélyesen összekomponálom az elemeket új renddé. Magamnak tákolok jó játékot. Ez a szellemi tömkeleg mindennapjaimban feldolgozhatatlan. Ugyanakkor úgy érzem, hogy tovább kell belőlük adnom… . Szó szerint mozaikosan és kaleidoszkópszerűen eljátszadozom Dragomago szó-mágikus szellemével és mérhetetlen mennyiségben árasztott képanyagából, mágikonikus módszerrel komponálok „vírusirtó” naplóbejegyzést. Úgy tűnik, közben sikerül egy új stílust, egy, a továbbiakban, „papplesi”-nek mondható metodikát kialakítani…
Most csak minikaleidoszkópot kaptok, mert hármas ibizai levelező csapatunk harmadik tagja, Solti Mihály barátunk egy olyan filmet talált nekünk, ami felér egy – mostanában pláne elképzelhetetlen – ibizai utazással. Pótcselekedjünk hát egy virtuális utazást! Csobbanjunk, álmodjunk, bulizzunk egyet az álmok szigetein, mintha semmi sem történt volna… Aztán majd jönnek a színes kis üvegcserepek, hogy véletlen se zökkenjünk vissza a száraz és kemény valóságba – túl hirtelen…
A 2 + 1 jóbarát…
Solti Mihály és Papp Zoltán, a jótékony ködbe vesző 60-70-es évek művészvilágának budapesti rezidensei voltak. A rock-jazz-blues élet, zeneileg máig is értékelhető krémje a személyes baráti körükhöz tartozott. Éjjel-nappalos közös emlékeik megszámlálhatatlanok… A barátság mostanában is tart, de leginkább csak a napi messenger-társalgásokra szorítkozik. Kivételes kegye (Janót is üdvözöljük…! 😉 ) az életemnek, hogy ebbe az áramló körbe – jórészt rádióműsoraim révén – bekerülhettem. Misi, az okosan szervezett és rendszeres vállalkozói élet példája (minden jelenlegi gonddal természetesen), de mindennapos művészeti jelenléttel. Zoli pedig mindennek a tervezhetőségnek az ellentettje… de a lényeg, a művészetrajongás és az élet szerelme; a sok közös történet összeköti őket – több életre is, úgy látom… Én meg szemlélhetem a két aktív életet – a magam helytülő, „helyben utazó” módján…
Solti Mihály barátunk, még januárban eképpen reagált a Zoli (Dragomago) barátunkat nálunk vízre bocsátó napló összeállításomra (ld. január 24-i Vírusnapló):
Plesi jó kis bemutatót kanyarított, szép mellényt adott rád! De látod nem hiába ciripeltél az elmúlt pillanatokért… Mi csak hangyák vagyunk és csodáljuk a hegedádat… aztán ha jön a téli vírus – talán megdöglünk mind… Én is inkább ciripeltem volna, látod?
Dragomago reagál
Eltűnjek, vagy feltűnjek!??
De mielőtt még Ibizán eltűnök,
A hazai vírusnaplóban feltűnök…!
@@@
Ó Plessy doktor! Nem is tudtam, hogy boncoló orvos is vagy!
Ízig-vérig, jól ki lettem kívül-belül, „belezve”…!
@@@
Most a vírusok írják és diktálják az élet naplóját!
Ma volt a „homorú vasárnap”,
holnap lesz a domború hétfő”,
Aztán a csúcsos kedd,..
Majd a lapos szerda… stb.
Behorpadt csütörtök… meredek péntek… hepehupás szombat…
Ezen a homorú vasárnapon, a vírus naplóban a Plesi írása úgy kidomborított, hogy már alig bírok eltelni magammal…
Mivel 40 éve elhagytam Magyarországot, Nektek köszönhetem, hogy az utóbbi években felbugyognak belőlem a „szellemi fogyatékos” múltamból ezek a badar nyelvi apróságok. A szavak elszállnak, a naplók napról-napra íródnak… A múló emlékek maradnak…
Tisztelet az olvasóknak és akik belealapoznak engem is!
Aki télen vírusnaplót olvas, lapozgat.. Az talán a nyáron már Ibizán napozgat…
Ibizalulnézet
(társalgási rímek)
Fektesd egy hajóba a „lédet”!
A kikötőben úszik a pénzed.
Havi 6 ezer euró alatt nem kapsz a kikötőben helyet.
De egy partközeli sziklához, magad, ingyen kikötheted !
Elsüllyedt hajókkal körbeszegve a sziget!
Amit esetleg a biztosítótársaság fizet.
Ibiza szigetét már felvásárolták,
befektetésből a milliomos cápák,
gyüttmönt külföldiek ezek,
télen nem érdekli őket a sziget!
Nyáron, a szezonban pár hétig itt villognak,
pöffeszkednek, mulatoznak, tökrészegek,
hippiskednek, majd elpucolnak s ködbevesznek.
De mi van, ha a vírus nem kíméli őket,
Lehet, „kivesznek”, s vissza se jőnek!?
A megmaradt hippiknek meg kincsesbánya lesz a sziget!
Gazdátlan házak, virágzó kertek és lakható liget.
2020 a csönd éve volt…
2021 a hallgatás éve lesz!
Aki hallgat a jó szóra és minden gyógyszert és oltást bevesz,
Az halkan túlél és ha tovább csendbe’ lesz – minden rendbe’ lesz!
A leletek azt mutatják, hogy különbözőek a leheletek
A leheletnyi különbségeket gyakran érezni lehet…
Vírus vízió
Reméljük, a vírus elszáll mint a szó
és megmarad utána a „Vírusnapló”,
s jönnek még homorú vasárnapok,
amint megjósolták némely Papp-ok:
üres sírgödrök mellett; halljátok látók:
sírhatnak a munkanélküli sírásók!
Pappilógus
Mi csak ott hibáztuk el hogy korán születtünk”!
De ráérünk később meghalni… nem sietünk”!
@@@
Nekem még dinnyeföld sem jutott Magyarországon,
De rájöttem hinnye hogy , dinnye van mindenhol a világon!
Solti M.: Ez így nem igaz! Még gyerek voltál, de az alapok már megvoltak. A tehetséged veled volt, úgy születtél… Azért álltál fel a művészvilágban.. Inkább úgy fogalmaznék, hogy a szárnyaló elmédnek és a kreativitásodnak akkor nem volt fogadó közege – pont időben pakoltál le oda, ahol kajálták az őrült ötleteket, meg persze a kombinációidat… Megjött Zoli Bécsbe és kombinált… 🙂 Sok-sok területen kipróbálhattad, mit tudsz… Végülis, majdnem mind sikertörténet volt… A zenéhez is kreativitás kell… Beférnél már bármelyik csapatba a világon – jól játszol a szájharmonikádon, vagy bármin, amit a kezedbe veszel…
Mondtam tegnap a szomszéd kis csajnak a kerítésnél:
Nem értem, hogy te később születtél és mégis utol értél…!
A látásom romlott, hályogos a balszemem
De jobbára megjavult a világszemléletem”!
Aki belém ábrándul, a végén az marad alul…
„Bár fölül a víznek árja – azér’ az Ibiza azúr…” (Plesi)
Mintha csak megérezte volna Dragomago barátom, hogy tervezek a mai fiatal zene-zsenikről egy összeállítást, ezt a kis videót „lapzárta” után küldte el… már adom is be a „közösbe”… !
(Folytatjuk…)