2021. JANUÁR 11. – HÉTFŐ

Szerző: | jan 11, 2021 | Vírusnapló, Archívum, Ország - Ünnep - Zene

KOHÁRI NÁNDOR: BÁRÓ NOPCSA FERENC KALANDOS ÉLETE

Ma Albániában a köztársaság napja van, mely nem piros betűs nemzeti ünnep, hanem egyike a számos emléknapnak. Mindazonáltal szolgáltat számunkra egy olyan év eleji apropót, hogy egy különleges és nem ismert életúttal ismertessük meg a Vírusnapló olvasóit Stöcker Gábor összefoglalója nyomán.

1a
Régi Albánia

Nincs még egy magyar tudós, akinek olyan mozgalmas és romantikus lett volna a sorsa, mint ifj. Nopcsa Ferencnek. Világhírű dinoszauruszkutatásai után ott volt az albán nemzetállam alakulásánál, hol diplomataként, hol gerillaként. Egy ideig a Monarchia kéme volt, majd újra a tudomány felé fordult, és tragikus halála előtt még motorral bejárta Olaszországot. Tiranában tér őrzi a nevét.

Amikor az önálló albán állam megszületett, a trónjára egy magyar báró is bejelentette az igényét. Ifj. Nopcsa Ferenc kész lett volna vagyonát áldozni azért, hogy egy puccsal magához ragadja a hatalmat. Bízott a sikerében, azt a fehér lovat is megvette, amin belovagolt volna a nép közé – a nép közé, ami úgy szerette őt, mintha nem is magyar vér folyna az ereiben. Főzy István paleontológus, a Magyar Természettudományi Múzeum főmuzeológusa szerint „írt egy levelet Hötzendorfi Konrád vezérkari főnöknek, amikor látta, hogy az ország, amit úgy szeretett, széthullik. De ez nem volt megalapozott elképzelés sem anyagilag, sem politikailag. A monarchia nem támogatta, hogy egy ilyen szeszélyes ember kerüljön a trónra.” A báróból így végül nem lett albán király, de ez az epizód tökéletesen beleillett addigi, kalandfilmbe illő életútjába.

Fatia Negra vére

A dévai születésű ifj. Nopcsa Ferencnek volt honnan örökölnie vehemens természetét. A családi legendárium szerint nagyapja, a Hunyad vármegyét másfél évtizedig igazgató Nopcsa László ihlette Jókai Mór Szegény gazdagok című regényének negatív főhősét, Fatia Negrát (akinek a könyvben Hátszegi Lénárt volt a neve, Hátszeg pedig a Nopcsák birtoka volt). A hír eljutott akkor Nopcsa Lászlóhoz, aki meg sem várta a regény végét – ami akkor folytatásokban jelent meg –, hanem felkereste az írót. A Huszadik Század történelmi portál alapos és terjedelmes cikkében az első összefüggő Nopcsa-életrajzot író Tasnádi-Kubacska Andrásra hivatkozva így idézi fel konfliktust a báró szavaival: „Felkereste Jókait a lakásán (…), maga elé tette revolverét, azután felszólította, fejezze be a regényt, a Nopcsa-családnak pedig hagyjon békét. A meghökkent író váltig bizonygatta, hogy merő kitalálás az egész, de Nopcsa nem engedett. Mit volt mást tenni, Jókai megígérte, hogy hamarosan befejezi a regényt, csupán néhány napi haladékot kért, mert – amint mondotta – töltött pisztoly előtt mégsem lehet regényt írni. Szavának is állott. Azért van olyan kurta-furcsa vége a Fatia Negra történetének.”

Nem bizonyos, hogy ez valóban így történt, mert a báró szerette kiszínezni történeteit. Az viszont biztos, hogy ifj. Nopcsa Ferenc 18 évesen, 1895-ben találta az első dinoszauruszcsontokat a család szacsali kastélya mellett. A fiatal bárót lázba hozták a leletek, és mivel a bécsi Theresianumban földtant tanult, szinte természetes volt, hogy érdeklődése a paleontológia felé fordult. A férfi 1897-ben egy kis terjedelmű publikációban besorolta a talált – mint kiderült, kréta kori – leleteket, öt évvel később pedig már doktorált. Több mint száz őslénytani cikkéből 18-at szentelt a ma már Romániában található hátszegi leletegyüttesnek. A régióban szárazföldi és ártéri üledékek is felgyűltek, és gazdagon kerültek elő gerinces és gerinctelen állatok, valamint növények maradványai. A báró többek között teknős-, krokodil- és repülő őshüllőfajokat írt le, és következtetéseivel jóval kora előtt járt. Magyar származása nevét őrzi egyik leghíresebb felfedezése, a Magyarosaurus dacus, az Elopteryx nopcsai ősmadár pedig a báróét.

Nopcsa felismerte, hogy a hátszegi leletek diverzitása alacsony, és hogy a talált őslények valószínűleg elszigetelten fejlődtek. Jól állapította meg, hogy ebben az elszigeteltségben törpe és primitív fajok alakultak ki, vagyis olyan őslények, amelyek kisebbek voltak késő krétakori rokonaiknál és kezdetleges, inkább korai krétakori jellegeket mutattak. „A leletegyüttes nagy jelentőségű, a mai napig számon tartják és idézik. Számos lelet került elő Észak-Amerikából és Ázsiából, de Európából viszonylag kevés. A hátszegi fauna egyfajta összekötő kapocs, fontos helyet foglal el az őslénytanban.”

albania
Albánia: Saranda

Diplomata, kém, gerilla

A báró tudományos kutatásai mellett utazni is nagyon szeretett, bejárta egész Európát. A 20. század elején került kapcsolatba az akkor még szinte feltérképezetlen hegyvidéken élő albánokkal, és kisebb-nagyobb megszakításokkal éveket töltött náluk. Nopcsának szimpatikus volt a szabadságáért küzdő nép, „Európa szegény gyermekei”. megismerkedett a nép nyelvével, történelmével és törzsi viszonyaival, rengeteg térképet és fotót készített, és ő írta le először Albánia geológiáját és néprajzát. Titkára, Bajazid Elmaz Doda is albán származású volt. A férfit később gyengéd szálak fűzték Nopcsához, a tudós egy ősteknőst (Kallokibotion bajazidi) is elnevezett róla.

Az Osztrák-Magyar Monarchiának jól jött egy ilyen, helyi viszonyokban jártas ember, ezért feladatokkal bízták meg Nopcsát – eleinte diplomáciai jellegű teendőkkel, később viszont katonai hírszerzéssel. A század elején egyre nőtt a feszültség az albánok és a törökök között, a báró pedig ezzel együtt egyre inkább kémként tevékenykedett, egy nagyszabású, de később lefújt fegyveres akció megszervezésére is felkészült. Állandó veszélyben élt, de az albánok között olyan megbízható embereket szerzett magának, akik védték őt.

Amikor 1910-ben a török csapatok kegyetlenkedései miatt felkelés tört ki Albániában, Nopcsa belevágott élete egyik legmerészebb akciójába. „A bécsi külügyminisztérium teljhatalmú titkos ügynökének adva ki magát, saját szakállára próbálta megoldani a nemzetközivé dagadó problémát” – írja Csaplár-Degovics Krisztián történész, albánszakértő. A blöff hetekkel később derült csak ki, és a gerillaakció a Monarchiának is kínos volt, ezért 1911. júliusán hazarendelték a bárót.

Az első gépeltérítő

Az első világháború még Albániában érte, de a vezérkar hamarosan kitiltotta onnan, mert Nopcsa saját sereget akart szervezni, amellyel beveheti Tiranát. A báró 1916-ban tért haza Magyarországra, ahol tudományos munkáiba temetkezve próbálta elfelejteni kudarcait. A háború utolsó hónapjaiban viszont megint hírszerzőként dolgozott, egyszerű pásztornak adta ki magát, és a románokról szerzett információkat küldött a Monarchiának. Kevesen tudják, de ő volt a történelem első repülőgép-eltérítője is. Amikor ugyanis kikiáltották a Tanácsköztársaságot, Nopcsa hamis papírokkal repülőre ült Budapesten, és revolverével arra kényszerítette a pilótát, hogy Bécsújhelyen szálljon le. (A második gépeltérítő egyébként szintén magyar volt, 1921 októberében IV. Károly, az utolsó magyar király a hozzá hű katonatisztekkel együtt térített el egy svájci gépet, hogy visszaszökjön Magyarországra.

A báró Trianon után már csak a tudománynak élt. 1920-ban minden románellenes tevékenysége ellenére meghívták a bukaresti földtani intézet élére, de ő visszautasította az állást. Hazatért a románok lakta vidéken elterülő birtokaira, de a helyi lázongó parasztok majdnem halálra verték. Az ütlegek során szerzett egy komoly fejsérülést, amiből már soha nem gyógyult fel teljesen (egy ezüstlemezzel kellett pótolni koponyája egy darabját). 1925-ben a Magyar Királyi Földtani Intézet igazgatója, három évvel később az Akadémia rendes tagja lett. Nagyszabású kutatásokat végzett, és ekkor publikálta Észak-Albánia geológiáját feldolgozó terjedelmes tanulmányát, de tervei túlságosan költségesek voltak, ezért feletteseivel gyakran került konfliktusba. 1929-ben végül elhagyta az intézetet, majd mivel idegösszeroppanásai ekkor már egyre gyakrabban jelentkeztek, szanatóriumba vonult.

A harmincas évek elején motorral bejárta Olaszországot, és megírta a félsziget történetét, de ezután már nem nagyon tudott kimozdulni Bécsből. Vagyona nagy részét elvitték albániai akciói, és a bárót egyre súlyosabb idegrohamok gyötörték. 1933. április 24-én elaltatta, majd lelőtte Bajazid Elmaz Dodát (aki akkorra a bécsi éjszakai élet ismert alakja lett, ezért a szerelemféltés is motiválhatta a bárót), majd altatóval öngyilkos lett. „Ott volt egy nagybirtokos nagybirtok nélkül, egy jól képzett geológus állás nélkül, egy férfi család nélkül, egy ember egészség nélkül – nem látott más kiutat” – magyarázta Nopcsa tettét Főzy István.

A báróról először a már említett Tasnádi-Kubacska András írt könyvet 1937-ben, de mivel a tudós személyes hagyatékának nagy része 1945-ben megsemmisült, a megmaradt iratok pedig más kutatók magánkönyvtáraiban tűntek el, ifj. Nopcsa Ferenc neve feledésbe merült. Magyarországon a rendszerváltás után nőtt meg újra az érdeklődés iránta. A néprajzkutatás számára Hála József fedezte fel újra Nopcsát, a geológusok és paleontológusok közül pedig Főzy István és Kázmér Miklós nevét kell kiemelni. Erdélyben és Albániában ma is emlékeznek rá. 1992-ben Shkodrában és Tiranában rendezvényekkel emlékeztek meg Nopcsáról, Shkodra posztumusz díszpolgárává avatták, 2008-ban pedig teret neveztek el róla Tiranában. Magyarosaurus címen 2017-ben magyar alkotók dokumentumfilmet készítettek életéről.

Életéről az alábbi rövid filmes összefoglalót tekinthetjük meg:

PLESKONICS ANDRÁS: ORSZÁG – ÜNNEP – ZENE

(Két nap ünnepeit vontuk össze mára – ha már elindultunk a zenés “helybenutazásra”, érintsünk egy nagyobb körben egy nyugat- és egy észak-afrikai országot is!)

január 10 – Benin – Vudu nap (az egyik nemzeti ünnep)

Iskolaigazgató apukám nagy büszkeségére, alsótagozatos koromban már kívülről tudtam az iskolai atlaszt és a világtérképeket. Akkor még, ha a tanáriban, vagy az iskolaudvaron  random rámkérdezett, hogy mi a fővárosa Dahomeynek, azonnal vágtam rá, hogy Porto Novo… Egyikünk se gondolta, hogy ezt a kellemesen kiejthető nevű országot később Beninre nevezik át…

Benin Map and Satellite Image

Az országról és zenekultúrájáról január 16-án szedem majd össze zenés kaleidoszkópom kis mozaikdarabkáit. Akkor lesz ugyanis a Mártírok napja ünnepük. Most a Vudu-napjuk kapcsán csak egy, világhírűvé lett benini énekesnő – Angelique Kidjo – egy számát idézem meg, kétféle alakban.  Bár neki is vannak világra szóló szerzeményei, (amikre majd visszatérünk), de most a vudu-misztériumhoz kötődő leghíresebb zeneszám feldolgozásait választottam ki tőle. Jimi Hendrix kultikus, varázsolós száma,  a „Vudu-gyerek”  Woodoo Chile, eredetileg  a gitárvarázsló „Villany hölgyföld” (Electric Ladyland)  című 1968-as lemezén jelent meg, azóta, aki ad magára a blues-rock szakmában feldolgozta és játssza, ahogy tudja… Egy nyugat-afrikai előadónak azért is van előjoga és elsőbbsége ehhez a témához, mert az ő ősi szülőföldjéről „hurcolták ki” a Haiti szigetén kialakult és onnan szétáradt szellemvallást és annak mindenfajta rituáléját. Másrészt azt se felejtsük el, hogy a 20. század közepén egy jelentős hazavándorlási hullám „keresztezte vissza” az évezredes kultúrát, a hozzákeveredett afro-amerikai elemekkel. Erre gyönyörű példa ez a felvétel, ami jó minőségével minden kvalitását kihozza ennek világzenei kultúr-linknek:

A ma 60 éves „Kígyó Angelika” a világ legizgalmasabb előadó-szerzői közé tartozik, amint a szombati különkiadásban még kifejtjük majd. A most következő (már most elnézést kérek) gyenge hangminőségű felvételen szinte eleven, emberközeli módon szemlélhetjük viszont azt a szerves összefüggést, ami az afrikai zene és édesgyermeke, a blues között fennáll. Ezesetben még külön öröm látni, azt a szerelmet, ahogyan a chicago electric blues nagy embere, mindannyiunk kedves „zenei nagybátyja”, Buddy Guy nézi a táncos-énekes áldozatot felmutató afrikai hölgy előadását – és viszont…

január 11 –   Marokkó – a függetlenség napja

Vírus uralja a világot, de nekünk azért utaznunk kell! Helyben, így a legkönnyebb eljutni Marokkóba, ahogy most mi csináljuk – zenével. Mondják a historika elemzői, hogy a történelmi mozgásoknak is van ritmusa, de annál sokkal rendezettebb és követhetőbb az ország népeinek ritmusvilága, legalábbis így lebutítva, mondhatnánk, a dobok körének négyszögesítésével:

A Függetlenségi kiáltvány (Watiqat al Istiqlal) napját ünneplik ma Marokkóban.

Közel öt Magyarország férne el a területén. Az ország neve Marrákes város nevéből származik. Hivatalosan Marokkói Királyság.

Marokkó domborzati térképe

1944, január 11-én  az Atlanti Kartára való hivatkozással, először fogalmazza a meg a Függetlenségi (Isztiklal) Párt az igényét az önállóságra. Marokkó 1969 júniusában II. Hasszán alatt egységes független királysággá alakult az északi spanyol, a déli francia és Tanger nemzetközi fennhatóság alatt álló területek egyesítésével. Függetlenség napja ide, vagy oda; mindenesetre ez az Atlasz-vidéki  kerálság, biztos, ami biztos, 1975 óta megszállás alatt tartja a korábbi spanyol gyarmatot, Nyugat-Szaharát …

Casablanca (Marokkó) – Wikipédia
Semmi estre sem Casanova nővére... 😉

Az ország gazdasági központja, a külvárosaival majd 4 milliós óceánprti metropolisz, Casablanca. Nevének említésekor (nem a bátyjára, Casanovára gondolunk… 😊), mindenkinek az  1942-es film megbabonázó jelenetei és zenéje jut eszünkbe, Bergman úrhölggyel és Bogart úrral a főszerepben, valamint ezzel az „időtlen” dallammal, amit a dobos-énekes Dooley Wilson imitált a zongorán, mint Sam…

Főszereplők: Humphrey Bogart és Ingrid Bergman, Rendezte: Kertész Mihály

Tévedés, hogy a jelenetben hangzik el a „Játszd újra Sam!” kifejezés; meg is nézhetjük újra: „Play it, once Sam.” – egyszer még, a szép időkre… valahogy így fordíthatnánk

A mai alkotmányt 1996-ban fogadták el. Ez kimondja, hogy Marokkó államformája alkotmányos, demokratikus és szociális monarchia. VI. Mohammed király (1963-) nevezi ki az ország miniszterelnökét és ő oszlathatja fel a parlamentet, valamint ő a hadsereg főparancsnoka is.

Marokkó 36 milliós lakosságát nagyrészt berberek (75%), arabok  (15%) és az ő keverékeik alkotják. A lakosság egy kis része még mindig nomád és félnomád életet él – ők inkább a berberek, délen. Nem így, az immár világhírű Malika Zarra, aki berber származású francia-amerikai multiinstrumentalista világzenei énekes. Franciaországban jazzéneklést tanult, majd New Yorkba költözött. Zenéjében a berber és gnawa hagyomány keveredik a jazz-zel… Több nyelven, többféle éneklési stílusban adja elő számait, tartalmas szövegekkel.

A “Run” c. száma a “Berber Taxi” c. lemezéről való, amit itt, egy NY-i klubban adott elő 2009-ben.

Máig populáris hagyományos népzenéjük a Chaabi, másképpen Chaâbi, Sha-bii, Sha’bii jelentése:  “folk”, különféle zenei stílusokat jelöl, tájegységenként: Észak-afrikai-, Marokkói-, Algériai- és Egyiptomi Chaabi-t ismerünk. Jellemzően az esküvők zenéje, de gyakran feltűnnek művelői fesztiválokon is. Egyszerű szövegek jellemzik, de beépülnek az új korszakok ritmusai is és szervesen beleépül a tánc is a produkciókba.

A lelkes marokkói chaabi formáció énekese, jellemzően, a 46 éves  algériai Cheb Anouar.

A The Master Musicians Of Joujouka együttes szufi misztikus iszlám vallást követő népművészeti alakulat. Joujouka egy falu és hegy neve az északi Rif országrész déli részén. Attól fogva lettek ismertek világszerte, amióta a Rolling Stones, fiatalon elhunyt gitárosa, Brian Jones egy párizsi barátja tanácsára megkereste őket a hegyek között és felvételt készített zenéjükről. Vezetőjük Bachir Attar. Zenéjük jellegzetesen repetitív, motívumok ismétléséből és fejlesztéséből áll, ami a kortárs kompozíciós zenére is hatott a 60-as évektől. A furulyák és a dobok folyamatos variációikat egymásra figyelve szövik tovább. Az éneklésre a felhívás-válasz jellemző, ritmikájuk pedig „kétezer éves rock and roll”, erre figyelt fel a brit rockzenész is!

Joujouka zenemesterei és a kétezer éves rock and roll

A létezhető legszebb klippmozit hagytam a végére. A hölgyre és szemkápráztató sivatagi felszíni formákra is érvényes ez a minősítésem. Lehet velem vitatkozni, de nem érdemes… Inkább gyönyörködjünk a látványban, amíg nem a mi falunk határán tárul ilyen szépség, annyira el találunk sivatagosodni… Úgy vagyok én ezzel a  sivataggal, mint vénember az újranősüléssel – szép, szép, de nem kell… 😊

Oum – ilyen egyszerű és könnyen jegyezhető a hölgy neve. Elég ezt a három betűt beütni az ismert zenemegosztóba és jobbnál jobb, egzotikus  zenékben (és hölgyben) telhet gyönyörűségünk… Casablanca-ban, 42 éve bejegyzett leánykori neve azért neki sem egyszerű: Oum El Ghaït Benessahraoui… Énekes dalszerző. Megkapta „A marokkói kultúra nagykövete” címet is. Dalaiban elegyíti a hassani és a szufi zene hagyományait a jazz, a gospel, a soul és az afrobeat stíluselemeivel.

OUM – TARAGALTE (Soul Of Morocco) Official Video

Ha már Marokkó, ne feledkezzünk meg a marokkó nevű ügyességi játékról sem! Idősebbeknek kedves gyermekkori emlék, a fiatalabbak meg lehet, hogy nem is ismerik ezt a kellemes és izgalmas időtöltési lehetőséget. Így aztán házhoz jöhet Marokkó, a hosszú téli karanténestéken …

A játék eredeti neve: mikádó, ami  egyébként igen sokmindent jelenthet, a japán császártól, a múlt század elején divatos férfi kabátig. Ez ne zavarjon senkit, ám az a legperfektebb, ha valaki mikádóban marokkózik… Én viszont találtam egy török nyelű bemutató filmet, de szerencsére nem szólnak benne egy szót se… Marokkózás közben nem is ajánlatos… Most már én se teszem… egészen Tanzániáig, vagyis a holnapi ország-zene látogatásomig… s majd úgy, egész Türkmenisztánig menvén…

RSS Hírstart hírei