2021. JANUÁR 13. SZERDA

írta | jan 13, 2021 | Vírusnapló, Archívum, Ország - Ünnep - Zene

PLESKONICS ANDRÁS: ORSZÁG – ÜNNEP – ZENE

Litvániától Togóig

január 13 –   Litvánia –  a szabadság védelmének emléknapja.

Litvánia a legnagyobb és legnépesebb balti állam, a Balti-alföld déli fertályán. A nagyjából 2/3-magyarországnyi  területükön, kevesebb, mint  1/3-annyi lakos él. Kisebbségei közül a lengyelek vannak legtöbben.

Területének legnagyobb része hullámos alföld, 100 méternél alacsonyabban fekvő terület. Az ország legmagasabb pontja 292 méternél megáll. A terület 30%-át tavak, mocsarak és erdőségek borítják, ami ezen a térképen nem látszik, viszont szép színesek a megyék (litvánul: apskritys)…

kep 14

… ezen a képen viszont szépen látszanak a tavak:

kep 15

Kb. 100 km hosszú a partvonala, amelyből csak 38 km-nek van közvetlen kijárata a Balti-tengerre (területarányosan nem is olyan rossz az még…!).. Fővárosuk Vilnius. Szép a litvány látvány (bocs, Plesi voltam és később lettem is lesz, de csak május 4-én, az ő ünnepükön…)

kep 16

No de nézzük csak, milyen is a litván néptánc a szép, magához való viseletében?  Igaz, hogy ezek kicsit távoli litvánok lesznek, aki Chicago-ban élnek, de ezen a felvételen, actually az Ohio-beli Clevelandban vendégszerepelnek. Köveztethetjük, hogy a litván diaszpóra jól őrzi és terjeszti nemzeti kultúrájukat! Meg is dicsérjük őket, erről a helyről…

A  chicagoi Grandis Litván Táncegyüttes fellépése a clevelandi  St. Casimir Lithuanian Parish Hall-ban.

A másik, amiért dicséret illetheti őket, a vallási múltjuk közösségi szentségének az impozáns, felemelő megélése, ahogyan itt láthatjuk, egy vilniusi népzenei fesztiválon:

A  KÜLGRINDA romuva rituális folkegyüttes vezetésével szól az ősi litván ének az isteneikhez.

A romuva a litvánok által, a kereszténység felvétele előtt gyakorolt ősi balti vallás modern kori újjáéledése.

A litván népzene elsődleges megnyilvánulási formája a dal (daina). A népi dalkincs gazdag repertoárja a mindennapok teljességét felöleli, így az ünnepek, a családi alkalmak, az esküvők, táncmulatságok zenéjét, munkadalokat, katonadalokat, gyermekdalokat, balladákat és siratókat. A dalok többsége lírai, de az ősi balti hagyományokat felelevenítő epikus énekek is előfordulnak (siratók).

A legnagyobb számban reprezentált a munkadalok csoportja. Témájukban a legkülönfélébb munkaalkalmakhoz kapcsolódnak: rozs, zab, len betakarítási munkái, szántás, szénaforgatás, cséplés, szövés, fonás stb. Hangközeik általában terc és kvint között mozognak, a domináns szerep a szövegé (recitatív jelleg). A munkadalok általában egyszerű dallami modellek ritmikai variációsorozatai. Ez a középkorból származó  kis bánatos litván dal egy árvalányról szól:

Az ősi hagyományokat őrző énekes megérdemli, hogy nevét betűzgessük (és meg is jegyezgessük): Liucija Vaicenavičiūtė

A másik jelentős csoportba a naptári év eseményeivel kapcsolatos rituális vagy ünnepi dalok állnak (jeles napok dalai), melyek gyökerei a kereszténység előtti időkbe nyúlnak vissza).

Itt egy példa, hogyan él tovább a népdalkincsük a fiatalok ajkán és húrjain... 

Szegény litvánok is úgy vannak azzal az euroviziós dal-hadakozással, mint mi, hogy próbálgatjuk, próbálgatjuk, de megnyerni sose tudtuk, pedig mindig is éreztük, hogy Európa kedvel bennünket… ;). Míg nekünk eddig egy 4. (Friderika) és egy 5. (Kállay-Saunders) helyvolt a legjobbunk, nekik egyszer sikerült az első 10-ben végezniük, a 6. helyen, mindjárt meg is nézzük. Előbb azonban lássuk, mit találtam! Ezen az összeállításon végignézhetjük, hogy 1994 óta kik és hanyadik helyen lettek az országuk legeredményesebbjei:

LT United – We Are The Winners (Lithuania) 2006 Final

Érdekes, hogy a dinamikus és jóképű fiúénekes üteg nem ért el jobb helyezést, pedig jól lebutították a fesztivál igénytelenségi szintjére a zenei anyagot; az meg hogy az előadásban volt ötlet és lendület, legyen az ő gyengeségük számlájára írva… Az ott nem számít, csak a trendi szempik

Szerintem, nagy truváj úgy indulni egy versenyen, hogy  a cím és refrén bejelenti, hogy mi vagyunk a győztesek… Ezt nem vette észre a zsűri – bukta… 😊 ! Vagy lehet, hogy épp azt vették észre, hogy túl erős a számban a cikirónia…  – akkor még nagyobb a bukta

Na kedves olvasóim, a nehezét a végére hagytam. Még azt is hozzátehetem: CSAK ERŐS IDEGZETŰEKNEK ! Ez most lehet, hogy egy szakítópróba lesz, hogy megyünk-e tovább. vagy egyelőre nem…  Ez a sorozat – nyilván, az eddigiekből is kitűnt – a nemzeti, kulturális, történelmi és ízlésbeli sokféleségről szólt. Átlagon felüli nyitottsággal, befogadóképességgel rendelkezők könnyebben veszik a kanyarokat velem, az biztos. Nekem igazi mentális-szerkesztális kihívás, hogy egymástól minden szempontból távoli országokat hozzak össze egy közös blogoldalra. Azelőtt, rádióműsoraimban is direkt erre gyúrtam rá. Itt is hoztam egy példát erre a december 24-iki, Dr. Rock szakrendel műsorom beidézésével.

Most tehát azzal kell szembenéznünk, hogy, afféle szellemi tűzönjárással átmegyünk az improvizációs zene igen próbás, akár free  jazz-nek is nevezhető kis tanulmányvidékén. Gyertek bátran, nem fog fájni nagyon.. sokszor, kicsit! (Bár, bocsi, ez kölcsön-poén: nekem mondta egy régi kedves barátom, egykor, amikor közöltem vele, hogy megnősülök… :D)  A természettel gyógyítók, csontjaink kovácsolói is ahhoz szoktatnak bennünket, hogy sokszor attól lesz jobb, ha a kezelés fáj is…😊 Vegyük úgy, hogy én pedig a free-jazz-zel immunizálok most, aki ezt a vakcinát megkapja, innentől minden zenei kalandomra el fog engem kísérni…

Amikor én Vjacseszlav Ganyalin nevét megismertem, a 70-es évekbeli, életvitelszerű  dzsesszőrült életemben, láttam is őt fergeteges triójával valamelyik hazai fesztiválunkon. Nos, akkor nekem annyi volt, amit tudhattam róla, hogy egy kísérletező szovjet dzsessz zongorista. Akkor még kevesebb információhoz juthattunk.  Ha ma rákeresek a nevére. már sokkal  árnyaltabb képet kapok róla. Most kattantam rá, hogy ő egy litván származású zenész… Ezért is itt a helye! Fordítom:

Vyacheslav (Slava) Ganelin (Вячеслав Шевелевич Гане́лин;  * 1944) litván-izraeli jazz zongorista, zeneszerző és pedagógus. Alaphangszere a zongora, de más billentyűs hangszereken is játszik, de bőgőzik, gitározik és ütőhangszeres is. A tekintélyes kritikus-szakíró, Chris Kelsey szerint a Ganelin Trio a 70/80-as évek „minden bizonnyal legjobb free jazz együttese”. Tevékenységével ő maga volt a litván jazz megalapítója (bár akkor ez még ment a levesbe a szovjet jazz név alatt).

Ehhez képest 1987-ben Izraelbe emigrált, ahol hamar a Jerusalem Academy os Music And Dance tanára lesz. Mint az ilyen típusú mesékben, róla is azt írhatom  a végére, hogy azóta is boldogan él, fesztivált szervez, komponál, színpadi és filmzenéket ír  és várja a vírus-éra végét, amikor felszabadultan zenélhet is újra… A következő kis filmösszeállítás jól mutatja, hogy milyen respektje volt 1986-ban, az, akkor még mindig a „szocialista tömbből” érkező kimagaslóan kreatív és előremutató zenészeknek

Mindjárt a kezdő képsorokban, New York polgármestere köszönti a keleti térfél jazz hírnökeit, később olyan notabilitásokkal beszélgethetnek, mint Willis Conover, az egyik legnagyobb médiaguru az Amerika Hangja meghatározó hangja, akinek a szavait annak idején Ganelinékkel együtt egy pusztaföldvári legényke is jegyzetelte a 60-as években, hogy most felhánytorgassa… Jellemzően már az első mondataiban a magyar dixieland-zenekart említi (nyilván a Benkóékat), akiket a falon túlról jegyez.

Jacki Ochs “Jazz Summit” című dokumentumfilmje 1987-ből

Úgy gondolom, hogy a litván szabadság védelmének emléknapján a szabad zenélés nemzetközi rangú iskolapéldájával jó példázatot adtunk a végén.

xxxxx

Január 13 – Togói Köztársasága felszabadítás napja (az 1963-as katonai puccs emlékére)

Nem tudom volt-e már a világban pihent agy, raktam kívül, aki  Togó idegenforgalmi szlogenjének kigógyizta volna a következőt:

To Go, or Not To Go…? Yes Let’s Go To Togo!

Mindenesetre, ezért én (még) nem kérek semmit… csak további érző figyelmet…!

kep 17

Kicsit kisebb, mint Litvánia, de annál több, mint kétszer annyi lakosú nyugat-afrikai ország. Az előbbinél 15 km-rel hosszabb parttal érintkezik a tengerrel, vagyis a Guineai-öböllel….  

Kollár Ferenc barátom emlékezete szerint még Rejtő „Howard” Jenőnk is szívesen játszatta a karcsú kis országot egyik-másik művében. Valamelyik idegenlégiós afro-sztorijában emlegetik, hogy Togóban betöltetlen volt egy királyi uralkodói „állás”. Viszonylag könnyű volt megszerezni… Hátránya, hogy gyakran üresedett a státusz, mert évente lelőtték az előző pályázót…  

Érdekes az országtérképet szemlélni. Már sihedernyi koromban is, merengve nézegetve az atlaszt, valami elnézhető gyermeki frivolsággal, mindig a női nemi szervek harántmetszetének közkeletű ábráját társítottam Nyugat-Afrika formás hajlatához, ha éppen nem a kontinentális pisztolyforma ravaszát vizionáltam oda… Arról nem is beszélve, milyen szerelmesen bújik össze térképen a gracilis országidom a szomszédos Beninnel és Gánával…

kep 18

A távok itt könnyen teljesíthetőek. Az ország 70–140 km széles és keskeny sávban 600 km-re nyúlik a kontinens belsejébe. Fővárosuk Lomé, aminek nem gyenge a tengerparti élete és elég mozgalmas városnak tűnik… 

…ha nem is ennyire, mint ezen a timelapse-szel készült filmen 😊

Ez az a föld, ahol a zene és a tánc úgy együtt él, mint a fény és az árnyék… Kukkoljunk bele a togoi hétköznapokba, igaz-e az előbbi állításom – nappal és éjszaka…

A portugál hajósok 1471 után jelentek meg először a togói partokon. A következő századokban a terület lakossága sokat szenvedett a rabszolga-kereskedelemtől, a „Rabszolgapart” itteni részén is.

kep 19

A togóiak majdnem fele ma 15 éven aluli.   Kicsit  talán közelebb kerülünk az ottani világhoz, ha pár percre betekintünk egy togoi kisfiú, Enock egy napjába, ezzel a kis filmmel és talán valaki közülünk tud is segíteni nekik…

Ezek után válasszunk ki magunknak egy zenész kedvencet is ebből az országból! Legyen ő, a könnyen jegyezhető nevű, de annál nehezebben felejthető Peter Solo. Először azt hinnéd, hogy egy húron és csak úgy szólóban adja elő, de aztán természetesen jönnek társak a ritmushangszerekkel és a hangjukkal…

„Szóló Péter” az Aného-Glidji nevű településen született, a guin törzs tagjaként. A woodoo vallás gyökerei erre a vidékre, Benin és Togo partvidékére nyúlnak vissza. Az itteni hagyományok különböznek a környező kultúrákétól. A fiatalember azóta Lyon-ban él és zenei érdeklődése James Brown, a Pink Floyd, vagy a Doors zenéjének megismerése felé vitte és különösen vonzotta El Rego, a benini származású  afrikai soul énekes világa. Ő maga is, mint Fela Kuti reinkarnációja az amerikai funk zene hatása alá került. Ezen a felvételen már ki is elemezhetjük ezt a „visszakeresztezett” afro-funk-ot…

Vudu funk Togo-ból, a mai tánc neve: Sogbo Dance

Ebben a humoros mai kalózos klipparódiában pedig már egy jópofa francia popsztárt kapunk vissza. Húzás, húzás! – ez a szám és béna kerettörténet címe, vélhetően a hálóra vonatkozik…

Végül pedig Péterünk, (szintén nem szólóban) szerepeljen egy világzenei fesztiválon, zenéljen társaival a rossz útról, miközben ő igen jó úton jár az ősi és a mai zenei világok, hazája zenekultúrája és a világ zenéi között.

Vaudou Game – egy különleges új hangzás, Peter Solo „elmeszüleménye”. Az ősi harmonikus voodoo vonalat összehozza a 70-es évek blues és soul hangzásával – kialakítva a maga afrofunk-ját.  Peter öt lelkes francia zenészt hozott maga mellé, akik togoi nyelven is megtanultak és megosztotta velük koncepcióját:

Afrikafestival Hertme 2015

Ezeket a togoi szépségeket meg, csak úgy… (engesztelésnek a free-jazz-ért 😉 )

Kategóriák