A mai napon iktatják be Joe Bident az Amerikai Egyesült Államok 46. elnökének. A vírusnapló ennek kapcsán rövid összeállításában néhány érdekességet gyűjtött csokorba az USA eddigi elnökeiről.
Az Egyesült Államok történetének legmagasabb és legalacsonyabb elnöke között 30 centiméter van: Abraham Lincoln (1861-1865) nagy termete (193 cm) közismert, azonban a Fehér Ház felgyújtását megélő James Madison (1809-1817) 163 centiméteres magassága már kevésbé. Ha ehhez a termethez hozzáképzeljük a 45 kilogrammos testsúlyt, felmerül a kérdés: a kiállása alapján mekkora tekintélye lehetett az egyébként művelt, ám erélyekben igencsak hiányt szenvedő Madisonnak.
Az USA elnökei közül a „legkülöncebb állattartó” címet mindenképpen John Quincy Adamsnak (1825-1829) ítélhetjük oda, aki hivatali éveinek mindennapjait az ország tudományos és művészeti világát, illetve gazdaságát és infrastruktúráját felvirágoztatni célzó dinamikus programja melletti küzdelmével töltötte, miközben szabadidejében alligátoraival és selyemhernyóival foglalatoskodott.
A mindenkori amerikai elnökök beiktatási beszédjüket 1793 óta a választást követő esztendő márciusának 4. napján mondták el, ez ma – Dwight D. Eisenhower óta – január 20-ra esik. Az Amerikai Egyesült Államok első emberei ezekben a beszédekben vázolják fel elképzeléseiket, terveiket.
1841. március 4-én cudar idő fogadta azokat a lelkes polgárokat, akik kíváncsiak voltak William Henry Harrison beiktatási ceremóniájára. A szeszélyes időjárás felkészületlenül érte az elnököt is, de már nem volt mit tenni, a beszéd készen volt. A 68 esztendős Harrison derekasan helytállt, és végigmondta szövegét, vázolva a következő négy esztendő programját. Ám a 8445 szavas elnöki beköszöntőből egyúttal elnöki elköszönő lett. Harrison fedetlen fővel állt a hóesésben, és úgy megfázott, hogy 31 nap múlva tüdőgyulladásban meghalt.
Cselekedete azért is érthetetlen az utókor számára, mert ő volt az egyetlen elnök, aki orvosként került ebbe a pozícióba. És ha valakinek, akkor neki igazán tudnia kellett volna, hogy mivel jár egy ilyen hosszú kaland, ilyen kegyetlen időjárásban. 31 napig, s ezáltal a legkevesebb ideig tartó elnöki ciklusával szemben meg kell említenünk Franklin D. Rooseveltet, aki 1933 és 1945 között rekordideig, összesen 4422 napig állt az Egyesült Államok élén.
A legkitűnőbb memóriával rendelkező amerikai vezető minden bizonnyal Franklin Pierce (1853-1857) volt, akinek bár beiktatási beszéde feleannyi ideig tartott, mint a pórul járt Harrisoné, azonban 3319 szavas elnöki szónoklatát kívülről, papír nélkül adta elő. Minden idők talán leglátványosabb hivatali eskütétele Theodore Roosevel nevéhez fűződik. Teddy 1905-ben hatalmas parádét szervezett, amelyre bányászokat, katonákat, egyetemistákat, cowboyokat és indiánokat is meghívott. Az ünneplő seregben például helyet foglalt maga Geronimo, apacs indián főnök is.
Az amerikai elnökválasztások az elmúlt két évszázadban nem egyszer hoztak késhegyre menő szoros csatát az elnökjelöltek között. A legszorosabb küzdelmet 1876-ban élhették át az elnöki székért kampányolók. Bár a republikánus színekben indult Rutherford B. Hayesre 248 ezer szavazattal kevesebb, összesen 4 036 572 voks érkezett, ám mégsem az előtte végző Samuel J. Tilden költözhetett a Fehér Házba, hanem Hayes, ugyanis az elektori voksok közül éppen annyival szerzett többet, amennyi elég volt a győzelemhez: eggyel (185:184).
A legnagyobb különbségű győzelem az elektori voksok elhódításában James Monroe nevéhez fűződik. A külpolitikai irányváltásról ismert elnök 1820-ban mindössze egy voksot bukott el (231:1). Abraham Lincoln hasonlóan meggyőző fölénnyel nyert 1864-ben: ugyan George McClellan csupán 400 ezer szavazattal kapott kevesebbet, mint ő (2 206 938:1 803 787), Lincoln elektori voksainak száma tízszer több volt. (212:21).
A legfiatalabb (43 éves) államférfi, akit az Egyesült Államok elnökévé választottak, az egyik legismertebb demokrata politikus, az 1963-ban Dallasban meggyilkolt John F. Kennedy volt, míg a legidősebbnek a ma hivatalba lépő Joe Biden számít a maga 78 évével.
Egyetlen ember volt az amerikai történelemben, aki úgy lett elnök, hogy indult a választáson, de nem ő kapta a legtöbb elektori szavazatot: John Quincy Adams. Az 1824-es kampány során fordult elő először és utoljára, hogy hiába végzett az élen Andrew Jackson 153.544 szavazattal és 99 elektori vokssal, mégsem ő lett az USA 6. elnöke. Második J. Q. Adams lett (108.740 szavazat + 84 elektori voks), a harmadik William H. Crawford (46.618 + 41), a negyedik helyen pedig Henry Clay végzett (47.136 + 37). Mivel a négy induló közül egyik sem ért el meggyőző fölényt a többivel szemben az elektori szavazatokat illetően, a képviselőházra hárult a felelősség: válasszanak elnököt az első három befutó közül. Időközben Clay átállt Adams oldalára, és az így összegzett voksok már döntőnek bizonyultak Jacksonnal szemben. Adams lett az elnök, aki természetesen nem maradt hálátlan az őt támogatókkal szemben. Henry Clay nagylelkűségéért cserében megkapta a külügyminiszteri posztot.
A korai elnökök értelemszerűen sok mindenben tudtak elsőséget szerezni hivatali idejük alatt. Ez alól Quincy Adams sem kivétel. Nemcsak arról volt nevezetes, hogy az első amerikai elnök, aki egy korábbi elnök fiaként töltötte be ezt a posztot (John Adams, az USA 2. elnöke volt az apja), hanem ő volt például az első amerikai elnök, aki interjút adott egy női riporternek. Anne Royall a kor amolyan szamizdat újságírójának felelt meg: nem hivatalos, négyoldalas újságocskákat nyomtatgatott árvaházi gyerekek segítségével. A Fehér Ház nem vette komolyan, és kérését, miszerint az elnökkel akar interjút készíteni, időről-időre elutasították.
Anne-t azonban nem lehetett könnyedén lerázni. Mivel tudta, hogy Adams reggelente szívesen úszik egyet a Potomac-folyóban, megleste az elnököt, és míg az meztelenül pancsikált, addig Anne összeszedte a parton heverő elnöki göncöket, és felmászott egy fára. Adams kissé morcos volt, amikor a vízből kijőve azzal kellett szembesülnie, hogy a parttól a rezidenciáig tartó pár száz métert pucéran kell megtennie. Ekkor jelezte Anne, hogy létezik más megoldás is. Visszaadja a ruhát, ha nyilatkozik neki az elnök. Adamsnak nem volt sok választása.
Ha a mai nap a beiktatásé, tekintsünk át néhány további érdekességet az elmúlt elnöki beiktatások történetéből is.
A tömeggel gyűlt meg a baja Andrew Jacksonnak is. Az ő beiktatása óta tartják hagyományosan a Capitolium keleti portikusza előtt a ceremóniát. Ezt ő azzal toldotta meg, hogy annak végeztével, az őt ünneplő tömeggel együtt átsétált a Fehér Házba, ahol mindenki bemehetett, és megnézhették, hol is lakik az elnök. A végén annyian voltak bent, hogy Jacksonnak az ablakon keresztül kellett távoznia.
James Knox Polk elnök beiktatási ceremóniájának összefoglalója a másnapi újságokban már benne volt. Ezt a sorrendben 11. elnök annak köszönhette, hogy Samuel Morse ott volt a zuhogó esőben, és szorgalmasan küldözgette jelentéseit a baltimori szerkesztőségbe. Ez volt az első eset, hogy az elnöki esküről ilyen gyorsan tudósítottak az újságok.
A technikai fejlődésnek már a következő elnökök sem tudtak ellenállni – de nem is nagyon akartak. William McKinley 1901-ben például minden további nélkül elfogadta Thomas Edison felajánlását, miszerint beiktatását mozgó képet rögzíteni tudó kamerájával felvenné, valamint az elhangzottakat gramofonon örökítené meg. 28 évvel később Calvin Coolidge esküjét a rádióhullámok közvetítették a hallgatóknak. Harry Truman 1949-es beiktatását pedig már Amerika szerte – a rádió mellett – televízión keresztül követhették figyelemmel.
Minden idők talán leglátványosabb hivatali eskütételét Theodore Roosevelt produkálta 1905-ben. Hatalmas parádét szerveztetett, amelyre nem átallott meghívni bányászokat, katonákat, egyetemistákat, cowboyokat, indiánokat. Az ünneplő seregben helyet foglalt maga Geronimo, apacs indián főnök is.