2021. JANUÁR 22. – PÉNTEK: A MAGYAR KULTÚRA NAPJA

Szerző: | jan 22, 2021 | Vírusnapló, Archívum, Képzőművészet, Portré

URBÁN GÁBOR A SZELLEMEKKEL SUTTOGÓ

2

Urbán Gábor Igazi Nagy Barátom, bár életünk úgy alakult, hogy évek óta nem láttuk egymást. Gábor egyik mottója Apellestől származik: ”Nulla dies sine linea” – „Nincs nap vonal nélkül”, vagyis egyetlen nap sem telhet el dologtalanul, ecsetvonás nélkül. Folyamatosan dolgozik, több mint öt évtizede vesz részt a képzőművészeti életben – a művészi alkotás hivatása és választott létformája. Önálló kiállításai voltak Szabadkán, Zentán, Horgoson, Kanizsán, Újvidéken, Eszéken, Zomborban, Szegeden, Budapesten, Gödöllőn, Etyeken, New York-ban, Walling-fordban (USA) és Stari Gradban (Horvátország). Közös kiállításon vett részt többek között Budapesten, Bécsben, Eszéken, Moszkvában, Doralban (USA). A sok díj és elismerés után, 2011-ben a Magyar Köztársaság elnöke Arany Érdemkereszt kitüntetést adományozta Urbán Gábor festőművésznek. 2015-ben megkapta a Sandro Botticelli díjat.

1986-ban írtam Urbán Gábor művészetéről “Mélységes átéléssel” egy nagyobb terjedelmű írást, majd 2012-ben könyvet jelentettem meg “Urbán Gábor, csodálatos élete” címmel.

http://mek.oszk.hu/17800/17829/17829.pdf

Urbán Illusztrációkat készített Kosztolányi Dezső és Nagy László verseihez, de sokszor megihleti a táj is, ahol éppen él. Magát a végtelen síkság és végtelen tenger gyermekének tartja. Kötődése a mediterrán élethez és kultúrához folyamatosan visszaköszön alkotásain.

Az utóbbi időben elsősorban figurális festészettel foglalkozik. Színvilága eleven, képein az elemek tudatos elhelyezésével ritmust teremt.

Urbán a képeit konzervatív akadémista módon festi, betartva (amennyire ez ma lehetséges) a régi mesterek technológiai eljárásait, demodelljeit, tárgyait a képen külön-leges, szürreális helyzetbe rakja. A térben való manipulációval és szokatlan fényekkel még jobban hozzájárul ahhoz, hogy a valótlan valóságosnak tűnjön.

Az utóbbi húsz évben mindinkább elfogadja a neomanierizmus elveit, mert részben bennük ismeri fel a saját álláspontját. Lírai alkat, alkotásain mély humánum és ember-szeretet tükröződik. Legtöbbször képzeletének gazdag világa, a természet, valamint az emberi élet motívumai elevenednek meg a keze nyomán. Gyakran fest sokalakos kompozíciókat. Festményein sok esetben szürrealisztikus álomvilág elevenedik meg. Szimbolikus ábrázolásmódja hagyományos festői technikával párosul. Megfestett már jó néhány szakrális témájú képet, valamint több templomi freskót „al secco” technikával. Monotípiával is foglalkozik. Művészetének legfőbb ihletői és tárgyai: maga az ember, az emberi arc, az emberi test, a görög mitológia és mondavilág alakjai (Dionüszosz, Silenos, Héliosz, Pegazus, Bakkhánsnők, Nereidák), a szőlő, a borászat gazdag és változatos tematikája, a zenészek, hangszerek világa, a lovak és nem utolsósorban az apokaliptikus látomások.

Előszeretettel fest allegorikus képeket. Dante szerint ”Az igazi érték a szép külső forma mögé rejtett igazság.” Ha figyelmen kívül hagyjuk a ránk erőltetett trendeket, Urbán Gábor képein megláthatjuk mindazt, ami a szépművészet alappillérét jelenti: a tehetséget, a szaktudást, a virtuozitás, a formateremtő erőt és a műalkotás egyedi, transzcendens jellegét.

„Következetes és kemény ember, művész. A társadalmat mindig kívülről szemléli, annak közvetlen életében nem akar részt venni. De ez az elzárkózás csak önmaga védelmét szolgálja, nem az érdektelenséget, sőt sokkal inkább az érzékenységét jelenti. Minden, ami vele és körülötte megtörténik, lecsapódik művészetében, jelen van képeiben.

Figurális festészete, eleven színvilága az alkotásait tápláló élményanyaga művésszé válását, legfogékonyabb éveit meghatározó közeg. A tárgyi világ által felkeltett emlékképekkel és képzetekkel, képzettársításokkal dolgozik, ez utóbbiban közvetlenül az emberi figura a főszereplő. Képeiben eltávolítja magától a sivár világot, és harcol az emberi lét metafizikus magánya ellen. A humanizált értékeket keresi. Meghatározó számára az a törekvés, amely a természetelvű ábrázolást elvont fogalmi, erkölcsi és filozófiai megközelítések tárgyává teszi. Fő gondolati törekvése a múlt és jelen közti folytonosság, vagy még inkább a folytonosság hiányának a keresése, amely a modern művészet egyik leggyakrabban felvetett problémáját érinti.

Az időképzetet erősítő jelképek mellett képein lassú, ámbár folyamatos mozgás látható – egyedül vágtató paripái jelentenek kivételt ez alól. Valójában minden képén az állandó és maradandó emberit, az életképeket, a kifürkészésre váró arcokat akarja megmutatni. A szétbomló egész összetartására törekszik hittel és átéléssel. Tud rajzolni, ami manapság nagy dolog. Még drámai erejű látomásában is vigyáz arra, hogy a tér-idő kontinuitás legyen az, ami majd az embereket, képei nézőit elgondolkodtatja, és ne a valóságos dolgok. Nem állnak képei előtt zavarban az emberek, nem tudva, hogy mit akar mondani és kinek…

A teljesség igényével és rendületlen hittel, megalkuvásra képtelenül fűzi fel egy múltat és jelent összekötő időbeli láncra az emberi élet, a humanizált értékek és a körülöttünk lévő világ közötti összefüggéseket,valamint a jövő lehetőségét.

Az alábbiakban szeretnék egy pár régebbi munkáját bemutatni:

Baross Gábor
DSCF1120
HORSES
DSCF1538
JACQUELINE
5 3
APOCALYPSE 80x60cmOILCANVAS ON WOOD
7 3
Stari07 Stari Grad i nereidak
DSCF0740
Nok01
Jézus szól a jeruzsálemi nőkhöz
Szent Márton
CHILDREN 80x70cmOILCANVAS ON WOOD
Négyesfogat
DSCF0295
DSCF0296
Szilénosz
DON QUIOTE
MARIA
2 2

Urbán Gábor festéssel egészen fiatal korától foglalkozott, első tanára, tíz éves korában Szilágyi Gábor festőművész volt. Szabadkán végezte el a középiskolát. Az újvidéki Tanárképző Főiskola képzőművészet szakán tanult, majd Szabadkán Balázs G. Árpád festőművész tanítványa volt mintegy tíz évig. 1988-ban hosszabb tanulmányutat tett az USA-ban, ahol több kiállítása is volt. 1991-ig Palicson élt, de rendszeresen az Adriai tengerparton alkotott. A délszláv háború kitörésekor a jugoszláv hadsereg tisztjeként behívták, de ő a szolgálatot megtagadta, és családjával Magyarországra költözött. Az utóbbi években is rendszeresen Hvar szigetén Stari Gradban alkot, ahol állandó kiállításai is vannak.

Az 1970-es évektől kedvelt témája volt az emberi arc, amellyel a modell belső életét fejezte ki. Sok ismert szabadkai közéleti ember portréját festette meg, majd ezt követték a tájképek és a versillusztrációk. Szakrális témákat is festett – több szabadkai és környéki templom oltárképét festette (szabadkai Paulinum; kelebiai templom; hajdújárási templom). Elsősorban figurális festészettel foglalkozik, gyakran fest monumentális, sokalakos képet. Képeinek egyik állandó témája a ló, rendszerint csoportban. Színvilága eleven, témáit a természetből, környezetéből, eseményekből, mitológiából, gyakran képzeletéből meríti. Gyakran fest tájképeket, az alföldi tájtól a tengerpartig (amelyet szintén otthonának tekint). Ismétlődő témája a horizont, az ég és a tenger találkozása. Több, Hvar szigetének múltjával kapcsolatos eseményt is megörökített (Pharos-i allegória). De tájképein megjelenik a falu, Etyek is. Festményeinek egy része a zene ihletésére keletkezett: a zene, mint téma, állandóan jelen van művészetében (Koncert, Zenészek, Az öreg csellós, Hegedűsök). Képein nagy szerepe van a kompozíciónak, az elemek tudatos elhelyezésével ritmust teremt. Versillusztrációkat is festett, Kosztolányi-, de főként Nagy László verseihez (tizenöt olajképet), ezek szürrealista látomások. Monotípiákat is készített. 2009-ben meghívást kapott a Florence Biennale-ra (Firenze).

Önálló kiállítások: 1973: Munkásegyetem (Szabadka); 1979: Zeneiskola (Szabadka); 1985: Kosztolányi-versek illusztrációi (Martos Flóra Kollégium M Galériája, Bp.); 1986: Nagy László-illusztrációk (ELTE); 1986: Martos Flóra Kollégium M Galériája (Bp.); 1987: Informatikai és Munkaszervezési Intézet (Szabadka); 1987: Gödöllő; 1988: Püski – Corvin (New York); 1988: Hungarian Community Hall (Wallingford); 1991: Galerie Otto (Bécs); 1992: Nagy László versillusztrációk. (7 Nap kiállítóterme, Szabadka); 1994: Pegasus-Art Galéria (Bp.); 1995: Csili Kiállítóterem (Heil Edittel, Takár Emőkével, Dluhopolszky Lászlóval); 1996: Bartók Béla Műv. Közp. (Pituk József Viktóriánnal, Győr); 1996: Szemünk világa és a művészet világa (Gál Tiborral, Bp.); 1996: Szenttamási kastély kápolnája (Ihász Zoltánnal); 1996: Nemzeti Szálló (Bp.); 1996: Stari Grad (Horvátország); 1997: Casino Hilton (Bp.); 1997: Violin 2000 Zenestúdió (Bp.); 1998: Pataky Galéria (Kármentő Andrással, Szurcsik Jánossal, Bp.); 2000: Pataky Galéria (Bp.); 2001: Bicske; 2001: Emberek és tájak (Máriaremete-Hidegkút); 2001: Magyarok Háza (Bp.); 2002: Etyek; 2003: Cotton Club (Bp.); 2005: Etyek; 2005: Arany Tíz Művelődési Központ Galériája (Bp.); 2006: Etyek; 2007: Etyek; 2007 Stari Grad (Horvátország); 2008 Etyek; 2009 Csengőd; 2010 Aranytíz Művelődési Központ Galériája (Bp).

És több száz csoportos kiállításon vett részt: Szerbiában, Magyarországon, Horvátországban, Ausztriában, Olaszországban és az USA-ban.

RSS Hírstart hírei