A HÍRŐS TÁPÉI GYÉKÉNYSZOBRÁSZ
Sokan nem tudják, hogy a napjainkban Szegeddel összeépülten annak kertvárosi részét képző, egykoron önálló Tápé község különleges néprajzi hagyományaiból merítkezve él hazánk egyetlen gyékényszobrásza Török Gizi. Az alábbi összefoglaló a művésznő leírása alapján készült.
A messziről jövő Maros fiú Tápé mellett találkozik a felülről ballagó Tisza anyával. A népmesék így határozzák meg ennek a több ezer évre emlékező településnek földrajzi helyzetét. Kevés olyan helye van az országnak, amely köré annyi legendát szövögetett volna a történelem és a népi képzelet, mit ez a falu.
Itt található a szegedi nagytájnak hagyományokban leggazdagabb néprajzi szigete. Tápé társadalmi, gazdasági fejlődésének lassúbb menetével váltotta meg zártságát, természetességének lehetőségét. Tájszólását, viseletét, szellemi örökségét, szokásait állhatatos ragaszkodással őrizte.
Gyékényből szőtt faluja lett az országnak. E vízparti egyszerű növényből készültek itt a háztetők, szakajtókosarak, szatyrok, bölcsők, vízjáró csónakok, méhkasok, fekvőhelyek, koporsók, szemfödelek, lábbelik, haszurák, vagyis mindenféle védőtakarók. Egykori mivoltábúl mára ez az egy látható öröksége maradt: a gyékény. A hajdani halászattal, pákászattal és más vízmenti míveskedéssel, ahogy Móra Ferenc mondaná, már rég elment az idők hajója.
A gyékény tudományos megnevezése: a széleslevelű gyékény: tipha latifolia és a keskenylevelű gyékény: ipha agustifolia
A gyékény tóparton, vízparton általában állóvizekben terem. Könnyű megismerni barna buzogányáról, amelyből kirepülő pihéivel települ egyik helyről a másikra. A jó minőségű gyékény hosszú nyílú, sok levelű. Több fajtája is van, pl.:puha levelű: kádárgyékény valamint vékony szálú: mogyorógyékény
Tápén a hagyományos népi tárgyak (szatyrok, szőnyegek, stb.) vékonyszálú mogyorógyékényből készülnek.
Augusztus végén, szeptember elején a gyékényt a vízben, a töve fölött levágják, majd kihúzva megszárítják, kévébe kötik és hazaszállítják. Ezt követi a gyékény osztályozása, majd feldolgozása.
A gyékényszövés kezdetleges technikáját már a neolitikumban ismerte az ember. A gyékény felhasználása Tápén olyan szintre fejlődött, hogy az élet minden területét beszőtték, átfonták a gyékényszálak, a bölcsőtől a sírig elkísérve megmunkáló népét. Tápé múltjába beleszövődött a gyékény. Az itt élőknek kenyeret adott, a mindennapi megélhetést biztosította, s vitte hírét, becsületét a dolgos kezeknek a világban mindenfelé a sokoldalúan használható tápai szatyor, gyékényszőnyeg.
A 2000 tavaszán a tápéi Heller Ödön Művelődési Ház keretei között megalakult Gyékényes Műhely célja bebizonyítani, hogy a hagyományt megőrizve és megújítva, napjainkban is megállja a helyét ez az egyszerű, szép, környezetbarát, sokoldalúan felhasználható természetes anyag. Használati és dísztárgyak, népművészeti és iparművészeti termékek készülnek itt, hogy otthonainkba szépséget és melegséget varázsoljanak.
A műhely állandó kiállításának folyamatosan bővülő anyaga egyszerre reprezentálja a gyékény hagyományos felhasználását és a jövőbe mutató alkalmazhatóságát. Az itt készült tárgyakat a gyermekjátékoktól a művészi alkotásokig egyaránt az ötletesség és az igényes megmunkálás jellemzi.
A műhely tagjai a Gyékényből Szőtt Egyesület keretében is folytatni kívánják az értékes helyi hagyomány ápolását, továbbéltetését. Minden évben ősszel országos, illetve nemzetközi találkozóra invitálják a szőhető – fonható szálas anyagok mestereit és az érdeklődőket, mely rendezvényhez alkalmi kiállítás is kapcsolódik a helyiek és a vendégek munkáiból.
Török Gizi életútjáról így vall: Szülőhelyem múltja a gyékényszövés és -fonás csodálatos világa, amelyet édesanyámtól, nagymamámtól tanultam meg már kisgyermekkoromban.
A szegedi Tömörkény István Művészeti Szakközépiskola kerámia szakán érettségiztem, ám mégis azt az anyagot választottam, ami környezetemben születésemtől fogva hatott rám: a gyékényt. Benne a természet szépsége, nemes egyszerűsége.
Az anyag, amelyből dolgozom, a gyékény, amely vízparton, tóparton, nádasok mellett található. A vízből életre kelt anyag és az én munkám eredményeként születnek alkotásaim.
Szívemhez legközelebb a népi emberábrázolás áll, a tápai asszony, a parasztember; de gyékénybe álmodtam Dankó Pista alakját, s a millennium ihlette Szent István és Gizella szobrát. Múlt századi szecessziós figuráimat, s mélyebb részletességű szobraimat, az eltérő finomságú és stílusú mozgásokat ugyanaz az anyag, a gyékény segíti megörökíteni.
1971-ben részt vettem az országosan megrendezett Népművészet Ifjú Mestere pályázaton – sikerrel. Bemutatott termékeimet a Képző- és Iparművészeti Lektorátus dicsérettel elismerve zsűrizte le.
Folyamatosan végeztem újításokat, új kifejezési módokat keresve és mindezt munkám mellett. Ma már úgy gondolom, hogy a gyékényszövésben nincs határ – sem méretben, sem bonyolultságban. Figuráim végső formáját a szövés sűrűsége vagy lazasága adja, a díszítéshez sokféle fonást alkalmazok. A rusztikusságot a fonatmintákkal fejezem ki.
Kiállítások sorozatára kaptam meghívást, és igyekszem mindegyiket elfogadni, hisz feladatom a múltat megőrizni és a tudást továbbadni.
Nagyszámú belföldi tárlat mellett műveit az USA-beli Columbus és Toledo mellett Bécs és Párizs közönsége is láthatta. Munkásságát Aranyfokos Kézműves Vándordíjjal (1997), Pro Renovanda Cultura Hungariae “Népművészetért” szakalapítvány különdíjával (2002), Szeged Város alkotói díjával (2003), “Szeged Kultúrájáért” díj aranygyűrűjével (2005) ismerték el.