VALAMI MALAWI…
ORSZÁG-ÜNNEP-ZENE – RESTANCIA
Naplónk szerzőgárdája szépen népesedik, látványosan bokrosodnak anyagaink. Mórocz Sanyi kreatív elméje alakítja a struktúránkat és ezáltal nyílnak a terek… Jól elférünk, vagyunk már tízen is és naponta akár tíz anyaggal is jelentkezhet egy szerző…
A magam részéről ünnepvadászó ország-világjárásaimat egy kicsit késleltetvén, bevártam a januári elmesélni / zenélnivalóimat és egy csokorban adom át nemsokára, mintegy színes nemzeti szőttesként. Gyönyörködjünk együtt széles világunk kultúráinak sokszínűségében… Mivel hosszú lista szaporodott rám, mondjuk úgy, hogy Malawi még mázlista, mert ő egy közelibb képet kap, mintegy helyben utazási ajánlattal, míg a többiek – a feltorlódás miatt – csak egy-két érdekesebb zenével indulhatnak, de nem kell bánkódni, egy-egy országnak több ünnepe is adhat alkalmat a vissza-visszatérésekre…
Kedves országaim! Tessék, csak tessék… szépen, sorban…!
Január 15.-én volt – Malawi nemzeti emléknapja
A Malawi Köztársaság állam Délkelet-Afrikában. Az ország neve a maravik csicseva nyelvén: Dziko la Malaŵi, visszavert fénysugarat jelent, nyilván, a nagy tó felett fölkelő nap sugaraira utalóan. Afrika térképére nézve, hatalmas országok közé beszorult kis törpének nézné az ember, ám területe egy Bács-Kiskun megyényivel nagyobb hazánkénál és bőven másfélszer annyi a lakossága, mint a miénk. Régen Nyaszaföld-nek nevezték a Nyasza-tóról, amit Malawi mai neve után, nyilván, ma Malawi tónak neveznek… Majd 300 méter, csak az átlagos mélysége, de van ahol 700 méteres – itt a tó feneke a tenger szintje alatt van.
Ezt a kis madárlátta videót szemlélve nem is értem, miért csak Kenyába és Tanzániába nyomul minden turista (persze, csak, aki, és amikor nyomulhat…)?! 😊
Látva lássátok, ez a nem kevéssé bátor (és persze nem kevéssé szemrevaló) hölgy nekivágott a Föld 9. legnagyobb tavának, a Nyaszának, látszólag egyedül… aztán még a malawi hagyományőrző legénykék ütőegyüttesébe is belekerült…
A Nyasza-tó Afrika második legnagyobb víztömegű, második legmélyebb és harmadik legnagyobb területű tava. Vize a Föld minden más tavánál több halfajnak ad otthont.
Ámde van itt más világraszóló érdekesség is! A térbeli csodák után… állítsuk meg az időt egy pár percre! Az emberiség közös múltja is errefelé szunnyad, Afrika méhében, rejtőzködve teljes megismeréstől. Most csupán a kőkorszakig tekerjük vissza a képzetes kronométert és már helyben is vagyunk…
A Chongoni egy 2224 méter magas hegység, ahol őrizkednek az ezer és két és félezer éves korú chongoni sziklarajzokm amelyek 2006 óta kulturális világörökség részei.
Na de ne csak bámészkodjunk, hallgassunk bele az ország mai zenei választékába. Kisvárosi, sőt falusi srácok, akik Blantyre nagyvárosban lettek híresek. Érdekes zenei visszacsatolásként, az afrikai reggae zenében jeleskednek, kilenc, eddig megjelent albumukkal. Nevük Black Missionaries, vagyis fekete misszionáriusok… Nem könnyű fiúk, erről az ottani rendőrök is tudnának mesélni. Egyikük egy, velük való összecsapásban vesztette életét, egy másik zenészük pedig tuberkulózisban.
Ezek a srácok koncerten sem kispályások… A számok címeinek fordításával egyelőre adós maradtam… 😉
A tájakon túlmenően azért jönnek ebből a szubtrópusi országból más, hangzó szépségek is… A neve: Malia.
Igen szép világkarriert futott már eddig is… (apropo! az ország női futói közül, az eddig a legjobb eredmény, az 2004-es olaszországi atlétikai világbajnokság 2. helyezése, Catherine Chikwawa részéről…). Híres számának címe nem éppen a futásra szít. „Fussy” (óvatosan a kiejtéssel 😉 !), azt jelenti: fontoskodó… (Kitüntetésnek venném, ha a hölgy rám mondaná, miközben a szegedi fellépését szervezgetném…)
Malia (1978-) Malawi származású reggae pop jazz énekes. Eddig hét stúdióalbumot adott ki. Malia édesanyja Malawi származású, édesapja pedig az Egyesült Királyságban született. Malia teenager korában Londonba költözött. New Yorkban találkozott André Manoukian sikeres dalszerzővel. Azóta együtt dolgoznak, debütáló albuma a Yellow Daffodils volt.
Sok felvétele közül, két zenei csemegének számító gyöngyszemet választottam, ki, vagyis a másodikból is kettőt, ha már így belekeveredtünk a történetbe… Az elsőn a svájci Boris Blank úrral látjuk együtt, aki pontosan az ½ része volt a zseniális, egészségesen eszement elektronikus zenei truvájokban bővelkedő techno-dance kettősnek, a Yello-nak…Legyen ez a megméretés egyik vége…
A Black Orchid című albuma a 4. sorban, amit Nina Simone tiszteletére készített. Tőle ismerte meg a világ egyik része az a bűbájos melódiát, amit a másik fele, kicsit később a Creedence Clearwater Revival együttestől… Nézzük mit kezd vele ez a kedves malawi talentum:
Azt is lessük meg, ugyanez a téma, hogy „fest” élő koncert felvételen, kissé extrém, de annál szenvedélyesebb módon, „bevállalósan”, ami talán a legközelebb áll az eredeti szerző „őseredeti” előadásához…
Miután föladtam magamnak a labdát, mit tehetek, jól lecsapom… Az előadásaimnak is ezek a legnagyobb kihívásai, amikor a hallgatóimat visszavezetem egy-egy ismert, sokszor szét- és agyoncincált témát, az 1956-os (!) eredetihez… Itt van tehát, megidézve most, az a különc rocktörténeti figura…
Akit esetleg jobban megejtett ez a mágikus zenedarab, ajánljuk, hogy keressen rá a Nina Simone változatra és a Joss Stone-éra is! Nem fogja megbánni egyiket sem…!
Vagyis, várjál… Akaratom ellenére is „fullextrás” lesz ez a körünk… Találtam egy olyan összeállítást, ami tizenkettedíziglen megmutatja, milyen újjászületései lehetnek egy jól kitalált zenei témának… Itt aztán lehet válogatni, melyik legyen a kedvenced!
Remélem, tetszett a Malawi zeneröpködés, ami kicsit nagyobb körökhöz is vezetett, de ez legyen a világ legnagyobb baja! Ez, az eddigiekhez hasonlóan egy kis ízelítő volt abból az előadás sorozatomból, amit a szegedi egyetem hallgatóinak tartottam, ROCKTÖRTÉNET címszó alatt… Megérthetitek, hogy jó visszaemlékezni ezekre a hétfő estékre, amikor még élő-előadásban, olykor száznál is több hallgató társaságában mártózhattunk, vagy repülhettünk ezekben a zenékben