2021. JANUÁR 3. – VASÁRNAP

Szerző: | jan 3, 2021 | Vírusnapló, Archívum, Homorú Vasárnap, Ország - Ünnep - Zene, Zene

HOMORÚ VASÁRNAP

Azt mondta nekem a Feri barátom, hogy válasszak magamnak egy napot. Rövid gondolkodás után a vasárnapot választottam, nem, mintha nyuggeréletem napjai nem lennének egyként hiperaktívak, de mégis csak várunk ettől az évtől munkás munkanapokat is… A vasárnap meg azért is vonz engem, mert akkor kicsit jobban tudunk elereszkedve figyelni, lazulni, merengeni, vagy a Jóisten előtt térdre rogyni, amint a Stormy Monday Blues-ban éneklik idők óta… (Igaz, a cím hétfőről szól, de a lényeg a vasárnapnál tetőz: „Lord, have Mercy!”, vagyis Uram irgalmazz! ).

A ritka bluesfelvételen a texas blues két, generációs idolja (Albert King és Stevie Ray Vaughan) adja elő a blues sztenderdet – egyenesen az égből…

Nem lenne Plesi a nevem, ha nem találnék valami kellően ciki, mégis agyilag srófos, tovább gondolható címet a vasárnapjaimnak. Hamar, vagyis egy indulásból megszületett: HOMORÚ VASÁRNAP …  Olyan?! De! Nem is akarom elmagyarázni, mindenki dolgozzon rajta és értelmezze a majdani tartalmak alapján. Biztosan lesz benne zene és szerelem a jó dolgok, a jó emberek iránt.

„A zene és a szerelem a lélek két szárnya” – talán Honoré De Balzac-tól való ez a, kamaszkori idézetgyűjteményem óta kedvenc szállóigém. Ha nem tőle, akkor a továbbiakban: idézet, tőlem… 😊

No de maradjunk az ötletadó dalcímnél, ami minden bizonnyal a mai napig magyar szerzőtől, a világon legtöbbet játszott szerzemény.

A sokezernyi feldolgozás között talán a leghitelesebb, a blueséneklés nagy ikonjának számító, bűvöletes hangú jazzdizőz, „Lady Day”, vagyis Billie Holiday verziója; mit ád az ég, a felvétel  éppen most 80 éves!

A zenetanulatlan, istenadta tehetség misztikusan mély és jelentésteli előadásmódja azóta is a titkok titka. Őt sajnos – és ez már nem misztika, hanem kőkemény valóság  –  44 éves korában elvette a szesz és a heroin a további karrierjétől.  A következő előadót viszont a csodák csodája minősítéssel címkézhetjük magunknak; a jó ideje vírusként keringő felvételen mindjárt látjuk, milyen értelemben:

Angelina Jordan  norvég csodagyerek éppen egy hét múlva (!) lesz 15 éves – ezen a most látott felvételen viszont – világ csodájára – 7 évesen (!!!) adta elő, borzongató feelinggel a nemzedékek depressziójának és öngyilkosok légióinak egyenhimnuszát… Szóval, van itt is titok, kérem szépen, bőven..

Napló-selfie

Öröm látni, hogy izmosodik vírus-irtó / szellem-szerző  gárdánk! Annak csak Kollár Feri gazdánk és felbujtónk a megmondhatója, (szerintem, rövidesen számot is ad róla…!), hogy milyen szakmai és olvasói visszhangot tudtunk kelteni ebben a csillapított akusztikájú évtizedváltásban, az első hatvanegynéhány számunkkal? Arról meg Mórocz Sanyi, finom modorú  webmoderátorunk tanúskodhat, hogy a látogatottságunk számai hogyan tükrözik az előmenetelünket… Erről a helyről, teljesen önkéntes beszámolási kötelezettséget rovunk ki rá, a legnagyobb tisztelettel természetesen…

A magam részéről csupán egy gyorsreflexiót adnék, kiragadva önmagából az „ezévi” két napnyi krónikánkat! Ezek az első bejegyzések, szerintem iskolapéldák lehetnek bárhol, bárkinek: a kulturális örökségünk számon tartása, a jeles nemzeti évfordulókról való megemlékezés, hogyan fér meg jól, egy személyes, a barátokhoz címzett, de mindenkinek szóló sóhajos, sőt sokszor fájdalmas családi bánatkrónikával. Lent, mint fent… Ugyanabban a cipőben szorongunk, vagy éppen táncolunk… védekezünk, vagy támadunk.. várakozunk valami jóra, vagy éppen kullogunk haza csalódottan és megverten… Annál hogy a pusztába kiáltsuk a panaszunkat, mennyivel emberibb megoldás, hogy megkérdezzük a többi embertől, mit nem csináltunk jól, miközben, annyi éven keresztül csak azt hajszoltuk

Mindenképpen szeretném megerősíteni és felmagasztalni két nagyrabecsült, tényleg nagytudású szerkesztőtársam remekbe szabott feltalálását, amik mellett a közemlékezés figyelme valahogy elment, talán a mai szértszórtságból adódóan, vagy  a virális eredetű figyelem perturbációk miatt. Január elsején, Kollár író úr veretes anyaggal emlékezett meg Szent István királyunk megkoronázásának, napra pontos MILLENIUM-áról!!! Másnap pedig Kohári történelemtudós szakírónk, feldobta, a Pesti Hírlap megjelenésének 180. évfordulója kapcsán, miben lett a hangfelvételek kultúrtörténetében örökös rekorder Kossuth Lajos – szenzációként, „megszólaltatva” Kossuth apánk hangját… Ezek a mi extráink, szellemi kincsfeltárásaink, vagy éppen desszertjeink…

 Bánatkrónika

Egy család általában minimum három emberből áll, ami aztán, az utódokkal és azok utódaival tovább osztódik… Három ember, egymásnak megfelelő, megfelelően arányos szeretetviszonyait beállítani is  olyan feladat, amit tanult hozzáértők sem „lőhetnének be” perfektre, eszményire. A családi négyes, talán a legjobban kezelhető, mert ott már, legalább „annyian” vannak a gyerekek, mint a szüleik… Gondolhatnánk, de ez se mindig így van, a viszonyok tovább bonyolódhatnak. Családi szociometria, lelki mértékarány kérdéseiben, nincs matek, nem írható le képlettel, mert itt naponta változóak az ismert és az ismeretlen tényezők…

Az a véleményem, hogy kevesebb önvizsgálat és több, nagyon egyszerű művelet segíthet (na ez már tényleg matek!): egyszerűsítés, legkisebb közös érzelmi többszörös… hívó szavak, szeretetüzenetek összeadása… rossz emlékek kivonása… közös osztás, helyett pozitív közös szorzás… és az eredmény meglepően megható hatványozódás lehet. Ezt kívánom a Zapletán családnak és végtelen nagyrabecsülésemet szeretném kifejezni Verinek, hogy volt ereje áttörni ennek az „intim nyilvánosságnak” a falát, vagy inkább virtuális falát, mert itt, immár falról régen nem lehet szó, annyiszor kitárulkoztunk már, benső dolgainkban is… Ez végül is a blogolás egyik alap motivációja… nem comingout, hanem vállalt őszinteség!

Nagy anyai szív és  nagyon tisztelhető, örök szerelem szólalt itt meg nálunk és tett tanúságot, hogy nyomában tegye akár más is… Most ez nagyon időszerű és nagy segítséget jelenthet bármelyikünknek! Annak idején, magam is – legyek én az első megszólított – a családalapítás rajongó és nagyreményű lángzásában, hittem, hogy mindent jól csinálok, rengeteg érzelmet túladagolva… Láttam ugyanis, hogy az előttem megmutatkozó számos kapcsolatban ez az egyik közös hiba… Veri és Zoli – a szememben a házastársi feltétlen szeretet és egymás iránti ragaszkodás példái, akiknél ennek a kötésnek a dominanciája, nemkicsit, ráment a gyerekek, hozzájuk való kötődésére. Nálunk a másik típushiba kúszott rá kísértő árnyékként a családi boldogságra – a gyerekekbe való, szinte eszelős félelemmel való kapaszkodás, bizonykodás, miközben elindult a galaktikus távolodás, néhány lépésnyire egymástól…

Sose a maga idejében jövünk rá, hogy a feladatkényszereknél mennyivel nagyobb parancs a ránkbízott életek minden pillanatának, rezdülésének a detektálása és főleg a visszajelzés: itt vagyok, nektek vagyok, mindent elmonhattok

Az viszont, a csillagrendszerek tökéletes modelljeihez hasonlóan törvény, hogy élnek emberek, akik ilyesmin egy percig sem tépelődnek, minden hibát felszabadultan, felelősségérzet nélkül elkövetnek – és természetesen, ők nem is szenvednek ilyen mélyen soha, mint Veriék, vagy jómagam a nehezebb napokban…! Úgy gondolom, hogy azoknak az “önfeledt” egóknak a gyerekei közül, később többen kerülnek majd lelki sérülteket gondozó intézetekbe, vagy még súlyosabb „gondozás” , úgy értem, őrizet alá…

Talán az marad ki mindenütt, hogy el merjük mondani a gyermekeinknek, hogy a nagy erődemonstrációk között, milyen esendőek, bizonytalanok, vagy éppen kétségbeesettek vagyunk. A gyerek eredendően jó – olyan, mint a Jóisten, ha kérik, segít. Ha szidják, elfordítja az arcát…

Rovatavató: ORSZÁG – ÜNNEP  – ZENE

Kohári kolléga ötlete nyomán elkezdünk ma egy sorozatot, amiben egészen bizonyosan sok gyönyörűségünk lesz – készítőknek és vendégeinknek is. A rovat, vagyis naplósorozatunk, címe egyelőre munkacím: ORSZÁG – ÜNNEP  – ZENE… de ha megszeretjük, megtartjuk. Ha valakinek van szellemes ötlete, megfogadjuk és nem túl jó pénzért 😊 átvesszük… A többi adja magát…

A sorozat első „szerencsés befutója” egy igen szegény ország, Afrika kitett, száhel övezetben.

Január 3. Burkina Faso ünnepe – a forradalom napja, a népi felkelés évfordulója.

kep 2

Az ország neve röviden Burkina, korábban Felső-Volta. Nevének jelentése moré és dioula nyelveken: Becsületes emberek országa. Országzászlója:

1200px Flag of Burkina Faso.svg

Silány, terméketlen  alföld foglalja el a nyugat-afrikai ország legnagyobb részét. Legnagyobb folyóit (Fehér-, Vörös- és Fekete-Volta) széles, néptelen síkságok kísérik. A hazánknál közel 3-szor nagyobb ország alacsony déli és nyugati félsivatagos szavannák borítják és a Ghana-ba tartó folyók tagolják. 19 milliónyi lakossága hivatalosan franciául beszél, de a 60 népcsoport természetesen a saját nyelvét beszéli, közülük a mosszi (mossi) a legnagyobb, második a bobo (bwa), harmadik őedig a fulbe (peul) nemzetség. Vallásilag: muszlim 60,5%, keresztény 24%, törzsi vallású 15,3%.

Fővárosuk a könnyen (is) kiejthető: Ouagadougou

2008-as a felvétel, de akár száz évekkel ezelőtt is készülhetett volna. Nana Bibata énekel.

A tradicionális burkinai zene,  jól mutatja az általános „felhívás válasz” formát, amit az afroamerikai zene közvetít a mindenkori könnyűzenei műfajokon át a mai napig sugárzóan….

1983-ban Thomas Sankara puccsot hajtott végre. Egy pánafrikai szocialista forradalmat szeretett volna elérni, Líbia és Kuba felé orientálódott. Ő változtatta 1984-ben az ország nevét Burkina Fasóra.

A történelem, itt sem tartozott a legkönnyebb leckék közé, mint a környező országokban.

Dr. Rock zenereceptje helyén ragadjunk ki néhány előadótól néhány, a fülnek is, szemnek is gyógyító anyagot az egyetemi rocktörténet kurzusom világjáró zenevideói közül. Abban is biztos vagyok, hogy ezúttal is szerzek új, sose látott kedvenceket olvasóinknak, csakúgy, mint egykori hallgatóimnak….

Bilgho Akaramata Kora  (* 1971) 16 testvérével nőtt fel. Az ország déli részének hagyományos zenéjét, hangszereit és nyelvét használja.

Íme, egy kellemes, itteni füllel is grúvos zene, hozzá érzéki, mai tánc, ősi násztánc motívumokkal…

Dibayagui de Bil Aka Kora

Ezt 2005-ben a legszebb videónak találták és „Arany-klip” díjat kapott a nézőktől egy tv-programban.

Ugyanez, egy pazar koncert változatban…

Kora-t egy modernizált djongo-nak tartják (ősi népzenei stílus); zenéje az egész országban ismert és népszerű, annak ellenére, hogy a kassena nyelvet, amelyen énekel, a lakosság 1%-a használja.  

A  kassena népcsoport autentikus zenéjét fuzionálja a jazz, blues és a reggae stílusokkal; számos eredeti ritmushangszert örökít meg, mint pl. a bendre, a lunga és a djembe dobokat és fuvolákat. A kassena férfiak tánca versengésről, életrevalóságról, erőről szólnak és valóban energiát sugároznak, amivel elbűvölik a lányokat, mielőtt a harcba indulnak.  

Bil Aka Kora – Annou feat. Magic System

Egyetemi előadásaim nagy sikerszámai voltak azok a vetítések, amikor kedvelt világklasszis zenészek, a zenék ősi földjére történt “hazalátogatásait” mutattam be. Ezek között is igazi gyöngyszem volt Joss Stone tv-sorozata – mondjuk, itt a hölgy maga is az, a legdrágább fajtából… :). Imádjuk együtt – mondjuk, ezt az egész cuccot, úgy ahogy van…

RSS Hírstart hírei