A DIADAL EMLÉKNAPJA JÚLIUS 24-ÉN SZEGEDEN
1456. július 22-én a Nándorfehérvárt, a mai Belgrádot védő magyar seregek megsemmisítő vereséget mértek II. Mehmed török szultán hadaira. A győzelem 555. évfordulója alkalmából az Országgyűlés 2011. július 4-én e napot a nándorfehérvári diadal emléknapjává nyilvánította.
2021-ben immáron tizenötödik alkalommal kerül megrendezésre Szeged-Alsóvároson a Nándorfehérvári Emléknapok. Kezdetben az Alsóvárosi Kultúrház fő szervezésében, nagylelkű támogatók, lelkes adományozók és sok önkéntes segítő áldozatkész munkája eredményeképpen kerül megvalósításra Szeged és Csongrád megye egyetlen középkori hagyományokat felidéző kulturális programja. Az ötletadó és kezdeti fő szervező Kocsispéter Éva, az Alsóvárosi Kultúrház tragikusan fiatalon elhunyt igazgatónője volt. A szervezők szándéka kezdetektől az, hogy sajnos nagy számú nemzeti gyásznapjaink mellett világraszóló győzelmeinkről is méltóképpen emlékezzünk meg. 1456 nyarán a Kapisztrán Szent János vezetésével dél felé vonuló keresztesek megálltak a szegedi ferences rendház mellett is, így a rendezvény helyszínének közvetlen kapcsolata van e történelmi eseménnyel.
Az emléknapok eseménysorozata a történelmi évfordulóhoz legközelebbi hétvége péntekén történész emléküléssel kezdődik. Ez elmúlt években előadónk volt többek között Szörényi László irodalomtörténész, Bán János író, Zombori István, Miklós Péter múzeumigazgatók, Juhász Katalin, Cseh Valentin, Stencinger Norbert, Kasza Péter, Szabó Pál történészek, akiket mindig szép számú hallgatóság fogadott a ferences kolostor előadótermében.
Szombatonként megtartott reneszánsz családi napunkon rendszeresen felvonul a Hunyadiak Örökében Történelmi Hagyományőrző Egyesület Szentesről, illetve visszatérő vendégünk a Porta Herorum, Oroszlánszív Lovagrend és a Hollószárny Lovagrend, akik a késő középkor lovagi világát jelenítik meg számos attrakcióval, a nap folyamán is végig látható tábori élőképpel. Az elmúlt másfél évtizedben sok történelmi hagyományőrzőt is láthatott a szegedi közönség: a kiskunfélegyházi Iloncsuk Szabadcsapat szintén a török korszak világát jelenítette meg, katonai bemutatóival, miként a Négy Griff török harcosokkal és tábori élőképpel szerepelt. Budapestről a Szablya Iskolája vívócsapata tartott szablyavívás bemutatót és egész napos oktatást, de láthattuk a Mare Temporis Alapítvány szervezésében megjelenített fekete sereget, vagy a zentai Szent Longinus Hagyományőrző Egyesület produkcióit.
A kor zenéit a hazai régizenei együttesek sokasága megszólaltathatta már, így a Renaissance Consort, Ómuzsika, Carmina Danubiana, Smyrna, Kecskés Együttes, Bordó Sárkány Régizene Rend. gyakran a szegedi PAVANE táncegyüttes táncosainak és zászlóforgatóinak közreműködésével. A látogatók akár karnyújtásnyi közelségből csodálhatják meg az öltözeteket és a fegyvereket, megtapasztalhatják milyen volt a tábori élet Hunyadi János és Mátyás korában. A szereplők elvegyülnek a tömegben, különböző feladatokat látnak el, szerepükhöz illő jeleneteket adnak elő, jönnek-mennek a nézelődők között, velük beszédbe elegyednek, hogy mintegy testközelbe hozzák számukra a kor haditáborait. Az érdeklődők különböző korabeli tűzfegyvereket, íjakat, kővető gépet is láthattak.
Rendszeres együttműködő partnerünk a hódmezővásárhelyi MH 5. Bocskai István Lövészdandár, katonái páncélozott szállító harci járművel, teherautókkal, dzsipekkel jelennek meg, mindig nagy sikert aratva nemcsak a gyerekek körében. Közvetlenül mellettük helyezkedett el Magyar Honvédség szegedi toborzó központjának sátras kitelepülése. Napjaink honvédei a középkori hagyományőrző haditáboroktól elkülönülten, mindig a Mátyás tér másik részén helyezkednek el, az eltérő látványvilágok így nem zavarják, hanem kiegészítik egymást. A XXI. századi és historikus látnivalókat kézműves árusok sátorsora köti össze.
A reneszánsz családi nap folyamán számos gyermekprogramunk is van: agyagos csuhés kézműves foglalkozások, apródiskola, íjászoktatás, Sárkányösvény interaktív játék, míg a felnőttek a Ki Lesz Szeged Kinizsije erőpróbáján is összemérhetik fizikumukat. Kísérő programként a Mátyás tér kis labdarugópálya helyszínén került már már megrendezésre Nándorfehérvár Díjugrató Lovaskupa, lovas solymász bemutató és utánpótlás gyermeklabdarugótorna is. Mindig közönségsiker a tűzijáték helyettesítő programzáró tűzszonglőrbemutató. Az Anima Prizma Mozgásműhely, a Flame Flower és Fire Fantasy Tűzzsonglőr Csapatok és a Lángoló Leguánok egyedi fellépéseit sok ezren láthatták.
Napjainkban a szervezőmunkát Kohári Nándor történész koordinálja. A szervezők célja, hogy évről évre megújult programokkal szolgálhassák mindazokat, akik történelmi ismereteik könnyed bővítése mellett egy különleges hangulatú, emlékezetes nyári élményre vágynak.
1453. május 29-én az oszmánok alig 21 éves uralkodója, II. Mehmed (1451–1481) elfoglalta Konstantinápolyt, a Bizánci Birodalom fővárosát, a „városok városát”. Az ifjú uralkodó felvette a Hódító melléknevet, és a várost hamarosan birodalma fővárosává tette – szimbolikusan is kifejezve politikai ambícióit: ő a bizánci császárok örököse, aki igényt formál azok hajdani világuralmára.
Európa alig ébredt fel a döbbenetből, amikor Mehmed szultán félelmetes serege 1456-ban Magyarország ellen, a térség egyetlen számottevő hatalma, az oszmánok régi balkáni riválisa ellen indult.
III. Callixtus pápa (1455–1458) keresztes hadjáratot hirdetett, és június 29-én imabullájában elrendelte, hogy napi háromszori harangszó szólítson imára minden hívőt a kereszténység védelmében. Így buzdítsák mindazokat, akik a hódítók ellen küzdenek! A pápa felhívása szokatlanul nagy visszhangra talált. 1456 nyarán minden eddiginél nagyobb – főként csehekből és németekből álló – keresztes had gyülekezett Bécs környékén.
A keresztesek azonban soha nem találkoztak a Hódító seregével. Azokat Hunyadi János, Magyarország főkapitánya és a hetvenéves itáliai ferences szerzetes, Kapisztrán János (Giovanni da Capestrano), valamint az általuk toborzott zsoldosok és a környék felkelt keresztesei, parasztok, kézművesek, szegény emberek állították meg Nándorfehérvár falainál 1456 júliusában.
A Konstantinápolyt meghódító szultánra az utolsó összecsapás napján, július 22-én Hunyadiék súlyos vereséget mértek. Sokan az ima erejének tulajdonították, hogy a túlerőben lévő oszmán hódítók ellen a Hunyadi János és Kapisztrán János által vezetett sereg győzelmet aratott.
A pápai rendelkezésnek és Hunyadiék győzelmének híre közel egy időben érkezett meg Budára és Bécsbe. Így nem véletlen, hogy a déli harangszó mindennapossá váló gyakorlata rövidesen átértelmeződött, és a köztudatban ma már inkább a győzelem emlékeként él. Igaz, maga a pápa, amikor augusztus 6-án, az Úr színeváltozásának napján értesült a győzelemről, elrendelte, hogy e napot az egész kereszténység ünnepként tisztelje.
A pápa később számos más oklevélben is úgy említi a déli harangszót, mint a nándorfehérvári csodáért szóló hálaadást. A korábbi pápai bulla megújításával VI. Sándor pápa a jubileumi szentév közepén, 1500. augusztus 9-én már arról rendelkezett, hogy a harangszó az egész keresztény világban minden délben szólaljon meg, jelezve, hogy a kereszténység védelme, az összetartás minden időben és minden helyen fontos kötelesség.