ÖRÖKRE SZÉPEK
A padlás Presser Gábor, Sztevanovity Dusán és Horváth Péter félig mese – félig musicalje. Az ősbemutatójára 1988. január 27-én került sor a Vígszínházban, Marton László rendezésében, ahol azóta töretlen sikerrel játsszák. A mű egy betörés, két szerelmes fiatal és négy, a túlvilágot kereső szellem történetét meséli el. A bemutatón feleségemmel és fiammal vettem részt – máig felejthetetlen élményben volt részünk. Most 33 év után, Rúzsa Magdi hangján talán még jobbnak tűnik:
Örökre szépek
zeneszerző: Presser Gábor
szövegíró: Sztevanovity Dusán
(Révész):
Valahol, a fényeken túl,
ami szép volt s elmúlt, újra vár,
valahol, az árnyakon túl,
újra befogad egy távoli táj,
ahol ő, aki elment már,
kézen fog majd újra.
Odaérsz, hol eleven a múlt,
mikor elindulsz a végtelen útra,
s az elveszett játékok életre kelnek
és körbe kigyúlnak a fények.
Ó, régen várnak ránk az örökre szépek.
Nincs még rá szó,
milyen az a múlt-bolygó.
Valahol, az alkonyon túl,
hova annyi fénylő csillag hullt,
valahol az álmon is túl,
már a harag is a múltba simult.
És távol a vonzástól még nyílik másik távlat,
az a hely, mit nem hagy el a fény,
soha nem üzen a földi világnak.
S az elégett mécsesek újra kigyúlnak
és összesimulnak az évek.
Ó, ott ébrednek ők, az örökre szépek.
Új ország vár,
vissza sose enged már.
(Rádiós):
Ott van a múltunk egy távoli tájon,
s az elveszett éveket el lehet érni újra.
Nem süllyed el semmi, ha nem felejtjük el,
hogy élnek az emlékek még valahol.
(Révész, Kölyök):
Hol az elégett mécsesek újra kigyúlnak
és megállnak végre az évek.
Rádiós:
Túl a fényeken, túl az árnyakon.
(Révész, Kölyök):
Ott ébrednek ők, az örökre szépek.
Új bolygó vár,
egy földöntúli világ,
másik, békés táj.