2021. JÚNIUS 3.- CSÜTÖRTÖKI KONTEÓK

Szerző: | jún 3, 2021 | Vírusnapló, Archívum, Egészségügy, Gazdaság, Honvédelem, Politika, Történelem, Videó, Világjárvány

Kedves VÍRUSNAPLÓ olvasók, lassan a koronavírus harmadik hulláma végéhez értünk és itt az idő, hogy végiggondoljuk az utóbbi egy év vírustagadóinak viselkedését, rávilágítsunk az oltásellenesek kampányainak hátterére, beszéljünk az álhírterjesztők politikai-gazdasági haszonszerzéséről. Azt hiszem a témát legautentikusabban Veszelszki Ágnes írása reprezentálhatja:

me m5

ÖSSZEESKÜVÉS-ELMÉLETEK A KORONAVÍRUS KAPCSÁN

1. A koronavírus-járvány

2020 szeptemberében a Facebook közösségi oldal elkezdte sorban törölni a magyar vírustagadók, a koronavírussal kapcsolatban szkeptikus nézeteket hirdető (ál)szakemberek oldalait (Index 2020). A 2020 júliusában megjelent Karanténszótár (Veszelszki 2020a) azonban még nem tartalmazza a vírusszkeptikus, koronatagadó, maszkellenes kifejezéseket, mivel ez az attitűd és az ezt jellemző lexikai egységek nagy számban a szótár publikálása után jelentek meg. Az összeesküvés-elméletek, az úgynevezett konteók azonban már a vírusfertőzés terjedésével szinte egyszerre megszülettek.

Az új típusú betegség tudományos megismerése és az erről szóló (orvosi, szakmai) kommunikáció a hatékony megelőzés és kezelés érdekében közel egy időben zajlik: éppen ezért lehetséges, hogy a kutatók a legfrissebb eredmények függvényében új és új javaslatokkal állnak elő (lásd például az Egészségügyi Világszervezet, a WHO ajánlásainak változását a maszkviselés fontosságával kapcsolatban).

A bizonytalan, szinte napról napra változó, nehezen kiszámítható helyzet1 összeesküvés-elméletek sorát hozta magával: egyesek úgynevezett plandémiáról, azaz megtervezett világjárványról is beszélnek, a fertőzés és annak következményei (a bezárkózás, annak társadalmi és gazdasági hatásai) mögött valamely nagyhatalom szándékos manipulációját sejt(et)ve.

A jelen cikk a koronavírus-járvánnyal kapcsolatos összeesküvés-elméletekkel foglalkozik két nézőpontból: egyrészt a konteókat mémként értelmezve, másrészt pedig az internetes mémekben megjelenő tartalomként.

8789b60ba408c1a9bb0ea67af5323864 d49afe6e3b4eb7cadfe308837303ec67

2. A konteók mint mémek

2.1. A kulturális epidemiológia és az összeesküvés-elméletek

Hátborzongató a mémek terjedését a jelen szituációban éppen a kulturális epidemiológia elméletével magyarázni. Márpedig a kulturális jelenségek járványtani terjedésének elképzelése nem új keletű teória. A mém az eredeti mémelmélet szerint (Dawkins 1993) egy, a génekre hasonlító kulturális egység, amely „önző” replikátorként működik: célja a terjedés, függetlenül attól, hogy igaz-e, és hogy az ezt továbbadó személy profitál-e belőle (Rizeq et al. 2020: 4). Dan Sperber (1996: 57, 100–1; Dawkins 1993 és Dennett 1990 nyomán) azt állítja, hogy az emberi elme fogékony a kulturális reprezentációk befogadására, akárcsak az emberi szervezet a betegségekre. Annak megértéséhez, miért terjednek a reprezentációk a társadalomban, a „kulturális epidemiológia” metaforáját hívja segítségül, két megkötéssel: egyrészt a kulturális reprezentációk a betegségterjesztő vírusokkal szemben nem patologikusak, nem kórosak, másrészt míg a hagyományos vírusok nem minden esetben mutálódnak a transzmisszió során, addig a reprezentációk a terjedésükkor szinte mindig megváltoznak, így sok variációjuk jön létre (Sperber 1996: 24–5, 58).

A kulturális reprezentációk terjedhetnek nagyon lassan, generációról generációra (mint a hagyományok), illetve elérhetnek gyorsan egy nagyobb populációt (mint a divat vagy a pletyka, Sperber 1996: 58) – és ez a sor kiegészíthető az összeesküvés- elméletekkel is.

Az összeesküvés-elméletek egy − összetartozó vagy összefüggés nélküli − eseménysort rendszerint jelentős befolyással bíró emberek rossz szándékú tevékenységéhez kötnek (vö. Tanács 2016). „A konspirációs teóriák fontos alkotóelemei […] az ún. kóbor adatok, amelyek vagy ellentmondanak a hivatalos változatnak, vagy a hivatalos változat keretében, magyarázat nélkül hagyott egyéb” információk (Fehér–Király 2017: 43), amelyek egymástól távol eső, látszólag teljesen különálló eseményeket kapcsolnak össze. A konspirációs elméletek, az úgynevezett konteók további sajátossága, hogy „az ellenük szóló bizonyítékokat a maguk előnyére tudják fordítani” (Fehér–Király 2017: 44). Valójában cáfolhatatlanok, mivel aszimmetrikusan kezelik az érvelésük mellett és az az ellen szóló bizonyítékokat: az alátámasztó bizonyítékokat minden további nélkül elfogadják, de az ellenük szólókról azt állítják, hogy azok éppen hogy félrevezetők, az elmélet tagadása révén megtévesztők, hamis szándékúak, vagy akár nem tudományosak (lásd Veszelszki–Falyuna 2019).

Az összeesküvés-elméletek hitelességének látszatához hozzájárul az is, hogy nem izolált állításokat tesznek, hanem komplex (világnézet)rendszert dolgoznak ki.

Blancke és szerzőtársai (2018) az áltudományos nézetek és a velük rokon összeesküvés-elméletek terjedését is a Sperber-féle kulturális epidemiológia (1996) segítségével magyarázzák, és három fő okra vezetik vissza (vö. részletesen Veszelszki–Falyuna 2019; Veszelszki 2021). Ezek közül az első az intuitív vonzerő, miszerint azoknak a nézeteknek van legnagyobb esélyük a népszerűvé válásra, amelyek megfelelnek a nem tudatos, spontán elvárásainknak (Boyer–Barret 2005).

Az áltudományok és a konteók is éppen ezekre a hiedelmekre képesek alapozni (Boudry et al. 2015), ezért könnyen megérthetők, megjegyezhetők és továbbadhatók, szemben egyes tudományos meglátásokkal, amelyek ellentmondanak az emberi megérzéseknek, és megértésük nagyobb kognitív erőfeszítést igényel (Blancke et al. 2017). Gelfert (2018: 111) megerősítési torzításként hivatkozik erre a jelenségre, amelyben az információfogyasztó azokat az új bizonyítékokat preferálja, amelyek alátámasztják a meglévő hiedelmeit, vélekedéseit.

A második ok a „tudomány mimikrije”, azaz a tudomány módszertanának, nyelvhasználatának és intézményrendszerének az utánzása (Blancke et al. 2018; vö. a hitelesség látszata, Veszelszki 2017). A tudományos közeg hagyományosan kulturális presztízzsel rendelkező, megbízható információforrás, ezért az áltudományok számára „megéri” magukat tudományként reprezentálni. Mivel a tudomány nagy presztízzsel rendelkezik, de nem mindenki van tisztában a tudományosság kritériumaival, a magukat tudományosnak beállító nézetrendszerek a tudományosság utánzásával autoritást szereznek (vö. Falyuna 2017, 2018). Az összeesküvés-elméletek terjesztői a saját narratívájuk szerint valamilyen titkos tudásba avatják be a közönségüket (olvasóikat, hallgatóikat). Sperber et al. (2010) episztemikus éberségként nevezi meg azt a képességet, hogy a személy különbséget tud tenni megbízható és megbízhatatlan információ (bizalomra érdemes és hazug források) között. Az episztemikus éberség alapvetően két irányból működik: egyrészt a forrást (megbízhatóságát, hírnevét, esetleges rejtett célját), másrészt a tartalmat (konzisztenciáját, más nézetekkel való koherenciáját) ellenőrzi. Ha működik az első mechanizmus, vagyis az áltudományos nézet vagy összeesküvés-elmélet megfelel az ember intuícióinak, továbbá az áltudományok a tudomány könnyebben hozzáférhető, külső jellegzetességeit is magukon hordozzák, és megbízható forrásként tüntetik fel magukat, az csökkenti az éberséget.

A harmadik mechanizmus pedig a kritikára való immunitás. A kulturális epidemiológiai nézet (Blancke et al. 2018) szerint az áltudományos nézeteknek a túlélésük és terjedésük érdekében ellenállónak kell lenniük a racionális kritikával, az empirikus bizonyítékokkal szemben (vö. Boudry–Braeckman 2011, 2012).

Mindezek mellett segíti az összeesküvés-elméletek terjedését a közösségi média tartalomszűrő algoritmusa is: ez határozza meg, hogy a böngészés során milyen információk kerülnek a fogyasztók elé. A Facebook EdgeRank algoritmusa több tényező alapján elemzi a feltöltött tartalmakat, és tárja azokat a felhasználók elé a személyes nyitóoldalukon (Zimmer et al. 2019). Az affinitás jelöli a felhasználó korábbi, különböző szempontok szerint rangsorolt interakcióit (megtekintés, lájkolás, megosztás, komment), ezek súlyozva kerülnek a rangsorolásba. Az aktualitás is lényeges szerepet játszik: minél frissebb a tartalom, annál relevánsabbnak tekinti az algoritmus, de számít a felhasználók közötti földrajzi közelség is. A Facebook tartalomrankingje mögött rejlő algoritmust folyamatosan, a platform céljainak megfelelően, de a felhasználók számára nem transzparens módon optimalizálják. A tartalom-rangsorolás miatt lehetséges, hogy a felhasználók a hasonló érdeklődési körrel rendelkező, egymással gyakran interakcióba lépők tartalmaival találkoznak a legtöbbször. A filterbuborék (filter bubble; vö. Pariser 2011; Vīķe-Freiberga et al. 2013; Bakshy et al. 2015; Fehér 2016: 138, 157) hipotézise szerint, ha a felhasználó csak a saját nézeteinek megfelelő, azokat megerősítő tartalmakkal találkozik, akkor úgy vélheti, hogy mindenki hozzá hasonló módon gondolkodik. A közösségi médiában megjelenő információk perszonalizációja révén kialakuló filterbuborék egyfajta digitális hiedelemkamraként működik: a közösségi oldalaknak az az érdekük, hogy a felhasználó minél több (hirdetések megnézésére is fordítható) időt töltsön a felületükön, ezért a korábbi kereséseinek, preferenciáinak megfelelő tartalmakat szűr és tár elé az algoritmus. Ezt erősíti továbbá, hogy nagy valószínűség szerint hasonló érdeklődési körrel, hiedelmekkel rendelkező személyek tartoznak egy ismerősi körbe. Sőt a közösségi oldalakon a felhasználók egymás ismerete nélkül is tudnak csoportokat, közösségeket kialakítani: a hasonló nézeteket vallók könnyen „egymásra találhatnak”, és igazolhatják, erősíthetik egymást a megalapozatlan, akár szélsőséges nézeteikben is (Falyuna 2018).

A legújabb vizsgálatok szerint a hírfogyasztók kisebb arányban fordulnak a tényellenőrző és -hitelesítő oldalakhoz, ha az információkkal a közösségi oldalakon találkoznak – még abban az esetben is, ha a hír megosztója nem is közvetlenül ismerősük.

Mások jelenléte elaltatja éberségünket − állítják kísérletek alapján a kutatók (Jun et al. 2017), mivel „a megbízható személyes ismerős adott esetben márkázott csatornának számít” (Szvetelszky 2017: 28). Érdemes azonban megjegyezni, hogy a filterbuborék jelenségét empirikus adatok alapján egyes kutatások megkérdőjelezik (pl. Zuiderveen Borgesius et al. 2016); ugyanakkor annyi mindenképpen állítható, hogy az online felületek mögött működő algoritmusok befolyással bírnak arra, milyen információkkal találkozik a böngésző személy az interneten. Ha azonban nem fogadjuk el a filterbuborék-jelenség meglétét, abban az esetben is működik az úgynevezett ismétlési hatás (Gelfert 2018: 112): ha ugyanazzal az információval többször, akár ugyanolyan forrásból, redundáns módon találkozik a felhasználó, az az ismétlés révén sokkal meggyőzőbb lesz számára. A kommentek is információismétlő, alátámasztó szerepet játszhatnak az áltudományos és konteójellegű tartalmak terjedésében és megerősítésében (Veszelszki 2017: 71; 2021; Falyuna 2018).

Stanovich (2009; Stanovich et al. 2008; Stanovich et al. 2016) „szennyezett elmetartalomként” (contaminated mindware) utal azokra a hiedelmekre, amelyek a racionális gondolkodás ellen hatnak. Ezeknek az episztemikusan gyanús nézeteknek három fő területét jelöli ki: a paranormális hiedelmeket, az összeesküvés-elméleteket és a tudományellenes attitűdöt. Az episztemikus racionalitás azt jelenti, hogy az ember a döntéseit és cselekvéseit aszerint tervezi meg, hogy mit gondol igaznak a világról (Stanovich 2016) – az összeesküvés-elméletek és a rájuk épülő álhírek azonban a kritikus gondolkodás és racionális döntéshozatal ellen hatnak. A Stanovich (2009) által leírt „szennyezett elmetartalom” nem azért problematikus, mert egyesek információ hiányában nem tudnak megfelelő egyéni vagy a közösséget érintő döntéseket meghozni, hanem azért, mert a téves információk és ellenőrizetlen hiedelmek és attitűdök miatt képtelenek az alternatív megoldási lehetőségek mérlegelésére, a reflexív hozzáállásra (Rizeq et al. 2020: 2). Az összeesküvés-elméletek (ugyan gyakran van igazságtartalmuk) nem rendelkeznek bizonyítékokkal, és a cáfolattal szemben kifejezetten ellenállónak bizonyulnak (Sutton–Douglas 2014; Rizeq et al. 2020).

32776012 2da28a9c8a32068b5ffff2c00e0e7c36 wm

2.2. Koronavírus-konteók: oltásellenesség, chipbeültetés, 5G

A koronavírus-járvány és a megjelenésével szinte egy időben elkezdett oltáskísérletek új lendületet adtak az oltásellenes mozgalomnak (vö. Veszelszki–Falyuna 2020). Pedig a védőoltásokat megtagadók révén az utóbbi évtizedekben olyan betegségek is elkezdtek újra terjedni, amelyeket elvileg az emberiség már legyőzött. A közösségi médiában gyorsan híveket szerző, a félelemre apelláló és az összeesküvés-elméletekhez kötődő mozgalom áltudományos érvelésre, illetve nem megalapozott vizsgálati eredményeket közlő publikációkra épít.

Oltásellenes mozgalom azóta létezik, amióta elérhetővé váltak az oltások (Kirkpatrick é. n.). A gyengített kórokozóval történő oltásokkal számos, korábban legyőzhetetlennek tekintett fertőző betegség terjedését lehet megelőzni. Mivel a beoltott szervezetet ellenőrzött formában „megfertőzik” az adott betegséggel, ez óhatatlanul is bizalmatlanságot vált ki többekből (vö. Veszelszki–Falyuna 2019, 2020). károkat okozott (például 1955-ben Kaliforniában gyengítetlen poliovírust adtak be a gyerekeknek, ennek következtében 40 ezren megbetegedtek járványos gyermekbénulásban, és 50-nél többen ténylegesen meg is bénultak).

Az oltások megtagadásához (McKenna 2019) a bizalom hiányán túl hozzájárulhatnak vallási megfontolások, illetve az interneten viharszerűen végigsöprő oltásellenes mozgalom is. Ennek egyik kiindulópontját egy brit kutató 1998-ban megjelent cikke adja, amelyben kétes módszertannal, csekély számú mintán, kontrollcsoport bevonása nélkül azt bizonyította be, hogy az MMR -oltás (measles, mumps, rubella) és az autizmus kialakulása között direkt ok-okozati összefüggés van. A „20. század legkárosabb orvosi hoaxának” (Flaherty 2011) nevezett cikk állításait később tételesen cáfolták. Ám hiába vonatták vissza a manipulált adatokat tartalmazó, megalapozatlanul következtetéseket levonó cikket 2010-ben, addigra az (interneten is terjedő) oltásellenesség már széles teret nyert, egyre többen tagadták meg a gyermekük beoltását a tudományos csaláson alapuló tanulmány hatására. Ennek következtében jelentősen megnövekedett (többek között) a kanyarós és a mumpszos esetek száma, előbb Nagy-Britanniában, később szerte a világon. Ehhez hozzájárult az is, hogy ismert, véleményvezérnek számító személyek is a mozgalom mellé álltak, sőt legújabban még csetbotok és Twitter-trollok aktivitása is erősíti az oltásellenesség hatását (Broniatowski et al. 2018; Veszelszki–Falyuna 2019).

Az egyértelmű egészségügyi és financiális következményekkel járó áltudományos mozgalom egyik érveléstechnikai alapját az itt bemutatott intuitív vonzerő (Boyer–Barret 2005) adja. A kórokozóval való beoltás és az ehhez direkt módon kapcsolódó káros következmények ok-okozati összefüggése megfelel a nem tudatos elvárásoknak, ezért az érvelés nagyobb kognitív erőfeszítés nélkül megérthető, megjegyezhető és terjeszthető. Az esetükben a „tudomány mimikrijét” részint a kísérleti módszertanra való hivatkozás, részint pedig a laikus fogyasztók számára nehezen befogadható orvostudományi terminológia teremti meg (vö. Veszelszki–Falyuna 2019). Az oltásellenesek továbbá használják − az egyébként a politikai kommunikációban és a marketingben is gyakran alkalmazott − félelemre építő érvelést (valójában érvelési hibát; vö. argumentum in terrorem ). A félelem, a pánik a bizonytalan járványügyi helyzetben minden további érvelés nélkül is kihasználható létállapot.

A 2020-as koronavírus-járvánnyal kapcsolatban az Egészségügyi Világszervezet az úgynevezett infodémia, vagyis a fertőzés témájában terjedő téves információk, álhírek, összeesküvés-elméletek megjelenésére figyelmeztetett (WHO 2020; Veszelszki 2020a; Vraga et al. 2020). Ebbe a körbe tartoznak az oltásellenesek mellett a vírustagadó, maszkszkeptikus attitűdök is. Összeesküvés-elméletek keringenek a vírus eredetével (miszerint laborban szándékosan előállított, onnan biológiai fegyverként tudatosan elterjesztett kórokozó lenne), a fertőzés terjedésével és a lehetséges gyógymódokkal kapcsolatban is (Brennen et al. 2020).

Spring (2020) összegyűjtötte azt a hét típust, akik különböző motivációval hamis információkat terjesztenek a vírussal kapcsolatban a közösségi médiában. E rendszerezésben mutatom be az általam 2020 januárja és szeptembere között lejegyzett eseteket is.

1. Csaló (scammer) . Pénzügyi nyereségre akart szert tenni adatkinyerő csalással a járvány miatt az, aki azt terjesztette el, hogy a kormányzat fájdalomdíjat fizet a lakosoknak – cserébe csak a banki azonosítóikat kell megadniuk. Továbbá csaló e-mailekben vették rá a címzetteket arra, hogy hamis, adathalász oldalakra kattintsanak, azzal, hogy az adott linken megkaphatják a vírus ellenszerét vagy éppen a vírus miatti adó-visszatérítés szabályait. A pánikkeltés egyik motivációja az adott oldal látogatottságának, ezáltal a reklámbevételnek a növelése is lehet (Szicherle–Krekó 2020).

2. Összeesküvéselmélet-hívő (conspiracy theorist). Szicherle és Krekó (2020) a Magyarországon februárig megjelent konteókat négy csoportba sorolta: „népirtás-elméletek” (a gazdasági hatalomért vagy a túlnépesedés ellen, az úgynevezett Új Világrend érdekében); „biológiai fegyver” (eszerint a vírust az így zajló harmadik világháborúban Kína ellen használják); „világvége” (az emberiség kihalását, az apokalipszist vizionálják); „az elkészült ellenszer” (2020 februárjában elterjedt a hír – még szeptemberben sincs meg a biztos gyógymód, 2020 decemberében kezdődtek meg az oltások; arra alkalmas volt viszont, hogy alternatív kezelési módokat eladjanak szélesebb közönségnek).

3. Jól informált (insider). Egy magát egészségügyi dolgozónak kiadó nő Angliában keltett pánikot azzal a virálisan terjedő hangüzenetével, miszerint egyébként egészséges fiatalok tömegesen halnak meg a kórházakban a fertőzéstől, ám ezt mindenki eltitkolja a nyilvánosság előtt; az üzenetről később kiderült, hogy teljes mértékben kitalált történet. Veszélyes valótlanságokat állító lánclevél terjedt februárban Egy olasz orvos a koronavírusról címmel (Molnár 2020), ebben szerepel sok más hamis információ mellett az is, hogy a vírust a meleg víz és a napfény elpusztítja, már 26-27 fokon – ez nyilvánvalóan lehetetlen, hiszen az emberi szervezet 36-37 fokos. Ebbe a körbe tartozott az a magukat orvosnak kiadó posztolóktól származó valótlan információ is, miszerint ha negyedóránként vizet fogyasztunk, nem betegedhetünk meg, mert a vírus így a gyomorba kerül, ahol a gyomorsav elpusztítja . Egy ugyancsak alaptalan tanács szerint, ha reggelente tíz másodpercnél hosszabb ideig köhögés nélkül vissza tudjuk tartani a levegőt, akkor nem vagyunk fertőzöttek. Az ilyen tippek azért problémásak, mert hamis biztonságérzetet adnak, és esetlegesen tünetmentesen fertőzött személyek másokat is megfertőznek (Sáringer 2020).

4. Rokon (relative). A családjukért aggódó emberek tömegesen osztották meg a családtagjaikkal és ismerőseikkel a rémhíreket, „hátha mégis igaznak bizonyulnak”; kifejezetten segítő szándékkal.

5. Vicces (joker). Egy magát humorosnak gondoló férfi azt híresztelte, hogy a brit kormány óriási lasagnét készít a Wembley stadionban, hogy a járvány miatt éhező londoniakat étkeztessék; sokan nem értették a viccet, és az üzenet virálisan terjedt. Egy másik esetben azzal ijesztgették az embereket egy erről szóló hamis brit kormányzati iratról készült képernyőfelvétellel, hogy óriási büntetést kell azoknak fizetniük, akik a kijárási korlátozás alatt túl sokszor elhagyták az otthonukat – a Facebook-csoportokban terjedő üzenet valódi pánikot okozott Angliában.

6. Politikus (politician). Sajnos a közösség hiteles tájékoztatásáért felelős politikusok is terjesztenek – különböző okokból, tudatlanságból, tájékozatlanságból vagy éppen szándékosan rémhírterjesztő, manipulatív céllal – hamis információkat, például hogy az UV -fény vagy a fertőtlenítőszer belsőleges fogyasztása gyógyítja a fertőzést; vagy hogy a vírust az amerikai hadsereg csempészte be a wuhani laborba.

7. Celeb (celebrity). Nemcsak hétköznapi emberek, ismerősök, hanem széles követői körrel rendelkező, ezáltal a nyilvánosságra nagy befolyással bíró emberek is megosztották az összeesküvés-elméleteket. Egy 2020. áprilisi kutatás (Brennen et al. 2020) szerint a top-down jellegű, azaz a politikusoktól, celebritásoktól vagy más közszereplőktől származó hamis információk a mintavételnek csupán 20%-át tették ki, ám a közösségimédia-aktivitás 69%-a ezekhez kapcsolódott. A hamis hírek nagy része hétköznapi emberektől származott, ám sokkal kisebb aktivitást váltott ki.

A vírushoz kapcsolódó konteók veszélye a fentieken kívül, hogy nyomukban az ezeket a nézeteket követők szembefordulnak a hivatalos intézkedésekkel, és megnehezítik az összefogást a járvány megfékezésében. A másik, konkrét veszélyt a téves gyógykezelések, egészen pontosan félrekezelések jelentik. Vannak ártalmatlan, bár hatástalan kúrák, mint a fokhagymafogyasztás vagy a varázserejű ásványok használata (BBC 2020). De elterjedt az az információ is, miszerint az alkohol megöli a vírust, erre többen is metil-alkoholt fogyasztottak, és megmérgezték magukat (FJ 2020); hasonlóképpen a kezdetben hatásos ellenszernek tartott klorokin is egészségre káros anyagnak bizonyult (Vraga et al. 2020).

Az oltásellenességnek új lendületet adott az az elképzelés, miszerint a koronavírus- fertőzés elleni oltással együtt a háttérhatalom (egyik megtestesítője a milliárdos Microsoft-alapító, az oltások fejlesztését nagy összegekkel támogató Bill Gates) mikrochipet akar ültetni az emberekbe, hogy ily módon kontrollálja a tömegeket (vö. Hanula 2020; Szicherle–Krekó 2020).

A világméretű járvány olyan mértékű félelmet váltott ki a lakosságban, hogy igen sokan a digitális technológiát kezdték el a vírus terjedéséért hibáztatni, és úgy gondolták, hogy a legújabb telekommunikációs hálózatfejlesztés, az 5G felelős a pandémiáért. Arra is magyarázatot adott ez a konspirációs elmélet, hogy azért a kínai Wuhanból terjedt el a világon a vírus, mert ott vezették be elsőként ezt az új mobiltechnológiát. Az 5G-ellenes konteó egyik következménye az lett, hogy egyfajta posztmodern luddita mozgalomként Nagy-Britanniában több csoport mobiltelefonállomás- rombolásba kezdett (Portfolio 2020; HVG 2020)


Szabó Tímeát egy titkos szigeten lévő, illegális laboratóriumban hozták létre egy kullancs és Lendvai Ildikó DNS-éből. Egy ideig hőálló, steril üvegedényben tartották, aztán az MSZP behurcolta a magyar országgyűlésbe. Szabó Tímea először csak megbújt a parlamenti fakazetták, parketták rései között, aztán lassan bekúszott az ülésterembe. Amikor eljött a rajzás időszaka, Szabó Tímea szót kért, és szerteszéjjel fröcskölte a baktériumait. Egyes kutatók szerint a Szabó Tímea nevű organizmus nem azért van a magyar parlamentben, hogy a választókat képviselje, ő csak mérgezni akar. Szabó egy nem létező párt tagja, de egy nagyon is létező háttérhatalom biológiai fegyvere. Közvetlenül a lélekre hat. Elpusztít minden értéket. Még arra is képes, hogy néhány ezer védőmaszk miatt a határon túli magyarok ellen uszítson. (Zummer Fülöp)

3. Koronakonteók a mémekben

A koronavírussal kapcsolatos összeesküvés-elméleteknek az internetes mémek is egyfajta görbetükröt állítanak. Az internetes mém olyan jelenség, fogalom, szöveg, videó, kép vagy kép-szöveg kapcsolat, amely az interneten gyorsan és divatszerűen terjed; tartalma vicc, pletyka, motiváló üzenet, (ál)hír is lehet (veszelszki 2013).

Az internetes mémgyártás célja a legtöbbször valamely aktuális társadalmi-közéleti jelenség kigúnyolása. A mémeknek igen erőteljes közösségalkotó hatásuk van, ezáltal a felhasználók társadalmi, politikai mobilizálására is szolgálhatnak.

A mémalkotók – anonim vagy a mémen a forrást megjelölve névhez kötött, személyes márkát építő – népszerűségre tehetnek szert, a szórakoztatás és a humor révén.

„A humor igen hatékony szabályozó eszköz lehet a kommunikációban, a metakommunikáció szerepét is betöltheti. […] viszonyszabályozó szerepe is lehet, hiszen negatív indulatokat old fel, közelítheti az embereket egymáshoz” (Buda 1986: 79). A humor fő funkcióit általában három nagy csoportba rendezik (vö. mulkay 1988; Kuiper et al. 1993; martin 2007): 1. a jókedély kognitív és szociális hasznai; 2. feszültségcsökkentés, problémakezelés; 3. társadalmi kommunikáció és befolyás. e jellegzetességei (indulatfeloldó és problémakezelő, embereket közelítő hatása) miatt lehet hatékony a humor a fi zikai és lelki nehézségekkel való megküzdésben, mint amilyen a járványhelyzet és következményei (betegség és attól való félelem, egzisztenciális szorongás, megváltozott élet- és munkakörülmények stb.). egy korábbi helyzetjelentésben (veszelszki 2020c) bemutattam a karanténnal kapcsolatos mémeket; itt kifejezetten a koronakonteók mémlenyomataiból mutatok jellemző példákat.

4. Összegzés

A 2020-ban kibontakozott, új, korábban nem tapasztalt pandémia globális léptékben is bizonytalan, kiszámíthatatlan egészségügyi, társadalmi, gazdasági helyzetet okozott. Az információs hiánnyal is együtt járó krízishelyzetekben rendszerint megerősödik az alternatív magyarázatok, a konspirációs teóriák jelenléte, mivel az összeesküvés-elméletek a valóságot fekete-fehérre színezik, gyors, egyszerű és könnyen elérhetőnek tűnő megoldásokat kínálnak a komplex problémákra. Ez a tanulmány a 2020 januárja és szeptembere között, a koronavírus-fertőzéssel kapcsolatban megjelent összeesküvés-elméleteket összegezte, miközben terjedésük, „népszerűségük” magyarázatát a kulturális epidemiológia keretébe helyezte – és kitekintett a koronakonteókra reflektáló, azokat kifigurázó mémekre is.

RSS Hírstart hírei