A nemzeti összetartozás napja – a 2010. évi XLV. törvénybe foglalt hivatalos nevén: Nemzeti Összetartozás Napja – az 1920-as trianoni békeszerződés aláírásának évfordulójára emlékező, június 4-ére eső nemzeti emléknap Magyarországon, melyet 2010. május 31-én iktatott törvénybe az Országgyűlés.
Mi, a Magyar Köztársaság Országgyűlésének tagjai, azok, akik hiszünk abban, hogy Isten a történelem ura, s azok akik a történelem menetét más forrásokból igyekszünk megérteni, hazánkért és a magyar nemzet egészéért, az Alkotmányban rögzített felelősségünk jegyében, a magyarság egyik legnagyobb történelmi tragédiájára, a történelmi Magyarországot szétdaraboló, s a magyar nemzetet több állam fennhatósága alá szorító, 1920. június 4-én aláírt békediktátumra emlékezve, számot vetve e békediktátum által okozott politikai, gazdasági, jogi és lélektani problémák máig tartó megoldatlanságával, egyaránt tiszteletben tartva a magyar nemzet érdekeit és más nemzetek jogát arra, hogy a magyarság számára fontos kérdésekről másként gondolkodjanak, attól a céltól vezettetve, hogy e cselekedettel hozzájárulunk a Kárpát-medencében együtt élő népek és nemzetek kölcsönös megértésen és együttműködésen alapuló békés jövőjéhez, s egyúttal a XX. század tragédiái által szétdarabolt Európa újraegyesítéséhez törvényt alkotunk.
Az Országgyűlés a törvény elfogadásával kinyilvánította: „a több állam fennhatósága alá vetett magyarság minden tagja és közössége része az egységes magyar nemzetnek, melynek államhatárok feletti összetartozása valóság, s egyúttal a magyarok személyes és közösségi önazonosságának meghatározó eleme”.
A trianoni békeszerződés az első világháborút lezáró Párizs környéki békeszerződések Magyarországra erőszakolt rendszerének részeként, a háborúban vesztes Magyar Királyság (mint az Osztrák–Magyar Monarchia egyik utódállama, bár jogilag nem nevezhető utódállamnak) és a háborúban győztes antant szövetség hatalmai (Nagy-Britannia, Franciaország, Olaszország) között létrejött békeszerződés, amely többek között az Osztrák–Magyar Monarchia felbomlása miatt meghatározta Magyarország és Ausztria, Románia, valamint az újonnan létrejött Csehszlovákia és a Szerb–Horvát–Szlovén Királyság új határait. (Ausztria határairól emellett a saint-germaini békeszerződés is rendelkezik.)
Az első világháborút lezáró békerendszer alapján az akkori Magyarország népessége öt, a mai állapot szerint nyolc államban találta magát, és vele együtt történelmi és kulturális emlékhelyeinek nagy részét is:
- 300 ezer került Ausztriához,
- 3,5 millió Csehszlovákiához,
- 5,3 millió Romániához,
- 4,1 millió Jugoszláviához (beleértve Horvát–Szlavónország 2,6 millió lakosát).
Magyarországon az összmagyarság alig kétharmada, 7,6 millió fő maradt.
Románia 102 724 négyzetkilométernyi területet kapott, amely nagyobb terület, mint a mai magyar állam területe, a Szerb–Horvát–Szlovén Királysághoz 20 913 km2 került, Horvátországgal együtt 62 ezer. Csehszlovákia 61 661km2-rel, Ausztria 3967 km2-rel gyarapodott. Lengyelország 519 km2-t, Olaszország pedig Fiumével 18 km2-t kapott.
Magyarország alaptörvénye 6. § 3. bekezdése kimondja, hogy „A Magyar Köztársaság felelősséget érez a határain kívül élő magyarok sorsáért, és előmozdítja a Magyarországgal való kapcsolatuk ápolását.”
A politikai erők határon túli magyarokkal kapcsolatos politikai álláspontja a magyar belpolitikai konfliktusok egyik alapvető forrása. A külpolitikában elsősorban azokkal a szomszédos országokkal merülnek föl vitás kérdések (Szlovákia, Románia, Szerbia) ahol jelentősebb számú magyar nemzetiségű lakos él.
A trianoni trauma óta eltelt évtizedek alatt hatalmas volt a magyarság lemorzsolódása az anyaország határain túl, az elszakított nemzetrészek szétfejlődésének jelei is mutatkoztak ugyan, de a nemzeti együvé tartozás érzése megmaradt. Kárpátalján például az 1910-ben rögzített 185 ezernyi magyar anyanyelvűek lélekszáma az 1921-es csehszlovák nemzetiségi statisztikákban 111 ezerre csökkent. A magyarság tudatában a történelmi Magyarország képe tovább élt. A Kárpát-medencében egy virtuális belső Magyarország született. Ennek határai a nemzeti nyelv, a nemzeti kötődésű irodalom, a hitélet, a művészetek, a népi alkotások, a hagyományőrzés, a viselkedési szokások továbbélése révén a fizikai-földrajzi, állami és jogi széttöredezettség ellenére az országhatárok fölött is átívelőn élt tovább.
x x x
Most jobban állunk, mint tizenegy éve – jelentette ki Orbán Viktor a Kossuth rádió Jó reggelt, Magyarország! című műsorában a trianoni békediktátummal, illetve következményeivel kapcsolatban. Mint mondta, tizenegy évvel ezelőtt úgy döntött a magyar Országgyűlés, hogy az országvesztés napjából a nemzeti összetartozás napját kovácsolja. – Persze, volt egy országvesztés, ezt nem fogjuk elfelejteni hetedíziglen se.
De a magyar nemzet megmaradt, és ennek a lelki közösségnek a megőrzése mégis csak sikerült, sőt a kötődés erősebb, mint valaha – és ez nagy dolog! – fogalmazott Orbán Viktor.
– Van egy fantasztikus kultúránk, ami nincs senki másnak. Tehetséges nép a magyar. Miért ítélnénk magunkat az idők végezetéig bűntudatra? Amióta erősek vagyunk – az elmúlt tíz évben – azóta sikerült jelentősen javítanunk a viszonyunkat a szomszédainkkal is.
Ma egyetlen nép sem élhet úgy a Kárpát-medencében, hogy ne kalkuláljon velünk, magyarokkal – fogalmazott a miniszterelnök.
– Javult a viszonyunk a szomszédos népek közül a horvátokkal, a szlovénokkal, a szerbekkel és a szlovákokkal is. Mint mondta, nem arra kell törekedni, hogy egyik vagy másik hatalom mellé álljon Magyarország, hanem arra, hogy minél több barátunk legyen a föld minden pontján, és ezeket a barátságokat váltsuk át gazdasági együttműködésre.
Teremtsünk olyan lehetőséget más országokban, hogy munkalehetőség, piacok teremtődjenek a magyar munkaerő, illetve magyar áruk számára. Ki kell mennünk a világba, nyitottnak kell lennünk rá, együtt kell működnünk a világgal. Mivel a magyar nyitott nemzet, ez a fajta együttműködés sok előnyt hozhat Magyarországnak – mondta Orbán Viktor.