Ma 6 hónapos a VÍRUSNAPLÓ. Eddigi több mint 200 bejegyzés, illusztrációként több mint 1000 kép jelent meg, az írásokat 225 videó színesítette, Több mint 10 állandó munkatárs írásai kaptak helyet a VÍRUSNAPLÓ oldalain. A magyar blogok közül a legszínesebb blog, nyilatkozták egy magyar irodalmi intézet munkatársai, akik folyamatosan figyelik a tartalmat. Eddig vagy 700 olvasói levelet kapott a VÍRUSNAPLÓ, Magyarországról, Szerbiából, Németországból, Olaszországból és Erdélyből. Több ezer állandó olvasó követi a naponta megjelenő online portált. Úgy gondolom, hogy talán megérte belekezdeni. Adja Isten, hogy legyen erőnk és kitartásunk a folytatáshoz.
A XXI. SZÁZADI SZINDBÁD
Marton Árpád, egyik legjobb magyar kortárs költőnk, engem a szerkesztőt, a 143 éve született Krúdy Gyula Szindbádjára emlékeztet. Ehhez csak hozzátesz Huszárik Zoltán filmje, melyben a színészkirály, Latinovits Zoltán Szindbádként, máig felejthetetlen nagyot alakított – néha arra gondolok, hogy nem is játszott, csak önmagát adta.
Nem csak Szindbád, hanem Latinovits Zoltán is Marton Árpádra emlékeztet.
Az én Szindbádom az élete vége felé közeledve az élet értelmét keresi az organikusan átlényegülő természetben és a kulináris élvezetekben – ebben hasonlít az én Marton Árpádomra.
Én, Latinovitsot is egy ilyen Szindbádnak ismertem. Akkoriban sokan úgy nyilatkoztak róla, mint most Martonról, hogy nem egy egyszerű természetű ember volt.
De Szindbádot is, Latinovitsot is és Marton Árpádot is örökre szívünkbe zárjuk.
És akkor a fentiek igazolásaként álljon itt egy Szindbád – Latinovits – Marton monológ:
Élet, élet, szent megunt élet. Milyen jó visszatérni beléd! Talán mindenütt voltam, bálban és temetésen, erdőben és vízparton, bűnben és erényben. Sokat utaztam, most elfáradtam.
A halálnak nincs fénye, sem árnyéka, de van valami rozmaring szaga. Végre megszabadultunk egy kopott nadrágtól és nikli óralánctól. Megszabadulunk a köszöntgetésektől, a hazug szavaktól, a földi élet összes kellékeitől.
Gyöngyvirágszál, semmi szemrehányás. Már megint a sötétebbik szemüvegedet tetted fel. Az élet a szép hazugságok láncolata. Nincs a szerelemnél meghatóbb érzemény, mert korunkban, amikor a nemes érzések, a vallásosság, a hűség, a tisztelet, a barátság, a hazaszeretet, lassan kivesznek a világból, csak a szerelem az, amely képes visszavarázsolni a régen letűnt idők illúzióját. A nők gyöngédségére nagyobb szükség van mint valaha, mert minden nő, még a legközönségesebb is rokonságban van a holddal, a túlvilággal, a babonával. Csak a nők javíthatják meg az állati sorba jutott férfiakat, és minden alkalmat meg kell adni a nőknek, hogy a javítás munkáját elvégezhessék a férfiakon.
Az a baj, hogy én annyit értek az élethez, mint egy gyerek. Nem tudom a titkát annak hogyan kell viselkedni. Hogy mit kell mondani. Hogy kell boldogulni. Nekem tulajdonképpen egy kertben kellene ülnöm, vagy egy kórházban és tervezni, csak tervezni, csak tervezni. Mert amint cselekedetre kerül a sor, rögtön elhibázom a dolgot. Melléütök a szegnek.
Elmentem az édesanyámhoz. Jól van. Úgy él, mint számtalan évvel ezelőtt. Maga művelteti a kis földjét, a kis szőlejét. Nem szorul senkire. Más ember, mint én vagyok. Más fajból voltak ők, mint amit ideadtak nekünk. Azok tudtak élni. Még akkor lehetett is élni. És jól tudtak élni. Ezek itt nem tudnak. Nem is tudják, mi a szép és mi a jó élet. Nem tudják mi a jó falat, a jóízű pihenés. Nem szeretem ezt a mai világot. Azt mondják átmeneti idők. Csakhogy én nem kívántam átmeneti időt. Arra sem emlékszem, hogy ezt az egész életet valaha kiköveteltem volna. Protekciót biztos nem vettem igénybe. Már arra sem vagyok kíváncsi, hogy minek örülhet az ember ha magyar.
Marton Árpád május elsejére, egy különleges versciklussal kedveskedett nekünk, a Vendelineknek, vagyis a VÍRUSNAPLÓ olvasóinak:
MARTON ÁRPÁD LÍRAI SZAKÁCSKÖNYV A VÍRUSNAPLÓ OLVASÓINAK
Étköltemény E menüsor egy költemény. Alkotója, e hölgyemény az ízek virtuóza. Nincs himnusz, nincsen óda erényeit sorolni. Holmi éposz kevés e küldetésre. Térjünk hát máris a borsópürére. Friss zöldborsópüré. Menta teszi remekművé, hogy olvadoz a szájban. Bájban, ízharmóniában aligha lelni párját. Tálját hiába lesi macska: belőle falatocska nem marad hírmondónak. És most jő próbatétele a szóknak. Előtted kacsatál. Az áll döbbenten hull le tőle. Egy egész esztendőre emlékezetes lesz minden kincse: hasonlat, metafora nincs e kacsamájat amely leírja. Van-e halandó, aki kibírja olvadó szók híján, miközben szájába olvadozva szökken légies pudding módján krémje, zsírja? Rózsaszín kacsacombon roppanós fokhagyma a bonbon: hamvasak, ámde teltek, hát méltán ünnepeltek költőiképp: poéták haldokoltak búban-bajban elepedve e vajban úszkáló combokért. No és a mellek! Őket dicsérni nem mellesleg hiúság, vakmerőség, szófelesleg, megbocsáthatatlan vétek: mert minden dőre szónál, rezgő ribizliszósznál költőibben zeng ez étek.
Második étköltemény E levesnek barackok kölcsönöznek nagy rangot, ízvilágát mazsolák, vanília szövik át. Lágy, akár egy selyemkendő: ezüst kehely lesz a bendő. Zöld tányéron batáta - sült tök ízű krumpli -; rukkola a saláta, élénk színű rumli övezi a lazacot – szabad még egy falatot? Harmadik ételköltemény Hortobágyi palacsinta. Receptje nem csalafinta: borjúpörkölt némi vastag palacsintba csavarintva. Bolondítva sok tejföllel ínycsiklandó galacsinja. És a desszert csínja-bínja? Ízlelésed fellázítja: katalán krém, karamell, aranylik, mint kacsamell, habos, mint egy besamel, fátyolos ízakvarell. Negyedik ételköltemény: Szöktetés a szerájba Tán ezeregy éjszaka meséinek egy szava sem érhet ennek nyomába: Phildi legújabb tortája ezerízű varázslat, titka édes szerájnak benne rejlik, keccsel csábít, bajadérként bódít-kábít: marcipánszökőkutakban édes mákony, szilva csobban, dombocskái csipkeívek, patakjain gyönyörízek orgiája akként hull rám, mint elomló selyemturbán rejtelmei nyílnak, vagy tán káprázatos aranykaftán. Édességnek mecsete! Porfír csokicsemege. Ötödik ételköltemény: Az elcsábított barista Ím e csokibarna torta nem simul a tortasorba: ízlelsz alkonyarany kávét, lenyűgözne egy konklávét, brazilok és arabok vágynak egy-egy darabot. Velencei kávéházak vendégei erre várnak, aromája parisienne, ízén dél égöve izen. Phildi titka ezeréves: íze olyan keserédes, mint az élet, rajta plusz krémje kávés csokimousse. Hatodik ételköltemény E tortakrém kávéja arab. Ha nem vigyázol, egy darab sem marad immár kóstolóba: habos és kapós ez torta – tésztájának tiszta diója lágyság és kellem dáridója, s a rácsorgatott karamell állítom, hogy nem batagell! Hetedik ételköltemény: kacsamáj mangópürével Pasztellként olvad szádban a lágyság. Impresszió. Nem találni mását. Aroma-kompozíció: kacsamáj, puha, mint a hó édesgyökérrel, paszternákkal - randevú lágy ízkavalkáddal, mangópüré, mint trópusi szellő, édesburgonya-chips – mily megejtő! Előtted tájkép, festői tányér. Élj most a mának! A holnap ráér.
Nyolcadik ételköltemény: Bourbon vaníliafagylalt nyárízekkel Csábít e kristály-nyár-kehely. Illataiból rádlehel a nyár izgató, bódult álma. Eper, meggy, ribizli és málna – akárcsak hűs gyümölcskosár, eléd kész mesekertet tár. Illataiban-árnyain, akár egy pille szárnyain élednek mámoros emlékek - hódolat eme édességnek! Vanília, gyümölcs, borok: királyi, mint a Bourbonok. Kilencedik ételköltemény: E pástétom szinte csendélet. Benne ízletes csenddé lett a kert s az udvar száz íze: nem szomjazol többé vízre, ha aromáját kóstolod. A szakácsnőt megcsókolod - s a csókok íze szádban kakukkfű, rozmaring, s aranyló glóriában a tenger fodra ring - mert mint a hűs főn, olyan ám e ködös íz az olaján, fanyar, lágy dijoni mustár ezer pikáns titkot föltár, s a válogatott fűszerek kóstoltán szíved megremeg – a dísze édes, lágyan pácolt körtezselé, nem hull rá folt: ne pihenj le éhomra, építs e pástétomra!
Tizedik ételköltemény: karácsonyi sajtroló Ritka, mint a fehér holló eme megtöltött sajtrolló. Krémes, ízes és fehér - minden, minden pénzt megér. Őnélküle nincsen ünnep. Ha eszed, a gondok szűnnek! Lágyság, kecs és aroma. Ízvilágáról soha nem feledkezik a nyelved. Ma a legjobbikat nyelted! Tizenegyedik ételköltemény: dinnyekoktél Tépte szíved annyi sok tél. Felfrissít e dinnyekoktél! Hozzá szelet dinnye jár: édes és lágy, mint a nyár. Piros bélű, vadzöld dinnye, felfrissül az ember ínye, s míg a Nap lángolva fortyog, élvezd mindegyik hűs kortyot! Tizenkettedik ételköltemény: orosz ízek Káposztás és gombás pirog. Tölteléke szinte kilóg. Fajdkakassal tűzdelt saslik. Az illata messzi szaglik. Vanília mousse-os kucsma. Most kezdődik csak a mustra. Citromlében pácolt tonhal kikezd minden Romanovval. Tajgán száguld egy vad trojka. Vodkás, hűs oroszkrémtorta. Hű muzsikom, Alekszej, Belőle még egyet szelj!
Tizenharmadik ételköltemény: hentes steak Gránátalma és káposzta - mi is kell még a lábosba? Birsalmasajt pompázik rajta. Orientális ízű tajga. Díszíti spenót. Vad és zöld. Tányérodban az orosz föld kínálja zamatát és ízét. Többé haza sem vágysz már innét! Sertésszűz-szelet, rosé bárány. Zamata mint tűz, s pazar látvány! Párja sokáig nem lesz még: emlékezetes hentes-steak. Nosztalgia Szilvásgombóc a Nagymamánál… a tegnap százszor szebb volt a mánál – mint aranyfüst, szállt a porcukor. Vaníliaízű gyerekkor. Prológ (Így főztük ki - Dalciklus Tóth Péter zeneszerző számára énekhangra, klarinétra és zongorára) Madames et Monsieurs! Ha minden összejő, előbb-utóbb e szép napon minden e cifra étlapon szereplő ínyenc étek nagyságotok ínyének lesz ízletes kalandja, jó zamatos zamatra! Az ünnepi asztal terítve damaszttal, mit a nemrég megjött vendég egekig magasztal. Előétel Muffok, stólák és kalapok a foyer-ban, lágy falatok fogadják a belépőt: éhes urat és szép nőt - némi segedelemmel egy nagyfejedelemmel vetekszik itt az étvágy: három fogás vár még rád. Most hát a harcra fel! Az ízekért felel világranglistás konyhánk, percig se gyanakodj ránk: húsz csillagunk van, Micheline: tobzódhatsz oly sok ízben! A halleves Kezdetnek itt egy kellemes, lágyan párolgó halleves, vagy más néven halászlé - az érdem mindig másé – sok paprika és hagyma az ínyencet nem hagyja csak egy percig is békén. Így hát kezdjük a végén: dús lében annyi pont a kifilézett ponty, mit a széplélek áhít. Kanalazd mindHALálig! S míg e verset körmöltem, meg is főtt a pörköltem. A pörkölt Nem mondhatnám, hogy fönnkölt. Mégis tarol e pörkölt. Borjúhús, paprika. Léha emberfia ez ízektől vadul meg, akár a kanászgyermek, vagy mint a kannibál. Szeme keresztbe' áll. S a kovászos uborka hogy jő a menüsorba? tányérodban guggolva a jókedv tartozéka: úgy zöldell, mint a béka A sültek Az estélyhez föltétel változatos főétel nyakra-főre, sülve-főve, többtételes föltéttel. Ropogós farkú sült malac. Minálunk éhen nem maradsz! Szájacskájában citrom. Úgy öt kiló, amit nyom. Valld be, te is szájtátva állsz: ezt alkotta Túrós LukÁSZ. Két fülecskéje blanzsírozva a szakácsot nem zsenírozza. Hozzá csalamádé á'la Hollós Máté. S most a sülteket kisütöm sületlenségből, kis sütőn meglocsolgatva zsírral rím így egyez' a rímmal. S máris itt az asztalon föltornyozva nagy halom illatozó rumli: a serpenyős krumpli. Ínyenceknek chutney - lekvárféle vagy mi - originál oranzsból, nem fogunk becsapni. Büszkeségünk büszkeszósz tejszínnel – na, mit szólsz? Pácban párban tegnap lőtt fajdkakasból Gordon-blőd. Bélszín á'la Rossini. Erre nem épp rossz inni, és ne légy félénk, mondd ki hát: úgy jó, ha karaMOLLizált, és jó apróra vágva kis kromatikus spárga hozzá a zöldköret, mit kvintmártás követ. S most valami szeriőz. Tegnap ejtett, szelíd őz süldögél a nyárson. Puhább, mint a bársony. És ami a legfőbb: időközben megfőtt tűzre föltött lábosba' tűzdelt töltöttkáposzta. A desszert Mi nem használunk vegyszert. Minálunk minden desszert all' nature, all natur – még Madame Pompadour sem lelhetné hibáját, mely ismeretes báját csökkentné. Semmi íz, és semmi zord marquise, sem semmi csőcselék, proli babfőzelék ízéből le nem vonna. S mit nem tud mind a kukta, desszertnek túrósbukta, debussys japántorta, - bánatod fojtsd a borba –, légies az ischlifánk, aromája, nyisd ki szánk. Mousse is kell rummal, bíbor szirup by Kocsák Tíbor, utána némi Puccini fűszerezte puncs inni. S elő, szonátaforma! Sülhet a Mozart-torta. Tölteléke marcipán, ínycsiklandón hangzik ám, mit jó habosra vert fel kótyagos rímesmester, és hozzá almakompót. Ne mondd azt, hogy nem jó vót. Nem eshet semmi csorba, ha most az ételsorba pár palacsinta csusszan behajtva vagy lapossan lekvárral, kakaóval, s a tetején egy sóhaj- finomságú porcukor. Edd meg, holnap kondizol. Búcsúzásképp eperkrém- Csak ne add föl, tarts ki! Üres a hűtőszekrény? Segíts, Borbás Marcsi! A kávé Cikornyás barokk kantába' a kávé már-már kantáta. Perui és arab, bele néhány darab kockacukor, mokka. Ez ám úri móka! Fugato és Chaccon', szétreped a frakkom. Habbal kéred vagy Bachhal? Ezt döntsd el gasztroaggyal! S ha ízlett mind az étel, meghajolhat Tóth Péter!