Zsoldos Sándor mai jegyzete:
MINDEN MEGVAN (?)
A könyvtárakról (újabb nekifutás 1.)

Néha egészen határozottan így érzem: a könyvtárak a legnagyobb könyvpusztítók.
És itt nem az elhasználódott kölcsönözhető könyvek leselejtítésére gondolok, sokkal inkább a helyhiányra vagy más, pl. idejétmúlt stb., hivatkozással való kidobásokra, mintha az utókor ítéletét már a jelenben tudnák, és végre is hajtják, természetesen teljesen szabályosan (ezt nem kívánom vitatni). (Nem is szólva arról, miket nem vesznek állományba.) Legutóbb épp Szegedről röppent föl a hír konténerekbe temetett könyvhegyekről… Elkerülhetetlen, mégis fájó ez a vég – látatlanul, nem tudva, de sejtve, hogy többségük valószínűleg tényleg csak a helyet foglalta.
Nem tudom, de érdekelne, más országokban ez hogyan működik.
Ott is számolnak föl könyvtárakat, de azoknak aligha lehetett a megőrzés a céljuk (az időleges használaton túl, pl. vállalati könyvtárak).
Kíváncsi lennék, a washingtoni Kongresszusi Könyvtár vagy a British Library távolít-e (tűntet-e) el az állományából könyveket? Vagy hogy más nemzeti könyvtárak milyen időközönként költöznek? – Az Országos Széchenyi Könyvtár az elmúlt 40 évben harmadjára költözik. Ez pedig óhatatlan veszteségekkel is jár (könyvhalálokkal), működési fönnakadásokkal…
Rejtély számomra, hogy a kötelezően beszolgáltatandó ún. kötelespéldányokból hány kerül tartósan (vagy egyáltalán) állományba.
Az a jobbik eset, kis esély a túlélésre, ha jelképes összegért engedik új gazdára találni a könyvpáriákat. Hátha új tulajdonosuktól is másik, biztos helyre tudnak majd menekülni, megúszva költözéseket, kisebb-nagyobb háztartási (tűz, víz) baleseteket.
A digitalizálás esély lehetne a tartós megmaradásra és a „mindenkori” teljes hozzáférésre.
Esély – lehetne, ha nem gyerekcipőben járna, minálunk legalább is.
Számos (számomra) igen fontos (és ritka) magyar könyvet találtam meg digitalizálva (értsd: beszkennelve; hasonmás kiadásnak feleltethető meg, és szerencsés esetben kereshető szöveggel) külföldi könyvtárak mindenki számára hozzáférhető oldalain – és még több van/lehet, amelyikekhez kívülről (még) nem lehet hozzáférni.
Ez annyit biztosan jelent, hogy az adott könyvtár minden kötetét – valószínűleg mérlegelés nélkül – digitalizálták.
Ennek ismeretében a hazai helyzet reményteli – abból a szempontból mindenképpen, hogy még nálunk is eljuthatunk idáig. (Félő, hogy az elkövetkező pár évtized nem lesz elég hozzá.)
A jelen azonban – számomra – inkább lehangoló.
A Magyar Elektronikus Könyvtár (MEK) anyaga szinte naponta gyarapszik, ugyanígy az Arcanum ADTplus Digitális Tudománytára, ahogyan egyes megyei és városi könyvtárak is… De jelenleg nem tudok egy olyan intézményről sem, amelyiknek a teljes anyaga digitalizálva lenne (és legalább valamennyire hozzáférhetően).
Legközelebb néhány reménykeltő eredményről számolok be.
ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR: