VITAINDÍTÓ A BALKÁNRÓL
Bevezető:
Már 2016 májusától találkoztunk a Balkáni országok új határait tervezgető térképekkel – szóval a mostani, a Szlovén EU elnökség előtt felbukkanó dokumentum nem újdonság, csak az rosszul informált és a Balkán-Magyar történelmet nem ismerő újságíróknak jelent újat.
Természetesen a balkáni konfliktus nem most kezdődött, hanem több mint 400 éve és majdnem végig szorosan kapcsolódott a magyar történelemhez: Magyar-Horvát királyság, Rigómezei csata ahol magyarok a szerbekkel együtt harcoltak a törökök ellen, a vesztes csata után a törökök által elüldözött szerb nép befogadás Budán, a törökök kiűzése a szerbek segítségével Magyarországról, a Szerb-Matica megszületése Budapesten, a Szerb-Matica Újvidére költözése, 1912-ben a török kiűzése Szerbiából, az első világháború kirobbantása Szarajevóban, az első világháborúban magyarok szerbek elleni harca, a második világháborúban magyarok harca a szerbek ellen, majd a szerb megtorlások a magyarok ellen, a magyar trianon, a szerbek trianonja a Jugoszláv polgárháború után. Részletezhetném a két nép közös történelmét, de biztos vagyok, hogy a VÍRUSNAPLÓ olvasói ismerik a történelem ezen részét, mert sokan családi szálakkal is kötődnek ezen térség váltakozó tragédiáihoz.
Ezt naplóbejegyzést azért is bátorkodom megtenni, mert 1984-1988 között, komoly balkáni stratégiai rálátással rendelkező katonai szakértő voltam és azóta is a területtel kapcsolatos, kiváló információk birtokában vagyok.
Előzmény:
A bipoláris világrend jelentette a legutóbbi egyensúlyi állapotot a térségben, melynek legfőbb haszonélvezője az el nem kötelezett Jugoszlávia volt, mely egyszerre tudott a két tábor államaival is élhető kapcsolatot kialakítani. A két szuperhatalomnak egyaránt érdekében állt Jugoszlávia integritása és stabilitása, de még inkább az, hogy ne a másik tábort erősítse. A szovjet-amerikai status quo megszűnése így politikai földrajzi földindulást váltott ki a Balkánon.
Európa egyik eddigi utolsó, jelentős geopolitikai átalakulása a Jugoszlávia felbomlását követő amerikai felügyelet mellett megvalósított nyugat-balkáni rendezés volt. Ennek következtében a térség államföldrajzi szempontból fragmentálódott, számos új állam született, az államhatárok hossza több, mint duplájára nőtt, az etnikai szállásterületek megindultak a homogenizálódás, illetve szegregálódás útján. Ezzel párhuzamosan nyugati segítséggel megindult az államépítés, ahol a cél az EU értékrendjével kompatibilis társadalmi, politikai, gazdasági struktúrák kialakítása volt. A nyugati érdekek és értékek mentén történő rendezés egyik eleme volt az euroatlanti perspektíva ígérete is, mely a NATO csatlakozással Szlovénia (2004), Horvátország (2009), Albánia (2009), Montenegró (2017), Macedónia (2020) esetében valósággá is vált.
A fentiek alapján úgy gondolom, hogy a Nyugat-Balkán amerikai rendezése, a térség konfliktusait csak részben tudta megoldani. A kevés belső etnikai törésvonallal rendelkező államok perspektívái lényegesen jobbak, míg a megosztott társadalmak, elsősorban Bosznia-Hercegovina és Koszovó jövője konfliktusosnak látszik. A Nyugat-Balkán konfliktusos része azonban területileg zsugorodott, egyes eredeti tagjai Horvátország, Montenegró, Albánia, lassan elindult az európai integráció felé.
A megoldás keresése:
Már két hete azon spekulál az exjugoszláv országok sajtója, hogy vajon tényleg létezik-e egy olyan informális dokumentum, amelyben médiaértesülések szerint Janez Janša, szlovén kormányfő a balkáni határok átszabását javasolja, a nagyszerb-nagyhorvát-nagyalbán tervekkel való teljes összhangban.
Szerintem valóban létezik a konzervatív-jobboldali Janez Janša vezette szlovén kormány egy olyan, úgynevezett non papert – egy olyan nem hivatalos dokumentuma, amely informális javaslatokat tartalmaz bizonyos kérdések kapcsán. A vitaindítót már el is juttatták a belga Charles Michelnek, az EU-tagállamok állam- vagy kormányfőit tömörítő Európai Tanács elnökének.
Zöld: Bosnyák-Muszlin Állam.
Fekete: Nagy-Albánia (Koszovóval, a Szandzsákkal és a Macedón siptár területtel).
Kék: Nagy-Horvátország ( a Hercegovinai területtel).
A dokumentum szerint Janez Janša, többek között úgy segítené a Nyugat-Balkán országok európai integrációját, illetve a térség stabilizációját, hogy etnikai alapon újrarajzolná a térség térképét. A megoldás-javaslat kvázi feldarabolná a jelenleg ismert Bosznia-Hercegovinát, a többségében albán etnikumból álló Koszovót beolvasztaná Albániába, illetve létrejöhetne a nagyalbán mellett a nagyszerb, illetve a nagyhorvát állam is.
Ez, a Szlovéniában megfogalmazott dokumentum, egyfajta tapogatózás a szlovén külügy részéről, hogy egy ilyen javaslatra mennyire lennének vevők az EU és a nagyobb tagállamok. Természetesen ha történne egy ilyen nagy erejű változás, az a nagyhatalmak, azaz az Egyesült Államok és Oroszország beleegyezése nélkül nem történhetne meg.
Egyes vélemények szerint Oroszország nem támogatná a határmódosítási javaslatot. Az oroszok számára a jelenlegi nyugat-balkáni helyzet a ideálisnak mondható: Koszovó státusza nem rendezett, Bosznia-Hercegovina kvázi működésképtelen. Oroszország számára ez jó, mert szinte zéró anyagi befektetéssel ellehetetleníti azt, hogy Szerbia, Koszovó és Bosznia-Hercegovina a közeljövőben csatlakozzon a NATO-hoz.
Más vélemények szerint a mostani helyzet távolabb löki ezeket az országokat az uniótól. A balkáni konfliktus jelen pillanatban nem történelmi határok rendezésével, hanem a jelenleg kialakult etnikai határok figyelembe vételével oldható fel. Hiába Koszovó a szerb nép történelmi bölcsője – az már örökre elveszett, hiába Bosznia, mikor már jelen pillanatban is három állam működik a területén.
A mostani javaslatban nagyon sok logika van:
Bosznia: Ez a három, különálló országrészből összerakott mesterséges állam, a Jugoszláv polgárháborút lezáró daytoni békeszerződés (1995) alapján létezik. A három országrész két részre tagolódik: az egyik a Bosznia területének 50%-át kitevő Bosznia-hercegovinai Föderáció (25.000 km2) amely bosnyák, illetve horvát többségű kantonokból áll. A terület másik 50%-án pedig a közigazgatásilag egységes Szerb Köztársaság (25.000 km2) van. A daytoni béke óta az ország nemzetközi ellenőrzés alatt áll.
A 3.500.000 lakosú Bosznia-Hercegovina egyszerre több nemzetiségű és több vallású ország. Boszniában 1.750.000 (50%) muszlim-bosnyák, 1.230.000 (30%) szerb ortodox keresztény és 550.000 (15%) horvát római katolikus él.
Rózsaszín – Szerb Köztársaság,
Zöld – Bosnyák-Muszlim területek,
Kék – Horvát Hercegovina.
Szerbiához csatlakozna a Boszniai Szerb Köztársaság (Republika Srpska), létrejötte 1992. Területe 25.000 km2, lakosainak száma 1.230.000, vallása szerb ortodox, fővárosa Banja Luka. A Szerb Köztársaság hét régióra oszlik: Banja Lukai régió, székhelye Banja Luka, Doboji régió, székhelye Doboj, Bijeljinai régió, székhelye Bijeljina , Vlasenicai régió, székhelye Zvornik, Szarajevó-Romanija régió, székhelye Sokolac, Fočai régió, székhelye Foča, Trebinjei régió, székhelye Trebinje.
Horvátországhoz csatlakozna a horvát népességű Nyugat-Hercegovina. Ez a cca. 5.000 km2 nagyságú terület Horvátországgal határos és az itt lévő 14 községben, Kuprestól – Ravnoig több mint 550.000 horvát él.
A maradék Bosznia területen (cca. 20.000 km2) létrejönne egy bosnyák-muszlim állam, Szarajevó fővárossal.
Horvátország területe 56.500 km2, lakosainak száma 4.150.000. A Nyugat-Hercegovina csatlakozása után a Nagy-Horvátország területe cca. 61.500 km2 lenne, lakossága pedig elérné a 4.750.000.
Szerbia jelenlegi területe (Koszovó nélkül) 77.500 km2, lakosainak száma 7.000.000, a vallás szerb ortodox, fővárosa Beográd (lakossága 1.600.000), Újvidék (Novi Sad) (350.000), Niš (250.000), Kragujevac (140.000), Szabadka (Subotica) (100.000). A lakosság 66% szerb, magyar 13% (250.000).
A Szerb Haderő még ma is meghatározó szereplő a Balkánon. A délszláv háborúban tönkrement eszközök pótlását 2000 óta megkezdték, azóta folyamatos az újítás. A Szerb Hadsereg főleg keleti, és szovjet eszközökkel bővül. A szerb fegyveres erők létszáma 28.000 fő. A szárazföldi erők között 13.000-en, míg a légierő kötelékében 5.000-en szolgálnak.. Rajtuk kívül 50.000 tartalékost tudnak mozgósítani. A szerb hadsereg harci egységei négy gépesített lövészdandárból és egy különleges műveleti dandárból állnak. A szerbeknek megdöbbentő mennyiségű, mintegy 212 tankjuk van – ezek döntő része M-84-es. A szerbek a csapataik szállítása kapcsán komoly páncélozottságú gyalogsági harcjárművekből 335-öt tartanak hadrendben. Emellett persze páncélozott szállító harcjárműveik is vannak 71 darab. Páncéltörő képesség tekintetében az orosz Maljutka és a Fagot rendszerekre hagyatkoznak, de vállról indítható páncéltörő fegyvereik is vannak. Tüzérség tekintetében a Balkánon ők rendelkeznek a legkomolyabb arzenállal. Önjáró tarackokból 60-nál is többel, vontatott tarackágyúból pedig 132 darab különböző kaliberűvel. A rakéta tüzérségük igencsak impozáns: 78 darab 128 milliméteres és 3 darab 262 milliméteres rakéta-sorozatvető rendszerrel bírnak. Szárazföldi egységeik csapatlégvédelmi képessége kitűnő, e tekintetben kis hatótávolságú Kubjaik, közeli hatótávolságuk Sztreláik, és 40 milliméteres légvédelmi gépágyúik vannak. Ami a harci repülőgépeket illeti Szerbiának 11 MIG 29-ese, továbbá 21 MIG 21-ese és 9 J22 bombázója van.
Az így létrejövő Nagy-Szerbiának cca. 8.000.000 lakosa lenne és egyharmadával megnőne a területe is, de kijárata az Adriai tengerre így sem lenne.
Szerbia és Koszovó (Rigómező) között terület cserére kerülne sor. Koszovó északi, szerb többségű területei Szerbiához kerülnének, míg a szerb, főleg muzulmán többségű Szandzsák Koszóvóhoz csatlakozhatna.
Szandzsák területe 8.700 km2, lakosai 145.000 muszlim és 90.000 szerb. A Szandzsák (törökül: Sancak) vagy Novi Pazar-i Szandzsák főleg muzulmán lakosságú vidék. Szandzsák Szerbiai része és egy elszegényedett, társadalmi problémákkal sújtott vidék. Lakossága túlnyomórészt bosnyák nemzetiségű és muszlim vallású, erős török kapcsolatokkal. Szandzsák városai: Novi Pazar (55.000 lakos) és Priboj (20.000). Számos szandzsákinak vannak Törökországban élő hozzátartozói, mivel ez a terület 1912-ig az Oszmán Birodalom része volt. A szerb hatóságok jelenleg már nem tudnak ezen a területen úrrá lenni.
Jelenleg a koszovói szerbek a Szerbiával határos Kosovska Mitrovica régióban (Leposava és Zubin Potok) régióban laknak. Ezek a terület kerülhetne vissza Szerbiához. Ezen a területen 175.000 szerb él – jelen pillanatban durva siptár elnyomás alatt.
Koszovó területe a 7. század eleje óta keresztény hitben élő szerbek őshazája. melynek székhelye Destinikon. A terület az ezredfordulón, egy évszázadig állandó bizánci – szerb harcok színtere volt, míg végül 1165-ben Nemanja István szerb fejedelem indított offenzívát a terület megszerzésére. Majdnem két évtizednyi harc után, végül III. Béla magyar király fegyveres segítségével 1183-ban Koszovó teljes területe szerb uralom alá került. 1912-ben, a török kiűzése után Koszovó területét Szerbia foglalta el. Időközben, a ’80-as évek elejére az albán lakosság aránya tovább nőtt a szerb lakosság rovására, köszönhetően a magasabb születési rátának. Az 1981-es jugoszláv népszámlálás alapján már csak Koszovó lakosságának mintegy 10%-a volt szerb.
Albánia területe 29.000 km2, lakosainak száma 2.900.000, fővárosa Tirana, lakosság 80%-a albán (szkipetár) nemzetiségű, ezen belül is megkülönböztetendőek a Shkumbin folyótól északra élő gegek, és az attól délre élő toszkok. Koszovóban 88% (1.800.000 fő), Észak-Macedóniában 35% (700.000) és Montenegróban 14% (85.000) albán (siptár) él. Ezen területek csatlakozása után létrejövő Nagy- Albániak 5.500.000 lakosa lenne.
Zárszó:
Janez Janša, szlovén miniszterelnök Balkánnal kapcsolatos rendezési terve nagyon biztató. Mindenki kapna – senki sem veszítene elven alapszik. Minden nemzetnek külön állama lehetne, ami csökkentheti a konfliktusveszélyt és ezek után megindulhat a Balkán igazi európai integrációja is.
Végezetül még az is lehet, hogy mi, magyarok is nyertesei lehetünk a balkáni határmódosításoknak. De erről majd egy másik alkalommal írok.