A PIAC GLOBALIZÁLÁSA UTÁN A POLITIKA GLOBALIZÁLÁSA VAN SORON
Fricz Tamás írása
Az 1968-ban megkezdett folyamatok végső szakaszba érkeztek: a háttérhatalmak új világrendet hoznak létre a poszt-Covid-korszakban, amely politikai, ideológiai, gazdasági kohéziót és nemzetállammentes világot jelent. A tervekben Marx és Engels nagy álma, a világkommunizmus tér vissza döbbenetes erővel egyfajta transznacionális, globális kormányzás uralma alatt. (Utóbbit proletárdiktatúrának már nem nevezhetik ők sem, hiszen a világelit tagjait a Rothschild családtól kezdve mondjuk Bill Gatesig nehezen lehetne proletárnak nevezni, viszont a proletár szót elittel helyettesítve és a diktatúra szót megtartva már a lényegre tapinthatunk.)
Immáron nem kérdés, hogy a globális elit elsődleges célja a nemzetek és nemzetállamok megszüntetése, s egy átfogó, nagy rendszert képező világkormányzás létrehozása, amelynek keretei között – terveik szerint legalábbis – lehetségessé válik a világ olyan nagy problémáinak a rendezése, illetve kezelése, mint a társadalmi egyenlőtlenségek, a klímaváltozás, a fenntarthatatlan növekedés, a migráció és így tovább.
A világkormányzást egyfajta sajátosan új, komplex rendszerként fogják fel, abból kiindulva, hogy önmagában sem a civil társadalom, sem a piac, sem a kormányok nem képesek a gondok megoldására. Ezért azt tartják kiútnak, ha a vállalatok és a kormányok „hatékonyan kommunikálnak egymással”. Ez nem jelent mást, mint azt, hogy a globális piac vezető szereplői lépésről lépésre átveszik a kormányzás „nehéz munkáját” a nemzetállamoktól.
A kezdeményezők Klaus Schwab, a World Economic Forum elnöke, a Bilderberg-csoport, Blackrock és a Blackstone vezérigazgatói, David Rubinsteint, a Carlyle befektetőcsoport vezetője, az ENSZ vezetői, az IMF vezetője, valamint az Európai Központi Bank vezetője. Ők valóban olyan komplex globális hatalmi rendben gondolkodnak, amelyben egyesülnének a hagyományos kormányzatok és a globális piaci szereplők, kiegészülve civil szereplőkkel. Feloldódnának az eddigi intézményes és funkcionális határvonalak köztük, egyfajta közös irányítás vagy uralom jönne létre – természetesen a „humanista” célok, a jólét, az egészség és a világbéke megteremtése érdekében. Ha csak egy kicsit is közelebbről elképzeljük ezt, akkor nekem rögtön az ötlik szembe, hogy a nagyfiúk a demokráciát a komplex irányítással akarják felváltani, választások és képviselők helyett a technokráciát tekintik elsődlegesnek, transzparencia helyett pedig a nagyközönség által nem érthető „szakértelemre” helyezik a hangsúlyt.
Klaus Schwab a Project Syndicate-ben (Soros György internetes lapja) azt fejtegeti, hogy nem kell semmilyen új ideológiát kialakítani a Great Resethez, „egyszerűen pragmatikus lépéseket kell tenni egy ellenállóbb, összetartóbb és fenntarthatóbb világ felé”. Ez azt jelenti, hogy nem kell más ideológia, mint a neoliberalizmus, csak ennek egy „újhullámos”, szociális-szocialista (legyünk pontosak: neokommunista) változata, vagyis jöjjön létre a kommunista liberalizmus. A mindenki által elfogadandó szocialista-kommunista liberalizmus után pedig nem marad más, mint technikai-technológiai-ökológiai problémák és válságok kezelése, azaz pragmatizmus, ami egy kissé a leszerepelt Fukuyama „történelem vége” tézisének felmelegítésére is utalhat. Vagy akár Marxra is, aki a kommunizmust úgy képzelte el, hogy a világ problémái már megoldódnak, s utána mindenki szükségletei szerint él, s vadászik-halászik vagy éppen kritikai kritikusként ténykedik. Mindenki egyenlő lesz és mindenki boldog.
A globális elit és Schwab által megfogalmazott célkitűzések között alapvető elem az ember státusának megváltoztatása a digitalizáció, a robotizáció és az MI (mesterséges intelligencia) korában: Az új tech óriások által alkalmazott technikák lehetővé teszik a kormányoknak, hogy behatolhassanak elménk eddigi privát terébe, olvassák gondolatainkat és befolyásolják viselkedésünket, és így a fizikai világ részévé válunk. „A mai külső eszközök – a hordozható számítógépektől a virtuális valóság fejhallgatóiig – szinte biztosan beültethetők lesznek testünkbe és agyunkba.”
Ezek „jót” akarnak nekünk. Éppen ezért van jó okunk a félelemre. És arra, hogy felébredjünk végre, mert szerintük a következő időszak: „Nincs semmim, nincs magánéletem, de az élet sose volt még ilyen jó!” „Semmit sem birtokolsz, és boldogabb leszel.” „Bármit is akarsz, béreled majd. És drónnal fogják házhoz szállítani.” „Emberek milliói vándorolnak majd el a klímaváltozás miatt.” „Jobban kell majd köszöntenünk és integrálnunk a menekülteket.”
