– Nem lesz már kicsit sok a rosszból…?! Arra ébredtem (még szerencse, hogy ébredtem…), hogy ezt kérdezem magamtól.
– Tegyünk már ellene valamit! – tette hozzá jobb lábam, ha már ő vállalta a felkelési elsőbbséget. A jobblábam tehát az „élcsapat” ma… (Sőt, kiderült, hogy én úgy alszom, hogy rendszeresen jobb lábbal kelek fel… akkor meg mi itt baj?!)
A kérdés jó! Megpróbáltam elképzelni, hogy milyen színben szeretném ma látni a világot… Elmondhatom, hogy nem a kedvenc színem jött be, mégis abban maradtam magammal, hogy ennél a színnél maradok: rózsaszínben akarom látni a világot… Gondolom, innentől nincs több kérdés… Ellenszavazat…?! Ha van is, nem érdekel – ez egy ilyen demokrácia…
„Mindenki panaszkodik az időjárásra, de senki sem tesz ellene semmit!” – ezt még Mark Twain jegyezte meg annó. A maga korában is volt gond a világban és ő még világháborút se látott… Látná ezt a mai világot, vírusháborústól, a klímakatasztrófáinkkal, turbó-középkori vallási öldökléseivel, háborodott ideológiák pandémiáival…
„Ha felismerjük végre, hogy minden ember őrült, egy csapásra világossá válik előttünk minden rejtély.”
Ezt is ő mondta (nem a jobblábam), nem is gondolva, hogy a múlt század eleje óta erre, mennyire rászolgált a Föld jogosulatlan főbérlője, aki nemcsak maga körül, hanem maga körében és magán belül is pusztít, ahogy csak bír…
Akkor tehát én most teszek valamit a rossz idők járása és a színproblémák ellen! Nem sok, de állítom, hatékony…
Igen, róla van szó…
A Rózsaszín párduc (eredeti cím: The Pink Panther Show) amerikai televíziós rajzfilmsorozat, amely 1964-től 1980-ig készült. 1969-től 1980-ig az ABC adta le a rajzfilmsorozatot, amelyet Friz Freleng és David H. DePatie rendezett. Hazánkban 1987-ben kiválogatták két-három évad 15 epizódját és az MTV1 adta le csütörtökönként, szombati ismétlésekkel.
A legelső összeállítás, annak idején 1969. szeptember 6-án került adásba az USA-ban. Az epizódok címei: The Pink Blueprint (A rózsaszín tervrajz), Bomb Voyage! (Bombajó utat!) és Pink Tail Fly (Pink zümmögő moszkitó) – már a címek is játszanak! Az utolsó (82.) részt 1978. december 23.-án láthatták a jenki pink-rajongók a tévében; ebben a Pink Z-Z-Z (Rózsaszínalvás), a Trail Of A Lonesome Mine (Az arany bánya) és a Star Pink (Rózsaszín jövő) című epizódokat láthatták „rózsaszínben”, utoljára.
A mi KARANTÉVÉ-nk első, 35 perces extrájában rózsaszínű hősünk a sportnak és a fitness életmódnak hódol… ne tudjátok meg, hogyan! Illetve mostmár mindegy, tudjátok csak meg és okuljatok… (a tartalomjegyzék, angolul):
(1) Pink Streaker – The Pink Panther tries to help a novice skier when things go awry. (2) Come On In! The Water’s Pink – The Pink Panther decides to relax at Bicep Beach, where he continually wins over a body builder. (3) Toro Pink – The Pink Panther tries his hand at being a bull fighter. (4) The Pink Pro – The Pink Panther sets himself up as a pro in many sports and hoodwinks an innocent pedestrian into signing up for lessons. (5) In the Pink – The Pink Panther tries to get himself into shape, but it’s a lot harder than it seems. (6) Pink 8-Ball – The Pink Panther wraps up a basketball, only it escapes his clutches. The Pink Panther chases the basketball everywhere.
A közel 42 perces második gyűjteményben pedig a gyűjtőfogalom az eszem-iszom… (Mindig ez a vége a nagy fitness-párduckodásnak! 😀 ).
(1) Pink on the Cob – Pink battles crows trying to eat all his corn. (2) Supermarket Pink – Pink goes to the supermarket. (3) Pink Punch – Pink introduces Pink Punch, but the asterisk on his sign insists on being green. (4) Pinknic – Pink wakes up in a log cabin in January and has to avoid getting eaten by a mouse before Spring.(5) Sherlock Pink – Private Detective Pink tries to identify who stole his breakfast, instead finding another crook. (6) A Fly in the Pink – A fruit fly attacks Pink’s orchard. (7) Pink Breakfast – Pink tries to make breakfast.
A játékfilmes változatokról és azok nyúzatairól most nem is beszélünk, de Dr. Rock azért egy kis rózsaszín zenesztorit szoríthat tán a végére…
Minden idők egyik legzseniálisabb filmzene komponistája, Henry Mancini 500 film és tévésorozat zenéjét szerezte, 90 lemeze jelent meg, 1924-ben megkezdett áldásos 70 évnyi élete alatt. Ha csak ezt az egy filmzenét alkotta volna meg, akkor is a legnagyobbak közt emlegethetnénk, és akkor még nem beszéltünk a Moon River-ről, a Peter Gunn Témáról, The Windmills of Your Mind-ról és a többi halhatatlan melódiáról… A „kész leltár” élén 4 Oscar-, 20 Grammy-, és egy Golden Globe díj is ékeskedik. Itt az a főcímzene, amit mint a gumijátékot, a cselekmény minden momentumához, karakterizálásra és humorbonbonnak tetszés szerint lehet alakítani… A filmzenék magasiskolája, egyszersmind mestertanulmánya…
Egy kis ráadás zene-desszert. Vezényel a szerző, a téma az 1962-ből való “Sétáló Bébielefánt“. Abban az időben a zongoristája, a később, hozzá hasonlíthatóan egyetemes filmzene szerző, John Williams volt.
Ugye-ugye, hogy hiányzott egy kis „rózsaszín” a napjainkból… Legyen szebb színű a hétvégéje annak, aki velünk együtt végig élvezte ezeket a kalandokat!