ORSZÁG – ÜNNEP – ZENE: GRENADAI KARNEVÁLTÓL A JAPÁN FESZTIVÁLOKIG
Szokásom szerint, szándékosan hanyagul lekésve a naptárt, ezúttal utókarneváli világ (helyben)utazásra viszem hű követőimet. Azért nem gond az idén, az időben levés, mert megtanultunk közben az időtől egyre függetlenebbnek lenni… Nem is rossz ez; sok nagy bajunk lett már az időtől való függőségünkből, nemde?! Akkor tehát, most kezdjük a történelmi függetlenség emlékezetével egy liliputi szigetországban. Jó széllel képzelethajózván, kössünk ki valahol az álmodott karibi szigetvilágban, a Kis-Antilláknál…!
február 7. – Grenada, a függetlenség napja (1947.)
A szélfelőli kis-antilla szigetország 344 km²-nyi (2/3 Budapest) területén, jó bő 100 ezer ember lakik – plusz a turisták. Az eredetileg karib indiánok lakta szigetet Kolumbusz Kristóf fedezte fel 1498 őszén, harmadik útja során.
A fűszerszigetként ismert, vulkanikus eredetű mini földdarab hatalmas szerecsendió-, kakaó- és banánültevényei ellenére a szegény, fejlődő államok közé tartozik. A buja és sokszínű trópusi vegetáció, a festői környezetben fekvő főváros, Szent György városa, valamint annak kikötője és több kilométeres álomstrandja – a Grand Anse Beach – mindenki számára vonzó, igazi helybenutazási paradicsommá tehetik Grenadát.
A világ egyik legszebb szigetének csak két baja volt félezredéves történelme során: maga a történelem és a természet viharai… Krikett világnagyság, 2007-ben még világkupát is rendezhettek.
Ébresztő! A PlesiTours Imagine Travel álomajánlatai következnek:
Ha Karib, akkor karnevál – hátha ilyet még nem láttatok?! A tavaly augusztusi felvételen, jellemzően, maszk és gátlások nélkül zajlott a menet… Igaz, a karneváli maszk se egy tuti védelem, bármi ellen… 😊
február 11. Japán – az államalapítás ünnepe (Kenkoku kinen-no-hi)
Japán (Nippon vagy Nihon, hivatalosan: Nippon-koku / Nihon-koku) szigetország Kelet-Ázsiában. 6852 szigetéből a négy legnagyobbat nevezik főszigeteknek. A nagy múltra visszatekintő Japán ma a harmadik legnagyobb gazdasági hatalom az USA és Kína után, a Föld leggazdagabb országainak egyike, számos nemzetközi szervezet tagja. Fővárosa és legnagyobb városa Tokió, a világ legnépesebb várostömörülése. A fővároson kívül még tizenegy, milliós nagyváros található Japánban. 377 972 km²-ükön 126,5 millióan élnek együtt – gyorsítottan, de végtelenül fegyelmezetten, rendben. A mai japán nyelvben, körülbelül 30-40 ezer szót használnak – és mindhez tartozik egy kép…
Ebbe a távoli s mégis nagyon közeli országba több, „fejben” utazó élményt is kínálunk. Az első szellemünket utaztatja a szemünkön át a legnagyobb sziget, Honshu jelenében és múltjában, a második a fővárosba viszi el az egész lelkünket, ha felszállunk a „helyi fejben járatra”, a harmadik egy mozgalmas oszakai népszokásba avat be, a negyedik pedig a Sikoku-beli nagy parádéra visz el bennünket… Nagy utazás lesz, amit zenében is folytatunk, abban még „rozsdás szög” is lesz, más „fém-áruk” közt……
A tokiói városnézés igazi kiadós helybenutazó csemege, még ülve is lejárhatjuk a lábunkat…
Japán második-harmadik legnagyobb lélekszámú városa Osaka. Hogyan lehetséges ez a kétféle helyezés, kérdhetnénk, mai szóhasználattal, „kettős mérce” ?! Míg éjjel, az ottalvók 2,6 millióan vannak, ilyenkor ők Japán harmadik legnagyobb városa, Tokió és Jokohama után; nappal viszont a második helyre tornázzák fel magukat 3,7 millió fővel, mutatva a város, mint gazdasági központ súlyát és szerepét a foglalkoztatásban… Ugyanakkor a bizarr hagyományápolásban is odateszik a magukét, az alábbiakban megszemlélhetően, a „Danjiri” nevű kollektív rohanásőrület forgatagában:
Nem is gondolná az átlagos járókelő (már, amikor járhat-kelhet…), hogy Japán micsoda karneválország?! Itt van például a Sikoku szigetén Oszaka felé néző Tokusima város Awaodori Fesztiválja…
Kicsit túlutaztuk magunkat, de talán senki sem bánja… Kulturális mintavételként, a japán rockzene három jellegzetes korszakának különleges, mégis jellegzetes bűvkörét fogjuk megidézni. Állíthatom, semmivel sem lesz kevésbé csiklandós szemnek és fülnek, mint az eddig látottak s hallottak…
J-Rock extrák
A rock and roll őrület egy bizonyos Kosaka Kazuya and the Wagon Masters country együttesnek köszönhetően tört ki 1956-ban, amikor bedobták Elvis Heartbreak Hotel-jének a feldolgozását:
A rock-and-roll korszak 1959-ben kulminált, számos filmben is szerepeltek a rock and roll csapatok, akik amerikai idoljaikat utánozták, pedig Pearl Harbour még nem is olyan régen volt… A korszak azonban gyorsan leáldozott. Mivel a koreai háború rendkívül fontos stratégiai szövetségessé tette Japánt, ekkor zúdult rájuk a katonai bázisok felől a popkultúra, máig őrzik az első nagy sztár emlékét a Yoyogi parkban (Tokyo) a japán rockabillyk:
A japán rockzene egyik legnagyobb vezérhajója a 80-as évek óta az X Japan együttes.
X Japan (Ekkuszu Japan) japán power/speed metál együttes, melyet 1982-ben alapított a dobos Yoshi és az énekes Toshi. A szimfonikus elemekkel kevert zenét játszó együttes, később a progresszív rockzenefelé fordult és nagyobb hangsúlyt fektetett a rockballadákra. Őket tartják a nyugati glam-hez hasonló, külsőségekkel viselős visual kei stílus egyik úttörőjének. Az együttes eredeti neve X (Ekkuszu) volt, 1988-ban adták ki első lemezüket. Az 1991-es tagcserékkel egyidejűleg X-ről X Japan-re változtatta a banda a nevét. 1995-ben az együttes imázst váltott, elhagyták a visual keire jellemző extrém külsőt. 2017-ig öt stúdióalbumot, 6 koncertalbumot és 21 kislemezt jelentettek meg. Ők voltak az első modern rockegyüttes Japán történelmében, akik országos televízióban szerepeltek és az első hazai együttes, akik háromszor egymás után töltötték meg a Tokyo Dome-ot (55 ezer fő). Az X Japan mintegy 30 millió lemezt adott el pályafutása során.
Az ördöngös zseni, Yoshiki „légies” dobszólójával képes volt még Csajkovszkij Vonósszerenádjára is ráindulni… Elsőre lehet, hogy bizarr kihívásnak tűnik a, látszólag nagyon idegen zenei világok összeeresztése, ámde ha mégegyszer megnézzük figyelmesen, lehet, hogy a szenvedély és valami titokzatos mély erő mégis csak összeengedi a távoli zenék szellemét.
…és azt mondhatom, még nem is vagyunk túl a J-rock nehezén! Ám az is lehet, hogy lesz, akinek a most következő metál-bábszínházi élmény lesz a zenecsemegekukorica… mert ez tényleg olyan lesz… kis zsenge szemecskék, valami igen csípős szósszal… és nagyon sütősen fogyasztva jó… 😀 Zeneileg gyenge idegzetűek óvatosan, apránként fogyasszák! Az együttes neve elmond mindent, vagy mégse…?!
Babymetal – egy japán metal idol zenekar. 2010 óta léptek be a fémgyártásba… Állandó tagjai: „Su-metal”, „Yuimetal” és „Moametal”. A háromtagú együttes főleg heavy metal és más japán idol műfajokban alkot. Az énekesek mellett, a hangszerelést egy heavy metal együttes a Kami Band biztosítja. A Babymetal névadó albuma 2014 februárjában jelent meg. A zenekar tette a Kawai metal-t úttörő műfajjá.
Egy másik „metáloviból” repült ki, 2015-ben egy másik kult-cica/fiú csapat, akik már akkor érezték a gender-idők előszelét…
A Ladybaby alapkoncepciója szerint „egy újfajta szórakoztató csoport, mely átlépi a nemzetiséget, a generációt, a nemet és minden korlátot, illetve megörököl, elpusztít és újraformál minden kultúrát.” A zenekar a tiszta énekhangokért felelős két, a 2015-ös tehetségkutató versenyen felfedezett junior idolból (Rie és Rei), illetve a hörgő-felelős ausztrál származású Ladybeard-ből áll, műfajukat tekintve a „kawaideath” (aranyos halál’), azaz a J-pop-ot a death metal hörgéssel vegyítő műfajba sorolják magukat.
Welcome to Japan! Erről az jut eszembe, őszintén reméljük, hogy a 2021-es olimpiát nem helyben / fejben fogja nézni a sportrajongó világ…
Na jó, aki idáig végigrepült velem ezekbe a távoli világokba, megérdemel egy kis zenei feloldódást, levezetést – még mindig a karneváltól való búcsúzás jegyében! Nagy repülés volt: légvonalban Grenadáig 8 ezer km; onnan Tokióig légi úton14 ezer km, onnan vissza repülőn pedig 9 ezer – azösszesen: durván 31 ezer km. Sokat spóroltunk a helyben-travelemmel, mégis többet láttunk, mint bármely utazási iroda legjobb ajánlata szerint – szerencsés korban élünk, nemde?! 😉
Kell is a kis pihenő, mert legközelebb Irán zenéinél kötünk ki…
Sayonara – さよなら !