„Metatárca: pszeudo-drámai, publicisztikai műfaj (ld. verbállatkodás, rébusz–bicikli, poszt–kölcseyzmus). Kötelező kellékei a szerkesztők (legalább ketten), monogrammal, és egy fiktív szerkesztő, FSZ-szel jelölve. Az FSZ-t tévesen fordítják Fésznek, Fesznek és… Az FSZ lehet valós, meg nem nevezett harmadik személy, de gyakran az egyik szerkesztő ír az ő nevében is. További kötelező kellék az alkotók–quasi szereplők feltüntetése az első blokkban, azok teljes nevének kiírásával. Lehetőség van előadói utasítások feltüntetésére.
/Egyetlen Lexikon Sem/
Első ízben 2021. március 21-dikén, a Kollár Ferenc–szerkesztette vírusnaplóban A tíz szavas játék – Enigmavató vasárnap címmel jelent meg. Jeles képviselői még nem ismertek. Fontos, hogy a metatárca fogalmát idézet alakban közlik, pedig nincs is benne egyetlen lexikonban sem.”
Fiktív Szerkesztő – FSZ
Pleskonics András – PG
Sallay Gergely – SG
FSZ (piaci kofák harsány stílusában)
Kedves és nem kedves, vagy csak most esetleg rossz passzban lévő, de alapjáraton jófej olvasóink! Ahogy Anthony de Mello írja egy könyvében, aminek címét most nem írom ide, mert nem találtam meg: „ha boldog akarsz lenni, csinálj olyan dolgokat, amiknek nincs haszna!” Mi itt, a Vírusnapló szerkesztőségében – ami, mivel online dolgozunk, nincs helyhez kötve, ezért Shakespeare után szabadon azt is mondhatnánk, hogy szerkesztőség az egész világ, s benne blogger minden ember –, úgy gondoltuk, játszunk egy kicsit, mert erre ráérünk, és ezt közszemlére is tesszük, hiszen miért ne tennénk?!
SG
A játékot magam (halkabban, quasi eltűnődve) (mármint Sallay – a szerk. De ki a szerk., ha ezt is én írom? – Sallay) is úgy kaptam a barátaimtól, s így adom tovább: Végy tíz szót és mindenki, ki-ki maga produkáljon a tíz szó felhasználásával egy írást. Műfaji, formai megkötés nincs, a kiválasztott szavakat is szabadon lehet formálni, de legalább egyszer jelenjenek meg a műben.
A tíz szót legegyszerűbb talán egy könyvből, felütéssel kiválasztani. Mi is így jártunk el, a szavak pedig a következők:
- végre
- harcba
- felsorolást
- igázza
- hozd
- akárhogy
- dagállyal
- hozzád
- kínpadra
- buzgalom
FSZ
Mi a játék lényege? Hogy ha elkészültünk, elolvassuk egymás írásait. És örülünk nekik. Ennyi. Továbbá állati izgalmas a várakozás, hogy na, a többiek mi írtak?! Pleskonics András és Sallay Gergely „megoldásai” következnek.
PA (halkan, szinte suttogva)
Hé, még ne!
FSZ (PA-hoz)
Ja, bocsi…
(az olvasókhoz fordul)
Avagy még előtte, álljon itt Plesi bátya bevezetője!
PA
Gergő barátom az egyik legnagyobb homo ludens, akit ismerek (SG pironkodik). A vele való, nem éppen földszintes beszélgetéseink, irodalmi szárnyverdesései és egy alkalommal, egy közös zenei táborunkban, általa irányított, koncentrációs kreatív játék hívta fel erre a figyelmemet. Amit én csinálok életemben az pedig folyamatos kísérletezés arra, hogyan lehetne még többet játszani… Volt egy „előző életem” ugyanis, valamelyik elmúlt évezredben, amikor engem Békés megyében, mitöbb a színjátszó szakmában, sőt, még talán azon is túl, sokan jegyeztek és vártak is tőlem sokat, de mégis elbitangoltam, de ígyseross… Legfőbb inspirálóm a drágaember, Debreceni Tibor volt, aki 93 évesen itt él köztünk és rövidesen szeretném a hazai drámapedagógia nagy doyenjét is megszólaltatni ehelyt…
Naszóval, Fráter Gergely nyilván nem véletlenül engem talált meg elsők között ezzel a fel- és kihívással… Mondanom sem kell, hogy úgy meghúzta a bennem szunnyadó verbállat bajuszát, hogy helyből túltoltam a rébusz-biciklit… Mint az idomításra váró kutyus, annyira figyeltem a gazdi utasítására, hogy szó szerint vevén a feladatot, a tíz szó alakját és sorrendjét is megtartva, szigorúan játszós (zenében is az ilyet szeretem!) szó-kép verseket SZKbáltam hosszú STkN kerSZtül… Ja, bocs, itt már át is mentem az első szóformációm játék praktikájába… Na dolgozzon a „megfejtésen” mindenki, akinek kedve tartja… Itt ez a gyönyörű nap, kezdődjék, vagyis folytatódjon a játék, a mi riposztjainkkal és reményünk szerint, minél több kolléga és olvasóink beszállásával. Első szlogenem: SZÁLLJ BE – SZÁLLJUNK EL EGYÜTT A SZÉP MAGYAR SZAVAK SZÁRNYÁN…!
FSZ, PA, SG (alig hallhatóan, egymásnak)
Most ki jöjjön?… Plesi, kezdd, te, te vagy az öregebb… A tiedet!… De mégis… Elég legyen! Plesi, te kezded… Na jóvan.
PA (felteszi szemüvegét)
Geri Art Ria Dó…
Lvégre is, a geriátria nM retirátria!
Arc-harcba, nem csak úgy, lassan készülődve megyünk,
STben-sebTben odavet’te e szMNszedett felsorolást nekünk,
S&legSen, gondolván, hogy szLlemünk, majd pNzuma, kLlően igázza…
A formád hozd, – ajzana FrátR GRi münköt – hogy értLmünk csigázza!
Cda szószajHlkodásra bujt a fékomatta: s aKrhogy is, de dacoljunk a ragállyal!
S óhaját eme deli pNnavitéznek, ne töltsük be holmi talmi stiláris dagállyal !
Krhozatos szószorulás Dmonja! Szólunk hozzád: – Ne vedd L LokvNciánkot!
Áldozati kínpadra bNnünket ne vonj, NgSd redundanciánkot!
Ntitásunk rajta: Jzus-szava 6alma lSZ a buzgalom jutalma.
FSZ
Lámlám, parttalan és szabad játékunkban a képek is játszhatnak, kérdezhetnek…A labda pattog, Geri! Szó-szerva ott... Tiéd most elsőként a kérdés, mit jelenthetnek az eddig feltett képek? 😛 De még előbb: add elő a megfejtésed!
SG (bólint)
Kérlek! (nagy levegőt vesz, köhint egyet, az olvasók felé fordul. Nagy hangon kezdi)
… és eljöttek. Mit eljöttek? Előhömpölyögtek! Kikacérkodtak odúikból, előfetrengtek kunyhóikból ezek a bámészkodók, ezek az együttérzés-nélküliek, ezek a nyitókép-béli talpas kisbetűk, ezek a… prózaiak. A prózaiak. Mert Próza katonái, az Iniciálék és a Typographusok klánja hadrendbe állt és leigázta Lyra maroknyi népét. Elbeszélésekkel és tárcákkal hajigálták őket, ami enyhén szólva övön aluli, míg a lyraiak bokorrímekkel és ütemhangsúllyal védekeztek, de ez nem volt elég, pedig ezer éves disztichonjaik korábban számtalanszor győzelemre vitték őket. De hát, ilyen ez. Az erős harcba száll és győz, a lágy, a halk, a tünékeny sugár-cirok pedig elenyész.
A végső csapást a prózaiak a világszerte betiltott filozófiai értekezéseikkel mérték a szelíd népre, amivel öregeiken kívül mindenkit, még a nőket és a gyermekeket is egytől-egyig lemészárolták. Csonka sorok és befejezetlen ritmusok maradtak csak a vértől gőzölgő csatatéren. Gondolatrímek hevertek a porban és egy tézissel agyonütött lírai én. A falvak kongtak a szünetektől, vöröses házfalak adtak hírt a gyermekeiket védő, romantikus lelkű anyák utolszor felsorolt szinonimáikról. A puszta fokozás a prózaiak érzéket nem ismerő elvetemült harcosaik ellen nem volt elég. Akárhogy is, borzasztó mészárlás volt. A hadvezéreket kínpadra vetették, a szerelmeseket különös kegyetlenséggel, utolsó istenhozzád mondásuk közben kaszabolták le. A serdülők buzgalma csírájában elfolytatott, szenvedő igealakokat mondtak rájuk. Szörnyű halál. Megbotránkozott a Hold, megbotránkozott a Nap, a harc után két hétig nem volt dagály, kiszáradtak a part menti fák szerte az egész Földön és a japán fűz többé nem hozott virágot.
És a fórum közepén, Próza népének szeme láttára a megmaradt lyraiakat, a fehér hajú öregeket, a szépség druidáit kivégezték. – Habár, végre is, por és hamu vagyunk – szólt az utolsó, mielőtt végrehajtották rajta az ítéletet. A tompa hang után a madarak elfelejtettek énekelni.
(csönd, SZF és PA elismerően bólogat. SG kifújja magát, átlényegüléséből visszatér)
FSZ
Kedves és a fentebb bemutatott olvasóink! Szem– és egyéb érzékszervi tanúi lehettünk…
SG (a bajsza alatt)
Nincs is ilyen kifejezés!
FSZ (hátra fordul)
Kuss, most már van!
(vissza az olvasókhoz)
Szóval tanúi lehettünk az első metatárca megjelenésének, hasonló agymenésből még adunk, van ott még, ahonnan ez jött. Szeretettel kérjük önöket, ne hívják az illetékes orvos–szakembereket, semmi baj nincs itt, kérem, ez csak irodalom, vagy mi. A képrejtvények megfejtéseit természetesen záros határidőn belül várjuk a Frátertől, addig is kellemes, áldott vasárnapot kívánunk önöknek, mindahányan, akik itt vagyunk: jómagam, én és Plesi bátya. Isten áldja önöket!
PA (sziszegve)
Pszt! A zene!
FSZ
Ó, pardon! Zenét!
…
…
…
FSZ
Nincs ám vége! Gergő, add elő a képrejtvények megfejtéseit!
SG
Kérlek! Plesi szövege akrosztikon, a sorok kezdőbetűit összeolvasva, a lassacskán szó jön ki, és a bemutatott kottaképen is ezt a szerzői karakter-utasítást látjuk. Igaz ugyan, hogy az andante szó lépésben-t jelent, de gyakran fordítottuk így régen. Mármint lassacskán-nak.
PA
Lassacs Kán. Batu Kán unokatestvére. (FSZ lesüti szemét, megérinti homlokát)
SG
Szóval a lassacskán szót leginkább az olasz larghetto szó fedi… De hagyjuk is. Bátya, neked még vannak megoldásaid.
PA
Vannak bizony! Íme:
NOS
mi
végre
mész
harcba
te
ha
felsorolást
se
kapsz
igázza
csupán
erőd
hozd
áldott áldozatod
akárhogy
feszíted magad áldozónak vagy áldozatnak
tartod magad árbocnak vagy dagadó vitorlának
dagállyal
s apállyal
hozzád
ragadó
ragállyal
kínpadra
von
a hiú
buzgalom
(FSZ és SG elismerően bólint, miután legalább háromszor elolvasták)
PA
Van még. Mondhatom? Mondjam, vagy mutassam?! Inkább mutatom, mert itt is játszik a kalligráfia. Vagyis a kép–vers alakzata…
Igeiga
Elveink, elvégre végre hajthatók,
Sarcaink bizony sok harcba kerülnek…
Arcba kapjuk ma, a vad felsorolást, hozomra.
Hozamra hajtva, az elv az Igét, kedvére igázza.
Idézd, igézd, hozd nekünk a hálás hozsannát!
Gyötörjön akárhogy, küzdjön a kín a vággyal!
Gyönyör jön a dagállyal, mert dacoltál az apállyal.
Hozzák hozzád – nézzed, mint vének a Zsuzsannát –
a kései kísértést, hogy vihessen a bűn a kínpadra;
e kis sértést, igéző buzgalom s értés állítja színpadra.
(hatásszünet)
Adjektíve
végre Fordítva
harcba Ordítva
felsorolást Rondítva
igázza Torzítva
hozd Igazítva
akárhogy Sikítva
dagállyal Simítva
hozzád Idomulva
kínpadra Mordulva
buzgalom Osztinátózva
FSZ (a szöveget silabizálja, felnéz a papírból, zavarban van)
…ööö, Gergő, hogy is van a másik képrejtvény?
SG
Azt a következő bejegyzésben mondom el. De mintha még Plesinek lenne mondanivalója. Át is adom a szót, fel is hívom, hogy folytathatja. Én ezennel elköszönök. Viszontlátásra!
FSZ
Kedves olvasók! 17 óra 15 perc van. Most az történik, hogy Gergely kilép a Vírusnapló blog szerkesztői felületéről, és felhívja barátját, hogy fejezze be a cikket. Az igaz persze, hogy e sorokat is ő írja, tehát még nem lépett ki. A 22-es csapdája? Annyira azért nem. Inkább csak jóleső meta–játék. És aki úgy jutott el a cikkben idáig, hogy ezután nincs semmi, annak tudnia kell, hogy Pleskonics kollégánk még nem fejezte be az írást. Addig is, álljon itt még egy zenemű–részlet. Ha a link rögtön következik, eddig jutottunk, de Plesi, ha majd ezt folytatod, a videót légyszi rakd az írásod végére! Köszi!
PA (18:35)
Na ez az én emberem (de ezt tudtuk is!)! A Hot Jazz Band után egy barokk mandolin kettősverseny andantéja… Hohohó! Mandolidante… Ez is csak a mi trafikunkban kapható…! 😀 A metatárca elmeszülemény se semmi! Erről nekem a lábközépcsontjaink orvosi neve jut eszembe (legalább erre legyen jó a két, biológia szakos diploma 🙂 ), vagyis a matatarsus… vagyis lábra jött, csűdre veszem a labdát és mindjárt jó magosra föl is rúgom…
Retúr kérdésem SG-hez!… (mivel olvasóink még csak, mint pingpongmeccset szemlélhetnek bennünket, egy–egy képzetes labdabíróval). A remek megfejtés, remek fíloszra utal (ezt is tudtuk), de rejtegetek még egy akrosztikont a négy „pályaművem” valamelyikében… Ha már lúd, érjen nyakig! Kérek ahhoz is egy ilyen bravúrosan feltalált zeneművet... (beillesztve – SG)
Olvasóinktól pedig azt szeretném kérdezni, a négy képversem kinek milyen kép-zele-ttársítást adott fel? Felismerhető-e bennük valami szándékoltan megrajzolt forma…?!
Egyebekben, annyira pörög ez a játék és annyira fölfele örvénylik, ebben a beszorult téridőnkben, hogy kezdem magam valami százévelőtti előkelő irodalmi szalon, költőklakta kávéház vendégének érzeni magam… – Kérek is egy kávét Főúr, mert van még dolgom mára… Az én nagy, heti feladványom még hátravan…!
Beszéltem a mi Főfő Urunkkal is a dologról, aki kedvesen megdicsért bennünket a kezdeményezésért és a begurításért. Egyben felkértem, hogy saját KF monogramján, vagy, ha úgy érzi, VSZ (= valós szerkesztő) szíveskedjék néha közénk csördíteni… Mégiscsak az ő blog-bolondjai volnánk, játszó medvebocsokként is…
SG (21.20)
Hát, Plesi bátya, nem raktad a szöveg végére a zenét. De jobb is így! És értem én a célzást! Állom a kávéd – hanem nem is olyan borús az ügy… Ez csak játék!
PA (21:50)
Geri Testvéröm az Úrban! Hol vagyunk még a vége-zenéktől? Köszönve a még nálam is fiatalabb korom kávézenéjét, félig fölszabadítom hát a gazdát…
Emlékeztetlek, hogy neked még szólt egy kérdés, egy “bravúrosan fel(=meg)talált zeneművet” várok én még tőled, vagyis a kávé után, jössz még nekem egy FORTISSIMO-val, minthogy a széjjel-határozóiigenevezett Adjektíve című agyamenésem kezdőbötűi azt adandják ki…! Mer’ ha nem, akkor olyan Csajkovszkíj IV/4-et teszek ki, hogy magam is megbánom, mint az egyszeri nyírfa a réten…
FSZ
…és lőn, Gergő választott zenét (tehát Plesi egyelőre visszatartja a Csajkovszkij-át 🙂 ):
PA
Bravissimo!!! No de előbb, vagyis inkább már végül, szeretnélek még egyszer tetemre hívni: amint arra nyitó fantázia-szócikked első soraiban is ráéreztél. Parádés szójátszással máris elkezdted a mibenlétünket játékosan megragadni. Ládd, én ezt “öreg bika” módján komótosabban a végére hagytam, érlelődjön csak az a játszódás, párolódjanak csak az ötletek esszenciái, oszt majd lecsepegnek azok a megfejtések!
Lássuk csak, milyen nevet lehetne adni annak az irodalmi táncikálásnak, ötletpörgésnek, gondolati csűrdöngölésnek, vagy poén-pogónak, esze-fogócskának, amit itt és ma lefuttattunk…?!
ROVATCÍM KERESTETIK !!!
Én most megteszem a tétjeimet – akár az előző mondatban kiemelteket is beleértve. Aztán jössz Te magad, a magadéival. Nem állunk rosszul, ezt máris elmondhatjuk. Nálunk nem az a gond, hogy nem tudjuk kitalálni, hanem inkább, hogy a sok kitalálásból melyik legyenaz igazi, a legáltalánosabb érvényű. A tieidből – eddig – magasan repül a metatárca, de tök jüót játszanak a verbállatkodás, rébusz–bicikli, poszt–kölcseyzmus szószüleményeid is, meg is tarthatjuk majd ezeket egy-egy riposzt alcíméül. De most jövök én, a Bandijózsi a zúthengerrel…
SZÓSZABÁSZAT
VERBAL ACT-ROBATIKA
NYELV(K)ÖLTÖGETÉS
KÖLTŐKELTETŐ
SZÓZSONGLŐRHELY
KUTYAFÁJÁTSZÓTÉR !
Na jó, nem fárasztok tovább… Senkinek sincs horog a szájában. Kiadom az ászom és a jelszóm! Nem tudom mennyire tűnhet áldemokratikus döntésnek, ha azt mondanám, hogy legyen a rovat címe, a felvető és felvezető személyének illő exponálásával: GERI-KRE-ART…
FSZ
Ez valóban áldemokratikus, egyszemélyi döntés, még ha a kedveskedő respekt érződik belőle… de nem biztos, hogy Gergely Fráter szeretné, ha a neked dukáló Geri megszólítást, így “intézményesítenénk”…!
PA
Na jó, megadom magam. A két leglényegesebb komponens tehát akkor benne marad: a kreatív igény, a művészetrajongás… Gergővel majd jövő szerdán egyeztetve (Van időjáték?! Van!), legyen akkor a rovatunk neve: NAPLÓ-KRE-ART – ez így már a minénk! Amihez viszont ragaszkodom, hogy nevezzük ki – KF nagykorú moderátorunkkal is egyeztetve – rovatvezetőnek SG Testvért határozatlan (örök-)időre… A demokrácia baltázza ki a biztosítékot…:D
Na, most, hogy így bekeríttettünk magunkkal, jövök a
HETI FELADVÁNY
-ommal:
Az alábbi két zenét figyelmesen végighallgatva, próbáld leírni az első szavakat, gondolatokat – ad hoc –, amik elmédben megszületnek, majd később egy másik hallgatáskor ezeket kerekítsd tovább! Ha szükséges, egy harmadik kör is megengedhető… Egyszer majd összejövünk, valami zenei műhelyben és rá is mondjuk a hangzóverseket, ill. prózákat a zenére. Kellemes merítkezést és kreartivitást mindenkinek, ugyanis:
EZ MÁR OLVASÓINKNAK IS SZÓL !!!
Az egyik egy eléggé absztrakt, de igen beszédes trombonmonológ…
A másik meg egy, igen kellemes, lélekben oldódó, elszállós zenefuvallat… (a cím és a lemezborító nem kell, hogy játsszon!)
SG
Folytatjuk. Szerintem metatárca.