A NEMZETI ÉRZELMEKET IS KIFEJEZŐ TÁNC
Egyes nemzetek, akár több ezer éven át is ápolták hitükben, hogy az elvesztett hazájuk visszaszerezhető. Ehhez a hagyományok ápolása, a nyelv megtartása alapvetően fontos. A zsidó népnek 2000 év után is sikerült ősi hazájukat visszaállítani.
A hit génjeinkben is élhet – az orosz nép ortodox hitét 100 éven át üldözték tiltották – több generációs kihagyás után, amikor történelemben újból alkalom adódott, az unokák, akik már imádkozni sem tudtak, folytatták őseik vallását és ezrével emeltek új templomokat.
A hagyományok ápolásába, a nemzeti érzelmek kifejezésében nagy szerepe van a táncnak is. A tánc a test mozgásával fejez ki az érzelmeket és épít társadalmi kapcsolatokat, de a tánc ősidők óta spirituális tartalommal bír és az emberek közötti nonverbális kommunikáció eszközének is tekinthető. Annak meghatározása, hogy mi minősül táncnak, nagyban függ társadalmi, kulturális, esztétikai, művészi és erkölcsi szempontoktól.
Szerintem a tartalommal rendelkező tánc, mint a zene is, nemzeti érzelmeket fejez ki.
Nekünk, magyaroknak egyik nagy nemzeti büszkeségünk a Nándorfehérvári Győzelem – mely témát nem sikerült filmre vinni, ezért ajánlattal fordulok a Magyar Állami Népi Együtteshez, Pál István Szalonnához, hogy táncban dolgozzák fel a csatát és annak a nemzetre gyakorolt felemelő hatását. Nándorfehérvár kapcsán két főszereplőnk is van, a két János: Kapisztrán János és Hunyadi János. A történetben van egy csoda, amit filmben nem, csak táncban lehet elmondani: Kapisztrán János úgy tudta feltüzelni a magyar sereget, hogy ő maga nem is beszélt magyarul – a szimbolika, a mindenen áthatoló szellemiség, a magasba tartott kereszt ereje magával ragadta a tömeget – ezt az erőt tudná megjeleníteni a tánc.
Ha a tánc erejéről beszélünk, kérem kedves olvasóimat szánjanak rá 45 percet és nézzék végig az alábbi videókat, Pleskonics András kollégám ajánló jegyzeteivel:.
A malambo, az argentin pampák „cowboy-tánca”, de a kolumbiai fiatalember is avatott előadóként beszéli ezt a kontinentális tánc-nyelvet:
A „mindjárt” 80 éves (nem a felvételen!), svéd származású színésznőről, talán kevesen tudják, milyen nagyszerű táncos, méghozzá végzett táncművész:
A megbűvölően szép és varázslatos dél-indiai klasszikus tánc, a Bharatanatyam, annyira „messzeható” kultúra, hogy még Szegeden is működik egy kiváló táncegyüttes, vele jegyességben… A mozdulat és zene egységének egyik legtitokzatosabb világcsodája az, amit az indiaiak őriznek:
Az ujgurok zenéje, csakúgy mint néperedetük, csupa titok és örök tanulmány – ott, Nyugat-Kína autonóm tartományában. Kollektív zenélésük, a bezártság ellenére, olyan interkontinentális hangzásokkal viselős, hogy a legkülönbözőbb tájakat is felidézhetik. A táncosaik szépsége viszont a „genetika művészetének” legszebb csodáihoz sorolható:
Ha valami, akkor a bécsi keringő az a tánc, ami korokon és határokon is „áttáncol”, szárnyakat ad a szerelemnek a táncparkettán… Itt, most átélhetjük a „wiener waltzer” orosz irodalmi és zenei hatását: Dimitrij Sosztakovics örökzöld második keringőjére fakad ki a szenvedély, az Anna Karenina 1997-es filmváltozatában (Sophie Marceau és Sean Bean). A 19. században, a világ első botránytáncának számított, a női és férfitestek szoros érintkezése miatt (láthatjuk is a fejleményeket a kis filmrészletben… 🙂 ), ezért is nevezik a tánctörténészek a „19. század rock and roll„-jának…:
Ismét Dél-Amerikába táncoltunk át. A pareja de baile – egy tradicionális paraguay-i páros tánc, de a zene, a mi fülünkkel akár mexikói is lehetne, de ott „tolat” benne a tangó is… Az éltesebb táncos pár, fiatalokat megszégyenítő szerelmes szenvedéllyel mutatja, ők hogy imponálnak egymásnak partnerükkel – otthon, Észak-Argentínában, az Andok hegylábainál, de lehet, hogy ott, arrafelé még tán azok is táncolnak…:
Mit mondjunk…?! Nem mondunk semmit… Ha kimondjuk, hogy CSÁRDÁS – a művelt világ bármelyik részén, idők óta, ez azt jelenti: MAGYAR. Karakteres, tartás van benne, össze-tartás, érzelemben és szilaj szenvedélyben is… Hasonlíthatatlan, hamisíthatatlan – és a miénk… Bíró Anna és Sánta Gergő táncolnak, azon díjak büszke tulajdonosaiként, amikről az Országos Aranysarkantyús és Aranygyöngyös Szólótáncfesztivál-t elnevezték. Kísér a Zagyva Banda.
(Csaba Gyöngye Kulturális Központ, Békéscsaba 2013.):
A klasszikus mambo egy afro-kubai tánc és zenei forma, mégis ez az olasz változat lett a leghíresebb sláger, ami címében is viseli. Más kérdés, hogy az olasz című és tematikájú dalt egy amerikai szerző (Bob Merrill) írta és onnan is indult világkarrierjére, még valamikor 1954-ben… Bette Midler énekel – Brigitte Bardot táncol (!), minthogy eredetileg táncosnőnek készült … (amint arról, március 20-iki kollektív írásunkban meg is írtuk a magunkét…):
Az Észak-Kaukázus legnagyobb köztársaságában, a Kaszpi-tenger keleti partján, Dageszánban landoltunk. A parázsló, pergő ritmusú zene a „lezginkát” táncoló lányoknak és fiúknak adja a talp alá valót. A lezgek, zömmel itt , kisebb számban Azerbajdzsánban élnek, lehetnek összesen vagy 900 ezren, de a kultúrájuk, láthatóan markánsan él és virágzik. A lányok, mint kényes hattyúk lebegnek, a fiúk pedig, mint a dürrögő túzok mifelénk, feszesen-peckesen páváskodnak… és így is van ez rendjén. A legszebb udvarlást, a táncot is az állatvilágtól, különösen a násztánc-művész madaraktól tanultuk el… ( – Lezg maga juszt is az enyém…! ez nem egy a/ ottani hódító mondás, nem is, b/ egy magyar kuplé helyi adaptációja, hanem c/ egy sajnálatosan fárasztó poén – P.A.):
Az ír sztepptánc is meghódította az egész világot már egy párszor… Emlékszünk még, nálunk is mekkora vihara tombolt Michael Flatley Lord Of Dance társulatának. Akiket itt, momentán Kínában csodálhatunk, hazaiak, Dublinból. Az 1994-es bemutatkozásuk óta világklasszis Riverdance show ördöngös lábmunkásai kápráztató egységben, géppuskaropogásszerű kopogásukkal szinte a nonszensz tökéletesség határait súrolják – ha jó ide ez a kifejezés?! (Az őrület határait ugyanis Boncz Géza takarítónője már felsúrolta)… Hihetetlen egységben dolgoznak a lábak és mint ritmushangszerek a dobokkal és a zenével is „stimmelnek”. A testek merevek és szinte nem léteznek a táncban, csak mintha bábuk lennének. Ettől olyan az egész, mint egy „lábszínház”… 🙂 :
Vissza a Kaukázus vidékére! Grúzia fergeteges tempójú és szédítő dinamikájú táncbemutatójának főhősei a férfitáncosok. Forognak és röpködnek, mint a szélvész, a szárnyaló-lebegő leánytáncosok révülten bámulják a lándzsás-kardos harcosokat… Jogos a kedélyes cím: ez valóban lehetne a világ nyolcadik csodája is…A kosztümök, az akrobatikus parádé, a dobok pergőtüze, a kápráztató fények, a színpadi látvány – mindez együtt, a teteje mindennek, ami egy táncprodukcióval ámulatba ejthet bennünket! A „magasság” ötezer méter fölötti… amit egyébként, a kis ország három csúcsa is elmondhat magáról… :
A szerkesztői szeszély úgy hozta, hogy még egy táncra maradunk grúzföldön, de most szó szerint a földön, ha csak egy percre is… A „Racsuli” táncban a hölgyek visszavehetik a magukét, ugyanis itt, csak egy férfi táncolhat köztük és ő is, amolyan tréfás bohócként adva meg magát az abszolút nőfölénynek… Néha engedni kell, na… ! Ebben a körben ki ne engedne:
Egy perzsa hastánc produkció is nagyon kellett a sorba, de kérdés, hogy helyes-e ez az elnevezés? A világ egyik legrégibb, és a mai napig szinte változatlan formában fennmaradt tánca az orientális tánc. Eredeti arab neve: raqs sharqi, szó szerint azt jelenti, a kelet tánca. Az első „nyugati” nevet a franciák adták, és mivel az európai táncokban addig ismeretlen volt a törzs és a csípő külön mozgatása, tévesen „danse du ventre”-nek nevezték el, amelyet az angol tükörfordítás „belly dance”-re, a magyarra hastáncnak fordították. Az elnevezés tehát téves, hiszen az orientális táncban a táncos egész teste mozog, beleértve a nagyon tipikus fej-, váll- és mellmozdulatokat, amelyeket lágy karmozdulatok kísérne:
A kurd esküvőn (valahol törökföldön) külön táncolnak a férfiak és külön a nők. Ezek az atyafiak jól kitesznek magukért. Valószínűleg a hölgyszakasz is. Utóbbiaknál viszont nemigen fordulhat elő egy kis levegőbe lövöldözés (élessel), mint az előbbieknél olykor, de természetesen teljesen békés jelleggel, pusztán a hatás fokozása érdekében…:
Ganesa, az elefántfejű, embertestű istenség, az egyik legismertebb alakja a hindu hitvilágnak. Szinte mindegyik hindu szekta rendkívül tiszteli, az iránta megnyilvánuló áhítat a buddhisták révén Indián túl is elterjedt. Őt jelenítik, vagy inkább idézik meg az indiai táncos lányok, leheletfinom gráciával:
Még egy jó kis ugrós-röpködős-pörgős kanyar a Bajkálontúlon… Ebben a kis montázsban aztán kiegyenlített a táncos attrakciózás a fiúk és lányok között… Balalajkával, humorral, szerelemmel és a béke derűjével. Abszolútnaja emancipácija:
A 18. században élt lengyel csodarabbi, tanításában a jámbor, örömmel teli, istenszerető életmódot hirdette, ami nem az örökös tanulásból áll, hanem az örömmel végzett istenszolgálatból fakad, mellyel bárki közeledhet Istenhez. A zene, a tánc, az éneklés és a közös ünnepségek meghatározóak a hászid zsidó közösségekben. Ez az ünneplés is szigorúan egynemű körben zajlik, de ez mit sem gyengít a táncolók temperamentumán és szenvedélyén – korhatár nélkül!:
Zorba a görög mondta vala: – Táncolj, a zene majd megjön… ! A mi flashmobunk résztvevői pedig elkezdtek táncolni – s a többiek megjöttek maguktól. Így megy ez, amióta világ a világ…
Gondolom, mindenki kiválasztotta a neki legjobban tetsző táncjeleneteket. Szerzőtársammal egyeztetve, mindkettőnk esetében a toplista élén voltak a grúz zenés-táncos szemelvények. Ezért aztán egy nagyobb terjedelmű táncfilmet is beillesztünk a végére, bónuszként. Ez az „egészestés” tánc-színházi produkció, a leghíresebb, legendaszámba menő Erisioni Táncegyüttes monumentális tavalyi előadásában a múltat s jelent, a pogány időkig visszamenő hagyományt és a legfényesebb mai technikákat egyesíti. Ennek az élménynek most végre átadhatjuk magunkat, igazi hétvégi, vagy estéli kikapcsolódás lesz, HD minőségben! A világ minden részén ismert, világszínvonalú társulat szuperprodukciója, a fantasztikus férfikórusokkal, valóságos etno-kulturális élő múzeum és igazi gyönyörűség az egzotikus szépség szerelmeseinek és bárkinek: