Szerva nálam… Sallay Gergő kezdte… bele is tekeredtünk, „mint majom a házicérnába” (Tóth Béla bátyám, a kiváló szegedi író kedves mondása volt), túltoltuk, mint kezdő péksrác a házkörüli munkát (saját, új!). Nagyot játszódtunk szavakkal, szó-váltásokkal, vers-formákkal, zenével, egymás szellemével. Most gurítjuk tovább a labdát (vagy, ha tetszik a pirulákat)… Kicsit talán nyugodtabban, szellősebben, követhetőbben…
Magam adtam fel a házi feladatot, hogy a zenét is bevonjuk a játékba. ZENEVERS-et kelletett (népies alak!) írni két, hangszeres zenedarabra – lehetőleg spontán, improvizációs jelleggel (jellemzően a jazz világából hozva az inspirációt). Mutatom a két zenét és mindjárt alájuk is írom az én „zeneolvasataimat”, hogy akár kiki, maga is össze tudja olvasni a zenével, tehát megcsinálhatod otthon, a magad rádiójátékát, hangkölteményét… Végül is az első az is lett, méghozzá time-kódokkal is megsegítve a zenéhez igazodó előadást…
BEZÁRT FELTÉTELEK – EGY TÉTELBEN
0:00 Jajjajj!…Jajjajj!!!… Mia fenét akarok?… Egyáltalán, mi a fenét akarhatok?…Van még valami egyáltalán, amitől felvillanyozódhatok itt?!
0:55 Vagy, tudom mit?! Akarok én egyáltalán valamit? Amikor lehet, hogy nem is olyan rossz itt… Tulajdonképp, egész jó itt… Megvan a kényem… kedvem… kényelmem… Lehet, hogy ez az én eleve elrendelt enyhelyem… Egy helyem van, s az – ez… ez – az…!
1:52 Végül is kinyújtózhatok! Bármimet megmozgathatok… Ha úgy teszik nyuffoghatok… kaffoghatok… gyagyoghatok… kurroghatok… fujjmákorholhatok… zsörtölődhetetlenkedhetek… felszabadultan trütütü-trottyohározhatok…. magam dolgában… magammal bátran magamra maradhatok… magamra hanyattkozhatok… magamban elmeditárosdiskurátoroskozhatok… magam kedvére orrtrombontomrontomozhatok…
3:25 Egyáltalán, feltételeken én szabhatok?! Ide bezárva vannak-e feltételek…?! Lehet, hogy csak feltétlen, feltétel nélküli tételek vannak…?! Lássuk csak, lássuk csak! Tételszerűen; mikre tehetem én az én tétjeimet?! Feltételezve, hogy a létem tétje a feltétele a tételes feltevésnek, hogy kezdek feltételtelenedni…
4:20 Feltétetett a pontra a felkiáltó vonal… majd tétlen, felettébb fesztelen feloldó jel, letétben kiváltja az oldást a kötésben… ringást vált ki a rángásból… pengést a pangásból… tengést a lengésből… vonást a húzásból… vonzást az eltaszításból…rajzást az ajzásból… dongást a döngésből… húzást a zúzásból… zöngést a hörgésből… gyönyört a nyögésből… vágyat az ágyból… nyitást a zártból…
5:35 Magam.. magam… maga-magam.. magam magammal… magamban… magam által… magamra maradtam… magam… maga… mag… ma… m… m… maaaaaaaaa….magmagmag… magamagamagamaga… magma…ma magam… mama! gamgam… mamaaaaaaa!!! mama-gam rama-radtam… egye… dűl… egyed düdüdüdű-düdüdüdúúúúúúúdüdüddüdúdúdúdűűű… (a bőgő hangjára)
6:35 Valaki… valaki, itt belül… egy valaki itt belül tapogat… valaki, bent kaparász… valaki bentről lökdös… valaki a könyökével bökdös… ez a valaki a térdével bent rugdos… valaki belül lapogat… valaki bent hátba vereget… valaki belül simogat…ez a valaki a bensőmben cirógat….
7:50 Héjjahéjjahó!!! Te az a valaki… az a bentlakó! Azt mondod, ott bent lakni jó?! Ott bent az élet szép és jó…?! Héjjahéjjahó!!! Vidám az a bentlakó… mert bent lakni egészen vidám és jó?! Csak nem figyel a kintlakó…. Csak az a baj, hogy nem figyel és szétszórt az a kintlakó…. még akkor se, ha ő is bezárt kintlakó…
8:35 Hujjujjujjujjúúúú…. Értelek… értelek… értelek… adottak a feltételek… értem, hogy mik itten a tan tételek: sose téged figyeltelek… s ezért nem értettelek… pedig ott, bent nincsenek feltételek !!!
9:03 Lehet, hogy ott bent az a Valaki, nem is akar kijönni… lehet, hogy én se akarok innen kimenni… Lehet, hogy a szabadulás befele van és nem is kifele…?! Akkor meg mi a fenét is akarok?!
9:15 (más értelmezéssel) Akkor meg mi a fenét akarok…! Egy helyem van, s az – ez… ez – az…! S velem a Valakim…!
9:18 (taps) Köszönöm, köszönöm!… Hölgyeim és Uraim! Köszöni bennem ez a Valaki!… Köszönöm, köszönöm!… a német Albert Mangelsdorff – trombonon…a norvég Arild Andersen – bőgőn… és a svájci Pierre Favre – dobon… Köszönöm, köszönöm!…
Sallay Gergely
pú–pú–pú
didadidadida dú
pömm–pömm–pömm
figyelj, ereszkedő nagyszekundokon
dúr akkordok. blues
tárárárá–rárárárár pár–pár–párrrrrrrrrr……
ez itt didgeridoo?
crescendo sine nobile. blues
hallani kezdtem a felhangokat.
de belefingtak.
blues.
——————————————
A másik zenei kihívás, egy 1967-ből való, híres filmzene, de ez most nem számít, csak a zene maga:
Ez azzz…. ez azzzz… Vakard, vakard, vakargasd, ott, középen, ott én sose érem el… kapargathatod is… úgy úgy, ááááá… úúúúúú… dejódejó…. igeeeeen… ott, de érzeed… de jó erős kezed van!… hiába te még fiatalabb vagy… ottottott… az az a pont, jjjiiiiííííí….jeeeeeee… húú de eltaláltaaaad… a mások oldalon is… itt nem annyira… de ez is nagyon be volt már szorulva… ottottott… nagyonjóóóó… nagyonjóóóóó… elkaptaad… igen próbálom lazítani, de annyira berozsdált, mintha be lenne kövesedve… úgyúgy… tekerd… az lesz az… (1:38) majd jobban enged…(1:57) háúúúú ez fájt!!! jaaajjj… jaaaajj… jááááájjjjj!!!! … nem tudsz vigyázni?!… na mostmár jó lesz… így még egy párszor… nyugodtan, erősebben, nyomjad… aztán vissza mindent a helyére… (2:50) mostmár egyedül is be tudod fejezni… itt a 14-es kulcs, meg a csavarhúzó,,, nekem mennem kell, mert hoztak egy Opel Astrát, olajcserére…
Sallay
jön a gang?
oson a szűkülő lyukon
mint régi átvezető schnitt?
hirtelen megfordul?
kimerevedik a kép?
csak nem a Szabó család életébe tekinthetünk bele?
ja, nem! ez más.
vége is van.
még mielőtt kiderülhetett volna
@@@
A következő játékom neve legyen: BETŰFILM… A szavak itt, mint egy filmben a snittek, átváltoznak, átúsznak egymásba. A játék a következő. Megadok két, hárombetűs szót. Egyenként, egy-egy betű megváltoztatásával, el kell jutni az egyik szótól a másikig, de úgy, hogy minden közbeeső három betű értelmes magyar szó legyen! Rövidítés, magyarított csetes szóhasználat (LÁV, LOL…) és mozaikszó (DNS, MTI, FTC, LOG,INC stb.) tilalmas! A „Tízszavas játék” mintájára, verset, vagy rövid prózát kéretik írni a megkapott, közbeeső szavakból, lehetőleg a sorrend megtartásával. Csak magyar szavak játszhatnak! A következő fordulóban négybetűs fokozatban folytatjuk… Íme az első három feladvány:
LÁZ –> BAJ
TŰZ –> VAS
VÉR –> HÍD
Kérem tisztelettel (Sallay):
láz, váz, váj, vaj, baj.
tűz, tíz, víz, váz, váj, vaj, vas
vér, ver, per, nyer, nyír, hír, híd
PA:
LÁZ – VÁZ – VÁJ – VAJ – BAJ (teljesen egyező, minden bizonnyal az egyetlen legrövidebb út ez volt)
TŰZ – TŰR – TAR – VAR -VAS (ez már egy másik utas megoldás lett; érdekesség, hogy Gergőnél a „váz, váj, vaj” mindkét sorban játszott!)
VÉR – VÉD – VÁD – VAD – HAD – HÍD (ez is más úton ment…)
Nem zártuk ki a kettős mássalhangzók érvényességét, bár 3 betűs szavakra íratott ki a játék, de (határeset) elfogadjuk, ugyanis arra megy itt ki a játék, hogy most jön az irodalmi (fingatós) próba: „készíttessék költői beszély” (na, honnan van ez…?!), a le/megfejtett szavak, mint hozzávalók felhasználásával…! Van rá, mittomén hány (se) napunk…! 🙂
PA (április 1.)
Első befutóként, berontottam akkor magamhoz a tulajdon szó-játékaimmal. Tehát előbb a hozzávalók, aztán a kreálmány (nem baj ha fáj!):
LÁZ – VÁZ – VÁJ – VAJ – BAJ (blődliteratúra)
Láz ráz és váz nélküli ház vagyok.
Csőrével bennem váj, mint papayában a papagáj,
a vágy úgy feszül bennem, miként jeges vaj a kés alatt…
Csak egy baj van:
ez az egész nem is történt meg;
csak úgy kitaláltam,
mert ez volt
a feladatom…
TŰZ – TŰR – TAR – VAR -VAS (punkepigramma)
A fesztiváli fő szesztivó kiadta vezényszavalatot:
Tűz!
Ég, aki tűr! Jó ez a zűr!
Ha akarok,
tar farral tolatok!
Mivammivan?!
Zavar, ha van rajta var?!
Vas az ököl!
Köll még egy kör!
VÉR – VÉD – VÁD – VAD – HAD – HÍD (képzett szó képzetek)
Vérző védő vádol vadul hadat a hídon.
Vagyis, ez történhetett 1796-ban az arcole-hídi csatában, amikor Napóleon seregei végleg legyőzték az osztrákokat, miután az objektum háromszor cserélt gazdát. Ezáltal egész Észak-Itália francia kézre került. (Ugye, hogy nem is hittük, hogy a random szavaknak is összeállhat az értelme?!)
&&&
Az utolsó mai körben KÉPCÍMEZŐ játékra hívok fel, szerkesztőtársat, olvasót egyaránt. Ez, az eddigiekhez képest laza fantáziajáték. A válogatott képeimnek adjatok tömör, frappáns, találó címet, ami lehet képtelen, költői, vagy éppen poénos, sziporkás, aszerint, hogy a kép mire inspirál…
PA: aláírtam a képeknek, mint képaláírást…
SG: nekem csak kaján és obszcén képcímek jutottak az eszembe… de nagyböjt van. Az azért érdekelne, hogy a tüll ruhás kisasszonynak nem fázik-e a feneke azon a fatörzsön…?
PA: Láthatóan lehet őneki, szegénykének annál sokkal nagyobb baja is… 🙁