MAI HÍR: A kínai elnök toxikusnak tartja a nőies férfiak szereplését a médiában, ezért cenzúrázza az LMBT tartalmakat.
Xi Jinping elnök nemzeti megfiatalodásra szólította fel a kínai nemzetet. Mostantól szigorúbban ellenőrzik az üzleti életet, az oktatást, a kultúrához és a valláshoz kapcsolódó eseményeket. A kormány betiltotta a nőies férfiak szereplését a televízióban, majd felszólította műsorszolgáltatókat, hogy a kínai kultúrát népszerűsítsék. A műsorszolgáltatóknak határozottan véget kell vetniük a puhány férfiak és az abnormális kinézetű emberek mutogatásának. A kormány aggódik, hogy a jelenlegi kínai popsztárok – akik dél-koreai és japán mintára lányosan öltözködnek, viselkednek – nem mutatnak jó példát a férfiak számára, kiveszhet belőlük a férfiasság.
Kína máris szigorúbb cenzúrát vezetett be az LMBT témájú posztokra a közösségi médiában: a nyár elején a kínai közösségi médiaóriás WeChat több – diákok által üzemeltetett – LMBT csoport hivatalos fiókját is törölte. A műsorszolgáltatóknak kerülniük kell azokat az előadókat, akik elvesztették az erkölcseiket – mondta a szabályozó hatóság.
A Sissy kultúra – amely az elnőiesedett férfiakra utal – négy generáción keresztül hatott Japánra és három generáción keresztül Dél-Koreára. Az amerikai gyarmatosítás sikere a kelet-ázsiai férfiak férfiasságának eróziójára épül. Kínát is ugyanez a veszély fenyegeti? Igen. Meg akarják szüntetni a Wu Jing-féle férfias imázst, és egy Kris Wu-féle puhánysággal akarják helyettesíteni! A férfias viselkedésnek igazi értéknek kellene számítania. Egy férfinek félelmet nem ismerőnek, bátornak, felelősségteljesnek és kötelességtudónak kell lennie – olvasható a kínai sajtóban.
KÍNA A VILÁG URA
Kína a világ legősibb folyamatos civilizációja, amely már az ókorban önálló kulturális egységet alkotott, és igen fejlettnek számított. Számos, Európában csak jóval később megismert találmány (iránytű, papír, nyomtatás, puskapor, porcelán, selyem, fogaskerék, stb.) már az ókorban vagy a kora-középkorban ismert volt Kínában. Az egységes birodalom i.e. 221-es megalakulása óta lényegében egységben, a különböző dinasztiák vezetésével és a többi kultúrától elzárva fejlődött egészen a 19. századig, amikor is az angolok félgyarmati sorba taszították. Egészen a 20. század közepéig a különböző nagy- és középhatalmaknak kiszolgáltatva, közben egy rendszerváltást átélve, 1949-ben a szárazföldön ismét beköszöntött az egység, megalakult a jelenleg is fennálló Kínai Népköztársaság, és az ellenzék kiszorult Tajvan szigetére. Kína ma a világ harmadik katonai, második gazdasági potenciálja, 1,4 milliárd lakossal a világ legnépesebb állama. Jelentős kínai etnikum él a világ különböző területein, elsősorban Délkelet-Ázsiában és a nyugati államokban.
Kína a legősibb folyamatosan fennálló civilizáció. A Sárga-folyó évenkénti áradásai során lerakott termékeny hordalékon már az i. e. 6. évezredben kialakult a földművelő életmód.
A mondabeli első kínai császár Huang-ti, i. e. 2100-ban alapította meg az első kínai államot a mai Peking környékén. Ezután kialakult a többi kínai királyság is.
I. e. 221 táján a Csin állam Csin Si Huang-ti vezetésével egymás után legyőzte a többi tizenegy nagyobb fejedelemséget, létrejött az egységes kínai állam. Ez a császárság eltérő etnikumokat egyesített, de kifelé jól védhető volt: keletről a tenger, délről az áthatolhatatlan erdőségek, nyugatról a hegyek határolták. Mindössze északról volt sebezhető. A nomád népek támadásait kivédendő épült meg az i. e. 5-1. évszázad között a kínai nagy fal erődrendszer, melynek egységesítése Cseng császár érdeme.
A Csin-dinasztia, majd az azt követő Han- és Csin-dinasztia uralkodása idején Kína óriásit fejlődött. A virágzásnak a hunok i.sz. 316-os hódítása vetett véget. Kína 589-ig sok részre szakadva maradt, majd 589-ben a Szuj-dinasztia egyesítette. A Tang-dinasztia vezetésével 875-ig maradt egységes állam, akkor sok fejedelemségre esett szét. Ez az „öt dinasztia kora”, amely 960-ig tartott. A Szung-dinasztia vezetése alatt Kína újra egyesült. Az 1127-es dzsürcsi hódítással véget ért a kínai dinasztiák kora. 1279-ben Kubiláj mongol vezér lett a kínai császár, megalapította a Jüan-dinasztiát. Ennek helyébe 1368-ban a kínai Ming-dinasztia lépett. Végül 1644 és 1911 között a mandzsu Csing-dinasztia uralkodott. Ekkor alakult ki Kína jelenlegi határa. Elfoglalták Tajvant és Tibetet, határszerződést kötöttek Oroszországgal. Kína a 18. század végéig terjeszkedett. Csien-lung császár halála után megindult Kína bomlása.
Az 1842-es, majd 1856-60-as ópiumháborúk során Kína az egyenlőtlen szerződések révén lényegében függőségbe, félgyarmati helyzetbe került, elsősorban Angliától, de más akkori nagyhatalmaktól is. Közben az elnyomott tömegek egyre jobban lázadoztak. Az 1901-ben levert bokszerlázadás után 1911-ben polgári demokratikus forradalom döntötte meg a császárságot. Kína köztársaság lett. Ezután hamar eluralkodott a káosz, bekövetkezett a hadurak kora. Gyakran beavatkoztak külső hatalmak, elsősorban Japán és Anglia. 1925-ben polgárháború tört ki, amely 1949-ig tartott. A második világháború idején, a Japán ellen vívott háború közben is alig szünetelt a polgárháború. A nemzetközileg elismert kínai kormány élén a Kuomintang (Nemzeti Párt) állott. 1949-ben a kommunisták a szárazföldről kiszorították a Kuomintang pártot Tajvan szigetére. Megalakult a Mao Ce-tung vezette Kínai Népköztársaság.
1958-ban Mao Ce-tung meghirdette „Nagy ugrást”. Az ekkor megkezdődött folyamatok az 1966–69-es kulturális forradalomban érték el csúcspontjukat.
A ’70-es évektől kezdve Kína folyamatosan bontotta le merev rendszerét. Gazdaságpolitikája kapitalista jellegű lett, miközben a pártállam fennmaradt. A demokráciát követelő 1989-es diáklázadást vérbe fojtotta a karhatalom.
Csiang Cömin elnök, és Csu Zsung-csi miniszterelnök vezették az országot az 1990-es években. Az ő irányításuk alatt Kína gazdasági teljesítménye hozzávetőleg 150 millió parasztot emelt ki a mélyszegénységből és az ország átlagos GDP növekedése 11,2% volt. Az ország formálisan csatlakozott a Kereskedelmi Világszervezethez 2001-ben, és szintén magas gazdasági növekedést ért el Hu Csin-tao és Ven Csia-pao kormányzása idején is a 2000-es években. A gyors növekedés azonban súlyos hatással volt az ország természetes erőforrásaira és a környezetre, amely tüntetésekhez és személycserékhez vezetett a politikában. A 2008-ban kirobbant gazdasági világválság ellenére az életminőség továbbra is gyorsan javult az országban, viszont a központosított politikai ellenőrzés nem enyhült.
2012-ben a kommunista párt vezetőségében történő változásokra utaló jelek voltak megfigyelhetők, például Vang Li-csun, Csungking polgármester helyettese bizalmas információkat szolgáltatott ki az amerikaiak részére, amely hatalmas botrányt keltett Kínában. 2012 novemberében, a KKP 18. kongresszusa során, Hu Csin-tao vezetői helyét Hszi Csin-ping vette át. A kínai kormány nagyszabású gazdasági reformokba kezdett, amely strukturális bizonytalanságokkal küzdött és a gazdaság növekedése is lelassult. A Hszi–Li adminisztráció jelentős reformokat ígért az egygyermekes politikával és a börtönrendszerrel kapcsolatosan. 2015. október végén a kínai kormány bejelentette, hogy eltörli a több évtizede érvényben lévő egygyermekes politikáját és immáron egységesen kettőre emeli a megengedett gyermekek számát családonként.
KÍNAI GEOPOLITIKA TITKAI (Előadás három részben)